Magyar Nemzet, 1902. szeptember (21. évfolyam, 208-232. szám
1902-09-02 / 208. szám
Budapest, 1902. XXI. évfolyam, 208. szám. Kedd, szeptember 2. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. Kerepesi ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fill. Fény és árny. Budapest, szeptember 1. Az olasz király elhagyta a német fővárost, hogy hazatérjen birodalmába, a szépséges Itáliába. Hű alattvalói örömmel fogadhatják III. Viktor Emánuelt, mert jó munkát végzett berlini látogatásával. Nemcsak Olaszország, hanem egész Európa érdekében. Olaszország tekintélyes nemzetközi állása, amelyhez jórészt a hármas szövetségi politika révén jutott, előnyös világításban jelenik meg a pétervári és a berlini látogatás után. Az egységes Olaszország királyát olyan kitüntetéssel fogadták úgy az orosz, mint a német fővárosban, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az ifjú államot mindkét helyen számításba veendő menynyiségnek ítélik. Azonfelül újból kitűnt, hogy Olaszország nemcsak a hármas szövetség integráns része, hanem a kettősszövetség tagjaival is a legjobb viszonyt tudja fentartani. Ezek a körülmények bizalommal és megnyugvással tölthetik el az olasz közvéleményt, amikor arra a nehéz munkára gondol, amelyet az olasz belső ügyek rendezése végett kellvégrehajtani. A békeszerető Európa viszont azért tekintheti jó munkának Viktor Emánuel berlini látogatását, mert a lehető legünnepélyesebb formában megpecsételte a hármas szövetség megújítását. II. Vilmos Császárnak magasan szárnyaló beszéde és olasz királyi vendégének válasza, valamint a berlini látogatás idején elhangzott összes illetékes nyilatkozatok kétségtelenné teszik, hogy a hármas szövetség u uralkodók és népek között változatlan, régi alapján, változatlan régi bensőségével áll fönn. Kétségbevonhatatlanul konstatáltatok, hogy mind a három szövetséges társat egyenlően szoros kapcsolat fűzi egymáshoz, akik mindannyian, úgy mint eddig, karöltve őrködnek Európa békéje fölött. 14 A berlini látogatás kedvező benyomását remélhetőleg nem fogja megrontani a franczia hadügyminiszter sajátságos viselkedése. André generális darab idő óta olyan módon tüntet, mintha megirigyelte volna elődjének, Boulanger generálisnak a szomorú dicsőségét. A franczia hadügyminiszter a Revanche fekete paripáján kezd lovagolni. A minap a jövő katonájával izgatott. Tegnap Bourgoingben egészen fölöslegesen azt proklamálta, hogy a franczia hadseregnek ezentúl győznie kell. Természetesen minden hadseregnek az a kötelessége, hogy győzni akarjon. A vereséget milliárdokba kerülő ármádia nélkül is lehet biztosítani. Ámde André tábornok korábbi nyilatkozatai alapján az a gyanú kél, mintha nem éppen csak erről a természetes győzelemről akart volna tegnap beszélni. A franczia közvélemény mindenesetre helyesen teszi, ha figyelemmel kíséri hadügyminiszterének a cselekedeteit. Az európai békét egyáltalában nem féltjük André generálistól. Kicsi ember ő ahhoz, hogy megzavarja a hármas- és a kettős-szövetség békés czirkulusait. Amíg Francziaország a kettős szövetséghez tartozik, addig Francziaország nem vetheti el a háború kockáját Oroszország beleegyezése nélkül. Ezt pedig nem kaphatja meg a revanche-háború részére. Odahaza azonban csinálhat galibát André generális. Aminthogy csinált eleget Boulanger. És ha harsonás nyilatkozatai nem pusztán meggondolatlanság szülöttei, hanem valamely megfontolt titkos szándék végrehajtásának az eszközei, akkor valószínűleg ő maga is elsősorban hazai munkára gondol. A népszerűséget próbálja maga részére megszerezni. Mert a népszerűség a miniszterelnök, sőt a köztársasági elnök székébe emelheti. És az már nemcsak Francziaország, hanem egész Európára nézve veszedelmes lehetne, ha ilyen eszközök segítségével szerezné meg valaki a legfőbb hatalmat Francziaországban. Szerencsére Boulanger is lebukott fekete paripájáról, mielőtt eljutott volna az Elyséebe. A Nyugaton a béke glóriája vonta be a berlini találkozást. A Keleten II. Abdul Hamid szultán szintén a béke glóriájával óhajtja fényessé tenni trónralépésének mai évfordulóját. Erre az ünnepnapra ígérte, hogy visszaadja a békét és nyugalmat sokat szenvedett örmény alattvalóinak. Monarchiánk hagyományos jó barátságot tart a török birodalommal. Keleti A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Szeptember 1. — Steindl Imre. Még csak egy pár nap választotta el Steindl Imrét attól a perctől, amikor élete korszakos nagy munkáját befejezve, átadhatta volna azt a nagy nyilvánosságnak. És a kegyetlen halál éppen most fosztotta meg az élettől, gátolta meg reményeiben, utolsó életörömét megtagadva tőle. • Pályája így is harmonikusan nemes. Szerencsés korban született, tálentuma kifejlődhetett, szorgalma gyümölcseit élvezhette. Nem bántották az újítók lázas szenvedelmei, maga vallja akadémiai székfoglalójában, melyet az új országházról tartott: »Én új stílust nem akartam teremteni«. A tudós és nem a teremtő művész geniejében volt része, de ebbena nemben a legelsők egyike. Csak élete utolsó korszakában hallott gáncsot is, noha a gáncsok nem jöttek mindig a legavatottabb alakról, nem voltak alaposak, mert nem vették figyelembe a kényszerítő körülményeket, amelyek hatása alatt Steindl-nek dolgoznia, terveznie kellett. Érdekes, hogy Steindl előrelátta, minő kifogások fogják monumentális nagy művét érni és említett székfoglalójában rendre megfelelt azokra előre. A mikor az új országház építését az 1880 : LVIII. törvényczikkel elrendelték, vita tárgya sem lehetett az, hogy az épületet gótikus —*---------------------------------------------------------stílusban építsék. Az idétt a nemzeti stílusteremtések eszméje csak egy pár ifjú idealista lelkében ha lappangott. Az építőművészet világszerte régi stílusok variálásából állott. Nagy, szinte feltűnést keltő dolog volt, ha a régi stílusok nemzeti sajátosságait fejlesztette valaki. Ez a magában véve csekély újítás annak idején egész forradalom számba ment, Steindl alapgondolata országszerte nagy tetszést keltett, kifejezni akarván, hogy »a mi alkotmányos életünknek legfontosabb faktorai, a törvényhozás két háza már az épület külsején is kifejezésre jusson, úgy azonban, hogy a törvényhozás egysége, mint domináló eszme, félreismerhetlen alakot nyerjen«. Ez a gondolat igen szerencsés megoldást nyert az épület közepéből kiemelkedő kupola által, mely a két házat egybefoglalja. Eszme és forma e szerencsés harmóniája mindeneket elragadott. A vonalak nyugalmas méltósága, a nagy egységes jelleg, a harmonikus zene, mely az egészen elömlik, megvesztegette a szemlélőt. A kor nem keresett egyebet, főképp még nem nemzeti szellemet, noha Steindl ezen a téren is kezdett kísérletezni, természetesen csak óvatosan, úgy, hogy szakember legyen az, aki a kései gótikának látszó monumentum külsején nemzeti jelleget vegyen észre. Pedig ott van. Maga Steindl Imre rámutatott ily irányú törekvéseire, nevezetesen arra, hogy a magyar síkdiszítmények összes motívumait falfelületek, boltfelületek diszítésére, a gót stílus szellemében felhasználta, stilizálásaiban pedig a hazai növényzetből indult ki, így pl. az egyes fejezeteknél egyénileg alkalmazta az akantuszlevél stilizálását. Ezek látszólag csekély jelentőségű dolgok, de igazolják a nemzeti jellegű stílusalkotók törekvéseinek jogosultságát. Ami az épület belső díszítését illeti, Steindl ott már egészen magyar nemzeti szellemben alkotott; nemcsak a külső, hanem a belső szobrok is a magyar nemzet történetének kifejezésére szolgálnak s a falfestmények is, dekorativ feladatuk szellemében, a magyar történet és históriai népélet nemzeti kifejezésére törekesznek. Ez lebegett Steindl szeme előtt. Ilyképp gondolta ő élete nagy művét, a melyet nyugodtan megbírálni, szépségeit felfedni, hibáit kijelölni ez a perez éppen nem alkalmatos. Steindl művészlelke él e palotában, mely kétségkívül a magyar főváros örök dísze lesz s példája annak a művészi színvonalnak, melyre ezidétt eljutottunk. Steindl Imre budai szülők gyermeke, 1839. október 29-én született s korán jutott a műegyetemi katedrára. Az idő, a melyben föllépett, igen kedvezett monumentális tervezésre hajló tehetségének. Az ország nagy és gyors átalakuláson ment keresztül, teljesen újra rendezkedtünk be, mint a fiatal házasok, talán ugyanazzal az ifjonti könnyelműséggel is. Nem azt néztük, mi az olcsó, mi az egyéni, mi felel meg nemzeti lelkünknek? Ehhez lassú, nyugodalmas időkre lett volna szükség, hogy óvatos biztonsággal, lépésről-lépésre haladjunk a magunk építészeti nyelvének megteremtésében. De az akkori idők más embert követeltek. Olyant, aki megtanulta a régi stílusokat, azokkal biztos Znapunk mai száma 16 oldal.