Magyar Nemzet, 1902. szeptember (21. évfolyam, 208-232. szám

1902-09-13 / 218. szám

1902. szeptember 13. MAGYAR NEMZET.________ nokkal. A szláv jótékonysági egyesület erre gyűjtést kezdett Oroszországban, hogy össze­szedje a váltságdíjat. Az orosz sajtó a leg­nagyobb felháborodással megtámadja ezért az egyesületet, mert azt tartja, hogy Oroszország­nak a legmesszebbmenő erélylyel kényszerítenie kellene Törökországot, hogy szétverje az ostromló albánokat.* Oroszország négy torpedó­naszádot szeretne átvinni a Közép-tengerről a Fekete-tengerre. A párisi szerződés értelmében idegen hadihajónak egyedül úgy szabad átmennie a tengerszoroso­kon (a Dardanellákon és a Boszporuszon), ha a Fényes Kapu erre külön engedelmet ad. A kon­stantinápolyi orosz nagykövetség kérte is az engedelmet, de a Fényes Kapu kereken meg­tagadta azt. Az ügy, hír szerint, a hatalmassá­gok elé kerül döntés végett. A sasvári hadgyakorlatok. Sasvár, szeptember 11. Sajnos, hogy a zuhogó eső részben tönkretette azokat a pazar és díszes előkészületeket, melyekkel Sasvár községe a ki­rályt és vendégét, a német trónörököst akarta fo­gadni. A pályaudvaron csupán a polgári hatóságok várják a királyt. Jelen voltak: Ludvigh Gyula, az államvasutak elnökigazgatója, Sélley miniszteri tanácsos, Kramplin főispán, Markhot Gyula alis­pán, Szálé Lajos főszolgabiró és Steiner Gyula szolgabiró magyar díszruhában, Ziegler Károly csendőrparancsnok, Skorda József sasvári prépost­plébános, Lagl Lipót Mór hitközségi rabbi, Manula Mihály községi biró, Urmay Iván jegyző, továbbá a szeniczei járás képviseletében Panghy Ignácz járásbiró, Tábornoky János albíró és Kálmán An­tal közjegyző, végül Pfeiffer Rezső állomásfőnök és a postaigazgatóság részéről Kálmán Imre posta­titkár. József és Rajner főherczegek háromnegyed 2 órakor érkeztek segédtisztjeik kíséretében a pálya­udvarra és a királyi sátorban várakoztak ő felsége megérkezésére. Zuhogó esőben, 2 óra 8 perczkor robogott be a király vonata a pályaudvarba. Ő felsége huszár­ezredesi egyenruhában és katonaköpenyben ruga­nyos léptekkel sietett be a sátorba, a­hol előbb József és Rajner főherczegeket, majd az időközben megérkezett báró Beck vezérkari főnököt szólította meg. Kramplin főispán a következő beszéddel üd­vözölte ő felségét: Nyitra vármegye egész közönsége nevében ra­gaszkodó hűséggel, rajongó szeretettel és leglelke­sebb hódolattal üdvözlöm felséges urunkat Nyitra­­vármegye területén. Isten hozta, Isten áldja felsé­gedet ! " A király ezt válaszolta : " Örömmel jöttem Nyitramegyébe, habár csak rövid időre. Azután azt kérdezte a főispántól: — Ugyebár, ön rövid ideje főispán ? Külön­­ben tudom, hogy Nyitra megyében nehezek a vi­szonyok. Kramplin erre azt válaszolta: — Felséges uram, Isten segítségével majd, uralkodunk a viszonyokon. Azután ő felsége Shelley miniszteri tanácsost szólította meg, a kitől a pozsonyi kiállítás iránt kérdezősködött, a melyről már sok szépet hal­lott és ennek kapcsán a kivándorlás ügyét is fel­említette. A sátorból kitépve, megpillantotta a ki­rály Ludvigh Gyulát, a m. kir. államvasutak elnök­­igazgatóját s megjegyezte előtte: — Ez a sátor igen szép. Majd Skorda préposthoz fordult a király, a­kitől azt kérdezte, hogy mióta restaurálták­ a templomot, mire Skorda azt felelte:­­— Két év óta, hála felséged nagylelkű támo­­­gatásának. A főispán azután bemutatta a királynak Markhot Gyula alispánt, a kitől ő felsége a termés­ről tudakozódott, dr. Szálé szeniczei főszolgabírót és Pangray Ignácz járásbírót, végül pedig Metula Mihály községi bírót, a ki fekete diszmagyarban jelent meg. A király a községi bírót magyar nyelven szólította meg, ez azonban tótul azt felelte: — Ámbár nem tudok magyarul, de szivem magyar, — a mire ő felsége barátságosan bólintott. A király ezután Paar és Borras hadsegédek­­kel,­dr. Kerzl udvari tanácsossal, Rajner és József főherczegekkel és báró Beck vezérkari főnökkel behajtatott a kastélyba. A kastély előtti téren fehérruhás lányok állot­tak volt sorfalat és lelkes éljenzéssel virágot szór­tak a felséges úr kocsija elé. A bejáratnál Apponyi grófi ksasszony, a szomszéd földesurnak, Apponyi Antal grófnak bájos leánya a felségnek virág­bokrétát nyújtott át, a melynek nemzetiszinü szalagja ezt a felírást viselte: — A magyar lányok — a magyar királynak. Az uralkodó köszönettel fogadta a bokrétát és így szólt a grófnőhöz: — Remélem, hogy a gyakorlótéren majd ló­háton láthatom! — majd pedig a grófnő szülei után tudakozódott, a­kik odakünn a várakozók kö­zött foglaltak volt állást. A nagy eső miatt a hadgyakorlat fővezetősé­­gének tagjai a kastély hosszú folyosóján állottak fel. A király előbb báró Krieghammer, Fejérváry, és Welsersheimb minisztereket, majd azután Rhein­länder és Waldstätten csapatfelügyelők­et, Albert és Kropatschek táborszernagyokat, gróf Paar al­tábornagyot és a többi döntőbírókat szólította meg. Majd visszavonult lakosztályába, hogy átöltöz­ködjék a német trónörökös fogadására. Nemsokára újra előálltak az udvari fogatok és fél 4 órakor József és Rajner főherczegek ( az előbbi porosz ezredesi, az utóbbi porosz tábor­noki egyenruhájukban a porosz rendjelekkel, vissza­hajtattak a pályaudvarra, hol néhány perc­c­el később a király is megjelent porosz tábornagyi egyenruhában, mellén a fekete és veres sasrendek nagykeresztjével. Mialatt mindannyian a német trónörökös megérkezését várták, a király a főher­czegekkel beszélgetett, majd megszólította Engel Mór rabbit s kérdezte tőle: — Nagy községe van-e? A rabbi levette kalapját, mire a király intett, hogy tegye föl ismét. Az idő e közben kiderült és szép, napos idő volt, a mikor a német trónörökös vonata 3 óra 48 perczkor berobogott­­ állomásra. A király a trón­örökös kocsijáig ment. A trónörökös magyar huszár­ezredesi egyenruhában, harsogó éljenzés közepette lépett ki a kocsiból, katonásan tisztelgett és kezet csókolt ő felségének, mire a király a trónörököst jobbról-balról arezon csókolta. A trónörökös ezután átadta atyja szívélyes üdvözletét, mit a király kö­szönettel fogadott.­­ A trónörökös bemutatta a királynak kíséretét, majd a főherczegekkel, Kramplin főispánnal, Selley miniszteri tanácsossal, Markhot alispánnal, Szálé főszolgabíróval és a királyi kiséret tagjaival kezet fogott, mire a kiséret tagjai kölcsönösen bemutat­koztak. Ezután a király a trónörökössel kocsiba ült ,és a nép folytonos éljenzése között a kastélyba hajtatott, hova a főherczegek és a kiséret is kö­vették. A király a sasvári kastélyban ebédet adott. Af* Az ebéd előtt királyunk látogatást tett a trón­­­örökösnél. Az ebéd szokatlanul hosszú ideig, 2 és fél óra hosszat tartott. A trónörökös a király és Rajner főherczeg között, a felség balján pedig József főherczeg ült. A trónörökös az ebéd alatt élénk társalgást folytatott. Eleinte idősebb urak között ülve ő is fentartotta sapkáját, de a mikor később észre­vette, hogy a fiatalabbak fedetlen fővel ülnek, ő is levette lövegét. A­mikor étkezés után a két ellenséges hadseregnek szóló rendelkezéseket fel­olvasták, ezt a térképen nagy figyelemmel kísérte, sőt ismételten kérdéseket is intézett ő felségéhez, a­ki igen szívesen felelt. Sasvár, szeptember 12. A király és a német trónörökös, továbbá Beck báró vezérkari főnök és a hadgyakorlatok fővezetősége ma reggel 7 órakor a hadgyakorlatok színhelyére mentek Bukló község irányában. Elindulás előtt ő felsége üdvözölte a tegnap este ideérkezett katonai attasékat, mind­egyikkel kezet szorított és hosszasabban beszél­getett.­­ * Sasvár, szeptember 12. A két szembenálló­­haderő 10-én este elfoglalta a hadgy­akorlatok ve­zetősége által részükre kijelölt helyeket. Tegnap pihenő volt, de már dél tájban megkezdődött a Ev. ref. egyházmegyei közgyűlés. (Saját tudósítónktól.) A pesti ev. ref. egyház­­megye ma tartotta évi közgyűlését az ev. ref. gimnázium nagytermében, gróf Teleky József és Mády Lajos esperes együttes elnöklése mellett. A közgyűlésen az egyházmegyéhez tartozó minden egyes egyházközség képviseltette magát papja és gondnoka által. A közgyűlésen megjelent­ Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter is. A közgyűlés megnyitása és a tagok igazolása után egyházmegyei egyházi főjegyzővé megválasz­tották Benkő István rákospalotai lelkészt, egyházi tanácsbíróvá pedig Petry Elek teológiai tanárt, a­kik nyomban letették a hivatali esküt. Majd tudomásul vette a közgyűlés dr. Nagy Dezső egyházmegyei világi főjegyző lemondását. Helyének betöltéséről a presbitérium fog gondos­kodni. Ezután Mády Lajos terjesztette elő ez évi es­­peresi jelentését, melyben a legapróbb részletekig kiterjeszkedik az egyházmegye fejlődésére és ha­nyatlására befolyó körülményekre, lelkiismeretesen felsorolván azokat. Egyszersmind minden egyes gyülekezetre nézve megteszi a maga javaslatait és azokra nézve kéri az egyházmegye jóváha­gyását. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter nagy megelégedéssel konstatálja az esperesi műkö­dés terén kifejtett lelkiismeretes buzgólkodá­­sát Mády Lajosnak és indítványozza, hogy az egyházmegye azt az irányt, melyben az esperes működik, teljes bizalommal támogassa és a jelen­tést egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktassa. A közgyűlés a jelentést tudomásul véve, ez értelemben határozott. Az egyházmegyei számvizsgálói jelentésből ki­tűnik, hogy az egyházmegye múlt évi összes bevé­tele 373.934 koronát tett ki, 346.262 korona ki­adással szemben. A tiszta haszon 43.822 korona. Az egyházmegye vagyona a mai napon 1.506.500 korona. A jelentés tudomásul vétele után az egyház­kerületi képviselők választását ejtették meg. Kép­viselők lettek: Benkő István és Molnár Albert egyházi, Kontra Kálmán és Darányi Gyula világi képviselők. A számvevőszék jelentése kapcsán, mely a szegény egyházak pénztára, a lelkészi özvegyek és árvák gyámpénztára, a tanítói nyugdíjpénztár és a szoláris gyámpénztár ügyeivel és számadásaival foglalkozik, — tudomásul vette a közgyűlés Gönczy Benőnek, a szegény egyházak pénztárosának le­mondását is. Helyébe megválasztották Aranyi Gusztáv péczeli lelkészt. Molnár Albert fób­i lelkész az egyházmegye területéhez tartozó iskolák működéséről tett a jelen­­tést. Dobos Ferencz, Csilléry Lajos és Nagy Árpád lemondván iskolalátogatói tisztekről, helyükbe Sze­les József váczi, Jávory Nándor kósdi lelkészt és Szabó Albert péczeli tanítót választotta meg a közgyűlés iskolalátogatókat. Szántó János esperes elhunytéval megürese­dett számszéki tagsági helyre Molnár Albert fób­i lelkészt választották meg. Haypál Benő előadó előterjesztésére elhatá­rozta a közgyűlés, hogy felhívja az egyházmegyé­ket arra, hogy kerületükben társadalmi úton igye­kezzenek előbbre vinni a felsőbb leányiskolák meg­valósításának eszméjét. Felhívja továbbá az egyházkerületek figyel­mét par­ochiális könyvtárak létesítésére. A dunamelléki egyházkerület két évvel ez­előtt azt a felterjesztést intézte a konventhez, hogy hasson oda, hogy a hazai egyetemeken protestáns­teológiai fakultás létesíttessék. A kon­vent a fel­­terjesztést leküldte véleményezés végett a megyék­hez és ma a pesti egyházmegye erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot hozta: Mondja ki a konvent, hogy kívánatosnak tartja, hogy a budapesti tud.­egyetemen állam­költséggel egy teológiai fakultás állíttassák fel, az egyházi autonómia épségben tartása mellett; ée pedig külön evangélikus és külön református­ fakultás; ha pedig ez nem volna lehetséges, a két felekezet számára együttesen, de nem »protestáns« néven, hanem így: »a két­ evangélikus egyház fakultása«. Egyidejűleg ezzel egy református inter­­nátus állíttassák fel. Elhatározta a közgyűlés, hogy a zsinati elő­munkálatok tárgyában deczember havában rend­kívüli egyházmegyei közgyűlést hívnak egybe. A misszió-bizottságot alakították meg ezután. Több jelentéktelenebb pont letárgyalása után a közgyűlés véget ért. __i 3 harezszerű viszony, a­mely a hadgyakorlatok be­fejezéséig tart. A két fél között teljesen megszűnt minden érintkezés. A harczok félbeszakítása a had­gyakorlatok egyes napjainn pndig harcze­évlen fo­r történni.

Next