Magyar Nemzet, 1902. november (21. évfolyam, 260-285. szám)
1902-11-01 / 260. szám
4 A franczia bányászsztrájk, Marseille, október 31. Az idevaló kikötői munkások tegnap este a bányatársaságok halogató magatartásával szemben határozatilag kimondták, hogy eltökélt szándékuk a bányamunkások jogait erélyesen megvédeni és az első jeladásra az általános sztrájkot proklamálni. Clémenceau a kulturharczról. Pár is, október 30. A szenátusban a kongregácziós vita folyamán megszólalt Georges Clémenceau, ki ezzel ismét megjelent a parlamenti élet mezején, hol kilencz évig nem szerepelt. Ellentétben ismeretes temperamentumos ékesszólásával, most filozofikus mérséklettel fejtegette a republikánus többségnek azt a kötelességét, hogy az ellenforradalmat verje le s tetőzze be a nagy forradalom győzelmét. — Világosságot akarok hozni ebbe a vitába, — monda — mert semmi sem árt úgy a demokrácziának, mint a zavar és kétértelműség. Most a szabadság pártja bírja kezében a hatalmat, tehát használja is ki. Combes miniszter védje meg magát, hiszen megvan a többsége. Én a magam nevében beszélek. Mit ápoljunk, hogy mindennap hatalmasabbak legyünk ? A szabadságot. Előtérbe tolják a lelkiismereti szabadságot s a klerikálisok azt állítják, hogy ezt akarjuk elrabolni töltik. Nem, ezt nem akarjuk, mert nem is tehetnek. Vallások keletkeznek, sírba dőlnek, de az még soha nem történt, hogy egy vallást a kormány tett volna tönkre. Mi a római politikát akarjuk tönkre tenni, mely teokrácziára vezet. A katolikus egyház azt állítja, hogy világi hatalom, mert lelki hatalom. Lelki hatalma azonban nincs. A pápaság mindig a világi hatalomért küzdött, a pápából cézár lett s ha egy másik czézárral jött össze, kész volt a harcz. Végre IV. Henrik kimondta a sokat megcsodált, de czinikus szavakat: Páris megér egy misét. XIV. Lajos, Combes urnak ez az elődje, szintén ellenezte a klérusnak politikai befolyásra való törekvését. Ezután Clémenceau szól a Syllabusról, mely a kutatást, a haladást, sőt még a gondolkodást is anatémával sújtja s kérdi: Gondolatszabadság-e ez? Még ma is a Syllabus irányítja a római politikát. Az egyháznak két lelke van : az egyik az a vallás, melynek képviselője a hitoktató papság s az, a melyet a barátok s a kongregácziók képviselnek. Nem tagadom sok kongregáczió jószivüsé-Azonban nem lehetne az elégetést olcsóbban is megoldani? Én úgy hallom, hogy a vegyészek már eléggé jutányos vegyeket találtak ki, melyek épp oly gyorsan s biztosan elvégzik a testek elhamvasztását, elemeire bontását, akár a tűz. Kérem alásan, én teljesen beérem azzal, ha becses holttestemet temetésem alkalmával belehajitják valamely bontó vegyekkel teli kádba s az ott hamarosan vizzé, ammóniákká és a többivé olvad. Nekem — s úgy gondolom, minden kényesebb ízlésű embernek — megnyugtató gondolat, hogy ha egyszer már lelkes ember nem lehetek, hát csakugyan semmise legyek. Én nem vagyok rovarbarát, engem nem kecsegtet az, hogy testem apró kis szerves lényeket tápláland. Én undorodom a lassú oszlástól s nem becsvágyam, hogy mert porból lettem, porrá is legyek. Annál kevésbé, mert az sem igaz, mintha porból lettem volna. Élő emberlények magasztos szerelmi hevéből lettem s nekem elég baj, hogy okvetlenül ki kell hülnöm s el kell múlnom. Miért ne essem át legalább gyorsan és undorító hoszszadalmas körülmények nélkül a feloszlási folyamaton ? Íme, őszintén kivallom, hogy nekem nem tetszik a halál s hogy még kevésbé tetszik a temetés és a testi megsemmisülés szokásos módja. Akár végakaratom kijelentéséül vehetik azt mindazok, akik majdan hült testemmel vesződvén, azt kérdezendik: mitévők legyünk vele? Reményem, lesz annyi eszük, hogy nem sokat teketóriáznak egy lelketlen hideg hullával s nem sokat törődnek az én végakaratommal. — Meghalt, dugjuk a föld alá! Hisz immár úgyis tökéletesen mindegy az neki. Mind a többi csak gusztus. Ez a mindegy az egyetlen való igaz. Lét. Ámde kell, hogy az erények éppen kongregáczió-testületben nyilvánuljanak s politikai érdekeknek szolgáljanak? Állandóan a szabadság eltiprását vetik szemünkre. Valamennyi monarchikus kormányforma ellenese volt a szabadságnak. Mi adtunk szabadságot Francziaországnak. A mi szabadságunkból élnek azok, akik ezt a szabadságot szolgálják. (Ellentmondás jobbról.) Én láttam, hogy atyámat bírói ítélet nélkül Algírba küldték. És én követelem valamennyi kongregáczió elnyomását, mert azok ellentétben vannak az emberi jogokkal és az egyén jogával. A szónok ezután megrajzolta a kongregáczióuralom képét a forradalom előtt és így folytatta: — A kongregáczió nem a közönséges társulás formája, hanem ellentéte egyéb egyesüléseknek, mivel az egyén minden jogát elnyomja. Róma minden, az egyén semmi. De valamint a szabadság nevében ellensége vagyok a kongregáczióknak, azonképpen barátja vagyok ugyancsak a szabadság nevében a tanítás szabadságának. Valamint az ember gondolkodni tud, azonképpen tud tanítani is. (Úgy van jobbfelől.) Hiszen jobban szeretném én azt, ha megnyerhetnők a szent atya beleegyezését. Az abszolút igazság monopóliumát ők foglalják le, nem mi. A mi igazságunk relatív. A mi igazságunk a kutatásból és vizsgálódásból épül föl. Azt mondják, az apa jogai kedvéért legyen szabad a tanítás. Mi a gyermek jogaiért is helyt állunk, a gyermekeiért, akit környezete befolyásol. Az állam is apa, csakhogy sokkal több a gyermeke, semhogy jó apa lehessen. Hatalom csupán a szabadság nevében gyakoroltassék. (Combes, miniszterelnök felé fordulva:) A szabadságnak több a joga, mint a köztársaságnak, csakhogy szerencsére konfliktusra nem kerül a dolog a köztársaság és a szabadság között. Mi szereztük meg — fejezi be beszédét a szónok — a világnak a szabadságot és látjuk a szabadság élvezetében, hogy veszik birtokukba a népek az egész világot. Az összes germán népek, amelyek felszabadultak a római járom alól, hatalmban, jólétben élnek. Mit látunk azonban a katolikus országokban ? A katolikus Ausztria! Kívánom ennek a régi, tisztes hatalmasságnak, bár tolódnék ki mentél messzebbre az a pillanat, melyben a polgárháború és annak következései szakadnak reá. Bajorország a porosz hatalom markába került, Spanyolország hanyatlásban van. Csupán Olaszország emelkedik és örömmel köszöntöm ezt az eseményt. Lengyelország darabokra mállott és megsemmisült. Hát a mi Francziaországunk! Ha Francziaország közbe nem lép a pápa világuralma érdekében, úgy nem lettünk volna híjával a szövetségeseknek, akik megtartani segítsenek a két tartományt, amelynek elvesztésébe én még most sem akarok belenyugodni! (Tetszés.) Az a feladat vár, hogy szabadságunk révén az önök úgynevezett csalhatatlan tekintélye ellenében megteremtsük a polgári békét s abban nem hagyjuk a küzdelmet, hogy Francziaország kezéből ki ne essék az a szerep, amely Európában megilleti. A döntő kérdés most tehát az: Róma Francziaországja, vagy a forradalom Francziaországja kell-e önöknek! (Viharos tetszés.) Mi a forradalom katonái maradunk. Nekünk a polgári béke kell, nem amelylyel Róma kínál bennünket. Munkánkban senki sem gátolhat bennünket; mi vagyunk az erősebbek és művünk a felszabadított lelkiismeretek békéje lesz. (Hosszantartó zajos tetszés és taps. Combes miniszterelnök, Andre, Chaumie és Doumergue miniszterek üdvözlik a szónokot.) A szenátus azután 163 szóval 90 ellen elfogadta a napirendet, amely helyesli a kormány nyilatkozatait. Az ülést erre bezárták. ES AGY All NEMZET. 1902. november 1. Magyar Nemzet politikai napilap. 1902. évi november hó Igével uj előfizetést nyiunk lapunkra. Előfizetési ár: November hó 1-től November 30-ig 3 korona. November hó 1-től deczember 31-ig 4 korona Athenaeum irodalmi és nyomdai r.t. kiadó-tulajdonos. Aülj Sugár-ut. — A főváros küldöttsége a miniszterelnöknél. —Saját tudósítónktól.) Nem uj dolog a Dobutczának széles Sugár-uttá való kiszélesítésének terve. Az Erzsébetváros polgárai már régóta kívánják ennek az útvonalnak megalkotását. Szépészeti, közegészségügyi és közlekedési szempontokból. A mérnöki hivatal ki is dolgozott "három alternatív tervet, de az ügy egyrészt a pénzhiány, másrészt a közmunkatanácscsal való szakítása miatt, elaludt. A kiszélesítés tervét, úgy látszott, a kormány is a messze jövő kérdésének kezdte tekinteni, mert egy konkrét eset alkalmából utasította a várost, hogy a Dobutczában adjon építési engedélyt. A főváros vezető körei azonban, élükön Márkus József főpolgármesterrel, nem ejtették el az új Sugárút tervét, mert ma egy nagy küldöttség tisztelgett Széll Kálmán miniszterelnöknél, hogy a Dob utcza kiszélesítésének ügyét ismételten a figyelmébe ajánlja. A küldöttség, melyet Márkus főpolgármester vezetett, a következő tagokból állott: Balk Miksa, Radocza János, Heltai Ferencz, Morzsányi Károly, Marx, Lád, Zboray, Springer, Steinhardt, Hüttl, Tenczer, Wellisch, Ehrlich, Szabó, Nessi, Hudommel dr., Schwarz, Stadler, Auer és Mauthner fővárosi bizottsági tagok. A küldöttségben voltak ezeken kívül: Matuska és Rózsavölgyi alpolgármesterek, Heuffel középítészeti igazgató, Schermann tiszti főorvos. A küldöttség szónoka Márkus főpolgármester volt, aki hivatkozva a miniszterelnöknek a főváros fejlődése iránt tanúsított jóindulatára, kérte, hogy a Dob utcza kiszélesitésének tervét ne ejtse el, hanem segítse a várost ebbeli törekvésében. Hivatkozva az 1876 : X. t.-czikkre, kérte, hogy vagy a közmunka-alapból, vagy valamely más után segítse a várost a terve megvalósításában. Hangsúlyozta az ipari pangást, melyet egy nagyobbszabású építkezés megszüntethetne. Széll Kálmán miniszterelnök igen szívesen fogadta a küldöttséget. Kijelentette, hogy örömest foglalkozik az előadott tervvel, amint hogy a főváros minden ügye iránt érdeklődik s annak fejlődését szivén viseli. A Dob utcza kiszélesítésének kérdése azonban szorosan összefügg a fővárosi pénzalap állásával. E czélból átír a pénzügyminiszterhez, hogy adjon jelentést a pénzalap állásáról. Hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy szépészeti, forgalmi s közegészségügyi szempontból ő is szükségesnek tartja, hogy az Erzsébetvárost széles útvonal szelje át. A miniszterelnök ezután fontos nyilatkozatot tett a fővárosi törvény munkába vett revíziójának kérdéséről. Kijelentette, hogy már összeállítja amaz elveket, melyeknek alapján a fővárosi törvényt revideálni kell, mert a 30 év óta érvényben levő fővárosi törvény a modern igényeknek többé meg nem felel. A fővárosi törvény revíziójára vonatkozólag, ha nem is az idén, de már a közeljövőben be fogja terjeszteni a törvényjavaslatot s arra vonatkozólag előzetesen meg fogja hallgatni a főváros véleményét is. A miniszterelnök nyilatkozatát nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadták. A miniszterelnök ezután a küldöttség tagjaival kezet szorított, mire a tisztelgés véget ért. ÚJDONSÁGOK. — Lapnak mai száma 20 oldal. A Mezőgazdaság melléklet tartalma a következő: A növénytermelés fejlesztése. — A száj- és körömfájás. — A tojásértékesítés Dániában. — Erdei facsemeték adományozása. —■ Vegyesek. — Új regényünk. Lapunk mai számában Stevenson Róbert híres angol regényíró Saint- Yves czímű posztumus regényének közlését kezdjük meg. Stevensont a modern angol elbeszélők legkitűnőbbjei közé számítják. Regényei javarészt külföldön játszódnak le; — ennek a színhelye Angolország, amelynek élete és erkölcsei azonban nem az író szemével nézve, hanem egy idegen, a franczia származású hős megvilágításában vonulnak föl előttünk. A dolog természeténél fogva a kép igy némi szatirikus árnyéklást kap s ez a gyöngén elvegyülő gúny nem