Magyar Nemzet, 1902. november (21. évfolyam, 260-285. szám)
1902-11-23 / 279. szám
1902. november 23. MAGYAR NEMZETI________ Showski Agenor gróf közös külügyminiszter, valamint Széll Kálmán miniszterelnök, aki soha meg nem szűnik érvényesíteni alkotmányadta befolyását a külügyek intézésére, mindenesetre megérdemlik a magyar közvélemény elismerését, hogy Magyarország érvényesülését éppen a németországi diplomácziai képviseletünkben ennyire kifejezésre juttatják. — Lászlófalvi Velics Lajos 1857-ben született. Diplomácziai pályafutását a külügyminisztériumban kezdette meg. Működött Pétervárott, Párisban, Kopenhágában, Athénben, Rómában, Hágában, Németországban sem ismeretlen, mert a drezdai követségnél és a berlini nagykövetségnél is állott már alkalmazásban. «* A képviselőhöz véderő bizottsága tegnap délután négy órakor ülést tartott, amelyben mindazokat a jelentéseket vette tárgyalás alá, amelyeket a honvédelmi miniszter a Házban benyújtott. A bizottság összesen hét jelentést tárgyalt. Ezek közül négy jelentést vita nélkül fogadott el. A hadseregben előforduló öngyilkosságokról szóló jelentésnél Pichler Győző képviselő utal arra, hogy most már az öngyilkosságok okai is fel varnnak tüntetve, s ezekből kitűnik, hogy az öngyilkosságoknak majdnem 30 százaléka a büntetéstől való élelem miatt történik. Kérdi a honvédelmi miniszter urat, nem volna-e szándéka a hadseregnél a kikötés büntetését eltörölni. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter megjegyzi, hogy a kikötést csak végszükségben alkalmazzák és amelyik közkatonát arra ítélnek, azt előzőleg orvosilag megvizsgálják, vájjon elég erős-e a súlyos büntetés elviselésére. A büntetés teljes eltörlése majdnem lehetetlen, mert sokszor oly rakonczátlan közlegény is akad, aki hónapokig elcsukatja magát, de mégsem engedelmeskedik. Ezeknél, mint végső eszköz, a kikötés alig mellőzhető. A hadapródiskolák és honvédségi nevelőiskolákról szóló jelentésnél Pichler Győző kiemeli, hogy a hadapród és honvédségi iskoláknál, az úgynevezett alreáliskoláknál nemcsak a német nyelvet tanítják, hanem egyes tantárgyakat német nyelven adnak elő. Ez visszás állapot, amelynek megszüntetését kéri. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter előadja, hogy a német nyelv tanítása csakis oly tantárgyaknál történik, amelyek a szolgálati szabályzatokra és a katonai belszervezetre vonatkoznak. De itt is az előadás magyarul és németül történik meg a tanár részéről, úgy, hogy a tanulótól meg kell követelni és meg lehet követelni, hogy németül és magyarul tudjon felelni. Más tantárgyakat, amelyeket a középiskolákban is így tehát csak azt mondhatjuk, hogy Jakab Ödön darabja, ha nem is valami mintaszerű remek, mégis számottevő mű a magyar irodalomban. Gyönyörű, tiszta magyarsággal írt párbeszéde már maga is értéket biztosít neki, így vélekedett a közönség is, készségesen nyilvánítván tetszését a zajos tapssal, melylyel szerzőt többször kihívta. A székelyek persze babérkoszorút is küldtek neki, és jubiláltak, és mind ott voltak. Mert régi magyar törvény, hogy ahol egy székely van, ott sok székely van. Az előadás teljesen megfelelt a darab igényeinek. Mihályfi, mint Zoltán, Szacsvay mint nagybátya és Gál, a plébános igen szépen játszottak. De Alszeghynek, Gabányinak, Dezsőnek, Györgynének és Rózsahegyinek is részük volt az est sikerében. Az új darab után egy régi, mulatságos kis vígjátékot adtak elő, Murger Nyolcadik pontját, melyben Gál, Delli, Császár és Nagy Ibolya pompás játéka tette meg a kellő hatást. s tanítanak, tisztán magyar nyelven adnak elő. A miniszter azután bemutatta a honvédmenházról szóló jelentést, amelyet a bizottság tudomásul vett. Podmaniczky Frigyes báró meleg szavakban köszöni meg a honvédelmi miniszternek azt a kitűnő ellátást, amelyben az agg honvédek a menházban részesülnek, s amely oly kifogástalan, a minőben egész életükben nem volt részük. A nagykárolyi görögkatolikusok sérelme. A nagykárolyi görögkatolikus egyházközség részéről küldöttség járt tegnap Széll Kálmán miniszterelnöknél és Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A küldöttségben, amelyet Domahidy Elemér országgyűlési képviselő vezetett, részt vettek: Hugonnay Béla gróf főispán, Böszörményi Sándor, Rákosi Viktor, Szentiványi Gyula, Luby Géza, Rabár Endre képviselők és Oros János egyházi gondnok. A küldöttség először a kultuszminiszternél járt. Az egyházközség kérelme az, hogy miután ők orosz szertartású görögkatolikusok, egyházközségüket csatolják át a nagyváradi román szertartású egyházmegyéből a munkácsi görögkatolikus egyházmegyéhez. Előadta azután a küldöttség, hogy a nagyváradi egyházmegyei főhatóság román papot küldött a tősgyökeres magyar híveknek, akik azonban nem akarnak befogadni román papot. Ezért a küldöttség a miniszterektől intézkedést kér, hogy a román egyházközség magyar papot kapjon. Wlassics miniszter jóindulattal fogadta a küldöttséget s megígérte a kérelem tanulmányozását. A küldöttség azután a miniszterelnöknél tisztelgett, aki szintén nagyon szívesen fogadta a küldöttséget és kijelentette, hogy a kérés teljesítésére mindent megtesz. A sugallatát követem s éppen ezért lelkiismeretem megnyilatkozásába semmiféle beavatkozást nem tűrök! Az energikus szavaknak meg volt a hatása. Azontúl a függetlenségi padokon csendben hallgatták a szónok mélyreható jogi fejtegetéseit. Hodossy Imre pedig beigazolta, hogy itt a mentelmi jog sérelmét konstruálni nem lehet. — Ha Nessi Pállal együtt azért ment volna Kolozsvárra a Ház küldöttsége, hogy ott a Gotterhalte ellen tüntessen, akkor ő ott mint képviselő járt volna el és én aláírnám a kisebbségi véleményt. De nem így történt. Éneklésre és tüntetésre sem a küldöttség, sem Nessi, mint annak tagja megbízatást a Háztól nem kapott. Éppen ezért e ténykedését képviselői minőségével összefüggésbe hozni nem lehet! így végezte a szónok beszédét a többség helyeslése közepett. A függetlenségi párt részéről Reich Aladár és Barabás Béla vettek ma részt a vitában. Ez utóbbi határozati javaslatot is terjesztett elő, amely nézete szerint a többség álláspontját is megközelíti. Azt óhajtja benne kimondatni, hogy a katonai hatóság a mentelmi jogot megsértette s ennek konstatálása mellett a netalán szükséges megtorló lépéseket is elrendeltetni óhajtja. Konstatáljuk, hogy ez az álláspont a többség részén nagy rokonszenvvel nem találkozott. . . Barabás Bélának a parlamenti szólásformán erősen túlmenő szavait Apponyi Albert gróf kétszer is félbeszakította. Első ízben azt a kijelentését rótta meg, melyben a Gotterhaltot »szemtelen hóhérnótá«-nak nevezte. Második ízben pedig a korona iránti köteles tiszteletre figyelmeztette a szónokot, aki azt hangoztatta, hogy valahányszor alkalma lesz rá a függetlenségi pártnak, a király körében is tiltakozni és tüntetni fog a Gotterhalte ellen, ha annak eljátszásával érzelmeikben megsértik. KESZLER JÓZSEF: Népszínház: A hit. Népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Justh Zsigmond novellája után írta: Rózsa Miklós. Első előadása november hó 22-én. Hosszas és keserves megpróbáltatás után ma végre szóhoz jut hát Gányó Julcsa, Justh Zsigmondnak, a sokat szenvedett nobilis írónak kedvelt alakja, melynek bús történetét sokan méltóztatnak ismerni. Rózsa Miklós dolgozta át a szépséges novellát drámává és immár nyolcz esztendeje várja a mai premierét. Bejárta vele az összes fővárosi színházakat, nyolc év óta az összes színházi direktorokat és pályázott is vele egynémely irodalmi versenyen. Ma végre e tiszteletreméltó kitartás fizet: a darab, mely utján A szabadelvű többség részéről Hodossy Imre szállott ma síkra a mellett a vélemény mellett, amelyet a mentelmi bizottság többsége a Nessi Pál esetében a Ház elé terjesztett. A szélsőbal érezte, hogy a felszólaló köztiszteletben álló egyénisége is, erős jogi érvekkel felszerelt beszéde is erősen esnek latba a többségi vélemény mellett s igyekezett a szónokot maficziózus közbeszólásokkal zavarni. — Azelőtt másként beszélt! — kiáltott feléje a szélsőbali fiatalság. — Harminczhárom éve vagyok tagja a Háznak, sohase néztem, mi tetszik a kormánynak, mindig egyformán beszélek! — válaszolt önérzettel Hodossy. — Mindig a lelkiismeretemban idáig A hit elnevezést kapta, a Népszínház jóvoltából színre kerül és reméljük, hogy kamatképpen szolgál és szép sikerrel. Gányó Julcsa, a falu legszebb leánya, esküvőre készül; a gazdag Bálint akarja oltár elé vezetni. De eljön az édesanyja és szemébe vágja a leánynak, hogy azért csábította el a fiát, mert az gazdag. Ámde nem jól számít, mert elkergetik az apai házból, ha Julcsát elveszi. A leány bízik Bálint szerelmében és megesküszik, hogy csak úgy lesz az övé, ha ő is szegény lesz. El kell tehát hagynia házát, földjét, családját ... Igen ám, csakhogy könnyű annak lemondania, akinek nincs semmije. Bálint sem a jó módot, sem a családját nem áldozza fel a szerelmének és inkább lemond a leányról. Ő maga viszi elhatározásának a hírét, elpanaszolva, hogy a súlyos alternatíva elé állítva, a két rossz közül a jobbikot választotta, inkább tartja meg házát, földjét, családját, mint hogy elveszítse mindezt és megkapja Julcsát. A büszke leány az első perczben összeroskad fájdalmában. De mihamar magához tér és büszkesége, daczja győz a szerelme felett. Bálint nem veheti el. Hát jól van. Ki van itt, aki akarja? A nótás csendőr, a Tóth András. Annak a szeretője lesz, egyetlen éjszakára ... Le sacrifice est fait. A második felvonásban Julcsa megundorodik önmagától és menekül a csendőr ölelő karjai közül. Ezentúl pedig a Rózsa Miklós darabja a hit szent jegyében evez tovább. A színpadon is látunk egy csomó nazarénust, megismerjük szertartásukat, mely majdnem oly érdektelen, mint egyszerű. És szemtől-szembe megismerjük azokat a szelidlelkű férfiakat, akik életük javát a katonai börtönökben töltik, amiért nem vesznek Mannlichert ! —-------------------- - ........... . ■—a a kezükbe. Ilyen ember János is, aki a menekülő leányt szívesen fogadja és bevezeti őt a nazarénus hit misztériumaiba. Manga Julcsa kitűnő tanítvány és mihamar »beépül« a nazarénusok közé, de előbb két feladatot kell megoldani. Az egyik, és ez a könnyebb, megbékíteni az édesapját, aki azért a csendőr afférért elkergette a házától. A másik, hogy vissza kell térítenie a jó útra Bálintot, aki iszákossá lett s a falu rosszává. Miután elszakadt Gányó Julcsától, mást vett el feleségül, olyan aszszonyt, akit nem szeret. S hogy most megvan a jómód, jó volna hozzá Gányó Julcsa is. Ámde, mikor eljön, hogy kibékítse, akkorra a leány őt már nem szereti. Bálintot ez annyira elkeseríti, hogy a delirium tremens-nek jegyzi el magát, jár korcsmáról-korcsmára, czigányozik és velünk együtt keresi az okát a leány érzelmei hirtelen megváltozásának. Ha még a csendőrrel élne! De igy? Csakugyan a nazarénusok tana ejtette meg, vagy János, a simanyelvű nazarénus ? A harmadik felvonásban megtudjuk, hogy mind a kettő. Akkorra már megoldotta első feladatát, kibékítette apját és most fáradozik rajta, hogy Bálintot visszatérítse a jó útra. — Egymással boldogok nem lehettünk, — mondja neki — próbáljuk meg hát különkülön . . . Majd folytatja: — Az én boldogulásom a tiédhez van fűzve. Ha te ismét a régi becsületes ember leszel, visszatérsz feleségedhez, csendes életet élsz és nem pusztulsz el miattam, akkor üdvözülök én is, üdvözölünk mind a ketten . . . Bálint nem habozik soká; érzi, hogy adósa a leánynak. A kis ösvényen, melyen együtt állanak, most egyedül indul hazafelé, útravalóul nem kérve mást Julcsa egyetlen csókjánál. Országgyűlés. _________________________________________3 A képviselőház illése november 22-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Szőts Pál, Dedovich György, Major Ferencz. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Plósz Sándor igazságügyminiszter, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, Cseh Ervin horvát-szlavondalmát tárcza nélküli miniszter, Nessi Pál ügye. Reich Aladár higgadtan óhajtja tárgyalni a kérdést. Az előadó helytelenül indokolja a többség véleményét azzal, hogy fegyelmi ügyről van