Magyar Nemzet, 1902. november (21. évfolyam, 260-285. szám)

1902-11-23 / 279. szám

4 MAGYAR NEMZET, 1902. november 23. szó. A katonaságnál más a különbség a fegyelmi s a büntető eljárás között, mint a polgári élet­ben. A mentelmi jognak a törvényhozónk nemcsak a testi, hanem a lelki épségét is meg kell védeni, sőt az utóbbit még inkább, mert hiszen a konkrét esetek is inkább ezekről szólnak. A Nessi­­ügyben súlyosbító körülmény az, hogy a katonai hatóság intézett támadást a mentelmi jog ellen. Nessi mint képviselő ment Kolozsvárra s egy ha­tóság indított meg ellene eljárást. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter : Nem hatóság, hanem bajtársak! Reich Aladár: Akkor mit ér nekünk az ab­szolút és relatív mentelmi jog. Peterváry Géza báró: Én nem is beszéltem róla. (Derültség.) Reich Aladár: Ne higyye a honvédelmi mi­niszter, hogy a Gotterhalte ellen nem tüntetnek. Legutóbb a Balaton egyik fürdőjében több tiszt Szent István ünnepén a Gotterhaltet huzatta. Erre egy másik öt tagú társaság , közöttük két képviselő és tartalékos tiszt a Himnuszt énekelte oly harsányan, hogy a Gotterhaltet félbehagyták. Miért nem indították meg ezek ellen a becsület­ügyi eljárást? Peterváry Géza báró: Mert Kolozsvárott hiva­talos volt a zene. (Zaj a szélső baloldalon.) Reich Aladár a különvéleményt fogadja el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hodossy Imre: T. Ház ! Leszkay Gyula: Minden rossz ügynek védelme a nemzeti pártból kerül ki! Hodossy Imre: Nem hallottam, mit mondott a t. képviselő úr! Leszkay Gyula: Minden rossz ügyet a nem­zeti párt véd! Például a­­kvótaemelés, meg a Hentzi ügy! Hodossy Imre: Hát bizonyítsa be a t. képvi­selő úr, hogy rossz. Én azon törekszem, hogy be­bizonyítsam, hogy az az indítvány, a­melyet a bi­­zottság többsége terjesztett elő, igenis helyes. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellentmondások a szélső baloldalon.) Barabás Béla: Ezelőtt tíz évvel ezt nem mon­dotta volna így! (Zaj.) Hodossy Imre: Azon megjegyzést, hogy én nem tudom, hány évvel ezelőtt ezt nem mondtam volna így, ezennel visszautasítottam. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.) Harminc­három éve vagyok tagja ennek a Háznak, voltam bár a kormánypárt padjain, akár az ellenzék padjain, én mindig egy­formán beszéltem, sohasem néztem azt, hogy mi tetszik a kormánynak . . . Polczner Jenő: Azelőtt nem emelte a kvótát! Hodossy Imre: . . . sohasem hederítettem sem fenyegetésére, sem csábjaira. (Egy hang a szélső baloldalon : Ilyen is volt ?) de azt sem néztem, hogy mi tetszik vagy nem tetszik az én polgár­társaimnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csak saját lelkiismeretem vezetett, nem pedig az, hogy önök­nek vagy a kormánynak tetszik-e, a­mit mondok. (Zaj a szélső­baloldalon.) Én voltam itt és vagyok 33 esztendeje. Még haza sem érhetett a szegény fiú, a­mikorra Julcsa »beépül« és János felesége lesz. Íme nagyjából a Justh Zsigmond novellájá­ból készült dráma három felvonása. Feldolgozá­sában nem nagy, nem új dolog, teljesen a nép­színművek régi jó kipróbált csapásán halad, de becsületes, komoly munka, mely nincs hiíján néhány valóban érdekfeszítő­ jelenetnek néhány kitűnően megcsinált helyzetnek és sok hangulat­nak. Mindez azonban nem jelentené A hit sikerét, ha nem Hegyi Aranka játszaná benne a főszerepet, a Gányó Julcsáét, a maga nagy művészetével segítve keresztül a szerzőt azokon a sikamlós helyeken, melyekkel az megbarátkozni nem volt ké­pes. A művésznő, a­kinek ma estére a Népszínháznál nem kisebb feladat jutott, mint Blaháné helyet­tesítése, alig egy hét alatt készült el a szerfelett nehéz és erős szerepre, a­mit még akkor is fel­tétlen elismerés illetne, ha Hegyi Aranka mindig drámai művésznő lett volna. Ámde az igaz tudás nem tagadta meg magát és a vidám operettek csengő hangú primadonnája ebben a szerepében is tökéleteset produkál. Mindjárt első jelenetében megkapja az embert és azontúl viszi magával a darab összes hangulatain. Nagy gyönyörűséggel néztük a tegnapi főpróbán a művésznőt és hálásan tapsoltuk tökéletes já­tékát és szép énekét. Egyáltalában az egész előadás kitűnő. Szirmai adja Bálintot és róla is csak úgy, mint partnerjéről, Hegyi Arankáról, a legtelje­sebb elismerés hangján szólhatunk. Ez a nagy intelligenc­iájú művész minden szeretőjével, szé­les tudásával dolgozta ki nehéz szerepét és megjátszotta úgy, mint kevesen tudnák kivele megjátszani. Neki is hálás lehet a szerző, csak­úgy, mint a többi szereplőknek, a­kiket egyen­ként és összesen is feltétlen dicséret illet. Polczner Jenő: A kvótáról beszéljen! (Zaj.) Hodossy Imre: A kvótáról én, mióta képviselő vagyok, soha sehol egyetlen egy szót, nyilatkozatot nem tettem és így engem ezért sem önök, sem más kérdőre nem vonhat. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Engem ilyen közbeszólásokkal senki megfő említeni nem fog, előttem az, hogy engem­­burrogatnak, vagy lármáznak, egészen közönyös. (Élénk helyes­lés jobbfelől.) Tagadhatatlan az, hogy a mi hadseregünk intéz­ményei még a mai napig sincsenek kivetkőztetve bi­zonyos osztrák jellegéből (Zaj.) és még mai napig sincsenek ezek összhangba hozva a magyar állam többi intézményeivel. Tagadhatatlan, hogy még sok oly intézmény van a mi hadseregünkben, mely a magyar nemzet érzelmeivel ellenkezik. Bartha Ferencz: Tetézik a Gottershalte-val! Hodossy Imre: Az is hozzátartozik és tagad­hatatlan az is, hogy ezen intézmények miatt a teljes összhang a magyar nemzet érzelmei és a hadsereg közt nem tud helyreállni, nagy kárára úgy a nemzetnek, mint a hadseregnek is, mert a nemzet teljes felvirágzása ezen összhang nélkül alig képzelhető, a hadsereg pedig nem merítheti kellő mértékben azon anyagi, de még inkább szellemi erőt a nemzetből, — a­melyből pedig egyedül meríthetné, — azon erőt, mondom, a­mely szükséges arra, hogy dicső és magasztos feladatának megfelel­hessen. Csak ezen összhang hiányának tulajdonítható az, hogy ez az inc­idens felmerült, és azok, a­kik ezt okozták, nagy felelősséget vontak magukra az­által, hogy azt az összhangot a nemzet és a had­sereg között még inkább megzavarták. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De az összhang ezen hiányának tulajdonítandó az is, hogy ez a kérdés itt nem a kellő elfogulatlansággal, hanem egy­­oldalúlag tárgyaltatik, és oly szenvedélyességgel, (Zaj a szélső baloldalon,) a­mely semmi eldöntendő ügynek javára nem válik. A Gotterhalte­t akarjuk a hadseregből Magyarországon eltávolítani és erre eszközül a mentelmi jog intézményét akarjuk fel­használni. (Zajos ellentmondások a szélső­baloldalon.) Úgy jelentették be ide az ügyet, hogy Nessi Pál képviselő úrnak mentelmi joga lett megsértve; az állíttatott, hogy meg van sértve azért, mivel Nessi Pálnak a katonai hatóság a becsületügyi bizottság elé állítását a képviselőház nem enge­délyezte, s a­nélkül, hogy ez az engedély megada­tott volna, oda megidéztetett. Az állíttatott, hogy fennálló mentelmi jogunk szerint köteles lett volna a becsületügyi bizottság az engedélyt a képviselő­­háztól kikérni. (Egy­­hang, a szélső­baloldalon: Kétségtelen.) Az 1790-ik évi országgyűlésről, azt hiszem, e Házban mindenki el fogja ismerni, hogy az egyike volt azon országgyűléseknek, melyek a nemzet jogaiért a legerélyesebben síkraszállottak, a­mely országgyűlés e nemzetnek sok jogát megmentette, helyreállította és újakat is szerzett. Ezen ország­gyűlésen történt az az eset, melynek emlékét fel­eleveníteni akarom, a­mely különben köztudomású. A Greben-ezrednek több tisztje az országgyűléshez kérvényt nyújtott be, a­melyben panaszt tettek több oly intézkedés ellen, a­mely csakugyan a magyar nemzetre nézve sérelmes volt, hogy a magyar ezredekbe osztrák tiszteket vezényeltek és megfordítva a magyar tiszteket az osztrák ez­redekbe. Bartha Ferencz: Éppen mint most, csakhogy most nem mernek panaszkodni ! Petérváry Géza bár­ó honvédelmi miniszter: Dehogy­nem ! Kubik Béla: A tisztek nem mernek, még azok sem, a­kik itt ülnek! Petérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Akkor sem volt helyes ! Hodossy Imre: A Grében-ezrednek ezen tisztjei közt, a kik ezen panaszt és kérvényt az ország­gyűléshez benyújtották, ott volt Festetich György gróf, a felsőház tagja is, a kire tehát az immunitás ennélfogva kiterjedt; de a rendek abból a szem­pontból indultak ki, hogy az 1725. évnek egyik törvénye szerint a mentelmi jog kiterjed nemcsak a képviselőkre és a felsőház tagjaira, tehát nemcsak az országgyűlés tagjaira, hanem azokra is, a­kik petíczióval járulnak az országgyűlés elé; azoknak sem szabad, hogy valami sérelme történjék azért, a­mit petícziójukban kérnek az országgyűléstől. A rendek tehát védelmük alá vették úgy Festetich grófot, a felsőház tag­ját, valamint azokat az összes tiszteket is, a kik e részben felléptek és petícziót nyújtottak be. Abban a feliratban, a­melyet ez ügyben a király­hoz intéztek, elmondják, hogy úgy értesültek, hogy ezeket a tiszteket eme petíc­ióért vetették fog­ságba. Ha ez igaz, ez sértené a mentelmi jogot és kérik, hogy akkor őket bocsássák szabadon; de hogy ezt csak azon esetre kérik, ha valóban ezért lettek büntetve,­­mert ha csak vétséget követtek el, akkor éreztük közbelépni s ezáltal a katonai fegyelmet, a melytől az állam üdve függ, bármily tettünkkel lá­­zitani nem akarjuk«. Ezt az 1790-iki országgyűlés rendi táblája a királyhoz intézett feliratában mondta. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De azok nem tarta­lékos tisztek voltak.) Nem, tényleges tisztek és mondta olyanokról, a­kik nem is voltak a képvi­selőház tagjai, hanem a­kikre az immunitást ki­terjeszteni követelte azért, mert ők az országgyű­léshez járultak petíczióval. (Egy hang a szélsőbal­oldalon : Azok tényleges tisztek voltak.) Igen, tény­leges tisztek. Olay Lajos: Akkor semmi közünk a tényleges tisztekhez! Nessi Pál czivil! Hodossy Imre: A mentelmi jog ma abból áll és akként van formulázva az országgyűlés által, hogy a­mit az országgyűlési tag, mint olyan, a Házban és a Házon kívü­l mond vagy tesz, azért csak az országgyűlés illető Háza által,­­ tehát semmiféle más hatóság és semmiféle testület által a világon, hanem csak az országgyűlés által és pedig annak azon Háza által vonatkatik felelős­ségre, a­melyhez az illető tartozik. Ez a voltakép­peni mentelmi joga az országgyűlésnek és az or­szággyűlés tagjainak. Ez egy teljes és tökéletes mentelem joga. Azért, a­mit egy képviselő, akár csak volt képviselő, akár most tagja a főrendiház­nak, akár csak volt tagja a főrendiháznak — ezen minőségben mondott vagy tett, sem az alatt, a­míg ő képviselő, vagy felsőházi tag, sem ezután... Barta Ödön: A Házon vagy azonkívül! Hodossy Imre: . . . igen, a Házon vagy azon­kívül, a­mit, mint olyan, mondott vagy tett, azért őt soha senki kérdőre nem vonhatja. (Általános helyeslés.) És ez odáig megy, hogy azért őt nem vonhatja felelősségre sem a bíró, sem a közigazga­tási hatóság, sem a rendőrség, sem fegyelmi ható­ság, sem becsületbíróság, sem kaszinó, sem semmi­féle testület a világon, magánember éppúgy nem, mint katonai, polgári vagy egyházi hatóság és ha azt teszi az illető, legyen az bármilyen közeg a világon, beleütközik a mentelmi jogba és az ilyen eljárás megtorlandó. (Helyeslés.) Barabás Béla: Ez helyes! Hodossy Imre: Ha bebizonyíttatnék, hogy Nessi Pál képviselőtársam ellen azért jár el most a becsületbeli bizottság, mert ő valamit itt mon­dott a Házban, vagy a Házon kívül, vagy pedig, mint a küldöttség tagja, mondott ott az ünnep­ségen, például mint a küldöttség szónoka és azért akarja őt kérdőre vonni valaki . . . Barta Ödön: Hát csak a küldöttség szónokait illeti meg ez a jog? Hodossy Imre : Nem, kérem ! Hanem a kül­döttségnek arra illetékes tagjait, a­kik ott, mint ilyenek és akként működnek, a­mint az ő meg­bízatásuk szól. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Akkor is képviselő !) Ha bebizonyíttatnék az, hogy Nessi Pál, vagy valamely képviselő, a­ki tartalékos tiszt, azért üldöztetik, mert ő, mint a Ház küldöttségének tagja, valamely olyan ünnep­ségnél jelent meg, a­mely nem tetszik a katonai köröknek, vagy mert ezen minőségében olyan nyi­latkozatokat tett, a­melyek nem tetszenek a ka­tonai köröknek, vagyis olyasmit tett, a­mi az ő képviselői működésének nyilvánulása, akkor én azt az indítványt, hogy t. i. az illető becsü­let­­bírósági elnök megrovassék és az eljárás beszün­­tettessék, elfogadnám. (Zaj a szélső­baloldalon.) Bobik Béla: Nincs konstatálva, mit mondott! Hodossy Imre: Persze, hogy nincs, de ha a mentelmi jog megsértése úgy állíttatik, hogy olyasmiért veszik eljárás alá, a­mit mint kép­viselő tett, akkor első­sorban az a kérdés, hogy be van-e bizonyítva, hogy így van. (Egy hang a szélső­baloldalon: Sehol sincs!) Erre majd rá­térek.­­ A­mit így kiemeltem, az abszolút mentelmi jog, melyet mindig meg lehet és meg kell óvni, ha egy esztendő múlva, vagy akár mikor megtudatnék és a sérelem bebizonyíttatnék, a megtorlás mindig megtörténhetik. Ha a ház megtudja, hogy mi tör­tént, hogy azért, a­mit a képviselő mint ilyen tett, vagy mondott, felelősségre vonatott, akkor rögtön közbeléphet a Ház és azonnal intézkedhetik a kormány útján, hogy az eljárást megszüntesse. Ez oly általános minden téren, minden személyre nézve kiterjedő represszív mentelmi szabály, a­mely azért neveztetik abszolút mentelmi jognak, mert ennek korlátja nincs. Megtorlási jogunk éppen úgy megvan mindig, mint az angol parlamentnek, csak­ élnünk kell vele. Csakhogy nekünk preventív jogunk is van, míg az angol parlamentnek nincsen rendes viszonyok kö­zött semmiféle preventív beavatkozási joga. Azt nem akarom itt említeni, hogy ha ott valamely képviselőt az adósok börtönébe akarnak tenni, azt nem engedi meg a­ Ház, mert annak a képviselőnek a Házba kell járnia, de máskülönben az angol parlamentnek pr­eventív intézkedési joga a kép­viselők perbefogatására és elzárhatására vonatkozó­lag nincs. A kontinensen másképpen és nálunk is másképpen van ez szabályozva, és ez szükséges is. Nálunk talán fokozottabb garancziára van szükség, mint Angliában, de itt azután, azt hiszem, mérté­ket tartani okos, helyes és szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A jogtalan nyomás ellen az abszolút mentelmi jog megvéd minket. Ha be van bizonyítva, hogy valaki ellen ilyen eljárást követtek el, az ellen mindig jogunk van közbelépni és azt megakadá­lyozni, vagy megszüntetni. Praeventive azonban csak bizonyos esetekben, a­midőn másképpen ezen

Next