Magyar Nemzet, 1903. március (22. évfolyam, 53-78. szám)

1903-03-01 / 53. szám

A MAGYAR NEMZET, 1903. márczius , de, ha mégis más, a mienktől eltérő fel­fogás vagy intenczió vezérelné egyik-másik osztrák politikust, azt határozottan helyte­lenítené. S betetőzte nyilt és minden félre­­értést kizáró fejtegetéseit azzal, hogy soha, egy pillanatra sem engedi elhomályosítani, még kevésbé csorbítani Magyarország al­kotmány­ garantálta jogait. A miniszterelnöknek e nyilatkozatai után valóban teljesen tisztázottnak és el­­intézettnek tekinthető az az inc­idens, a­mely a mai napirend előtti vita tárgya volt. E második felszólalással véget is ért ez a vita. S a­mily élénk helyesléssel és osztatlan tetszéssel fogadta az egész jobb­oldal Széll Kálmán korrekt nyilatkozatait és megdönthetetlen közjogi fejtegetéseit, épp oly helyesléssel veszi tudomásul az egész közvélemény, hogy a­míg Magyar­­ország alkotmányos jogai fölött Széll Kál­mán őrködik, nincs és nem lehet oly pont, a­melyen bárminemű kísérlet — ha ugyan akadna kísérletező, mint a­hogy nem akad — rést üthetne. Budapest, február 28.­ ­ A képviselőház márczius 2-án, hétfőn, délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülé­sét. Napirenden van az újoncz törvény­­javaslat, a Minisztertanács. Tegnap délután miniszter­tanács volt, a­melyen a kabinetnek a fővárosban időző valamennyi tagja részt vett.­­ A polgári perrendtartás. A képviselőház igazságügyi bizottsága február 26-án Fabiny Teofil elnöklete alatt folytatta a polgári perrendtartás törvényjavaslatának tárgyalását. Mielőtt a bizott­ság a javaslat tárgyalását megkezdte volna, Szívók Imre a napirend előtt annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatnak a bírákra és a bírósági tisztviselőkre vonatkozó részét igazságügyi szem­pontból az igazságügyi bizottság is bírálja meg. Miután a felvetett kérdéshez Plósz Sándor igazság­ügyminiszter és a bizottság több tagja is hozzá­szólott, a bizottság a napirend előtti felszólalás tárgyában a határozathozatalt mellőzte és áttért a perrendtartási javaslat tárgyalására. A bizottság a 194. §-tól a 207. §-ig haladt és így az érdemleges tárgyalás előkészítésére vonatkozó rendelkezések legnagyobb részét is elintézte. A legtöbb szakaszt változatlanul fogadta el a bizottság­. A 207. §-nál Simonyi Semadam Sándor fel­kétszázat, hogy egyszázat okvetlenül meg­kapjon. Jámborka Pál­éknál tehát a karácsony a szokott szerény, kedves, jólelkű ajándékozgatá­­sokban múlt el s utána, mint rendesen, kiada­tott családi jelszóul, hogy: no gyerekek, ezt azután most meg kell lassanként koplalnunk ! A megkoplalás nem veendő éppen betű szerint. Azt végre, hogy az összesen nyolc­ tagú Jámborka Pál-család bármely tagja bármikor éhséget szenvedett volna, nem állítom. De min­denesetre nagy aprólékos gonddal kellett meg­­válogatniok, hogy mire telik, mire nem. Be kellett osztaniok, mikor mit lehet és kell ki­­fizetniök s mivel szabad, sőt kell tartozásban maradniok. Január az újévi ajándékok s orvosi tiszteletdijak hava, akkor a szabó, a czipész legyen egy kis türelemmel. Február — házbér­­negyed. Az apa házbérjárulékából csak két­szobás lakás tellenék, míg ők nyolc­an csak háromszobásban férnek el. Tehát ez, az, meg amaz megint várjon márcziusig. Márcziusban ez, az és amaz viszi el a pénzt. Áprilisban már fűteni sem kell s egyebekben is nagy a kön­nyebbség. No most már a dúsgazdag Alajos bácsinak is meg lehet adni egy nagyobb részle­tet. S ekkor kisül, hogy voltaképpen az április a legnehezebb hónap. Jövel gyorsan gyönyörű május! Igen ám, csakhogy ez már megint ház­­bérnegyed... És örökké csak igy csetlik-botlik a dolog. Ez az élet s ilyen lesz már mind­halálig. — Ohó! — mondja Jámborka Pál és vissz­hangozzák utána a többi héten, — még­sem mindhalálig. Hát a miniszter fiókja? A mozga­lom? A m. k. állami tisztviselők fizetésren­dezése ? !­szólalása után az igazságügyminiszter hangsúlyozza, hogy a szóbeliséget egészen kell akarni, mert különben nem vihetik keresztül. A javaslat sem mellőzi az írás felhasználását, de csak ott, a­hol szükséges, vagy czélszerű. A keretnek, a­melyben a tárgyalás folyik, a fishrozására szükséges az írás, de magának a tárgyalásnak csak szabad beszédben és szabad ellenbeszédben lehet történnie. Ha rátérünk az előkészítő iratok felolvasására, ezzel eltemettük a szóbeliséget: a szóbeli előadáson mind kevesebb súly lesz, az lesz az irányadó, a­mi az előkészítő iratokban van és oda fog fejlődni az eljárás, hogy a felek mindent az előkészítő iratokba fognak beleírni és a szóbeli tárgyalást teljesen mellőzik. Egyébként a 229. és a 249. §. gondoskodik arról, hogy az elnök a hiányos szó­beli előadást kiegészíthesse. Mandel Pál feltétlenül ellene van mindennek, a­mi a szóbeliség alapelvét megtámad­ja, vagy megkerüli. Ha felolvasásokat tűrünk, soha sem lesz szóbeli tárgyalás. Visontai felszólalása után a bizottság ezt a szakaszt is vál­tozatlanul elfogadta. Azután a tárgyalás folytatását márczius 3-ának délután 5 órájára halasztották.­­ Gainer Gyula üdvözlése. Esztergomból táv­­iratozzák: Esztergom megye törvényhatóságának rendkívüli gyűlése Gidner Gyula államtitkárt a Lipót-renddel való kitüntetése alkalmából táviratilag üdvözölte. — A szerb kolostorok kormányzata. Karlóczá­­ról jelentik a M. T. I.-nak. A kongresszusi vá­lasztmány egyhangúlag elhatározta, hogy a szerze­tesek áskálódásaival szemben a kongresszusnak a kolostorkormányzat reformjára vonatkozó határo­zatai ügyében az államkormány elé tüzetes memo­randumot terjeszt és egyúttal a kongresszusnak összes többi megtámadott határozatait is alaposan megokolja. A nemzeti egyházi birtokok felügyelő­jévé Karacsics József bárót választották meg. A választmány megállapította a nemzeti titkár zágrábi tartománygyűlési mandátumának hivatalos köteles­ségeivel való inkompatibilitását, de az elnöklő pátriárka határozathozatal előtt távozott az ülésből.­­ A képviselőház bizottságaiból. A képviselő­­ház könyvtári bizottsága Apponyi Albert gróf elnöklete alatt tegnap délelőtt 9 órakor ülést tar­tott, a melyen Pekár Gyula előadó referált a segédkönyvtárnoki állásra vonatkozó pályázat ügyé­ben. A bizottság azután folyó ügyeket intézett el.­­ A számvizsgáló bizottság tegnap délelőtt 10 órakor Böszörményi Sándor elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen megvizsgálta a képviselőház 1902. évi II. félévi számadásait. A bizottság min­det a legnagyobb rendben talált és ehhez képest a Háznak javasolni fogja a felmentvény megadását.­­ Az állandó igazoló bizottság Szentiványi Árpád elnöklete alatt tegnap délelőtt 11 órakor ülést tartott és Belicska Béni előadó referálása mellett Semmi kétség: a miniszter fiókjában ott csirzik már Jámborka Pálék jobb léte, mint az elvetett mag a téli barázdákban. A mozgalom jól szántott és vetett. A csirzó magból télutóra, kora tavaszra kikel a remény zöldje. A fizetés­rendezési javaslat az országgyűlés elé kerül, a jó vetés aranysárgává érik s már a nyáron a Jámborka Pálék aratni fognak. Jaj bele gyönyörű dolog lesz az! Együtt örülnek neki előre folyosó-szomszédjaikkal, az állami tanár urékkal. Ámbár, ha a tanár urék nem hallják, Jámborka Pálék nem értik: mi jogon tartanak a fizetésjavításra annyira számot a tanár urék is? Hisz Dr. Klavik Xavér Fe­­rencz tanár úr derék és tudós ember, az igaz, de végre sem mozdít akkorát az államgépen, mint Jámborka Pál. Mert, ha a diákok nem tanulnak, h­át nem tanulnak — ennyi az egész. Míg ellenben, ha a telekkönyvbe azt jegyeznék be, — például — hogy a Nagy János telke a Kiss Józsefé, akkor felfordulna a világrend. Meg aztán a tanár urnák egy napi hivatalos órája legfeljebb három-négy s ebből is elcsíphet ugyanennyi negyedet s elexaminálhat ugyan­ennyi felet. Jámborka Pál napi hivatalos órái­nak száma ellenben hét s ezt ő az aranyér min­den kínjai daczára teljesen kiüli. Aztán a tanár urnak egy két szabad napja van minden héten, két-két heti szabadsága karácsony és húsvét, egy heti pünkösd körül — s még hozzá, két hónap és két hét nagy infláczió! Ellenben Jámborka Pálnak csak hat heti szabadsága van évenkint s ez is csak elvben, mert soha sincs olyan sok pénze és olyan kevés munkája, hogy az elvi szabadságot valósággal igénybe is vehetné. És végül ha Klavikné nagysága azt mondja megvizsgálta Rudnay Sándor Nyitrán megválasz­tott képviselő megbízólevelét, a­melyet a törvény követelményeivel megegyezőnek talált és ennek következtében Rudnay Sándort a kérvényezésre kiszabott harminc­ nap fentartásával igazolta­ Országgyűlés. Az osztrák urak háza tegnapelőtti ülésében elhangzott nyilatkozatok viharzó izgalmat kel­tettek a magyar képviselőház ellenzékének köré­ben. A függetlenségiek akc­ióra készültek a mai ülésre. A szélsőbal négy tagja: Rátkay, Pichler, Rákosi és Tigron napirend előtti fel­szólalásra­ kértek engedelmet a Ház elnökétől. Csatlakozott hozzájuk ötödiknek Rakovszky István s e napirend előtti felszólalások sorozatá­val kezdődött ma a Ház ülése. Rátkay László felszólalásában utalt az osztrák honvédelmi miniszter nyilatkozatár­a. Welsersheimb gróf kijelentette, hogy legfelsőbb akarat az, hogy a hadsereg a maga egységében nyelvének, szellemének hagyományaiban, egysé­gében fennálljon. — Nem látják az urak, — úgymond a szónok, — hogy e nyilatkozattal ellentétben vannak azok az ígéretek, melyeket a magyar kormány a volt nemzeti párt követelményeinek teljesítésére kijelentett? Vagy az egyik, vagy a másik parlamentben nem mondtak igazat! Apponyi Albert gróf megrázta az elnöki csengetyűt. — A magyar parlament akkor őrzi meg legbiztosabban fölényét, ha az imparlamentáris tónustól tartózkodik. — Éljen az elnök! — hangzott fel a dekla­­ráczió nyomán az egész Házban. Rátkay László most már hamarosan be­fejezte beszédét. Felvilágosítást kért a kormány­elnöktől arra nézve, hogyan fogja ő fel a két álláspont közt való eltérést. Széll Kálmán miniszterelnöknek vajmi cse­kély fáradságot okozott a képzelt eltérés teljes hiányának igazolása. Az osztrák honvédelmi miniszter a hadsereg egységének és közösségének fentartása mellett tört lándzsát. Ám ezt az alapot a magyar kormány és a mögötte ülő többség is elfogadja. Hiszen a szabadelvű párt az 1867 : XII. törvényczikk alapján áll s ez a törvény a védelem közösségét és a közös had­sereg instituczióját deklarálja! És ezzel a fel­fogással korántsincs ellentétben a magyar kor­mánynak az az ígérete, melyet nemzeti követel­mények teljesítésére tett. E posztulátumok a közös és egységes hadsereg keretén belül telje­­sítendők és e kereten belül teljesíthetők is lesznek. E korrekt és megnyugtató kijelentések a férjének: — édes Xavér Ferencz, nekem pénzre van szükségem, mert a gyermekek czi­­pője lyukas, — akkor a tanár úr csak leül s összeüt hamarosan egy uj tankönyvet, vagy leg­alább uj javított kiadást rendez egy régiből s a pénz meg van. Jámborka Pál azonban, akármit mond a felesége a gyermekek lyukas czipőiről, nem irhat egy uj telekkönyvet s nem javíthatja ki a régi telekkönyv czimlapját új kiadássá. Ezek szerint Jámborka Pálék boldogsága mindenesetre csak úgy lenne teljes, ha a fizetés­rendezés áldásában csupán ők részesülnének, legkedvesebb barátaik és szomszédaik azonban nem. De ki tarthat igényt e földön teljes bol­dogságra ? . . . Isten neki, hát jusson a mennyei mannából Klavikéknak is! Csak véletlenül ne több, sőt ne is annyi, mint nekik! Mert akkor baj lesz. Akkor rosszabb lesz az új állapot a réginél. Akkor Jámborkáék százszor inkább el lesznek keseredve a sors igaztalansága ellen, mint vannak ma. S akkor, egész bizonyosan, czudarul össze fognak veszni Klavikékkal, a minek beláthatatlan rossz következményei lehet­nek. Például, ifjabb Jámborka Pál nem lesz többé tiszta jeles a dr. Klavik gimnáziumában s azzal elesik a tandíjmentességtől. Utóbb még tán az államköltséges önkénytességtől is. A messze jövőben máris büszke családi remény­csillagul derengő sub auspiciis doktori promo­­veálástól pedig bizonyosan. A rég epedve várt fizetésrendezésből szár­mazható eme bajok már­is éreztették előszelü­ket, a­mint a javaslat kikerült a miniszter fiók­jából. Mert a tanár úrnak is van minisztere, ennek is van fiókja s ebből is került ki fizetés­rendezési javaslat. Jámborka Pálék pedig rá­csaptak, jóformán előbb, mintsem a magukéval

Next