Magyar Nemzet, 1903. április (22. évfolyam, 79-103. szám)
1903-04-01 / 79. szám
6 1903. április 1, IAGYAR NEMZET, ______ szabályozhassa. Eddi tapasztalataink azt mutatják, hogy a tizkoronára szóló jegyeknek 160.000.000 koronában megállapított kontingense az év egyes szakaiban elégtelen volt és a forgalom igényei tizkoronás aranyérmek kibocsátása által voltak kielégítendők. Minthogy a banknak az a joga, hogy a készfizetések fölvétele után is kis jegyeket kibocsáthasson, természetesen azzal a kötelezettséggel jár, hogy a forgalom igényeihez képest ezzel a jogával élni is fog és minthogy a kis jegyek forgalomban tartása jelentékeny előállítási költségekkel jár, amelyekre a bank az új szabadalom adományozásakor nem számíthatott, nem zárkózhattam az elől, hogy az állam ezekhez az előállítási költségekhez hozzá is járuljon. Ez a hozzájárulás, minthogy a 10 koronás jegyek előállítása és a forgalomban tartásáért nyújtandó ellenszolgáltatás az 1899. évi XXXIV. törvényczikk alapján a bankkal kötött egyezményben már szabályozva van, ezúttal csak a húsz koronára szóló jegyek gyártásából származó költségekre szoritkozik. A javasolt összeg a bank által előterjesztett adatok alapján, amelyek szerint az előállítási költségek évente átlag 684.000 K.-t tettek, van megállapítva. A két állam az üzemi költségekhez való járulás összegét abban az arányban viselné, amelyben az üzleti haszonban részesül. (2. o.) A bankalapszabályok 111. czikke szerint a banknak az a joga, hogy a külföldi piacokra szóló váltóiból és külföldi jegyeiből 60.000.000 koronát érczkészletébe beszámíthasson, a készfizetések felvételének időpontjában megszűnnék. Figyelembe véve azt, hogy a valutarendezés eddigi eredményei nem csekély részben arra vezethetők vissza, hogy a bank üzletét külföldi váltók és fizetési eszközökben tetemes mérvben fejlesztette és hogy ennek a fejlesztésnek egyik alapját a most említett alapszabályszerű jogosítvány képezte, felhatalmazást kérek arra, hogy ezt az eredetileg átmenetinek tervezett intézkedést véglegesíthessem (3 §■). Az államjegyek beváltásának czéljaira a monarchia két állama által beszerzett és a banknál lefizetett arany értékérmék tekintetében ma az a törvényes határozat áll fönn, hogy, ha a bank szabadalma lejár, vagy a bank felszámol és a két állam a bankvagyont megszerzi, még mielőtt a készfizetéseket fölveszszük, a két kormány jogosítva van a bank érczkészletéből az arany értékérméket a lefizetések arányában más fizetési eszközök ellenében visszavenni. Figyelemmel a két állam által beszerzett arany eredetére és rendeltetésére, indokoltnak mutatkozik ezt a mai rendelkezést a készfizetések fölvétele utáni időre is föntartani. Az erre a czélra tervezett egyezmény az esetleg fölosztásra kerülő érczkészlet egészére és annak minden egyes kategóriájára vonatkozik, mert csakis ez a szabályozás biztosítja a két államot, hogy az érczkészletnek azt a részét, amelyet saját költségükön létesítettek, az eredeti arányban vissza is kaphassák. (4. és a javaslat mellékletét képező egyezmény.) A törvény életbeléptetése iránti határozatok (6. §.) természetszerű folyományát képezik annak a körülménynek, hogy a monarchia két állama között érmeszerződés áll fenn és hogy az Osztrák- Magyar Bank mindkét államnak azonos módon szabadalmazott jegybankja. Budapest, 1903. márczius 31. Lukács László, s. k., m. kir. pénzügyminiszter. Indokolás a koronaérték megállapításáról szóló 1892. évi XVII. czikk további kiegészítése tárgyában előterjesztett törvényjavaslathoz. Azok az ötkoronás ezüst érmék, amelyeket az 1899. évi XXXII. törvényczikk, illetőleg az 1899. évi XXXIII. törvényczikk szerint a monarchia két államának kormányai között kötött pótszerződés alapján vezettünk, 1901. szeptemberben megkezdett kibocsáttatásuk után rövid időre mind forgalomba kerültek. Az azóta elmúlt idő alatt a szükséglet ily érmek iránt, főleg azokon a vidékeken, ahol nagyobb mérvű munkabérfizetések vannak, állandó volt. A forgalom ez igényeinek kielégítése érdekében azt a javaslatot vagyok bátor előterjeszteni, hogy ezúttal ismét ugyanannyi összegű ötkoronás ezüst érmét veressünk, mint amennyit az 1899. évi XXXII. törvényczikk alapján vettünk. A veretés és kibocsátás fokozatosan, a pénzforgalom igényeihez igazodó mértékben, történnék. A veretéshez szükséges ezüstöt épp ugy, mint 1899-ben, a veretendő öt-koronások névértékével egyenlő összegű a. é. ezüst egy-forintosnak az Osztrák-Magyar Bank érczkészletéből való átvétele útján szereznék be. Az ötvözet, súlybeli és finomságbeli eltérés, a külső kiállítás és a fizetési erő tekintetében az 1899-iki törvényes határozatok változatlanul érvényesek a most tervezet újabb vezetésre is. Figyelemmel arra, hogy a monarchia másik államával fennálló érmeszerződésünk szerint a váltópénz csak a szerződő felek egyetértésével szaporítható, a törvény hatálybalépte ily szerződéses megállapodás létrejöttéhez kötendő (2. §.). Az érmeszerződést kiegészítő újabb pótszerződés tervezetét a III. számú javaslatban vagyok bátor előterjeszteni. Budapest, 1903. márczius 31. Lukács László, s. k. m. kir. pénzügyminiszter. Törvényjavaslat a koronaérték megállapításáról szóló 1892. évi XVII. törvényczikk további kiegészítéséről. 1. §. Az 1899. évi XXXII-ik törvényczikk alapján vert 19,200.000 Jv. ötkoronás ezüst érmén felül további 19,200.000 K. ötkoronás ezüst érme veretendő. Ezek az érmék kizárólag az állam számlájára veretendők. Veretésük, kiállításuk és fizetési erejük tekintetében az 1899. év XXXII. törvényczikk határorozatai irányadók. Az ötkoronások verésére és forgalombahozatalára vonatkozó határidők rendeleti uton állapíttatnak meg. 2. §. Jelen törvény kihirdetése napján lép életbe; az 1892. évi XVIII. törvényczikkel az ország törvényei közé iktatott, az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés hatályának tartama alatt azonban csak a mellett a feltétel mellett léptethető életbe, ha az ötkoronások további vezetése iránt a magyar korona országainak kormánya a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával megfelelő szerződést köt. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Budapest, 1903. márczius 31. Lukács László, s. k. m. kir. pénzügyminiszter. Törvényjavaslat az 1902. évi XVIII. törvényczikk alapján a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződést kiegészítő újabb pótszerződésről. 1. 11. Felhatalmaztatik a kormány, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződést kiegészítő következő pótszerződést köthesse: I. czick. Az 1899. évi XXXIII. törvényczikkel beczikkelyezett pótszerződés alatján vert 64.000.000 korona öt-koronás ezüstérmén felül, ezekből az érmékből mindkét államban további 64.000.000 korona veretendő, a összegből a magyar korona országai 19,200.000 koon át, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 44,800.000 koronát veretnek. Ezek az ötkoronások csakis az illető állam számlájára vezetnek. Veretések, kiállításuk és fizetési erejök tekintetében az 1899. évi XXXIII. törvényczikkbe czikkelyezett pótszerződés határozmányai érvényesek. II. czikk. A jelen pótszerződés alapján újabban vezetendő öt-koronások vezetése iránt az intézkedést a két pénzügyminiszter a jelen pótszerződés megkötése után azonnal megteendi és a forgalomnak ötkoronás érmék iránti igényeihez képest fokozatosan be fogja fejezni. Azt az időpontot, amelyben a forgalombahozatal megkezdendő, a két pénzügyminiszter egyetértőig rendeleti úton fogja megállapítani. III. cikk: A fennebb megjelölt összegű ötkoronások vezetése végett a két pénzügyminiszter az Osztrák- Magyar Banktól az ellenértékeknek törvényes fizetési eszközökben való lefizetése mellett, együtt 64.000.000 korona ezüst egyforintost és pedig a m. kir. pénzügyminiszter 19,2 millió koronát, a cs. kir. pénzügyminiszter 448 millió koronát fog a vezetés elhaladásának arányában fokozatosan átvenni. IV. csikk. A két pénzügyminiszter által átvett egyforintosok az illető pénzverdékhez azonnal verdeanyagképp átutalandó!- 2. §. Jelen törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a minisztérium bizatik meg. Budapest, 1903. márczius 31. Lukács László, s. k. m. kir. pénzügyminiszter. Indokolás az 1892. évi XVIII. törvényczikk alapján a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozókól kötött szerződést kiegészítő újabb pótszerződésről. A tervezett pótszerződés megkötésének szükséges voltáról és az annak tartalmát képező határozatok anyagáról az egyúttal előterjesztett II. számú törvényjavaslat indokolásában voltam bátor megemlékezni. A monarchia mindkét államában együtt, épp úgy, mint az az 1899. évi pótszerződés alapján történt, ismét 64.000.000 korona ötkoronás ezüstérme veretése van tervbe véve. A szerződéses kulcs szerint ebből az összegből 30°jo, vagyis 19,200.000 korona a magyar korona országaira, 70°/o, vagyis 44,800.000 korona a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra esik. Budapest, 1903. márczius 31. Lukács László, s. k. m. kir. pénzügyminiszter. A fizetésrendezés. — A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap délután fél 6 órakor dr. Fálk Miksa elnöklete alatt ülést tartott, amelyen folytatták a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Jelen voltak a kormány részéről: Darányi Ignác, Lukács László, Flesz Sándor és Wlassics Gyula miniszterek, Mohay Sándor és gróf Wickenburg Márk államtitkárok. Tárgyalás alá került a törvényjavaslat 22. §-a, kapcsolatban a 48. §-al. Szederkényi Nándor a 22. §. oly értelmű módosítását kívánja, hogy a címmel és jelleggel felruházott törvényszéki elnökök és bírák a fizetési osztályokban fokozatos előléptetésben részesüljenek. Sérelmes a czimmel és jelleggel felruházottakra az is, hogy kárpótlékuk eltöröltetett. PIDER Sándor igazságügy miniszter erre a felszólalásra megjegyzi, hogy az 1891: XVII. törvényczikk Ha az 1893 : IV. törvényczikk a czimmel és jelleggel felruházottakra előléptetést nem rendel és ezt a rendszert tartja fenn a javaslat. Nem volna arányosan a javaslat rendszerébe beilleszthető, hogy például egy kisebb vidéki járásbíróság vezetője a VI. fizetési osztály 1. fokozatába lépjen és 3800 korona javadalmazást húzzon. Szervezeti törvénynyel bizonyos funkciókra, például tanácsvezetőknek valóságos táblabírák is ki lesznek majd nevezhetők. Barta Ödön a 22. §-nak olyan módosítását ajánlja, hogy a táblabíró címmel és jelleggel felruházott bíráknak évenként legfeljebb 10°/0-a a magasabb fokozatokba előléptettessék. Plósz Sándor és Lukács László miniszterek rövid felszólalásai után a bizottság a 22. §-t eredeti szövegezésében fogadta el. A 48. § tárgyalásánál Barta Ödön szólalt fel, aki fejtegetve a bírák különleges helyzetét, a javaslatban tervezett nagyobb mérvű fizetésemelést sürgeti a bírák részére. Erre vonatkozólag a következő indítványt terjeszti elő: »Első folyamodású bírák kinevezése ezután is az 1895: IV. t.-czikken alapuló módon, vagyis a fizetési osztály 2. fokozatába történik. Az egyes fizetési fokozatokban az előlépés következőleg történik : A IX. és VIII. fizetési osztály egyes fokozataiban az előlépés három-háromévenként, a VII. osztályban négy-négyévenként automaticze történik. Ugyancsak automaticze történik az előléptetés a VIII. osztály első fokozatából a VII. osztályba az összlétszám 3/10, illetve Budapesten az összlétszámnak legalább 4/10 részénél; a VI. osztályba a kinevezés ezután is csak ezen osztály második fokozatába történik. Budapesten a bírák és ügyészek számára eddig is érvényben lévő helyi pótlék továbbra is fentartatik.« Szederkényi Nándor pártolja Barca indítványát. Kemény Ambrus az elsőfolyamodású bíróságok országos kongresszusának emlékiratában foglalt úgy elvi, mint pénzügyi kívánságok mellett foglal állást. Súlyt helyez arra, hogy a fölmerült panaszok és sérelmek már a pénzügyi bizottságban a legbehatóbban tárgyaltassanak, hogy teljesen tisztázva legyenek a Ház elé terjeszthetők. Kossuth Ferencz utal arra, hogy különösen a budapesti bírák javadalmazása 1871-től kezdve visszaesést mutat. Azt óhajtja, hogy a legkiválóbb jogászok lépjenek a bírói pályára és ezért elfogadja Barta indítványát. Lukács László pénzügyminiszter elismeri, hogy a bírót, úgy kell szituálni, hogy függetlenségét megtarthassa, de ugyanezen kívánalom fenforog más tisztviselőkre vonatkozólag is. Ami azt a gyakran felhozott érvet illeti, hogy a bírák minden mellékkeresetből ki vannak zárva, míg más