Magyar Nemzet, 1903. április (22. évfolyam, 79-103. szám)

1903-04-03 / 81. szám

19­53- április 3. MAGYAR NEMZET. Az­ I. kerületből befolyt 176 korona, a II. kerü­letből 78 korona, a I­I. kerületből 203 korona, a IV. kerületből 195 korona, az V. kerületből 127 korona 80 fillér, a VI. kerületből 499 korona 50 fillér, a VII. kerületből 692 korona, a VIII. kerü­letből 458 korona, a IX. kerületből 482 korona 43 fillér, a X. kerületből 56 korona, a dunai kerü­letből 33 korona. Összesen 2950 korona 93 fillér. Ezt az összeget is beküldötte a rendőrség a fő­város pénztárába. SZÍNHÁZ, zene. Náday Ferencz ünneplése. Lelkes és szép ünneplés volt tegnap este a Nemzeti Színházban. Náday Ferenczet ünnepelték a nagyközönség és a színház művészei negyven­esztendős jubileuma alkalmával, elhalmozva őt babérkoszorúkkal, emléktárgyakkal s szeretetü­k impozáns megnyilvánulásával. Az ünnepi estén a Nők barátja került színre, melyben Náday egyik legjobb szerepét játszsza. Az ováczió előadás előtt kezdődött a színpadon, majd a függöny felgör­dülte s Náday első jelenése után a nézőtéren foly­tatódott, a­hol a színház nagyszámú és előkelő közönsége lelkesen tapsolta és éljenezte régi, ked­ves művészét. Az üdvözlő küldöttségek fél hét órakor gyüle­keztek a színpadon, mely gyönyörű koszorúkkal és bokrétákkal volt borítva. Nádayt, a midőn Prielle Kornélia és Festetlek grófné karján meg­jelent, éljenzéssel fogadták, majd Bezerédj Viktor min. tanácsos tolmácsolta neki a belügyminiszter ü­dvözletét. Ezután átnyújtotta a­z­­nnepeltnek Széll Kálmán miniszterelnök levelét, melylyel Nádayt a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezi ki. A levél igy szól: »Nagyságos úr! Abból az alkalomból, hogy nagyságod, a ki művészi érdemeivel, mint eke nemzeti műintézetünk egyik büszkesége, a hazai színművészetnek és a magyar nemzeti kultúrá­­nak oly kiváló és hervadhatatlan érdemeket szerzett, a mai napon nemzeti színház­i tagsá­gának negyvenedik évfordulóját érte el, nem mulaszthatom el, hogy nagyságodat melegen üdvözöljem. Értesítem egyúttal, hogy ezennel a Nemzeti Szinház örökös tagjává nevezem ki olyképp, hogy mihelyt megszűnik a szinház szerződéses tagja lenni, évi 8000 korona tisz­­teletdij­ élvezetébe lép. Fogadja tiszteletem nyil­vánítását. Budapest, 1903. márczius 30-án. Szél s. k.« Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója a következő lendületes beszédet intézte a jubi­lánshoz : Mélyen tisztelt művész! Kedves barátom! Életpályád mai dicsőséges évfordulóján koszorút hozok számodra, nem a hivalkodás arányát, a tisz­telet, a nagyrabecsülés örökzöldjét hozom a Nem­zeti Színház hálája és köszönetével. Negyven esz­tendő közönségesen is egy emberélet, negyven esztendős életpálya a mindennapi életben is a tiszteletreméltó ritkaságok közé tartozik, de leg­többször a tett mezejéről való visszavonulás keserű cseppjeit vegyíti az ünnepi serleg korába. A te negyven esztendős pályád nem kelt fájdalmat vagy keserűségeket, nem ébreszti a múlandóság gondo­latát, az örök ifjúság regéje látszik éledni benned, kit már első ébredésekor a tánczoló nimfák serege kaczogva köszöntött, egyetlen útravalót adva földi útidra, a mások gyönyörködtetését, a vidámságot , a jó kedélyt. Mi 40 esztendeje, hogy a magyar színművé­szet géniusza állásos csókjával homlokodoa e föl­szentelt hajlék elé vezérelt, ma 40 esztendeje lép­ted át e szentély küszöbét. Atyád tilalma nem állított meg, a gondtalan kényelem, a csalogató jólét varázsszava nem vett, erőt szivetlen, a nyo­mor és nélkülözés siralmas képei hogy is rémitet­­ték volna el, midőn hallottad Egressy Gábor eget­­ostromló páthoszát, gyönyörködtél ifjú Lendvai szivhóditó szenvedélyességében, csodálhattad Tóth József lelki mélységét, igazságra való törekvését s példányképül választhattad a nagyhírű, idejekorán félrevonult László József méltó utódját, a valódi nagyúr tökéletes mintaképét, Szerdahelyi Kálmánt. E nagyok oldalán növekedve, példájukon lel­kesedve, hibáikon és erényeiben okulva, csüggedet­­en, küzdelemben, sohasem­­ pihenve, kis feladatot nem kicsinyeive, nagy feladat előtt komoly tanul­mányba mélyedve, lelkiismeretes törekvés s az ön­megismerés tövises, de nemes iskoláján sok fájdal­mas türés, méltatlanság, mellőzés, megalázás kálvá­riáján át — az egyszerű tanítvány az apostolok méltó utódaként — diadalmas hőse lett ama di­csőséges munkának, melynek alapkövein a mai ma­iz­­ar színművészet épül, gyarapszik s egykor tö­kéletesedik. De nemcsak a nagy művészt, a sike­rek előharczását köszöntöm benned, az igazi embert nem istentől nyert adománya, de önbecse teszi kiválóvá — s te Istentől nyert tehetségedett szi­gorú kötelességtudással,páratlan lelkiismeretességgel, szeretetreméltó testvériességgel egyesítetted, bölcsen tudván, hogy a művészet nem csak nemesit, a mű­vészet kötelez is. Légy üdvözölve hát e mai örömünnepen. A Nemzeti Szinház mély hálával jegyzi nevedet a legnagyobbak sorába s önfeláldozó munkásságod, lelkesedésed, odaadásod a magyar művészet törté­netének legragyogóbb lapjain lesznek föl­jegyezve! A Szerencse gyermeké­ben léptél először a szín­padra s a Nemzeti Színház sikereinek igazi sze­rencse-gyermeke lettél. Isten adjon erőt, egészséget, hogy még évtize­deken át az maradhass ! Sokáig élj ! Az éljenzéssel fogadott beszéd után Máder Rezső, az Opera igazgatója nyújtotta át Nádaynak a dalszínház igazgatóságnak ajándékát, egy pom­pás állvány­on nyugvó, remekmívű órát, majd Várady Sándor, Szilágyi Vilmos, Ráthonyi Ákos, Feld Zsigmond, Stoll Károly és Mihályfi Károly üdvözölték jubiláló kollégájukat. Az üdvözlőbeszédek elhangoztával Náday meg­­hatottan mondott köszönetet első­sorban a miniszter­­elnöknek, majd mindazoknak, a­kik a mai napot reá nézve oly felejthetetlenné tették. Végül kényezve fordult Somló Sándor igazgatóhoz, a­ki — úgy­mond — az egész ünnepséget kezdeményezte és a­kinek fölterjesztésére részesült a­ miniszterelnök részéről az örökös tagság nagy kitüntetésében. Az egybegyűltek még egyszer megéljenezték a jubilánst, mire az ügyelő csengetyű­je az elő­adásra való készülődés pillanatának elérkezését jelezte. Koszorúkat és virágokat küldtek: Budapest székesfőváros, a Nemzeti Színház igazgatósága, az Operaház igazgatósága, az Országos Színészegyesü­­let, a Nemzeti Színház személyzete. Herczeg Ferencz, Berczik Árpád, Fald Zsigmond, Hentallerék, Vidor Pál és még számosan. * Az ünnepi előadáson nagy és díszes közönség volt jelen. Az urak frakkban, a hölgyek estély­öltözékben jelentek meg s az est folyamán igaz szeretettel, lelkesülten ünnepelték Náday Ferenczet, a­ki a felvonások után alig győzte megköszönni a lelkes ovácziót. Az előadás különben is kitűnő volt. A szereplő művészek : Márkus Emilia, Delli Emma, Szacsvayné, Paulay Erzsike, Császár, Gál, Horváth, Gyen­es és Dezső a szokottnál is nagyobb buzgalom­mal játszottak, hogy ily módon is részt vegyenek szeretett kollégájuk ünneplésében. Nádayt tegnap este a többi szereplővel együtt körülbelül ötven­ezer tapsolták ki a függöny elé. A­ szép ünnep méltó befejezéseképpen este díszvacsora volt a Royal-szállodában. A lakomán ott volt a fővárosi művészvilág szine-java s a jubiláló művész számos tisztelője. Az asztalton ült Náday Ferencz, tőle jobbra Gulner államtitkár, balra Berzeviczy v. b. t. tanácsos, tőlük jobbra és balra ültek Bezerédj Viktor miniszteri tanácsos, Somló Sándor és Máder Rezső igazgatók, gróf Festetich Andorné, Somló Sándorné s az ünnepelt családja és a Nemzeti Színház tagjai testületileg. Az Operaház képviseletében Máder igazgató, Al­­szeghy Kálmán főrendező, Keller Ottó műszaki felügyelő, Guerra balletmeeter, stb. A lakoma során elsőnek Gulner Gyula szó­lalt föl. A kormány, illetve a miniszterelnök nevében üdvözli a művészt, — úgymond — kit­ a mai na­pon az egész országban ünnepelnek s a ki negy­ven év óta annyi dicsőséggel szolgálja a magyar művészetet. Szóló örömmel jelenti, hogy a király ő felsége Náday Ferencznek a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. (Lelkes éljenzés.) Utána Gál Gyula a Nemzeti Színház tagjai nevében poétikus toasztban ünnepelte Nádayt, mint mestert, mint barátot és mint családapát, Várady Sándor pedig az Operaház tagjainak szeretetét tol­mácsolta a jubilánsnak. Végre általános figyelem közt Náday Ferencz szólalt föl. Köszönetet mondott az államtit­kárnak, a magas kormány képviselőjének, művész­­társainak és a műpártoló közönségnek, da külö­nösen a hazafias magyar sajtónak, mely oly rokonszenvvel támogatta mindenkor törekvéseiben és a melyet arra kér, hogy támogassa ezt a vén kezdőt továbbra is. (Lelkes éljenzés.) Végül pedig élteti azt a vén bajtársiét, a ki már csak egy nagy sétáló, föl­d alá járkáló Szív, — Ujházy Edét. (Vi­haros éljenzés.) Asztalbontás előtt Bezerédj Viktor miniszteri tanácsos emelkedett szólásra és általános figyelem közt szívből fakadó gyönyörű beszéddel ünnepelte Nádayt és családját. Előzőleg érdekes visszapillan­tást tett a múltra. Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt, midőn elvállalta a sziniügy referádáját, nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, és erőt adott neki annak tudata, hogy a színészetért küzd, a­mely iránt kora fiatalsága óta rajongó szeretettel viseltetett és hogy törekvésében támogatásra talál. Minden tényező odaadással támogatta működésében miért is köszönetet mond mindazoknak, a segítségére voltak: a két színház igazgatójának és személyzetének, a sajtónak és a lelkes műpártoló közönségnek. Poharát végül az ünnepeltre és csa­ládjára üríti. * Werner Gyula drámája. A Nemzeti Szín­ház igazgatója előadásra elfogadta dr. Werner Gyula országgyűlési képviselőnek, lapunk fő­­munkatársának »Anteus« czímű négy fel­von­ásos társadalmi színművét. * Filharmónia. A hétfői, április 6-iki filharmó­niai hangverseny az utolsó lesz a jelen évadban. Ezen a hangversenyen két érdekes újdonság lesz: dandy »La forêt enehantée« és Smetana »Aus Böhmens Flur und Hain«. Kemény Rezső tanár előadja Brahms hegedűversenyét; első szám Haydn C-dúr szimfóniája. * Parsifal Parisban. Wagner Parsifal-jának legértékesebb részleteit akarja legközelebb bemu­tatni a párisi Société des Grandes Auditions Musicales (nagy hangversenyeket rendező társu­lat), a­melynek Páris már eddig is számos mes­­termű bemutatását köszönheti. Ez a társaság, a­melynek elnöke a zeneimádó Greffulde grófné, ásta ki a feledségből Berlioz Beatrix és Benedek­jét, ismertette meg a párisiakkal Händel Izrael Egyiptomban, Bach Karácsony-oratóriumát, Wag­ner Trisztán­ját és Istenek alkonyá­t, frissítette föl Berlioz-nak a Trójaiak czímű operáját, a XVIII. századbeli Monsigny és Grétry műveit s mutatta be az új­ francziák és ifjú oroszok alkotásait. Az ezúttal rendezendő hangversenynyel, melynek szín­helye a Nouveau-Théátre lesz, még egy nevezetes terv is kapcsolatos. Arról van szó, hogy végre Pa­risban is megalakul az első amatőr­ énekkar, olyan, a­minő Németországban és egyebütt százával van s a minő például a mi budai dalárdánk. Ez az énekkar, melynek tagjait a legkülönbözőbb társadalmi osz­tályokból toborozzák, fogja énekelni a Parsifal-ban a kar szólamait. A magánszólamok éneklői között is szerepelnek amatőrök, a főszerepeket azonban csupa hivatásos művész fogja énekelni: Kundry-t Lu­ciino Falia asszony, a legkiválóbb franczia Wagner-énekesnők egyike, Paraifalt Laffitte, a párisi nagy opera tenoristája. A zenekar, a­mely­nek Alfred Cortot lesz a vezetője, 102 tagot számlál. A Parsifal után még az idén Beethoven Missa solemnis-ének előadását tervezi a társulat. Később pedig sorát ejti Bach Passziói-nak, Liszt Szent Erzsébet és Krisztus legendájának, Brahms Rekviem-jének, stb. * Richter János betegsége. Richter János, a világhírű karnagy, a­kinek legközelebb egy hang­versenyen kellett volna dirigálnia a római Santa Cecíliában, tegnap hirtelen megbetegedett Rómá­ban. A hangversenyt ennek következtében el kel­lett halasztani. MŰVÉSZET. ** Egy franczia szobrász halála. Tegnapelőtt halt meg Párisban, 84 éves korában, 1.1. Allasseur szobrászművész. Legkiválóbb művei: »Mózest ki­mentik a vízből«, a­melyet az 1859-iki Salonban az első díjjal tüntettek ki, továbbá a zeneszerző Rameau szobra, a­mely a párisi nagy opera félkör­­csarnokában áll. Rotrou, a XVII-ik századi neve­zetes drámaíró szobra, mely a költő szülővárosá­nak, Dreux-nek egyik terén áll, továbbá a párisi városháza, a Louvre, a cherbourgi színház stb. számára készült dekoratív munkái. A TUDOMÁNY és IRODALOM. ® A Bír. lágy. Termésségítudom­ányi Társulat állattani szakosztálya április 8-ikán, pénteken, este 6 órakor a társulat saját üléstermében (VIII., Eszterhátzy­ u. 16. I. em.) ülést tart, melynek tárgya: Dr. Rátz István: Előfordul-e a Bothriocephalus latus Magyarországon? © A jogállam, jog- és államtudományi szemlé­nek, melyet Edvi Illés Károly főszerkesztése mel­lett dr. Baumgarten Nándor és dr. Gyomai Zsig­mond ügyvédek szerkesztenek, most jelent meg IV. (áprilisi) füzete. Mindenekelőtt dr. Balogh Jenő egyetemi tanár meleghangú megemlékezését látjuk a nemrég elhunyt Tóth Lőrinczről, a jogirodalom e jeles művelőjéről. Azután dr. Reichard Zsigmond törvényszéki bíró nagy tanulmánya következik a tévedés szabályozásáról, mely különös figyelemmel van a most készülő törvénykönyvre. Gaál Vilmos törvényszéki bíró a köztudomásról ír érdekes ér­tekezést. Végül dr. Vasváry Ferencz jogakadémiai kik­a­tanár a jogvédelem szempontjából bírálja az új

Next