Magyar Nemzet, 1903. augusztus (22. évfolyam, 183-207. szám)

1903-08-01 / 183. szám

4 MAGYAR NEMZET, 1903. augusztus 1. Megteszi!) hogy vannak-e többen oly képviselők, a kikkel szemben megtette ugyanazt a kísérletet, a­melyet megtett Pap Zoltán képviselő úrral szemben. (Általános élénk helyeslés. Egy hang a szélsőbaloldalon : És ki bízta meg ?) De felszólítom a miniszterelnök urat is... (Élénk helyeslés és taps.) Barabás Béla: Fél bizony! Nem tiltakozott egy szóval sem tegnapelőtt! (Nagy zaj és felkiál­tások a jobboldalon és a középen: Nem is kellett! Elnök csenget.) KItSS­tíl Ferencz :... felszólítom a miniszterelnök urat is, (Halljuk! Halljuk!) hogy a bizottság előtt egészen ny­iltan nyilatkozzék (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) és hárítsa el magáról azt a borzasztó vádat, a­mely vád a közvéleményben már terjedni kezd. (Ellentmondás a jobboldalon és a középen.) Petényi Géza: Joggal! (Zaj. Hosszantartó ellentmondás a jobboldalon és a középen. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: Én nem mondtam, hogy joggal terjed el ez a vád (Halljuk! Halljuk!) és nem is mondom. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Jakovszky István: Meg kell mondani most Kossuth szerint! Kossuth Ferencz: Nem mondom, hogy joggal gyanúsítják a miniszterelnök urat, mert előre is ítélkezni nincs is jogom., (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) de a mondottakkal egy kétségbevonhatatlan tényt konstatáltam. , Bubik Béla : Szüntelenül együtt volt vele! ‘ Kossuth Ferencz: A nemzet színe előtt én azt állítom, hogy­ a magyar miniszterelnöknek az egész világ előtt oly tisztán kell állania (Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon és a középen.), hogy még távolról sem érintessék gyanúval. Bár ismétlem, hogy a miniszterelnököt nem gyanúsítom, azért mégis kénytelen vagyok ki­emelni azt, hogy tény az, hogy egy hozzá igen közel álló férfiú, (Mozgás jobbfelől és a középen.) ki a kormány egyik tagja, (Mozgás a jobboldalon és a középen. Elnök csenget.) tette meg az elíté­lendő kísérletet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­­oldalon.) A fiumei kormányzó már levonta tettének következését. Most a miniszterelnök urat kérdezem, (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Hall­juk ! Elnök csenget.) hogy nem hiszi-e azt, hogy ő saját érdekében cselekednék és a magyar minisz­terelnöki szék tekintélye fentartásának érdekében, hogyha követné Szápáry László gróf példáját? (Élénk helyeslés és hosszantartó taps a szélsőbal­oldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon le! Nagy zaj.) Gajáry Géza: Hát a­kit meggyanúsítanak, az esetleg mandátumáról is mondjon le? (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: A megvesztegetési kísérlet sajnos tényét nem megtörténtté tenni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a tény a t. mi­niszterelnök úr kormányzása alatt jött létre. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Benső barátja tette!) Hiszi József: A mézeshetekben. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Engedjen meg nekem a 1. képviselőház egy pár szót, a­mely egyenesen a képviselő úr elő­adására vonatkozik. (Halljuk! Halljuk !) Engedől­met kérek, én egyes közbeszólásokat hallottam, a­melyekkel szemben ki kell jelentenem, hogy min­den olyan ítéletnek a kimondása ... (Folytonos zaj a jobboldalon.) Porányi Géza: A szónokot nem szabad félbe­szakítani ! (Nagy zaj.) Rakovszky István : Halljuk az elnököt! Igaza van! Vészi József: Rakovszky talán mindig így járt el? Talán mindig konzekvens volt? (Zaj: Fel­kiáltások a jobboldalon és a néppárton: Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget): Bocsánatot kérek !. képvi­selőház, az elnöknek akkor, a­mikor házszabály­ellenes dolgokat észlel, nemcsak joga, hanem köte­lessége közbelépni és az a szónok, a­ki éppen akkor szól, meg vagyok győződve, hogy ez ellen kifogást tenni nem fog; nem fog tenni különösen kifogást a parlamenti házszabályokat annyira tisz­telő képviselő úr, mint éppen Kossuth Ferencz. (Halljuk! Halljuk!) Én közbeszólásokat hallottam, a­melyekben egy ítélet kimondása foglaltatik a kormány ellen, ezeket más szempontból, mint a házszabályok 221. §-a szerint megítélni nem lehet, (Igaz! Úgy van­ a jobboldalon.) abból a szempontból, a­mely azt mondja, hogy rendreutasí­tandó az, a­ki a Ház valamely tagja ellen sértést követ el. (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Hol van itt a sértés ?) A sértés ott van, mert ilyen ítéletet nem lehet még joggal mondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már most engedjenek meg nekem, hogy kérd­jem önöke­t, hogy a­mikor mindnyájan egyetértően arra az útra tértünk át, hogy a legnagyobb szi­gorral, a legnagyobb komolysággal, a legnagyobb tárgyilagossággal derítsük ki ezt a dolgot, osz­lassuk el a parlament egéről azt a felhőt, a­mely ránehezedett, akkor annak az eljárásnak a tárgyi­lagosságát, objektivitását és tisztító hatását nem viszszük előbbre azzal, ha mi itt egy statáriális bíróság módjára járunk el. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Bocsánatot kérek Kossuth Ferencz t. képviselő úrtól, hogy kénytelen voltam őt félbeszakítani, kérem most, hogy beszédét folytassa. (Halljuk! Halljuk !) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Engem a t. elnök úr megjegyzései nem érintenek, mert én ismételten kijelentettem, hogy a t. miniszterelnök urat nem gyanúsítom, de a­mint mondtam, midőn félbeszakítottak, a megvesztegetési kísérletet a mostani kormány egyik tagja megtette és ezt hatá­rozottan be is vallotta; ezt a tényt meg nem történtté tenni — mint mondtam — nem lehet; azt sem lehet tagadni, hogy ez a mostani minisz­terelnök kormányzása alatt történt. (Zaj a szélső­baloldalon.) T. Ház, az én véleményem az, hogy a magyar miniszterelnöknek olyannak kell lennie, mint volt Julius Caesar felesége. Caesar elvált első feleségé­től mondván, hogy Caesarnak nem lehet felesége, kit a gyanú érintett. (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) A magyar miniszterelnöknek sem szabad olyan helyzetbe kerülni, hogy gyanúsíthassák (Fel­kiáltások a jobboldalon: Nem bizony!) és kérdem Khuen-Héderváry Károly gróftól, nem mint minisz­terelnöktől, hanem mint egyéntől, hogy nem osztja-e teljesen az imént kifejezett nézetemet? (Zaj.) Olay Lajos: Politikailag be van bizonyítva, bíróilag nem! Kossuth Ferencz: Az a hallatlan tény, a­mely megtörtént, olyan parlamentáris szituácziót terem­tett, mint a­milyennek ma is szemtanúi vagyunk és a­mely szituáczió hazánk kárára van s a parla­­mentarizmust veszélyezteti, de mert ezt a szituá­cziót lehetetlennek tartom, kötelességemnek vélem mint magyar hazafi megtenni mindazt, a­mi cse­kély erőmtől kitelik, hogy a parlamentet és az országot ezen súlyos szituác­ióból a most már egyedül fenmaradó módon kiragadni én is segít­sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én megmaradok azon álláspontom mellett, a­melyet kötelességszerűleg elfoglaltam, mikor a mi­niszterelnök pártom határozata után a kormányra lépett, de azt is kinyilatkoztatom, hogy az a sajnos eset, a­mely felett mindnyájan felháborod­tunk és a­melyet mindnyájan fájlalunk, olyan új helyzetet teremtett, (Élénk taps és éljenzés a szélső­baloldalon,) hogy most kötelességem elismerni egész nyíltsággal, (Halljuk! Halljuk !) hogy az új hely­zetnek más megoldását nem látom, mint azt, ha a miniszterelnök úr távozik abból a székből. (Hosz­­szantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Míg tehát egyrészt kérem a miniszterelnök urat, hozza meg a hazának ezt az áldozatot, ha ugyan áldozat, nem pedig mártírság ilyen hely­zetben székében ülni, hozza meg azt az áldozatot a hazának, hogy mondjon le, vagy ha nem hozza meg, (Zaj. Elnök csenget.) lojálisan, mint egyenes ellenfél ezennel kimondom, hogy kénytelen leszek azok közé sorakozni. (Zajos felkiáltások a szélső­baloldalon : Éljen Kossuth! Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) a­kik lehetet­lenné fogják tenni ezt a kormányzatot, a­mely a megtörténtek után többé üdvös a hazára nem le­het. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélső­baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Az elnök indítványa. Elnök (csenget): T. képviselőim! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Öt percz szünetet kérünk!) Azok a képviselő urak, kik Kossuth Ferencz kép­viselő úron kívül napirend előtti szólásra jelent­keztek, a szótól elállottak. (Általános helyeslés.) Most pedig engedje meg nekem a 1. képviselőház, hogy a tanácskozás rendjére nézve javaslatot tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások a szélső­baloldalon : Halljuk a miniszterelnököt! Zaj.) A mai ülésnek napirendjére (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk az elnököt!) két tárgy volt kitűzve, melyeknek elseje a kiküldendő par­lamenti bizottság 15 tagjának megválasztatása. Én­­, képviselőház, a­nélkül, hogy szükséges­nek tartanám ezt tovább indokolni,­­mert ebben az irányban a Ház minden oldalán ritka egyhan­gúsággal megszólalt a magyar közélet tisztasága iránt való féltékenység szelleme — azt javaslom, hogy a mai ülésnek napirendre kitűzött tárgyai közül csak az első, t. i. a kiküldendő vizsgáló­­bizottság 15 tagja megválasztásának eszközlését teljesítsük s a mikor ezt megtettük, a Ház üléseit mindaddig függeszszük fel, a­mig tanácskozásait befejezte. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbalolda­lon. Helyeslés jobbfelől.) Barabás Béla: Mi indítványoztuk tegnapelőtt és ti elleneztétek! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk az elnököt!) Elnök: Ezt az elnöki előterjesztést tehát, a­melyet minden körülmények közt megtettem volna, a­melyhez azonban az ülés előtt spontán kijelen­tették hozzájárulásukat, illetőleg azon kívánságu­kat, hogy ez megtörténjék, a Háznak minden pártjához tartozó képviselők, de maga a magyar kormány is, a Ház úgy hiszem egyhangúlag el­fogadja. (Általános helyeslés és taps.) Az ülést 5 perc­re .. . Barta Ödön: T. képviselőház ! Elnök: Milyen czímen kivan a képviselő úr nyilatkozni? Barta Ödön: Miután a magyar parlament tör­ténetében a parlamenti bizottságok kiküldésének igen kevés prec­edens esete ismeretes, szükséges­nek tartom tisztázni azt a kérdést, hogy a kikül­dendő parlamenti bizottságnak eljárása, hatásköre, intézkedésének módja és szankc­iója miképp állít­tassák meg. (Helyeslés.) A­mikor az országgyűlés egy úgynevezett parlamenti bizottság kiküldésével egy országos jelentőségű nagy ügynek megvizsgálására teszi meg az első lépést, akkor én nagy hibának tarta­nám, ha ennek a parlamenti bizottságnak eljárása az utólagos kritika veszélyének tétetnék ki, holott annak direktívája előzetesen megállapítható, hatás­köre előre is körvonalazható, mert a parlament a maga hatáskörében ez irányban intézkedhetik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik, a­miért szót kértem. A másik, a­miért felszólalok, az, hogy a ma­gyar kormánynak hozzájárulása ahhoz, hogy a tör­vényhozás a kiküldendő parlamenti bizottság hatá­rozathozataláig üléseket ne tartson, egy igen ve­szedelmes prec­edensül szolgálhat arra nézve, hogy egy ex-lex­ben levő kormány bizonytalan ideig, vagyis egy kiküldött bizottság működése befejez­­tének­ bizonytalan időpontjáig, tehát előre be nem látható időpontig, országgyűlés nélkül kormányoz­hasson. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Visszaidézem a t. Ház szíves emlékezetébe azt, hogy az ex-lex tartama alatti felszólalások mindenikében arról volt mindig szó, hogy garan­­c­iális intézkedést lát a törvényhozás abban, hogy, míg az ex-lex tart, az országgyűlés el nem napol­­tatik. (Egy hang a baloldalon: Királyi kézirattal!) Bocsánatot kérek, nem királyi kézirattal való elnapolásról volt szó. Nem akarok a naplóból erre vonatkozólag idézni, de tény, hogy mindig az Országgyűlés állandó együttlétéről volt szó. Már most, ha egy ilyen indítványt fogadnak el megjegyzés nélkül, a­mely azt mondja, hogy egy parlamenti bizottság küldetik ki és addig, a­míg ezen bizottság működése be nem fejeztetik, jelentése be nem terjesztetik, a Ház üléseket ne tartson, akkor a Ház saját határozatával egy bizonytalan, hosszú, előre nem látható ideig napolja el üléseit, a­melyet én, szemben azzal a garanc­iá­­lis intézkedéssel, a­melyre többször történt hivat­kozás, visszaesésnek tartanék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért méltóztassék praeclusiv ter­minusig elnapolni a Háznak üléseit, a­mikor is az országgyűlés összejővén, e kérdésben újra határoz­hat, de ne méltóztassék a parlamenti bizottság­nak esetleg hónapokig tartó munkásságától tenni függővé az országgyűlés tartamát.­(Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Holló Lajos: Nyolc­ napra! Ez alatt ki lehet nevezni egy új kormányt. (Felkiáltások a jobb­oldalon : Hétfőhöz egy hétre !) Elnök: Ugyanezen tárgyhoz kíván szólani Rakovszky képviselő úr. Méltóztassanak tehát őt meghallgatni. Rakovszky István: Én Barta Ödön indítványá­­nak második részéhez,­ bizonyos megszorítással, hozzájárulok. Csak azzal akarom pótolni, hogy ezen bizottság működését három nap alatt végezze be. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Gajáry Géza: Ez a kihallgatásokra sem elég! Szivák Imre : Három nap nem elég a tanú­kihallgatásokra ! Rakovszky István: Előre látja, hogy a bizott­ságnak a működése a teljes czélhoz vezetni nem fog. Földsiyi Géza: (Zaj.) Az indítvány úgy, a­hogy most meg van szövegezve, közmegnyugvásra talál. Kéri elnököt, hogy a bizottságot még ma hívja össze, nehogy, ha a bizottság megalakul, kétely le­gyen az iránt, hogy azt ki hívja össze. Pichler Győző: Felszólalásom tulajdonképpeni oka az, hogy midőn parlamenti bizottság kiküldé­séről van szó, midőn arról van szó, hogy olyan esetet bíráljanak el, a­mely a legnagyobb gyalá­zata a magyar parlamentnek, mert maga a kísér­let is a leggyalázatosabb dolog, a­mely egyáltalá­ban előfordulhatott valaha, hogy akkor, miután nagyon kevés prec­edens van reá, mondja ki a képviselőház azt, hogy a képviselők közül bár­melyik, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a­ki meg­jelenik azon bizottság ülésén, ha szükségét látja, az elnök útján kérdéseket intézhessen az egyes tanukhoz. Beöthy Ákos: Nincs kifogása az ellen, hogy a képviselőház záros határidőn belül összejöjjön, de azt nem tartja előre megállapíthatónak, hogy az a bizottság a maga rendkívüli fontosságú mun­kálkodását mikor fejezi be. Barta Ödön: Nincs is indítványozva! Beöthy Ákos: Ez a bizottság itt teljesen já­ratlan utakon jár és prec­edensek nélkül dolgozik. (Úgy van!) Egészen másképpen áll a dolog az angol bizottságoknál . . . (Mozgás és derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.)

Next