Magyar Nemzet, 1903. szeptember (22. évfolyam, 208-233. szám)
1903-09-01 / 208. szám
2 MAGYAR NEMZET, 1903. szeptember 1. fogás az, mintha Anglia quantité negli gable volna a keleti politikában. Mennyire nem az, kitűnik már abból az erőlködésből, amely minden áron az angol kormány nyakába szeretné varrni a felelősséget a macedóniai zavargásért. Ez a törekvés Nagy-Britannia kompromittálására egymagában elárulja, hogy az angol politika még mindig fontos szerepet játszik a Keleten. Mivel pedig az angol keleti érdekek sok tekintetben egyeznek a mi érdekeinkkel, azért politikai szempontból is örömmel köszöntjük VII. Eduárd látogatását, mert ország-világnak hirdeti, hogy az oroszmagyar-osztrák megegyezés mellett érintetlenül áll a hagyományos angol-magyarosztrák barátság uralkodó személyével, mint a magas politika kérdéseivel. Ha az osztrák-magyar politika csekélyebb érdekű is az angolokra nézve, a Ferencz József név mégis sokat jelent előttük. Hiszen Ferencz József császár és király a leghívebb kötelességteljesítés megtestesítése és fényes példakép arra, hogyan kell minden fájdalmat lovagiasan viselni. Az ő élete a legértékesebb Európában. Marienhadból telegrafálja tudósítónk: VII. Eduárd, Anglia királya, ma délelőtt tizennyolcz napi it időzés után Bécsie utazott. A pályaudvaron a hatóságok fejei megjelentek. Budapest, augusztus 31. , Miniszterek útja. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter tegnap reggel Budapestről Bécsbe érkezett és egy óra múlva továbbutazott a Semmeringre. — Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter Tátrafüredre érkezett. A miniszter megtekintette a fürdőn folyó újabb építkezéseket s tetszését és elismerését fejezte ki a látottakon. — Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter tegnap óta a Csorba-tó mellett tartózkodik és szeptember 2-án érkezik vissza Budapestre. Az angol király Bécsben, Londonból távírják. Eduárd király bécsi utazásával foglalkozva, a Daily Graphic azt mondja: Eduárd király az egész angol nemzet őszinte és jó érzelmeinek képviselője. Eduárd király látogatása ugyan elsősorban udvariassági látogatás, de a politikának is javára fog válni. — A Morningpost írja: A bécsi lakosság jól tudja méltányolni, hogy mily fontosak a császárok és királyok feladatai. Ferenci József császár és Eduárd király mind a ketten a politika emberei. De egyikük sem feledte sohasem, hogy egy alkotmányos uralkodónak elsősorban császárnak vagy királynak kell lennie és csak azután politikusnak. Bármily sors vár Ausztria- Magyarországra, mindig bizonyos lehet Anglia őszinte barátságáról és rokonszenvéről. Ausztria- Magyarországnak az a feladat jutott, hogy a nyugati czivilizácziót békés eszközökkel a keletre vigye. Anglia, mely annak idején oly nagymértékben részt vett a terjesztés művében, bizonyára igazságosan méltatja Ausztria-Magyarország fáradozásait. — A Daily Telegraph azt mondja: Bécs lakossága ma többet fog foglalkozni a két Apponyi Albert gróf Budapesten. Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke, ma reggel birtokáról Budapestre érkezett s délelőtt a képviselőházban időzött. Andor Gyula elnöki tanácsos jelentést tett a képviselőház elnökségéhez érkezett iratokról, ezeknek elintézéséről, azután Apponyi Szentiványi Árpád országgyűlési képviselő társaságában kihajtatott a pályaudvarra s elutazott Eberhardra. A politikai helyzet s az ifju-csehek. A pétervári Vjedomoszti egy munkatársa előtt Engel dr. ifjú-cseh reichsrathi képviselő egy Karlsbadban folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy Csehországban annyi nagy, komoly és halaszthatatlan teendő vár még elintézésre, hogy gondolni sem lehet valami kalandos szereplésre a külpolitikában. Olay beszámolója, Olay Lajos országgyűlési képviselő augusztus 30-ikán délután Szigetvárott választói előtt beszámoló beszédet mondott, melyben az aktuális politikai helyzettel foglalkozott. A kibontakozás kérdésében nem tartja ő sem helyesnek, ha ilyen jelszavakat röpítenek világgá: Mindent vagy semmit! Híve a békés kibontakozásnak, mert annak elkövetkeztét az országra nézve üdvösnek és szükségesnek tartja. Ezért hajlandó, ez idő szerint, a magyar vezényleti nyelv kérdését kikapcsolni az obstrukció követelményei közül és ha minden egyéb, nem csupán formális jelentőségű, de lényeges vívmány eléretik, mint a magyar tisztképzés, illetőleg katonai oktatás, a magyar tisztek áthelyezése a magyar ezredekhez, magyar tárgyalási nyelv a katonai jogszolgáltatás terén, a magyar zászló, jelvény és czimer, eskü a magyar alkotmányra stb., hajlandó közreműködni azon, hogy az országot rendkívül mélyen érintő gazdasági kérdések megoldásához szükséges parlamenti rend és nyugalom helyreálljon. Meggyőződése, hogy a magyar vezényleti nyelv az említett vívmányok folyományaként rövid időn belül biztosan elkövetkezik, terhelt szegény katonának. Bár igaz, hogy kevesebb szigor mellett még rosszabb volna neki. A nap égető sugarakkal pörkölt le a felhőtlen égről, az út pedig árnyéktalan volt. A hőmérő már délelőtt 10 órakor 33. fokra hágott (volt, aki megmérte) és így meg is maradt délután 4 óráig. De lehet, hogy ezen is fölül emelkedett. Nem kellőképpen edzett ember már az első két órában kidőlt volna, mi azonban mentünk . . . mentünk . . . mentünk. A fővezér, úgy látszik, bátorítás okából egy helyütt az út szélén egész kiséretével fölállott és lovon ülve maga előtt az egész hadoszlopot elléptette. De ilyenkor tisztelgés nincs (a háború alatt a szalutálás egyáltalán elmarad), de rendnek azért nagyon muszáj lenni. Ott láttam Philippovics mellett akkor Hafiz pasát is, Sarajevo utolsó katonai kormányzóját, aki Hadsi Laja körmei közül valamiképpen kimenekedett és eljutott Philippovics főhadiszállására. A fővezér maga mellé vette és sokat kérdezősködött tőle, de Hafiz pasában volt annyi hűség a maga hazája iránt, hogy csak így felelgetett: »meglehet; valószínű; talán.« Különben lovon ült és a török tábornokok hímes, szép egyenruhája volt rajta . .. Az emberi test kimerülésének gyötrelmes fokozatai vannak. A ki nem próbálta, adjon hálát az istennek. Kezdetben a szomjúság a verbum regens. A test pótolni akarja az elhasznált vizet és a torokmirigyeket nagyon biztatja. Bizonyos égetőérzés támad a torokban. Az emberek izgatotak, minden kicsiség miatt azonnal káromkodnak, de csak röviden, mivel a beszéd máskülönben nehezükre esik. Akkor hallgatás következik. A torok, a nyelv és a szájpadlás kiszárad, a beszéd pedig kint okoz. Még az erősebb gondolat is gyötrelem. Dél felé a hadoszlop egészen csöndes volt. Mintha halottak, vagy gépek masíroztak volna. Századunkban órahosszáig nem esett szó, csak a fegyverek csörögtek egyhangúlag. Akinek valami mondanivalója volt, kézzel vagy karddal mutatta. A parancsolás is így ment. A nyelv kiaszva, szárazon feküdt a forró szájban. A közbeeső csekély szünet és ivás is csak perezekre enyhített. A nap engesztelhetetlen kitartással pörkölt és nagy volt a por. Azután jelentkeztek a többi tagok, hogy ők is »vannak«. A lábak és kezek kezdenek elfásulni, mintha azok is csak kincstári jószágok volnának és hozzátartoznának a katonai fölszereléshez. Mozognak, de az ember később már nem is érzi őket. Következik a vállak és a hát lassú elzsibbadása. Ez eleintén igen fájdalmas. Majd ez is nyomasztó fásultságba megy át és húzza az embert a föld felé. Legvégül jön a fej. Az ember szédül és az öntudat egyre fogy a fejéből. A látás puszta mechanikává lesz. Az ember látni lát, de nem igen érti, amit lát. Valami halálos közöny lepi meg minden létező dolog iránt. Utóljára már a parancs, a katonának ez a legnagyobb szentsége, szintén csak puszta szószátyárkodás. Minek az a káromkodás, ha úgy sem lehet haszna. Azt gondolom, ezután már az összerogyás A katasztrófa után. A Párisi Nagy Áruház romjai között szombaton délután — mint már röviden jelentettük — négy órakor megjelent a tűzvizsgálóbizottság s hivatalosan megszemlélte a romokat. A vizsgálódás három óra hoszszat tartott. Ott voltak: Alkér Ernő erzsébetvárosi helyettes elöljáró, mint a vizsgálóbizottság elnöke, K. Magyary Kornél fővárosi fogalmazó, a bizottság jegyzője, Szirmay Andor kerületi kapitány, Thirring Károly és Planer Gyula kerületi mérnökök,Sczerbovszky Szaniszló tűzoltó főparancsnok, Markusovszky tűzoltó segédtiszt és Lengyelfy Jenő kerületi kéményseprő mester. A bizottság csak a vizsgálat műszaki részét végezte el s ezért vizsgálóbíró nem volt jelen. A bizottság tagjai először a 40. számú házat vizsgálták meg, majd végigjárták a 38. számú ház földszintjét és négy emeletét. Mindenütt méter magasságú törmelékhalmazt találtak. Goldbergerék lakásában félig elolvadt aranygyűrűt lelt a bizottság, melynek gyémántköve épségben maradt. Ezután hivatalosan konstatálták, hogy a tüzet villamos dróttal történt mechanikai zavar, rövid zárás okozta. Thirring Károly kerületi mérnök szerint hiba volt, hogy a pinczében és az első emeleten a közmunkatanács engedelmével áttörték a tűzfalat és a kirakat és a kapualja közt levő másik tűzálló falat fából készült fallal pótolták. Ezt a bűnös könnyelműséget egy asztalosmester követte el tudatlanságból vagy kényelemből, amikor a Goldberger-testvérek utasítására átalakította a helyiséget, a melyben előbb trafik volt s a melyből a végzetes első kirakat készült. A hátsó tűzfalat, a mely a tőszomszédos Klauzál utcza 3. számú házat választotta el az Áruháztól, minden hatósági engedély nélkül törette át Goldberger Henrik. Hiba volt az is, hogy a kerepesi úti kapura is vasredőt csináltathattak az üzlet tulajdonosai. A legbűnösebb mulasztás terheli azonban azt, aki engedelmet adott az üvegudvar építésére. A tűz centruma — mondja Thirring — minden kétséget kizáróan az udvari üvegraktárban fejlődött, ahonnan a láng már a tetőt is átjárta, amikor a lent égő utczai kirakatokból még a második emeletig sem ért a tűz. A bizottság jegyzője végül felolvasta a tűzoltófőparancsnok és Goldberger Sándor, a cég egyik főnökének vallomását. Martinek János gépész azt vallotta, hogy a végzetes estén szokása szerint hét órakor maga indította meg a gépet. Alig múlt és tíz pere, Flesch üzleti alkalmazott lerohant hozzá s értesítette a veszedelemről, mire nyomban elzárta és a halál, vagy legalább az ájulás következik. Azonban ezt már nem tapasztaltam, hanem csak láttam. De micsoda látvány volt ez, oh Mars hadisten! Az ut második harmadán voltak a kobilaglavai magaslatok. Dombláncz, a melyre szerpentinut visz föl, És ez az ut adott be a hadosztálynak ! A kapaszkodón való menés és a kanyargás torlódásokat okozott. Minden megállásnál összeesett és elájult egy csomó legény. Lehet, hogy halottak is voltak közte, nem tudom. Az összeesések egyre szaporodtak. Az elájult katonákat a lábuknál fogva kellett az útról elhuzgálni, hogy az utánuk jövő ágyuk át ne menjenek rajtuk. Ahol egy kis bokros hely akadt, ott a morális erő igen sokakat elhagyott. Az árnyékba leültek és bambán néztek maguk elé. A tisztek nem bírtak velük. Egy százados, amint káromkodva szidta őket, egyszerre csak ájulva lefordult a lóról. Őt is félrehúzták. Ahol egy kis erdődarab volt, tíz-húsz katona menekült az árnyékba. Az egyik szakaszunk, amelynek hadnagya szintén összeesett, egészen föloszlott. Beláttam, hogy most már valamit kell tennem nekem is. Mivel azonban erényt csináltam magamnak a kitartásból, elhatároztam, hogy a végsőig tartom magam. A morális erő hihetetlen fizikai megpróbáltatások közt is megtartja az embert. De mivel észrevettem, hogy a megállásoknál engem is ájulás környéke, és a szememre fekete zsibbadás kezd borulni, eltökéltem magam arra is, hogy egyforma tempóban és szakadatlanul fogok menni. Szakaszommal