Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)

1903-10-27 / 256. szám

10 Testgyakorlók győznek 2:1 a Torna­ Klub ellen. Az őszi bajnoki mérkőzések elvitázhatatlanul legérdekesebbje folyt le vasárnap délután a csömöri­­úti versenypályán a M. T. K­. és a B. T. C. között. Sportkörökben már hetek óta élénken tárgyalták a mérkőzés várható kimenetelét és a közönség is szokatlanul nagy érdeklődést tanúsított a match iránt. Mint a tavaszszal, ezúttal is a Testgyakorlók győztek ; legszívósabb, legerősebb ellenfelükön ara­tott ismételt győzelmük nemcsak a csapat kitűnő formájáról tesz tanúságot, hanem beigazolja azt az egyhangú véleményt, hogy összes csapataink közül a fejlődésre és javulásra leginkább a B.T.K. képes. A győzelem értékét növeli, hogy a B. T. C. is briliáns formában van. Két egyenrangú ellen­fél állt tegnap egymással szemben és a győzelmet a támadásban intenzívebben és ügyesebben mű­ködő csapat csatársora döntötte el. A mérkőzés egyébként szép és sajnálatos moz­zanatokban egyaránt bővelkedett. A két félidőben éles szemmel megfigyelhettük football-sportunk minden baját és betegségét- Kifogásolnunk kell elsősorban a durva és erőszakos játékmodort, mely­ben ezúttal a B. T. C. járt elöl. Hová fog ez vezetni, ha a bíró ítéleteivel elégedetlen, vagy az ellenük megítélt goal miatt elkeseredett játéko­sok teljesen megfeledkezve magukról, visszataszító, meg nem engedett eszközökkel buzgólkodnak sikerük érdekében ? Viszont teljesen összeegyeztethető-e az is a szabályokkal, hogy az egyik csapat egy-két játékosának csak azt a szerepet szánja, hogy az ellenfél legjobb játékosát »lefogja« ? Taktika kér­dése mindössze ez utóbbi, de a játék realitását véve alapul, sajnálnunk lehet, hogy ilyen módon a mérkőzés sokat veszít értékéből. A tegnapi mérkőzés, különösen az első fél­időben, különben a legszebb mérkőzés volt, melyet két magyar csapat egymással szemben kivívott. Érdekes volt megfigyelni a csapat két különböző játékmodorát: a Testgyakorlbknál a modern, ala­csony passzjátékot, mely teljes számítással egy pillanat alatt megváltoztathatja a játék menetét és a Tornaklubnál a szívós, tüzes támadásokat és kiszámíthatatlan, hirtelen fortélyaikat, melyek az ellenfél védelmét legtöbbször zavarba hozzák. Nem kételkedhetünk a tegnapi match reális voltá­ban, de a játék bizony más folytatást nyer, ha a B. T. C. erőszakosságaival önmaga alá nem ássa a reális esélyeit. A B. T. C. választja a széllel kedvező oldalt, míg a Testgyakorlók nap ellen játszanak. A kék­­fehérek azonnal lejutnak a Tornaklub kapujához, de a B. T. C. csakhamar viszonozza a támadást. Hatalmas iramban, lelkesen folyik a játék s majd az egyik, majd a másik kapunál teremnek a csa­tárok. Kaleidoszkópszerűen, pillanatról-pillanatra változik a játék s mindkét csapat ügyes konbi­­nácziókkal közelíti meg ellenfele kapuját. Egy ízben Helmich a B. T. C. fedezetsorából goalra rúg, a kapus a labdát elvéti, mely már-már a kapuba gurul, mikor Steiner az utolsó pillanatban meg­menti a goalját. A M. T. K. következő támadása szabadrúgást eredményez a kék-fehéreknek, míg újra a piros-fehérek jutnak offenzívába és Blazsek vezetésével perczekig hatalmas támadást intéznek a Testgyakorlók kapuja ellen. Majd a Torna-Club kapuja kerül ismét veszedelembe és az egyik éles lövést Sipos kiejti a kezéből, de a labdát még idejekorán elkapja. A 33-ik perczben sikerül a piros-fehéreknek a vezető­ goalt elérniök. Skrabák a Testgyakorlók kapuja elé rúgja a labdát, hol Oláh fejjel Rókához s ez fejjel a goalba juttatja a kivédhetetlen labdát. A B. T. C. a félidő folyamán 3 komért rúg. 1:0-al a Torna-Club javára kaput cserél a két csapat. Szünet után a kék-fehérek tüzes tempóban folytatják támadásukat s rövid, alacsony passzjá­­tékukkal sokszor kellemetlen zavarba ejtik ellen­felük védelmét. Alig néhány percz múlva Zulu oldalról Károlyhoz juttatja a labdát, a­ki ügyes lövéssel kiegyenlít. A Torna-Club óvást emel a goal ellen, mert a határbíró, mielőtt Zulu a labdát elfogta volna, a játékot leintette. A biró azonban nem látta jelzést s ennélfogva végérvényes a goal. A B. T. C. a kapott goalra két kornerrel felel s bár Hajós oldaláról sok ügyes támadást kí­sérelnek a piros-fehérek, csakhamar szembe­tűnővé válik a Testgyakorlók fölénye, a­kik frissebbek , és mozgékonyabbak, mint ellenfe­lük. A Torna-Club védelem közben sokszor erőszakosan is védi pozíc­ióját, de éppen ez okozza vereségét, mert a kék-fehérek javára megítélt szabadrúgást Károly az M. T. K. második goaljává értékesíti. A helyzet a félidő végéig nem változik, mert a Testgyakorlók egyre veszélyeztetik a B. T. C. kapuját, míg a B. T. C. végül csak a védelemre szorítkozik, úgy, hogy további ered­ményt, a B. T. C. részéről elkövetett tettlegességet kivéve, egyik csapat sem ér el. A Magyar Testgyakorlók Köre ezen győzel­mével az idei bajnokság egyik komoly jelöltje lett. A csapat kitűnő formában van s alacsony, szép, rövid passz- és összjátékukon kívül, mely az összes magyar csapatok közül csak az ő sajátos­ságuk, nagy előnyük most már az is, hogy rend­kívül szívósak, mert tegnapi győzelmüket különö­sen az utóbbi körülménynek köszönhetik. A Budapesti Torna­ Club csapatában a legjobb játékos tegnap Helmich volt, míg Blazsek, a csapat főtámasza, abszolúte nem jutott labdához, mert ellen­fele folyton sakkban tartotta. Sipos is ked­vetlenül játszott, ellenben a csatársor a múlt va­sárnapinál sokkal szebb és lelkesebb játékkal működött. Versenybíró Fehéry Ákos (M. U. E.) volt. Ferenczvárosi T. C. győz 5:2 a »55« Football- Club ellen. A soroksári-utc­ai pályán a ferenczvárosiak és a »33«-asok tartották őszi mérkőzésüket. A »33«-asok csak igen kevés esélylyel mentek a küzdelembe, mert a kitűnő formában levő Ferencz­városi T. C. ellen csapatjuk két elsőrangú játékosa Gillemot Ferencz és Koch Lexi hiányzott. A pálya sem lehetett nagyon ínyére a fekete-fehéreknek, a­kik ennek daczára elég ügyesen tartották magukat az első félidőben, mert a Ferenczváros ügyesen működő csatársora által berúgott négy goalra két szép kombináczióval keresztülvitt goallal feleltek. A második félidőben javarészt védelemre szorít­koztak a »33«-asok s a zöld-fehérek egy újabb goallal biztosítják egy pillanatra sem kétséges győzelmüket. Magyar Athletikai Club — Törekvés S. C. A labdarúgó-szövetség fenti két csapata őszi bajnoki mérkőzését is tegnapra tűzte ki. A match azonban elmaradt, a két csapat, mint értesülünk, a mérkőzést a szövetség beleegyezésével egy ké­sőbbi napra halasztotta el. Labdarúgás. A Budapesti Remény Labdarúgó Sport-Egylet veretlen csapata, október hó 25-én mérkőzött az Újlaki Sport-Clubbal, az eredmény 8:3 a Budapesti Remény Labdarúgó Sport-Egylet javára. MAGYAR NEMZET, 1903.­ október 27. Atlétika. A D. S. C. záróversenye. Nem várt fényes sporteredménynyel folyt le a Magyar Athletikai Club tegnapi idényt záró atlétikai meetingje. Há­rom új rekordot teremtett két kiváló atlétánk: Mező Béla és Wetzel György, a M. A. C. tagjai. Az új rekordok: Mező Béla, hármasugrás: 13,61­­ méter 220 yardos síkfutás 231/s mp., Wetzel György 300 yardos síkfutás 2/1s mp. A részletes eredmény a következő: 1. 100 yardos síkfutás-handicap. 1. Medgyessy Iván (M. A. C.) 6.50 m. e. 2. Ifj. Simon Pál, Wohlman Renée. II. Egy negyed angol mértföldes gátverseny. 1. Wetzel György (M. A. C.). Idő 1 p. és egy ötöd mp. 2. Ifj. Silberleitner Ferencz. III. Magasugrás-handicap. 1. Sasse Béla (M. A. C.) 20 cm. e. 173 cm.-rel. 2. Medgyessy Iván 21 cm. e. 170 cm.-rel. 3. Ifj. Sasse Károly (M. A. C.) 8 cm. e. 169 cm.-rel. IV. 220 yardos síkfutás. 1. Mező Béla (M. A. C.) Idő 22 és egy ötöd mp. (Országos rekord.) 2. Medgyessy­. 3. Wiesner. V. Egy fél angol mértföldes síkfutás. 1. Nagy József (M. U. E.) scratch. Idő 2 p. 7 és két ötöd mp. 2. Veres Sándor 26 m. e. 3. Moldoványi István 50 m. e. VI. Hármasugrás. 1. Mező Béla (M. A. C.) 13 m. 61 cm. (Országos rekord). 2. Dános Árpád 12 m. 99 cm. VII. 300 yardos síkfutás. 1. Wetzel György (M. A. C.) 33 és egy ötöd mp. (Országos rekord.) 2. ifj. Siberleitner. 3. Wollmann. A Turul-labdajáték. Halácsy Antal fővárosi torna-, vivő- és játékmester vasárnap délelőtt a Barcsay-utczai főgimnázium udvarában meghívott közönség és a sajtó képviselői előtt az általa fel­talált és »Turul«-nak elnevezett új labdajátékot mutatta be. A Turul-labdajátéknak az volna a czélja, hogy a divó labdajátékokat, de különösen a footballt kiszorítsa, a­mit azonban kizártnak tar­tunk. A Turul-játék általános népszerűségre aligha számíthat, mert a játékhoz való eszközök, a tányér, a tányér nyele és a labda elég komplikálttá teszi a különben egyszerű, primitív játékot. A Turul­labdajáték tulajdonképpen amolyan magyar »lawn­­tennis«, de a kezek az új játéknál sohasem fejthetik ki azt az ügyességet, mint a lawn-tennisnél. A Turul­játék nagy hibája, hogy nem változatos, szörnyen egy­hangú és csak testmozgásra nyújt alkalmat, ellen­ben nem szórakoztató és az agy működését nem veszi igénybe. Hasonló játékot különben a német­­országi ifjúság az nagy előszeretettel. A játékhoz egy­ tetszés szerinti magasságú kapu szükséges. A játékban résztvevők a kaputól jobbra és balra helyezkednek el. Mindegyik játékos a fából készült nyélt veszi a kezébe s a labdát a nyél végébe erősített tányéron fogja el, onnan dobja vissza a kapu másik oldalára, jobb, bal, vagy páros kézzel és így tovább. A­ki a labdát elvéti, vagy hibásan dobja vissza, rossz lökést tesz, a­mi a csapatnak egy rossz pontot számít. A játékot tegnap Haláczyn kívül apró gimnazisták mutatták be, a­kik közül Balogh III-ik osztályú gimnazista bizonyult a legügyesebbnek. TÖRVÉNYSZÉK: A honvédszázados gyilkosa. (Saját tudósítónktól.) A ponyvairodalom rém­krónikáinak is túlságosan kiszínezett hősnője lehetne az a tizenkilenczéves cselédleány, a­ki ma a pestvidéki esküdtbiróság elé került. Fájdalom, ő nem regényhősnő, hanem élő szörnyeteg, a­kinek borzalmas históriája nem a csapongó fantáziának szüleménye, hanem szomorú valóság. Andó Júliának nevezik azt a női vadállatot, a­kit ma az ügyész­ség kétrendbeli gyilkosság és rablás bűntette miatt kér felelősségre vonni. A gonosz cselédleány hideg­vérrel gyilkolta meg Izsán kenyéradó gazdáját, bibiti Horváth Kálmán nyugalmazott honvéd­századost, pár héttel előbb pedig Szabó János szentmártonkátai parasztgazda tizenötesztendős leányát, Esztert. A korán elzüllött, rovott múltú leány mind a két áldozatát megrabolta. Az agg honvédszázadostól, kit álmában pusztított el, 90 koronát rabolt, a kis Szabó Esztert pedig az ünneplő­ ruhájáért fojtotta meg. Mind a két gaz­tettét körülményesen megvallotta. Andó Júliában korán megnyilatkozott a go­nosz hajlam. Kilencz esztendős korában megszö­kött a szüleitől, s már mint serdülő leány erkölcs­telen életre adta magát. Hol piszkos lebujokban, hol meg czigánytanyákon lakott. A kecskeméti törvényszék lopás és sikkasztás miatt 1899 évben hat hónapi fogházra, a szolnoki járásbíróság pedig ugyancsak lopás miatt hat heti fogházra ítélte. Miután hosszabb-rövidebb ideig vidéken bántanyák lakója volt, 1902. évi szeptember közepe táján Alberti-Irsára vetődött, a­hol bibiti Horváth Kál­­mán 76 éves nyugalmazott honvédszázadoshoz cse­lédnek szegődött el tíz korona havi bérért. Alig egy hétig volt itt, midőn egy napon látta, hogy Motyovszki Pál irsai lakos kilenczven korona ha­szonbért fizetett a gazdájának, a­ki a pénzt az asztalfiókba zárta el. Andó Julia a pénz lát­tára elhatározta, hogy a gazdáját megöli s ki­rabolja. Két nap múlva, október 1-én éjjel végre is hajtotta véres tettét. Megvárta, mig az öreg honvédszázados elalszik, akkor azután oda­­lopózott az ágyához s egy favágó baltával szét­hasította az aggastyán fejét. A gyilkosság után a párnák alól kivette az asztalfiók kulcsát s a ki­lenczven korona készpénzt, egy aranygyűrűt, egy órát, egy zálogjegyet magához véve, egyenesen a vasúti állomásra ment, hogy Tápió-Sülybe utazzék. Mivel a vonatról lekésett, kocsin ment Tápió- Sülybe. Onnét Kokéra menekült s a gazdájától rabolt ruhanemüeket Pozsgai Ferencznének aján­dékozta, a kinél megszállt. Rókáról október 5-én Budapestre jött ruhát vásárolni. Visszatérve Ró­kára, Pozsgainé azzal fogadta, hogy a csendőrök keresték. Andó Juliánná megérezve a közelgő ve­szedelmet, egy czigányasszony kunyhójába mene­kült, a­hol aztán végre letartóztatták. Elfogatása után derült csak ki, hogy ő gyil­kolta meg Szabó János 16 éves Eszter nevű le­ányát, a ki 1902. évi augusztus 31-én a szentmár­tonkátai vásárról nyomtalanul eltűnt s a kinek összevagdalt holttestét csak szeptember 9-én talál­ták meg a szőlőhegyi terület egyik rejtett helyén. Andó Juliánna augusztus utolsó hetében telje­sen lerongyolódva került Nagykáta községbe. Ott a vasúti állomáson meghallotta, hogy más­nap Szentmártonkátán vásár lesz s elhatározta, hogy oda megy. A vásárban meglátta Szabó Esztert s megvillant agyában a gondolat, hogy megöli a termetre hozzá hasonló leányt csak azért, hogy annak ruháját elrabolhassa. Szilva­szedésre hívta Szabó Esztert s tiz krajczárt adott neki. A leányka gyanútlanul követte a gonosz te­remtést a szőlőhegyek felé eső erdős területre s nem vette észre, hogy Andó Julcsa egy elhagyott helyre vezeti. Ott leültek pihenni és e közben Andó Julianna Szabó Eszter háta mögé kerülve, azt ennek fejkendőjével megfojtotta, azután pedig egy nagy konyhakéssel összevagdalta. Mikor véres munkájával készen volt, áldozatáról lehúzta a ruhát, azt magára vette s Czeglédre menekült,a­hol kórházba került. Ezt a gyilkosságot Andó Julianna eleinte nem akarta elvállalni, hanem egy Schaffer Ignácz, később Szálkai Aladár nevű legényre hárította. Azt mondta,

Next