Magyar Nemzet, 1903. december (22. évfolyam, 286-311. szám)

1903-12-10 / 294. szám

190?. deczember 10. MAGYAR NEMZET. — A Nobel-díj. A Nobel-dijnak fizikusoknak járó 100.000 frankos jutalmát, mint Párisból sür­gön­­zik lapunknak, Henri Bequerel, továbbá Pierre Curie és Curiené, franczia tudósoknak ítélték meg. Bequerel 1896-ban az urániumnak róla elnevezett Bequerel-sugarait fedezte föl, a­melyek sok tekin­tetben analógiát mutatnak a Röntgen-sugarakkal. Pierre Curie 1900. óta a fizika és vegytan tanára a Sorbonne-on. Felesége, a­ki lengyel nő, elnyerte a párisi egyetemen a doktori képesítést és most Sévres-ben tanárnő. Ketten együtt fedezték föl a rádiumot, a­melynek kisugározása milliószor na­­gyobb erejű, mint az urániumé. A jutalmazottak előtt holnap hirdetik ki a stockholmi akadémia ünnepi ülésén a határozatot. Tavaly Lorantz hol­landul, két évvel ezelőtt pedig Röntgen német fizikus kapta meg a fizikai díjat. — le saliul veas­e, z£r, Konstantinápolyból táv­iratoztak . A szíriai partról (Alexandrette és Bei­rut között) jövő és egyiptomi mekkazarándokokra alkalmazott vesztegzárt megszüntették és orvosi vizsgála­­tal, valamint fertőtlenítéssel helyette­sítették. — Ssoczi­alisták egyházellenes tüntetése. Páris­ból táviratozzák. A Havas-ügynökség lyoni jelen­tése szerint az idén, úgy mint minden évben, megtartott Mária szeplőtlen fogantatása nap­on tartott katolikus ünnepségek alkalmából 3000 szoczialista tüntetett az ünnepies kivilágítás ellen és a Notre Dame de Courviére új kápolnához vonultak, a­melynek ablakait bezúzták. Több vere­kedés keletkezett, miközben néhányan megsebesül­tek. Egy selyemkereskedőt egy tüntető tőrszúrás­­sal sebesített meg. Állapota reménytelen. — A Jótékonyság ünnepe. A hivatalos közlöny után közöltük, hogy Mária Valéria főherczeg­­asszony, mint a Magyar Vöröskereszt-Egyesület legfőbb védasszonya a Vöröskereszt-Egylet buda­pesti elnöknői közül a közjótékonyság terén való működéséről ismert úrhölgyet, Czájlik Alajos szü­letett Buzetzky Stefániát érdemei elismeréséül diszokmánynyal tüntette ki. E kitüntetés ünne­pélyes átadása ma ment végbe. Budai Goldberger Sámuel, mint a kerületi választmány elnöke, egy küldöttség élén megjelent a kitüntetett úrnő előtt s tolmácsolván Csekonics Endre gróf, a Vörös­kereszt-Egylet elnökének üdvözletét, szép beszéd kíséretében átnyújtotta a díszokmányt. Egyúttal az elnökség részéről a vöröskereszt jelvényével díszített pompás virágajándékkal lepte meg. Majd Vészi József országgyűlési képviselő a polgárság nevében üdvözölte a kitüntetett úrasszonyt, meleg­hangú elismerésben részesítvén a közjótékonyság terén kifejtett működését. — Szerdmi dráma a színházban. Pétervárott a Panajev-színházban a napokban nagy pánik keletkezett az előadás alkalmával. Míg a színpadon egy melodrámai féltékenységi jelenetet játszottak, a földszinten revolverlövések dördültel­ el. A kö­zönség rémülten ugrált föl helyéről s rohant egy elegáns fiatal nőhöz, kinek a homloka erősen vér­zett. L. tengerésztiszt lőtte homlokon, a­ki úgy orditott, mint egy őrült. A függönyt leeresztették, a tisztet elvezették s az előadást félbeszakították. A közönség azonban nagy lármát csapott s az előadás folytatását követelte, a mit a direktor végre el is rendelt, »mert a nőnek úgy sem tör­tént komoly baja«. — Titokzatos Idegen. Megírtuk a minap, hogy e hónap 2-án a József főherczeg-szállodában egy fiatalembert találtak, a­ki két napig sem nem evett, sem nem ivott és senkit sem akart magához ereszteni. A rendőrség a fiatal­embert, a­ki Gang Lajos joghallgatónak mondotta magát, a toloncz­­házba szállította. Ma megállapították a rejtélyes idegenről, hogy Reichhardt Alfonz a neve, 17 éves, joghallgató. Nyomban át is adták az apjának, Reichhardt Mór zenetanárnak. A fiatal­ember za­varodott beszédéből még mindig nem lehetett meg­állapítani, hogy miért rendezte az érthetetlen dolgot. — A részegség áldozata. Zsuzsikovics Szaniszló horvátországi születésű 31 éves napszámos része­gen ment haza az este Márton­ utcza 1. számú la­kására. Valahogyan összeveszett a szobagazdájával, Leszkó József napszámossal és annak feleségével, Bálint Máriával. A veszekedésnek az lett a vége, hogy a feldühödt házaspár Zsuzsikovicsra támadt és alaposan elverték a napszámost. A verésben segített Varga József napszámos is. Bálint Mária nyújtójával támadt a napszámosra, a­kit a fején véresre sebesített. Zsuzsikovics ezután lefeküdt. Reggel nagy megdöbbenéssel vették észre, hogy Zsuzsikovics meghalt. A rendőrorvos agyroncso­­lást konstatált. A szerencsétlennek a koponya­csontja is megrepedt, a­mi valószínűleg a nyújtó­fától okozott ütés következménye. Zsuzsikovics holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vit­ték, a verekedőket pedig a rendőrség letartóztatta. — Tűz a temesvári gyújtógyárban. Temes­várról jelentik az E. U.-nak . A temesvári gyújtó­­gyár famunka-osztályában ma éjjel tűz támadt, a­mely az összes nyers­anyagot, több gépet és két gyári épületet elpusztított. A gyári tüzérség és a városi önkéntes tűzoltóság a kivezényelt szekerészkatonákkal együtt csak a reggeli órákban tudta a tüzet lokalizálni. A kár körülbelül száz­húszezer korona, de a gyár üzeme azért nem szen­ved fennakadást. — Öngyilkos színésznövendék: Spitzer (Hevesi) Rózsi 19 éves szininövendék vasárnap este Szondy­­utcza 78. szám alatt évő lakásán öngyilkossági szándékból golyót röpített a szívébe. A Rókus­­kórházba szállították, a­hol tegnap este meghalt. Tettének oka a nyomor volt ; a színésziskolából is azért tették ki, mert a tandíjat nem tudta meg­fizetni. FŐVÁROS. * Budapest-tér Pak­sban. Paris városa község­tanácsának az elnöke udvarias hangú levelet in­tézett Halmos János polgármesterhez, a­melyben közli, hogy a Budapesten Paris városáról történt utczaelnevezés viszonzásául a párisi községtanács elrendelte egy párisi térnek Budapestről való el­nevezését. A székes-főváros tanácsa azt az előter­jesztést teszi a közgyűlés elé, hogy az átiratot köszönettel vegyék tudomásul s ezt levélben ad­ják tudtul Paris városa községtanácsának, aztán pedig a levelet tegyék át a közmunkák taná­csához. SZÍNHÁZ. ZENE. * Saldier Clesse hegedűművész neve ezúttal először szerepel a nyilvánosság előtt. A valóban dús és te­rmékeny évadnak egyik érdekes homo novus­a ő. Ha már meg kell barátkoznunk a csoda­gyerekek és csodaifjak felszínre kerülésének esz­méjével, legalább örüljünk, hogy nemcsak Brazília, Spanyolország, Francziaország, hanem édes hazánk talajában is virágzanak tehetséges ifjak. Malcher, a­ki művészetének fokozatához képest még nagyon fiatal ember, brassói születésű és Német­országban nyerte kiképeztetését. A Royal termé­ben tegnap összegyűlt közönség azzal a tudattal tapsolta, hogy valódi tehetség és hivatott erőnek fejezi ki méltánylását. Malcher nem tartozik az úgynevezett »elragadó« hegedűsök közé, ennek útját állja pedagógikus hajlandósága, de rendkívü­lien alapos, akkurátus művész, a­ki főleg a tech­nikai készültség terén magaslik ki. Bruch, Bach, Ernst, A­mbrosio műveit játszta, Popper Tündér­­tánczéval pedig fokozottabb mértékű hatást kel­tett. Előadása, tónusa korántsem oly bensőségtel­­jes és szívhez szóló, mint azoké a nagy hege­dűsöké, a­kiket mostanában sűrű egymásutánban hallottunk. Ereje is mintha még csak most volna fokozódó stádiumában. De minden tünet arra vall, hogy a derék ifjú művész rövid idő múlva egyike lesz a legkiválóbbaknak, mert formaérzéke és pedantériája szinte páratlan és igen valószínű, hogy e tulajdonságaival lépést fog tartani az elő­adás melegsége is. Dienzl Oszkár zongoraművész ezúttal is kiérdemelte a köztetszést szép játéká­val és kompozícziójával, a­melyet pompásan adott elő. A jeles művész ezúttal hármas minőségben szerepelt: mint kísérő, mint előadó és mint szerző. Minden téren megállja a helyét. KATON­A ÜGYEK. A póttartalékosok behívása. A közös hadügy­minisztérium 1903. deczember 7-étől keltezve, a következő rendeletet adta ki: A magyar korona országaiból egészen, vagy részben kiegészítő csapatok és intézeteknél az év végével beálló részleges legényváltozás minden esetre, tekintet nélkül a tartalékba való áthelye­zésre vonatkozólag normális módon végrehajtandó előmunkálatokra már ez idő szerint némely előké­szítő intézkedést igényel, mire nézve következők rendeltetnek el: 1. A megszállott területen és déli Dalmácziá­­ban elhelyezett gyalogsági, lovassági, hegyi és vártüzérségi csapatok és osztályok az előírt tény­leges létszámban deczember 1-vel fennálló hiányo­kat az év végéig az 1901—2. sorozási évfolyamok esetleg az 1903. évfolyam legénységéből fedezi, még pedig az illető csapattestnek a monarchia EGYLETEK.­ ­ A Katolikus Ifjak Köre deczember hó 8-án alapításának ötödik évfordulóján fényes lefolyású ünnepet rendezett Üllői-úti helyiségében, melyet ez alkalommal zsúfolásig megtöltött a tagok és vendégek sokasága. Az ünnepélyt Metzker József dr. elnöki megnyitója vezette be, Révay Tibor dr. pedig az ünnep jelentőségét vázolta. Nagy tetszést aratott Knirsch Miczi úrhölgy kiváló énektech­­nik­ájával. Az estély fénypontja Schaur Ignácz he­gedűművész játéka volt, a­ki Wieniawsky D-moll versenyművét s Hubay Csárdajelenetét adta elő. Az ünnepélyt 100 terítékű társasvacsora fejezte be.­­ Magyar mérnök- és Építész-Egylet. Egan Ede főmérnök f. évi deczember hó 12-én, szom­baton, este */1e 7 órakor az egyetemes szakülésen előadást tart »a kivándorlás üzeméről és a fiúmés new-yorki vonal jelentőségéről«. 7 belsejében elhelyezett osztályaitól. 12., 38. és 65. gyalogezredeknek az esetleg szükséges kisegítés, miként ez a 63. számú gyalogezred tekintetében már az 1903. október 24-iki rendelettel meghagya­tott, az 5., illetőleg 4. és 12. hadtestparancsnoksá­gok által utalandó át a területeken kiegészítésre illetékes és ott elhelyezett gyalogezredekből. 2. A monarchia belsejében elhelyezett csapa­tokhoz és intézetekhez az 1904-ben fegyvergyakor­latra köteles legénység január 4-ikére 23 napi fegyvergyakorlatra — az oda- és visszautazás be­számításával — hívandó be, a­mennyiben azonban görög­-kel. vallású legénység hivatik be, a be­hívás január 11-ikére és csupán 21 napra követ­kezőleg korlátolt terjedelemben történik. Még­pedig lovasságnál, a szekerész-csapatnál és a méntelep­nél, továbbá a tábori tüzérségnél, a lovas üteg­osztályok legénysége és az összes többi osztályok hajtótüzérei tekintetében a csapat (osztály) pa­rancsnokok jónak látása szerint az 1903. deczem­ber 1-én az előírt tényleges létszámban fennálló hiányok erejéig, a­mennyiben e hiányok fedezése már január hó folyamán szükségesnek látszik; b) az összes többi csapatoknál és intézeteknél, kivéve a vasúti és táviró-ezredet, abban a terjedelemben, a­mint a szabadságolásra soron lévő legénység le­számítása után fennmaradó tényleges létszám a normális szolgálatra (őrszolgálat, műhelyszolgálat) január hó folyamán nem volna elegendő. E behí­vások terjedelme ezért a helyi viszonyoktól függ, és ezeknek megfelelőleg az illető hadtestparancs­nokságok, esetleg ezeknek utasításaihoz képest a katonai állomvásparancsnokságok által állapítandó meg minden egyes csapattestre és intézetre vo­natkozólag. E mellett figyelmet kell fordítani az I. pont értelmében nyújtandó kisegítésre és a csapatosztályokon kívül állandóan kirendelt vagy kiegés­ztő czélokra átengedett, szabadságolásra nézve soron lévő legénységre. A fegyvergyakor­latra elsősorban az 1904. évi legifjabb fegyvergya­korlatra köteles sorozási évfolyamtól kezdve oly póttartalékosok hívandók be, a­kik sorszámuk sze­rint mint számfelettiek vagy kevésbé alkalmasak kerültek a póttartalékba. A­hol ily póttartaléko­sok nincsenek vagy nincsenek kellő számban, a tartalékos legénység is behívandó. A magyar királyi lótenyésztő-intézetek katonai osztályai a fegyvergyakorlatra kötelesek behívása tekintetében a katonai felügyelőséghez fordulnak, a­mely a szükségletet közvetlenül annál a vonat­osztálynál szerzi be, melynek tartalékába az illető katonai osztályok legénysége áthelyeztetik. E sze­rint a méntelepek részére behívandó legénység fegyvergyakorlatának tartamára a katonai felügye­lőség által megjelölendő katonai osztályokhoz lesz­nek szolgálattételre beosztandók. A vonatosztályok törzskönyvi állományában ezen emberek leszámí­tása után még fenmaradó 1904. évre fegyver­gyakorlatra kötelesek száma a közös hadügymi­nisztériumnak a vonatosztályok által deczember végéig közvetlenül bejelentendő. A vonatosztályok által saját létszámhiányainak fedezésére nem hí­vandó be az a legénység, mely a méneskarból került ki. A tüzérségi szertárakhoz fegyvergya­korlatra köteles és a mesterséghez értő póttarta­lékosok vagy tartalékosok a dandárparancsnokság rendeletéhez képest ama tüzérdandár állományá­ból osztandók be, melynek kerületében ezek az intézetek vannak. Minden fegyvergyakorlatra be­hívott legénység beszámítandó az előírt tényleges létszámba, melyet semmiesetre sem kell túlhaladni.

Next