Magyar Nemzet, 1904. február (23. évfolyam, 28-51. szám)
1904-02-16 / 40. szám
1904. február 16. MAGYAR NEMZET. alkudozások egyes városokkal, amelyektől kedvezményeket kívánnak az alapítók. Ugyanez alapítók a kereskedelemügyi minisztériumhoz is beadtak kérvényt a kedvezmények iránt. E kérvényekre nézve elsősorban az ipartanács véleményét hallgatja meg a kereskedelemügyi miniszter. — Betyárvilág.-Kanizsáról érkezett távirat szerint ott Dornbach Mátyás Péter jómódú kikost reggelre meggyilkolva és kirabolva találták. A gyanú három iparos vándorlegényt ér, kik eltűntek. A vizsgálat folyik. — A szoczalisták népgyülése. A szocialisták vasárnap délután népgyűlést tartottak a Tattersallban, amelyen dr. Goldner Adolf elnökölt. A gyűlésre a kormány gyűlésbetiltó rendeletei és lapelkobzásai adtak alkalmat. A gyűlés egyetlen szónoka Wolfner Jakab volt, aki kijelentette, hogy ha a gyűléseiket nem engedélyezik, titkos gyűléseket fognak tartani. Wolfner határozati javaslatát egyhangúlag elfogadtuk. A szoczialisták a gyűlés után minden rendzavarás nélkül szétoszlottak. Ugyancsak vasárnap az ország különböző részeiben mintegy 200 gyűlés volt bejelentve a szocialisták részéről az egyesülési és gyülekezési jog érdekében. A Kártyanyereség jótékony czélra. A százezres kártyaaffér, amelyről néhány héttel ezelőtt nagyon sokat beszéltek, érdekes és mindenkit kielégítő, békés elintézést nyert. Ismeretes, hogy Laczelláry György országgyűlési képviselő néhány éjszakán át Dungyerszky Lázár bács szent tamási nábob fiától 801.000 koronát nyert kártyán. A bácskai nábob a pénzt most jótékony czélra adományozta, mert Laczelláry a felajánlott egyezséget tudvalevőleg nem fogadta el. Dungyerszky a következő jótékonyczólú adományokra adta a pénzt: 100.000 koronát az ő felsége védnöksége alatt álló Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium-Egyesületének, mely összeget ma az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár pénztárába már be is fizették. 100.000 koronát a boldogult Erzsébet királyné emlékére a budapesti »Majka Angelina« czímű szerb nőegylet által felállítandó leánynevelőintézetnek; 40.000 koronát a magyar szentkorona országai Vöröskereszt Egyesületének ; 20.000 koronát a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének, 21.000 koronát az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélyző Pénztárnak és végre 20.000 koronát a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületnek. — Rablótámadás a Lomb-utczában. Szombaton délután 4 óra tájban a Lomb-utczában egy csavargó iparossegéd külsejű fiatalember megtámadta Zeisler Andort, a Beck és Gergely cég hivatalnokát és elrabolta 1418 koronát tartalmazó kézitáskáját. A nyomozás adatai szerint feltehető, hogy a merénylő esetleg valamely lomb utczai gyárból elbocsátott munkás lehet. Ma délután fél 2 órakor telefonon jelentették Emen és Simonyi detektívek, hogy a merénylőt elfogták Torma Ernő gyári munkás személyesen. Torma bevallotta, hogy ő követte el a rablómerényletet Zeisler Andor ellen. Azt is megmondta, hogy a pénzt elásta. A rablót a Hungária körút 59. szám alatt levő kifőzőben találták meg. Először nagyon meg volt rettenve és nem akart szólni, de aztán beismerte a merényletet. — Igen én követtem el, mert nyomorban voltam! . Arra a kérdésre, hogy hol van a pénz azt mondta, hogy elásta a Gömb utcza egyik üres telkén. Elvezette oda a detektiveket, de a pénz nem volt ott. Valószínű tehát, hogy az elásás csak mese. Lapunk zártakor a merénylőt a főkapitányságon vallatják. Letartózatott ügynökségi irodatulajdonos. A rendőrség ma délután egy órakor letartóztatta Niemetz Gyulát, akinek a Rökk Szilárd utcza 22. szám alatt adás-vételi ügynökségi irodája van. Ötvenhatan emeltek ellene panaszt csalás miatt. Gazdák, ha nagy terméshez akarnak jutni, Mauthner-féle magvakat vessenek. Idei főárjegyzékét, mely 226 oldalra terjed. Mauthner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedése: Budapesten, VII., Rottenbiller-utcza 33. szám, mindenkinek ingyen szívesen megküldi, úgymond a miniszter — a székesfőváros közönsége azt a kérelmét terjesztette elő, hogy: 1. a Pozsony és Bécs között tervezett villamos vasútnak, vagy akár csak egy részének az építésére az engedélyt megtagadjam; 2. oda hassak, hogy a Magyar Államvasutakon olyan külön gyorsvonati összeköttetések létesíttessenek, amelyek folytán lehetővé tegyen, hogy Magyarország nyugati nagy városaiból a Budapestre és onnan vissza való utazás egy nap alatt és a lehető legolcsóbb árakon történhessék. A székesfőváros közönségének a közgazdasági kérdések iránt való érdeklődését teljesen méltánylom, de az idézett fölterjesztésből arról győződtem meg, hogy a székesfőváros egyrészt sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a pozsony—bécsi villamos vasútnak, mint amilyennel az bír, — másrészt pedig az ország nyugati városaival való közlekedése tekintetében olyan igényeket táplál, amelyeket a meglevő idő- és térbeli akadályok miatt kielégíteni egyáltalában nem lehet. A pozsony—bécsi villamos vonal ügyét — úgymond a miniszter — a kormány alaposan tanulmányozta s csak akkor határozta el magát az engedély megadására (Pozsony városa és a pozsonyi ipar- és kereskedelmi kamara kérelmére is), a midőn meggyőződött, hogy ez a vasút sem politikai, sem közgazdasági, sem a helyi érdekek szempontjából nem aggályos. Minthogy csak helyi érdekű vasútként fogna épülni, már a berendezésénél fogva sem alkalmas arra, hogy a kettősvágányú marcheggi elsőrangú fővonal mellett számottevő tényezőként szerepelhessen, illetőleg hogy a jelenlegi forgalmi helyzeten változtatásokat idézhessen elő. Egyként valóság ez a személy, valamint az áruforgalomra nézve is. Különben is Pozsonynak Bécscsel való határforgalmát a székesfővárostól való távolsága miatt sem menetrendi, sem díjszabási intézkedésekkel le nem lehet győzni. Pozsony városa nem is a Bécscsel való újabb összeköttetés miatt szorgalmazza ezt a helyi érdekű vasutat, hanem azért, hogy az osztrák területen levő Hainburg, Deutsch- Altenburg, Petronell, Berg stb. szomszédos községeknek Pozsonynyal való évszázados ipari és kereskedelmi érintkezését magának továbbra is biztosítsa. Ez pedig úgy érhető el, ha a Bécsből kiinduló villamos vasút nemcsak az osztrák határig, hanem Pozsonyig megy, sőt különben azokat a községeket Pozsony városa elvesztené kereskedelmi és ipari köréből. Ennélfogva a kormány el nem zárkózhatik az engedélyezés elől. Ami a főváros és az ország nyugati városai közt való közlekedést illeti, a miniszter előadja leiratában, hogy a gyorsvonati öszszeköttetések 1902 óta megvannak s az út Pozsonytól Budapestre is egy nap alatt kényelmesen megtehető. A Sopron, Moson és Szombathely vidékének Budapesttel való kedvező öszszeköttetésére nézve pedig a jelenlegi téli menetrendben történt már intézkedés, amennyiben Budapest és Győr között minkét irányban új személyvonat közlekedik 1903. évi október hónaptól fogva, amelyeknek Győrben, Sopron, Moson és Szombathely felől kedvező csatlakozásuk van. A nyugati városokba való menetáraknak a mérséklése olyan nehézségekbe ütközik, hogy azt a máv vasutak pénzügyi érdekeinek a szempontjából figyelmen kívül hagyni nem lehet. De különben is, menetárleszállítással nem akadályozható a Bécs felé irányuló forgalom, s az ilyenfajta intézkedés csak arra szolgálna, hogy az illető városok állomásain Bécsbe szóló újabb menetjegy váltása útján az utazóközönségnek Budapestről, illetőleg a környékéről Bécsbe való jutása tétetnék olcsóbbá, ami pedig — így fejezi be a miniszter a leiratát — a székesfővárosnak sem lenne érdekében. SZÍNHÁZ, zene * Kity Klári, az édes, átalán imádott Klári összeveszett az igazgatójával és elment a színháztól. Hová megy? Senki sem tudja. Saját levele szerint, ő maga sem. Mint a meteor színesen, ragyogóan, vakítóan neki iramodik a sötét éjszakánk, hol csodálatunktól kísérve — ki fog aludni. Mi pedig szemünket fogjuk dörzsölni utána, visszasóhajtozva őt, bánatosan, hiába: volt, .. .nincs. Várjon így lesz-e a dolog, igazán? Nem InBZSzük. Nem hiszszük, mert nehezünkre esik hinni. Talán még mindig lesz mód arra, hogy az ellentétek kiegyenlíttessenek, habár nem igen remélhető és nem is igen követelhető, hogy az igazgató nagyon édesgesse vissza drága barátnéját, aki többé nem vonzza a közönséget saját drágasága arányában. Mert mikor az énekesnő többé nem húz, akkor az igazgató másfelé húz. Ha tehát, amit igazán nagyon fájlalnánk, az összekülönbözés végleg kiegyenlíthetetlen volna, akkor bele kellene törődnünk e dologba, és — minthogy túl tudtuk élni a várnai csatát és a mohácsi vészt — ebben sem mennénk egészen tönkre. De megvalljuk, hogy ez esetben csak lelkünkben erősen megrendülve gondolhatnánk vissza a kedvelt és dicsőített művésznő tragédiájára. Igenis tragédiájára, és éppen a fönt leírt két szavunkban: »kedvelt és dicsőített« rejlik a művésznő sorsának tragikuma. Mert a nagy szeretet, melylyel iránta viseltettek, a túlzó dicséret, melylyel elhalmozták, vitte őt oda, hol perezben — talán a kijózanodás perezében — látjuk. A közvélemény a bájos színésznőt úgy magához ölelte, hogy szenvedélye hevében megfojtotta. Megfojtotta fejlődés-, illetőleg életképességét Fölkiabálták, föltrombitálták a nemzeti dicsőség legmagasabb szféráiba, oly magasra, hogy a művésznő elvesztette a szem elől a földet. Addig mondogatták neki, hogy az oly művésznőnek, mint ő, nem kell többé énekelnie, nem kell beszélnie. Csak mosolyognia kell. Ezt hajtogatták a jó barátok, a kollegák, a közönség, a műrajongó klubbok és még a házmesterek is, akik a »Küry Klárinéért« épp úgy rajongtak, mint a turf legnyertesebb istálló-birtokosai. A művésznő pedig ezt elhitte. Ez édes örvény, a mások fanatizmusa által ásott önhittség örvénye nyeli most el a művésznőt. Három éve annak, hogy a »Magyar Nemzet« fölemelte hangját e bálványimádás ellen; három éve, hogy kimondtuk a quementót, hangosan, érthetően, sőt talán még kissé lármásan is. De kedves és igazán becsült művésznőnk nem hallgatott reánk. Nem. Az elvakultakra hallgatott és nem tudta, hogy a kik barátságból vakultak el, azok is csak a vakok. Ezeknek hitt ő, mikor a dicsfény szivárványának 8/meiről beszéltek, mely állítólag az ő fejét övezé ... És most első egy nálunk alig ismert leány, akiről az igazgatóság azt hiszi, hogy tud énekelni és beszélni, és minden be van fejezve. Miért? Mert ez énekel és beszél; tud énekelni és beszélni, amit a szép Klári sohasem akart megtanulni. Elhitte oltára levitáinak, hogy ez neki nem szükséges, hogy neki csak léteznie kell; ha lélekzik, hódít. Ennek adja ő most meg árát. Könnyelmű hiszékenységénél fogva gyönge maradt; a válság perezében fegyvertelen áll; legyőzi őt az, ki a karózba több készültséget tud belevinni. Mert ne tévedjen senki ebben! Nem Porzsolt diadalmaskodik most a művésznőn: a riválisa győzi őt le. Ez az igazság. Mert ha nem így volna, akkor most Küry Klári fittyet hányna a bakafántos igazgatónak — mint annak idején Pálmay Ilka tévé — és elmenne külföldre, ahol aranynyal halmozzák el az olyan operett-énekesnőt, aki szép, kedves, csupa báj és tud énekelni és beszélni. De nem megy, nem is fenyegetődzik ezzel, hanem a sarokba áll, duzzog, panaszkodik és mosolyog. Fájdalom, most már a mosoly nem elég, a duzzogás pedig fölösleges! így lévén a dolog, és különös tekintettel arra, hogy Küty Klárit mégis szeretik, sokan szeretik, így is szeretik, bátortalanul bár, de jó szívből kérdjük: nem volna mégis lehetséges az igazgató és a művésznő között fölmerült nézeteltéréseket és szándékkülönbségeket valahogy kiegyenlíteni? * Operahláz. Wagner Rikárd halálának évfordulója alkalmából szombaton este az »Istenek alkonyá«-t játszották Operaházunkban, részben új szereposztással. Az új szereplők, Bochnicsek és Scomparini, magyar szöveggel énekeltek. Bochnicsek, operánk széphangú fiatal tenoristája különösen érvényre juttatta Wagner remekművének csodás zenei szépségeit. Scomparini Mária Waltrautét énekelte, s hatalmas alt hangja ezúttal teljes fényével és erejével érvényesült. Az előadás különben is kitűnő volt. A nézőtér a Wagner-előadások szokott előkelő közönségével telt meg, mely sokat tapsolt a szereplőknek, Diósynénak, Scamparininek, Kaczár Margitnak, Becknek, Bocknieseknek, Takácsnak és Neynek. * Várszínház. Az Orsz. Magy. Kir. Színművészeti Akadémia növendékeinek tegnapi vizsgálati előadásán »A bor« került szinre. Gyöngyössy Erzsi elismerésreméltó intelligens alakítása ismét kitűnt, de kedvesen játszott Poór Lili is. Kálai Kornélia egyszerű, természetes játéka dicséretet érdemel, s Práter Gizella is ügyesen állta meg FŐVÁROS. (Villamos vasut Pozsony és Bécs között.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a székesfőváros hatóságához, az osztrákok részéről tervezett Pozsony—Bécs közötti villamos vasút ügyében. A törvényhatósági bizottságnak múlt évi deczember hónap 23-ikán tartott közgyűléséről — 9