Magyar Nemzet, 1904. május (23. évfolyam, 105-130. szám)

1904-05-01 / 105. szám

Budapest, 1904, XXIII. évfolyam, 104. szám. Vasárnap, május­­ Magyar Nemzet Szerkesztőség és kiadóhivatal: T­r JÓKAI MÓR ATWnTÁ­ NT RAWDOR Egész évre 24 kor., félévre 12 kor, negyes­, ffe évre 6 kor, egy hónapra 2 kor. lill MltrCQ_llfn7Q A. 07 I omplot ffisrftrfcfifiwfrt TM faUln« «JTOVtAfir.tr». TT* ' T­ _1_1 » .• J fi a fill Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII., Miksa­ utcza 4. sz. 1. emelet. Dr. JÓKAI MÓR főszerkesztő. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor, negyed­évre 6 kor, egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 üll. A király, Budapest, április 30. Várjuk haza a királyt. Mindig piros­­betűs ünnepnap, ha közénk jön, ezúttal több a legszentebb ünnepnél is az érkezése. Mindenkor szeretettel és lelkesedéssel fo­gadtuk ; ezúttal tüntetni és hivalkodni aka­runk lojális érzésünkkel. Ragaszkodóbb, hivebb, becsületesebb nép körébe a világ egyetlen fejedelme sem léphet. De most­ azt szeretnénk, hogy hűségünk érzése az egeket csapkodja, s hogy a mi fény és ra­gyogás iránta a lelkünkben van, vakí­tóan törjön elő s egész Európán végig világítson. A nemzet úgy érzi, ezúttal a szokott­nál is nagyobb és feltűnőbb hódolattal tartozik ő­felségének. Ezért gyűltek össze tanácskozásra a városatyák pártkülönbség nélkül. Ezért választotta Budapest polgár­ságának törvényes képviselete a hódolás­nak azt a ritka módját, hogy miniszterek­kel, főméltóságokkal, képviselők és fő­rendekkel együtt testületileg vonul ki az indóházba az érkező király elé. Fellobogó­zott és kivilágított utczákon a polgárok százezrei fognak szorongani. S ha ragyogó diadalmenetben, a nép-tenger hullámaitól sodorva, megérkezik az ősz fejedelem, érezni, látni, tapasztalni fogja, hogy így fogadtatni egy nemzet által megdicsőülés. Mikor utoljára közöttünk járt, sötét felhők tornyosultak a fejünk felett. Buda­vára kertjében sétálgatva, ködöt látott le­ereszkedni a hatalmas folyóra. Köd fogta körül a nemzet dunaparti palotáját. Köd feküdt a termékeny zónákon s a nép lel­kén. Ködben úszó, kétségek között há­nyódó, válságok között fuldokló ország voltunk. S ma, a­mikor palotája küszöbét átlépi, bár nagy nehézségekkel küzdünk, sok gonddal vaünk, temérdek bajjal élünk, mégis m­ás országot és más népet lel itt a király. A végzetes összeütközések és történelmi katasztrófák lehetősége, — ez a nyomasztó, rettenetes fekete felhő — tovább vonult. Egy királyi kézirat fénye világít ő fel­sége jövetele előtt. Egy királyi kézirat fénye, a­mely egymaga jobban jellemzi I. Ferencz József nagy lelkét és bölcs el­méjét, mint száz kötet — az ő életéről irt — történelmi könyv. Históriai okmány ez a királyi kézirat. Büszke ivü márványhid történelmi félre­értések ragadó árjai felett. Ezen a merész, nemesvonalu márványhidon a magyar nemzet szivéből kivonul minden érzelmi ellentét, a múltnak minden keserűsége és fájdalma, a kötelességek összeütközésének minden utolsó nyoma. Ellenben e már­ványhidon beköltözik ő felsége szivébe az a nemes öntudat, hogy két, ellentétesnek látszó értelmi világot egygyé olvasztott, s hogy a mikor II. Rákóczi Ferencz hamvai­nak hazaszállítására nézve kiadta rendele­tét, e kéziratában szobrot emelt magának, értékesebb és maradandóbb emléket mind­annál, a­mit halhatatlan művészek láng­esze és művészi ereje megalkotni tudna. A magyar nemzet külső és belső ellen­ségei, a magyar nemzet fejlődésének és felvirágzásának külső irigyei és belső kerékkötői, de tegyük hozzá, a Habsburg­­ház hatalmának valamennyi nyílt és titkos ellensége is, mindig ezen a téren igye­keztek félreértést támasztani. Az ő romboló erejük legtöbbször e históriai ellentétekből táplálkozott. Izgatni, irritálni, behegedt sebeket felszaggatni, bizalmatlanság és gyanú magvait elhinteni, hogy teljes és tökéletes összhang sohase jöhessen létre a nemzet múltja és jelene között, ezek vol­tak a magyar nemzet és a dinasztia ellen­ségeinek kipróbált fegyverei. Ezeket a sötét vizeket a király most örökre betömte hires kéziratával. Nemcsak a Rákóczi Ferencz hazaszállításának ténye az, a mi a nemzetet mámorba ejtette s szivét eltöltötte csodálattal és lelkesedéssel, hanem a királyi kézirat kijelentései. A szellem, a mely ez irat minden során át­vonul, egy nagyszivű és bölcs uralkodó álláspontjának az a tündöklő, felhőkbe vesző csúcsa, a­melynél magasabbra em­beri értelem ritkán em­elkedhetik. S most ő­felsége jön haza. Egy egész ország hálája köszönti. Egy egész nemzet megy elébe, hinti be diadalútját szeretőjé­nek, lelkesedésének, rajongásának és hűsé­gének virágaival. A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. ■— Április 30. — IVSiss Hobbs. — A Nemzeti Színház premiereje. — Jerome K. Jerome, a Nemzeti Színház mai újdonsága szerzőjének nevét ezúttal látjuk elő­ször a Nemzeti Színház színlapján. Mindössze annyit tudunk róla, hogy amerikai író s hogy a kereszt- és vezetéknevet jelző két Jerome közt levő K. hety a Klapka név rövidítése. Jerome úr tehát állítólag Klapka Györgynek, szabadságharczunk vitéz tábornokának keresztfia, mert tudvalevő, hogy Klapka az emigráczió idejé­ben hosszabb ideig Amerikában tartózkodott. Az ilyképp magyar atyatiságú yankee író darabja: háromfelvonásos vígjáték. Igénytelen, kedves színpadi mű. Tendencziája nincsen, szerző nem ostoroz társadalmi félszegségeket, nem old meg komoly problémákat. Darabjából derű, mosolygás árad; dialógjai olykor frappánsan szellemesek, alakjai exczentrikusak, angolosan merevek, de utóbb lefoszlik róluk a yankee póz s gyermekesen kedvesek és bájosak. Miss Hobbs­­nak, a vígjáték hősnőjének fejecskéjében nő­­emanczipáczionális gondolatok motoszkálnak. Ezt sem kell komolyan venni. Jerome nem prédikál, nem fejteget komoly tendencziákat vígjátékában, hanem egy estén által pompásan szórakoztat szel­lemességével és friss ötleteivel. Nem bogoz kép­telen bonyodalmakat, műve inkább jellemvíg­­játék, olyanfajta, mint a Barrio Egyenlőség-e. Az angolok és az amerikaiak e két kedvenc­ vígjátékírója között különben is lelünk hason­latosságot, a­mint ez a Miss Hobbs meséjéből kitűnik. Miss Hobbs kissé exczentrikus yankee­­hölgy. Egyebekben race amerikai leány, szép, bátor, izmos, egészséges, bájos, okos és szelle­mes. E sok erényével szemben csak egy hibáját látjuk, ennek is megleljük a mentségét. Szo­morú tapasztalatokon okulva, édes­anyja sorsán keseregve, gyűlöli a férfiakat. Atyja agitatórius tevékenységet fejtett ki a csillagos lobogó orszá­gában, s ez a hajlam leányára is átszármazott. Miss Hobbs nemcsak elvi alapon, hanem gya­korlatilag is érvényesíti férfi-gyűlöletét. Az imént is feldúlta egy szerelmes pár családi békéjét, Per­­cival Kingscarlnak hívják a férjet, Bettynek a kis feleségét. Bolondul szerették egymást, míg az asszonyka meg nem ismerkedett Miss Hobbs-szal. — A férfiak nem érdemlik meg szerel­münket! — szól a szép miss. — Nem ismerem férjét, kedves barátnőm, de tudom, hogy ő is épp oly léha fráter és zsarnok, mint társai. Ez tűrhetetlen állapot, asszonyom. Ne engedelmes­kedjék férjének, a­ki nem is szeretheti igazán, míg játékszerének tekinti. Akadékoskodjék, Bettykém, ne teljesítse kívánságait, ne engedel­meskedjék vakon urának és parancsolójának. Hobbs kisasszony addig-addig gúnyolódik és lázítja a menyecskét, míg az csakugyan ki­tűzi a lázadás zászlóját. Bájos, rózsaszínű lo­bogó ez, de Kingscarl­er nem hajlandó meghó­dolni. Kis felesége, a­ki eddig a világ legbol­dogabb és legaranyosabb asszonykája volt, most már csöppet sem nőies, sőt házsártos, daczos és akaratos. Szüntelenül perlekedik férjével s egy viharos családi jelenet után barátnője, miss Hobbs házába költözik. Miss Hobbs hajlékának immár három lakója van, a harmadik: miss Willicent Farcy, Hobbs kisasszony hugocskája és George Jessop márkája, a­ki nénje tanác­s­ására visszaküldte jegygyűrűjét George urainak.­­ Pedig szereti vőlegényét, akárcsak a kis Betty I urát, de hát miss Hobbs úgy akarta, s miss ! Hobbsnak nyilván igaza van. Percival Kingscarl elpanaszolja búbána­­tát George Jessopnak, s George Percival ba­ráti kebelén siratja elvesztett boldogságát. — Boldog voltam, míg feleségem meg nem­ ismerkedett azzal az átkozott Miss Hobbs-szal, — szól Percival. — Miss Hobbs ? Az éj menyasszonyom fejecskéjét is miss Hobbs hóbortjai zavar­ták meg. — Te ismered miss Hobbs-ot? — Nem én. Bizonyára holmi rigolyás agg­­szűz. A nőemanczipáczió veteránja. Ekkor azonban vendég érkezik: Edward Kingscarl, Percival jó barátja és névrokona, a­ki tíz esztendő óta az Egyesült­ Államok diplomácziai ügyeit intézi Kínában. Miután a jó barátok üdvözölték egymást, s Edward ér­tesül barátja bánatáról, pár perczig egyedül marad a szalonban. Csengetnek s egy csinos fiatal hölgy lép a szobába : —■ Én miss Hobbs szobaleánya vagyok s Kingscarlné holmijáért jöttem — szól a fiatal hölgy.. Ámde Edward Kingscarl szörnyen furfan­gos és tapasztalt férfiú. Tüstént sejti, hogy a szép miss nem szobaleány, hanem miss Hobbs, barátja feleségének barátnője. — Lám, lám! — gondolja. — Miss Hobbs korántsem vén­esoroszlya, sőt igen csinos is

Next