Magyar Nemzet, 1904. szeptember (23. évfolyam, 209-234. szám)

1904-09-01 / 209. szám

',:T—•---' ' •-.'•-”»■•••— • ... -•■•'.• •. -=• .nnpulfl--»-' - ' - '·■ IKi rxrrr—• .. . • . .. ' | 1904. szeptember I. MAGYAR NEMZET, melyeket a japánok h­arcz közben elvettek tő­lünk, végül ismét visszahódítottunk. A tüzérségi harcz alatt ütegeink sikeresen versenyeztek az ellenség tüzérségével. Délután 4 órakor észre­vehető volt, hogy az ellenség jelentékeny had­ereje megkerülni igyekszik jobb oldalunkat. A hadsereg főtartalékából néhány zászlóaljat rendeltek ki, a­melyek közül egy rész a japá­nok oldala ellen nyomult, kemény harcz után megakadályozta megkerülő mozdulatukat és visszavonulásra kényszerítette őket. Róma, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Kuropatkin seregét a japánok há­rom oldalról körülfogták. Az észak felé vivő vasút Kuroki birtokában van. Pétervárról ér­kező hír szerint Kuropatkin engedelmet kért a czártól az idejében való visszavonulásra Muk­den felé. Liaojangot az oroszok részben kiürí­tették. Paris, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A »Journal« liaojangi tudósítója táviratozza, hogy nem hiszi, hogy Kuropatkin Mukden felé akar hátrálni, ellenkezőleg, Liao­­jangnál fel fogja venni a döntő küzdelmet. London, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Liaojang ellen intézett had­műveletekről tegnap Tokióból részletes je­lentések érkeztek. Az első hadsereg három oszlopban Anping ellen támadt, a­hol az oroszok egy meredek magaslaton foglaltak helyet, a­mi a japánoknak hátrányos volt, mert ágyúikat nem tudták megfelelően elhelyezni. A japánok balszárnya 23-án előrenyomult s ki­sebb orosz csapatokat visszavert. 25-én Ehrtak­­hótól északra volt a hadállásuk s a másnapi ütközetre készültek. A sereg középső oszlopa és jobb szárnya 25-én éjjel váratlanul szuronyroha­mot intézett az orosz c­entrum ellen; a támadás nagy sikerrel járt, mert a japánok az orosz pozícziót elfoglalták. Az oroszok nagy ellen­­álló erőt fejtet­tek ki az egész napon át tartó csatában. Az orosz gyalogságnak a tüzérség is segítségére jött s gyilkos tüzeléssel fordult a japánok felé, hogy igénybe vegye őket s a gyalogságnak alkalmat adjon a hadállás visszafoglalására. A japánok azonban helyt álltak s az elfoglalt területről nem vonultak el. 26-án virradatkor a japánok balszárnya támadást intézett az oroszok ellen, de csak a czentrum támogatásával tudta czélját elérni, a mennyiben egyesült erővel­­ átvágták az orosz sereg balszárnyát s azt két részre szakí­tották. Ugyane nap délutánján nagy zivatar , volt a harcztéren. A magaslatokat köd borította el, a­mi a tüzelést megnehezítette. A japán csapa­tok a köd és eső daczára is megtámadták 27-én reggel az orosz sereget s hosszú, heves küzde­lem után elfoglalták a hungshalingi pozíczió­­kat. 65 zászlóalj japán katona és 120 ágyú vett részt az ütközetben. Halottakban és sebe­sültekben 2000 embert vesztettek. Angol gőzösök üldözése. Barcelona, augusztus 31. A Don orosz czirkáló innét elhajózott. Hir szerint azt a pa­rancsot kapta, hogy angol gőzösöket, a­melyek hadicsempészárut szállítanak, üldözzön. Boris nagyherczeg hazatérése. Pétervár, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Boris Vladimirovics nagyherczeg teg­nap este Pétervárra érkezett. Pétervár, augusztus 31. Az orosz távirati ügynökség jelenti: Egy berlini lap Boris nagy­­h­erczegnek Pétervárra történt kiküldését Kuro­patkin tábornok ama szándékára vezeti vissza, hogy a nagyherczegtől megszabaduljon. Hogy ez a hir mennyire alaptalan, kiderül abból a körül­ményből, hogy a nagyherczeg már két heti itt­­tartózkodás után visszatért a háború színterére. Néhány japán tiszt elég vakmerő volt, hogy kijöjjön ezekből a biztos rejtekekből; előrejöttek egész addig, a­hol a sík érintkezik a hegységgel és sokkal messzebb gondolva az orosz ütegeket, mintsem azok a valóságban voltak, a legnagyobb lelki nyugalommal teregették le térképeiket és helyrajzaikat a zöldelő pázsitra. Az orosz tüzé­reknek jó alkalmuk nyílt ezzel ágyúi kipróbálására. Fel is szereltek sebtében két gyorstüzelőt és az orosz hadállás legelejére vontatva, csinos kis shrap­­nelesőt küldtek a gyanútlan japán tisztek felé. Azok pedig csak ekkor vették észre tévedésüket és futva menekültek vissza, magukkal hurczolva egy megsebesült társukat. Igaz, hogy ugyanezen a napon a japán tü­zérség ugyancsak megdolgozott egy kozák fel­derítő csapatot, mely a vasúti töltés mentében portyázott és túlságosan eltalált kalandozni dél­felé. A japánok valósággal elárasztották shrapne­­lekkel. Az egyik kozák egymaga hét golyót ka­pott. Teljesen összeroncsolva halt meg a tasicsaói vörös­kereszt-kórházban. Szegény paraszt­­­ember volt nyugati Szibériából, a­kinek aligha volt fo­galma arról, hogy neki miért is kell a kis sárga majmokkal verekedni; én legalább azt hiszem, hogy odahaza sohasem álmodott Mandzsúriáról, arról meg éppen nem sokat gondolkodott, hogy ott a fehér szár parancsol-e, vagy pedig a mikádó! A orosz és japán előőrsök olyan közel kerül­tek egymáshoz, hogy azonnal megszólalnak az ágyuk és ropog a puskk, a mint egy kis csapat, sőt akár egyetlen ember is előre merészkedik. Most épp olyan hamar és könnyen kezdenek ágyúzni az előőrsök, mint a­milyen könnyen né­hány évtizeddel ezelőtt két lovascsapat pisztoly­­lövéseket váltott egymással. Tegnap orosz őrszemek kínai munkásokat vettek észre. Előbb ügyet sem vetettek rájuk, jól tudva, hogy a mandzsuk nem igen törődnek a háborúval és ekéikkel egész a­ hadállásokig szoktak fordulni. Minthogy azonban soká egy helyen vesztege­lek, különös jelzéseket adva hadonászó karjaikká , végre is rájuk kellett lőni, mire kereket oldtak, egy társukat pedig a kozákok körülfogva, foglyul ejtettek. A csetepaté alatt elvesztette a táskáját, melyben saját vallo­mása szerint értékes följegyzések voltak a japánok számára, többek közt­ az orosz fortifikácziók pon­tos térképe, melyet csak az imént rajzolt meg. . Milyen derék a fiú, — szólt hozzám egy kozák­­hadnagy. — Nem ijedt meg egy pillanatra sem. Nyugodtan mondta, hogy jól tudja, hogy micsoda veszedelemnek tette ki magát és csupán azt kéri­­ az orosz hatóságtól, hogy gyorsan végezzen. Főbe kell lőni. A haverjog kérlelhetetlen. Kár érte. Derék fiú, nagyon derék fiút'De hát hiába, a há­ború háború! S' hozzá még nem is katona, csak­­ afféle czivil'­ Apró párbajok, kisebb összecsapások folynak le némán, hangtalanul. A hős dicstelenül pusztul el kietlen mező elhagyott csöndjében. Nevét és érdemét nem jegyzi föl senki sem. Semmi sem alázza meg annyira büszkeségünket, semmi sem ismertet meg jobban létezésünk hiúságosságával, mint az a látvány, a­mely itt az előőrsökön tárul elénk. Mellettünk leselkedik két vagy h­árom ágyu­­, torok, kis csapat gyalogos, folyvást készenlétben,­­ árokban fekve, hogy az ellenség észre ne vehesse , a tisztek pedig c­inikus mosolylyal szürcsölik teá­jukat. Csend van és nyugalom. De bármely pilla­natban megkezdődhetik a dörgés, a golyók süvöltve, röpdösnek a levegőben, a halál angyalának szárnya csattog és a most még sóváran a távolba kutató­­ szemekre örök homály borul. Az előőrsön kemény, keserves az élet. Az I .élelmiszerek sokszor nem érkeznek meg pontosan. S ha megjön is végre a várva várt kenyér, pené­szes, rohadt, tele a romlás és betegség mérges csiráival. Az éhező katona azután segít magán a hogy tud. Eszik nyers ugorkát, vastag, durva gyökeret, vagy pedig bűzös mocsárból kifogja a­* kígyót, békát és­­ nyár­ra húzva megpirítja az , utálatos­ hüllőt, úgy hogy a puszta látásától is megborzong az ember és elmegy az étvágya örök­­ időkre. És pusztít a vérhas. A lónak sincs mit ennie, úgy hogy fagyökeret rág, azon tengődik, vagy pedig leszedi a kunyhók tetejének szá­n'ott sásföde­­­­lét. Pihenésről szó sincs ; éjjeli rip' sár lovakat föl-­ -nyergelik,majd meg újból levet ' . róluk a nyerget;­­ váratlan támadás és váratlan halál. És ezt az ' életet folytatják kényelemhez szokott nagyurak, raffinált világfiak, pétervári és párisi mágnások, idegen herczegek, mint Karagyorgevics Arzén, Bourbon Jaime és mások. De igaz az is, hogy nem örökös a szomorúság az előőrsön sem. Néha­­ott is van vigasság. Július 14-én az elsík­ozásxorhadtestnél, a­mely pedig legközelebb esett az ellenséghez, alig 4000 versztnyire, vígan szólt a zene. Sylvestre franczia tábornok látogatta meg ekkor Stackelberg bárót, az előőrs parancsnokát, és az ő tiszteletére hozta a katonai zenekar a szebbnél-szebb indulókat. Várjon mit gondoltak a japánok, hallva a nagy mulatságot ? Intermezzók. Tasben. A »Journal« tudósítója a követ­kező rendkívül érdekes levelet küldötte lapjá­nak Liaojangból július 25-iki dátummal: Július 14-ét (a francziák nemzeti ünnepe) a déli előőrsöknél töltöttem Tasicsao és Kaicsu kö­zött, a japán csapatoktól mindössze csak hat versztnyire, úgy hogy a nyár derék napsugaras világosságánál egész jól kivehettük a frissen hányt sánczokat. TÁVIRATOK. Boxerek mozgolódása. Sanghai, augusztus 31. Taningfuból (Pecsili tartomány) a boxermozgalom újra való feléledé­sét jelentik. Midőn néhány amerikai hittérítő Taningfuban megtudta, hogy az ottani boxerek, a­kik cayunoknak nevezik magukat, meg akar­ják gyilkolni őket, arra törekedtek, hogy a pe­kingi amerikai követnek táviratot küldhessenek. A helyi hatóság vonakodott a táviratot továb­bítani, de egy honáni angol elvállalta a jelentés továbbítását. Juansikkai alkirály nyomban meg­tette a szükséges intézkedéseket a hittérítők oltalmára, de tekintettel a helyi hatóságok tét­lenségére és mert elvesztették reményüket, hogy működésüket folytathatják, a hittérítők elhagy­ták Tanintut. Bizonyos, hogy mindnyájan meg­menekültek. A német hadgyakorlatok: London, augusztus 31. Lonsdale lord ma Berlinbe utazik, hogy a császár vendégeként részt­­vegyen a hadgyakorlatokon. A török palotaőrség zendülése. Konstantinápoly, augusztus 31. (Saját tudó­sítónk távirata.) Teljesen alaptalannak jelentik k­i a külföldön elterjedt azt a hírt, mintha a palota­őrség közt zendülés tört volna ki. A hajóstársaságok tarifaháborúja. London, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Standard szerint az Angliából Amerikába való utazásért az 1. és 2. osztályon fizetendő díjakban újabb ármérséklések állnak küszöbön arra az esetre, ha a franfurti trans­­atlanti konferenczia nem vezetne a viszály el­intézésére. A török hadsereg, Konstantinápoly, augusztus 31. (Saját tudó­sítónk távirata.) Nem felelnek meg a valóságnak azok a hírlapi jelentések, a­melyek a II. és 111. hadtest területén (drinápolyi és szaloniki) tény­leges szolgálatban lévő csapatok számáról szólnak. Miután a kis-ázsiai redifdandár (Pandemia) demo­­bilizácziója befejeztetett, ez idő szerint a II. had­test területén nincsenek többé mozgósított redifek. A 40 kis-ázsiai redifzászlóaljból, a­melyek a múlt év óta a III. hadtest területén mozgósítva vannak, már kilencz zászlóaljat hazaszállítottak. Az összes többi zászlóaljak elhatározott hazabocsátása tovább folyik és nemsokára végre lesz hajtva. A III. hadtest területén csak 16 zászlóaji másodosztályú redif (azelőtt ilave) marad, mely zászlóaljak legény­ségét, miután 4—6 hétig fegyverben maradnak, mindig hasonló számmal fogják felváltani. A jemeni parancsnok. Konstantinápoly, augusztus 31. Tevfik basa hadosztálytábornokot, eddig diarbekiri hadosztály­­parancsnokot a jémeni 7. hadtest parancsnokává nevezték ki. A szultán trónralépésének ünnepe. Konstantinápoly, augusztus 31. A legutóbbi­­napokban, mint évenként a trónralépés évforduló­jának ünnepe előtt, mely csütörtökön lesz, számos örményt, bolgárt és más gyanús egyéneket lezár­­. Mutattak: Körber dr. útja: Lemberg, augusztus 31. A bírósági hivatal­nokok fogadásánál Tok­orznicki főtörvényszéki el­nök kifejezte a császár és a császári ház iránti ren­dí­th­etlen hűség és ragaszkodás érzelmeit és köz­­szünetet mondott a miniszterelnök látogatásáért,­ biztosítván őt, hogy a bírósági tisztviselők a köz­ponti hatóság intenczióit követve, szigorúan tárgyi­lagos, a szükségletekhez alkalmazott és lehetőleg 3

Next