Magyar Nemzet, 1904. október (23. évfolyam, 235-260. szám)
1904-10-01 / 235. szám
Szerkesztőség: VII., Miksa utcza 4. szám I. em. Telefon száma: 58—92. Egész évre 21 kor., félévre 12 kor., negyed évre 6 kor. egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fill. Kiadóhivatal: VII. ker., Kerepesi út 54. szám Telefon száma: 52—73. Giolitti Büfownál. Budapest, szeptember 30. Aki a diplomácziai nyelvezet titkait érti, annak nem sokat kell a fejét törni azon, mi vitte rá Giolitti olasz miniszterelnököt a homburgi látogatásra. Bülow német kancellár nyilatkozata, s egy másik, nem sok figyelemre méltatott körülmény, melynek jelentőségét azonban csak néhány napja emeltük ki, teljesen kielégítő magyarázatát adják a látogatásnak. Azt eleve ki kellett zárni a kombináczióból, ami pedig a legelső kombináczió volt, hogy az olasz miniszterelnök hamburgi látogatása a japán-orosz békeközvetítéssel függ egybe. Intervenczióra senki sem gondolhat azok után a nyilatkozatok után, amelyek Oroszország hivatalos köreiből hallatszanak. S nem gondolhat már csak azért sem, mivel Oroszország, amely egyedül jöhet tekintetbe az európai diplomáczia számvetésében, nem fordult intervenczió-kéréssel egy hatalomhoz sem. Kéretlenül pedig nem ajánlhatja fel egyik sem a maga jó szolgálatait, nehogy a hívatlan prókátor szerepére jusson. Kapcsolatba hozták Giolitti látogatását olasz pénzügyi tervekkel, Vilmos császár római látogatásával, a macedón felkeléssel és sok egyébbel, a mire nem lehetett egyéb támasz, mint a kombináló külpolitikusok fantáziája, mert konkrét eset vagy alkalom nem indokolta ezekben a közvetlen személyes érintkezést. Csak arra az egyre nem gondoltak, ai a legközelebb fekvő s amit Bülow gróf nyilatkozata egész őszintén meg is mond. A német kancellár olasz kollégájának látogatásában személyes okokat említ s ezzel kapcsolatban mintegy futólag említi, hogy ez a látogatás — lehet mondani — »Olaszországgal való jó viszonyunkról tanúskodik«. Itt kell a diplomácziai nyelvezet titkait megfejteni. S ez éppen nem nehéz. Németország jó viszonya Olaszországhoz két irányban lehet érintve: az egyik a hármas szövetség, a másik az olaszfranczia viszony. Ezen az ösvényen mihamar megtaláljuk Giolitti homburgi látogatásának valódi okait. E hónap 23-ikán volt negyedszázados évfordulója a német-osztrák-magyar szövetség létrejöttének, mely alkalomból a két szövetséges hatalom uralkodói és külügyminiszterei közt barátságos levélváltás történt. Minthogy pedig az egykori kettős szövetségből Olaszország belépésével hármas szövetség lett s a nevezetes évforduló a harmadik szövetségesnek nem adott különös alkalmat a megnyilatkozásra. Giolitti homburgi látogatása Bülownál éppen a »jó viszony«-ra való czélzással kapja meg a kellő megvilágítást. Az olasz miniszterelnök látogatása eloszlat minden, esetleg felmerülhető kombinácziót, mintha a hármas-szövetség ma már nem volna oly szilárd és egyértelmű, mint azelőtt. Minthogy a szeptember 23-iki csöndes jubileum alkalmával Olaszországnak nem volt alkalma — mert hisz a hármas-szövetség negyedszázados évfordulója csak két év múlva lesz kifejezésre juttatni a maga szövetséghűségét, Giolitti látogatása tanúságul szolgál arra, hogy a szövetségi viszony változatlanul jó. A hármas szövetségi viszony irányában így lehet és kell magyarázni a homburgi látogatást. Hogy Giolitti a másik irányban is, a franczia-olasz viszony irányában tisztázta a helyzetet Homburgban, az több, mint valószínű. Mert hisz ezzel is csak a hármasszövetség ügyét szolgálta. Olaszországban ugyanis, amióta Olasz- és Francziaország közt a legutóbbi megállapodások folytán meleg barátság fejlődött, bizonyos rétegekben tüntető módon jutott kifejezésre a franczia barátság. Ezek a tüntetések egy kis rosszakarattal könnyen arra lehettek volna magyarázhatók, mintha Olaszország vágyakoznék a mostani hármas szövetséget egy másikkal felcserélni s kiugorván az előbbiből, Orosz- és Francziaország szövetségéhez csatlakozni harmadiknak. Giolitti látogatása tehát alkalmasint arra is szolgált, hogy Németországgal szemben teljesen eloszlassa a kétséget szövetséghűségében, biztosítván őt arról, hogy az olasz francziabarát tüntetések nem tántoríthatják el az olasz politikát a hármas szövetségtől. Olaszország érdekei különben ki is zárják ennek a fordulatnak a lehetőségét. Kalandos kísérletekbe pedig kockázatos volna belemenni. Az olasz politika sokkal józanabb, semhogy ily kockázatokat vállalna. Giolitti homburgi látogatásának ily értelmű magyarázata teljes összhangban van Bülow kanczellárnak azzal a nyilatkozatával, hogy e látogatás az Olaszországgal való jó viszonyról tanúskodik. Sőt más A „MAGYAR NEMZET“ TÁRGYÁJA. — Szeptember 30. — A bujdosó kuruczok emlékei, Irta: Stáfleczky Lajos dr. — Befejező közlemény. — A rodostói Magyarok utczája legfelső sarokházában van a Rákóczi egykori kápolnája. Ez a ház most a rodostói r. kat. paróchia, melyben olasz minoriták laknak és végzik az egyházi szolgálatot a kevés számú rodostói katolikusok számára. Rákóczi udvari papjai is ott laktak. A jelenlegi plébános szeretetreméltó, őszszakállú pátriárka, pater Francesco Randazzo, akinek, amikor ott jártunk, ragyogott a szeme a boldogságtól, hogy magyarokat fogadhatott Rákóczi kápolnájában, megmutathatta az ájtatos kegyelettel őrzött ereklyéket s beszélhetett a dicső emlékű »princeps fundator«-ról, a kinek emléke iránt rajongó tisztelettel viseltetik. A feljegyzett adatokat könyv nélkül tudja és alaposabb ismerője nincs a ronostói magyar emlékeknek, valóságos élő krónika. Rákóczi tudvalevőleg az élet keserves csalódásai után a vallás vigasztalásában, az ájtatosság lelki, gyakorlataiban találta fel lelki nyugalmát. Óraszámra beosztott napirendje szerint naponkint négy ízben kereste fel a kápolnát, misét hallgatni s imádkozni: reggel 6 órakor, 8 órakor, délután 3 órakor és este 5 órakor. Kápolnája azért szerető gondoskodásának tárgya volt mindvégig és ez meglátszik rajta máig is. A díszes mennyezetfestés, a művészi oltár, felszerelésével, oltárképén a fájdalmas szűz remek képével, maga készítette karosszéke, a régi csengetyű, a műbecsű szent edények, a gazdag selyem, bársony és aranybrokát drága kelmékből készült misemondó díszöltönyök fényesen tanúskodnak arról, hogy mély vallásosságú, bőkezű s finom ízlésű fejedelem alapította e kápolnát és gondoskodott annak fenmaradásáról. A kápolnában minden ő reá emlékeztet s az ő gondoskodását hirdeti. Mély meghatottsággal nézegettük meg a fejedelemtől származó egyházi fölszereléseket, bútorokat és ereklyéket a sekrestyében és a kápolnában. Rákóczi adományából származik ott egy misemondó ruha piros selyemből, ezüst szálakkal átszőve, arany csipkeszegélylyel; egy casula, piros selyem alapon remekül hímzett virágokkal, ezüst csipkeszegélylyel; egy másik casula zöld selyemből, arany skófiummal díszítve; egy stála zöld selyemből, aranynyal átszőve; egy másik ezüst brokát, színes selyem virágokkal kihímezve. Legszebb a harmadik stála, aranyszálakkal átszőtt zöld selyem brokát-szövetből, virágokkal kivarrva, melynek egyik vége aranybrokát-szövetből áll s bársonyvirágokkal van díszítve. Mindkét szövet eredetileg a fejedelem díszruhája lehetett. Igen szép, valódi fejedelmi szövetek. A templomi műkincsek között van egy monstrantia, aranyozott ezüst, barokk munka, piros, fehér és zöld kövekkel ékítve, fölötte aranyozott ezüst kereszttel. Egy ezüst pohár, talapzatán S. P. E. P. betűkkel, melyek a plébános értelmezése szerint ezt jelentenék: Serenissimus princeps fecit parare. A sekrestyében álló ruhaszekrény fölött faragott, kékszínű virágokkal kifestett párkánydísz látható, állítólag a fejedelem saját munkája. Remek munka, magyaros motívumokkal. A sekrestyében máig is használt csengetyű a fejedelem idejéből való, az ő czímerének sasával díszítve. A kápolna belsejében két oltár áll. A főoltár képe (ujabbkori) Mária mennybemenetelét ábrázolja; a mellékoltár képe a fejedelem idejéből való s a fájdalmas szent szüzet ábrázolja; valamely elsőrangú festő ecsetjéből származhatott; azt hiszik, hogy maga a fejedelem festette. A mellékoltáron van egy szentségtartó szekrény, fából faragva, domborművekkel, angyalfejekkel díszítve, melyet a fejedelem sajátkezű munkájaként nagy kegyelettel őriznek. Maradt nyolcz darab gyertyatartó is az ő korából, esztergályozott famunka, oroszlánkörmös talpakon, melyeket a fejedelem művének tartanak. A legszebb famunka azonban, ami kétségtelenül az ő remeke, egy nagy karosszék, melyben üldögélve hallgatta a misét. Még egy kevésbé díszes karosszékét őrzik a plébánián. Az ereklyék között tartogatták a plébánián a fejedelem ivópoharát s két feketekávós csészéjét is. Ezek a paróchia kutjából kerültek elő. A fejedelem idejéből valók. A templomi könyvek között egy 1718-iki Antiphonarium és egy Gracuale 1720-iki kiadásban maradt a fejedelemtől. Ezek a műtárgyak és ereklyék őriztetnek kegyelettel a Rákóczi kápolnájában. me-