Magyar Nemzet, 1904. október (23. évfolyam, 235-260. szám)

1904-10-01 / 235. szám

tUM MI V Pl.­M MAGYAR NEMZET._______ 1904. október 1. után fordulnak elő kisebb ütközetek az­ orosz lovasság és Kuroki serege között. Az oroszok nagy része visszavonul a Mukdentől északra eső területre és útban van Tieling felé. Tieling meg van erősítve és e pillanatban kozákok tart­ják megszállva. Hir szerint erős orosz csapatok őrködnek Mukdentől délkeletre. A japánok kínai rablókat, kik a Liaoho körül kerültek kezükbe, lefejezték. A két hadsereg ereje: London, szeptember 30. Mukdennél döntő ütközetet várnak a pétervári katonai körökben. Kuropatkin hadereje legalább is egyenlő a ja­pánokéval, ha ugyan azt még felül nem múlja. Állítólag kétszázötvenezer emberrel és nyolcz­­száz ágyúval rendelkezik. A japán sereget szin­tén közel negyedmilló főre becsülik. A japán tartalék. London, szeptember 30. (Saját tudósítónk távirata.) A japánok azt remélik, hogy a tarta­lék szolgálati idejének meghosszabbításával, a­melyről külön szükségtörvény fog rendelkezni, a hadsereget 200.000 emberrel fogják gyara­pítani. A Daily Telegraph sanghaji értesítése sze­rint Japánban még legfeljebb 40.000 katona maradt, úgy hogy a tartalék szolgálati idejének meghosszabbítása nagyon szükséges. Maguk a japánok azt állítják, hogy még elegendő tarta­lékkal rendelkeznek. A téli hadjárat, Páris, szeptember 30. A Matinnak jelen­tik Csifuból. Úgy hírlik, hogy a Linevics tá­bornoki parancsnoksága alatt álló Vladivosztok alatt levő sereg Koreába akar előrenyomulni, hogy ott a telet a japánokra nézve veszedelmes állásban töltse el. A japánok hír szerint elha­tározták, hogy Linevics tábornok ellen 20.000 főnyi sereget küldenek. Japán hadikészületek, Pétervár, szeptember 30.­(Saját tudósítónk távirata.) Tilingb­ől érkezett biztos hírek szerint a japánok mindkét szárnya folytatja körülzárási taktikáját. A japánok már erősen készülnek a téli hadjáratra. Ruhát, csizmákat és takarókat rendeltek Amerikából. Alexejev bukása. Páris,­­szeptember 30. A Matin úgy értesül Pétervárról, hogy Alexejev helytartót vissza­hívták Mandzsuországból és hogy négy-öt nap múlva elutazik. Visszahivatásának az az ürü­gye, hogy a czár az ő szájából akar teljes fel­világosítást nyerni a mandzsuországi dolgok állapotáról. A valóság azonban tulajdonképpen az volna, hogy­ Alexejev többé nem tér vissza­ Mandzsuországba. Szahalin megszállása. London, szeptember 30. A Daily Telegraph jelenti Sanghaiból: Japánban az idén az újon­­czokat több hónappal előbb hívták ki mint rendesen. Hír szerint a japánok készül­­nek, hogy Szahalint még októberben megszállják. Mandzsuországba szakadatlanul mennek segéd­csapatok. A japánok sokat szenvedtek a ber­­ber­től, mely állítólag több áldozatot szed, mint az összes csaták. Azt hiszik, hogy a járvány állott főtt rizs élvezetétől ered. Legtöbbet szen­ved az ostromló­ tábor. A 11. hadosztályt be­tegség és egyéb veszteségek majdnem teljesen megsemmisítették. A Hun-folyó áthidalására sok vasúti vonat szállítja a hídépítő anyagot észak felé. Október elejére várják a japánok­nak Mukden felé való előrenyomulását. Hir szerint a japán katonák feldúltak és kifosztot­tak egy orosz templomot Liaojangnál, melyet orosz épületnek tartottak. Megölt katonai attasék: Páris, szeptember 30. Az Echo de Paris azt állítja, hogy gilgenheimi Hänschen lovag, port-arthuri német katonai attasé és de Cou­­verville franczia attasé augusztus 17-én hagy­ták el Port-Arthurt egy dzsunkában, melyen franczia lobogó volt kitűzve. A japánok ezt a­­dzaunkát augusztus 20-án elsülyesztették és a két tisztet megölték, hogy irataikhoz jussanak. E lap hozzáteszi, hogy remélhetőleg a franczia kormány nem lesz oly együgyű, hogy vizsgá­latot tart ez ügyben, mert a japánoknak köny­­nyű lesz bebizonyítani, hogy a dzsunka, mely a két tisztet vitte, orosz aknába ütközött. Német szakvélemény a liaojangi ütközetről. Berlin, szeptember 30. A németországi «Militär-Wochenblatt« a következőképpen véle­kedik a liaojangi ütközetről: A japán hadvezetőségnek Liaojangnál az volt a czélja, hogy az orosz mandzsu hadsereg minden összeköttetését elvágva, az körülkerítse és megsemmisítse. Az ellenséges haderőnek ez a czélba vett megsemmisítése nem sikerült, mert a japánoknak nem volt elég erejük a nagy­szabású hadművelet végrehajtására. A liaojangi ütközet tehát nem eredményezett egy második Szedánt, hanem csupán visszaszorítását az ellen­ségnek és Kuropatkin tábornok megóvta had­seregét a túlságos rázkódtatástól az által, hogy a küzdelmet idejekorán beszüntette. De Kuropat­­kinnak ez a ténykedése, mely kétségkívül elsőrangú vezéri képességet árul el, semmit sem változtat azon a körülményen, hogy az oroszok ellenséges akc­ió folytán kényszerülve voltak a harc­teret és vele együtt Mandzsúria jó részét feladni. A liao­jangi ütközet tehát kétségkívül fényes japán győzelemnek minősítendő. Ez az ütközet nem döntő jelentőségű ugyan az egész háború kime­netelére, de mindenesetre nagy befolyással van a legközelebbi harczokra. Az oroszok megint bizonytalan ideig nem léphetnek fel támadólag. A japánok pedig azalatt szorgalmasan fogják magukat elsánczolni a meghódított területen. A Port-Arthur felmentéséhez fűzött remény úgy­szólván meghiúsultnak tekinthető. A vár vitéz védői kizárólag csak saját magukra számíthat­nak. Moraliter is nagy jelentősége van a győ­zelemnek, mert a japánok önbizalmát növeli,a a­míg az oroszokét csaknem semmivé tette.­­—---- „ ..... . „ Intermezzo k­­ ít Gripenberg tábornok. Tudvalevőleg Gri­­penberg tábornokot nevezte ki a czár a II. mand­zsu hadsereg parancsnokává. Most Pereiaslavostreff ezredes egy intervjúban a lehető legjobbnak nyil­vánítja a czár választását. — Gripenberg — mondja az ezredes — már nem fiatal ember, de jó erőben van és teljesen megőrizte frisseségét. Bátor, ügyes hadvezér, a­ki nagy tettekre is gyorsan határozza el magát és sohasem habozik. Csodálatosan ismeri az emberi szívet és ez az oka annak a rajongó szeretetnek, amelylyel katonái körülveszik és hogy a veszély perczeiben akkora nagy lelkesedést tud beléjük önteni. A török háború után történt, mikor-ma-­­gam is alatta szolgáltam a moszkvai czári gárda huszárezredében. Arab-Kanal erősségnél voltunk előőrsön. A­mint a harcz megkezdődött, a tábornok előre vágtatott, rákiáltva a többi orosz csapatokra : —­ Takarodjatok félre, most a Maskovski ezrede támad! Ez volt ugyanis az ezredünk neve. »A Maskovski ezrede támad!« Képzelheti, hogy micsoda lelkesedéssel rohantunk előre; ma­guknak az oroszoknak alig volt idejük, hogy meg­lássanak.­tt A czopf. Az orosz lapoknak az a híre, hogy Kínában a czopfot nemsokára megszüntetik, — mint Londonból írják — még nagyon is elha­markodott állítás. A kínai császárnénak állítóla­gos ediktuma, melyben fölmenti az alattvalókat a czopf viselésének kötelessége alól, koholmány. A tényállás éppen ellenkezőleg a következő: Néhány czenzor azzal a kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy némely foglalkozáshoz tartozó egyéneket mentsen föl a czopf-hordás alól, így különösen a katonákat, a­kikre nézve rendkívüli terhet képez a czopf. A kormány erre fölhívta az alkirályokat, és a tartományi kormányzókat, hogy adjanak véleményt, mennyiben tartják megenged­hetőnek a czélba vett reformot. A döntés tehát majd csak akkor fog megtörténni, h­a ezek a vé­lemények beérkeznek a kormányhoz.­tt A mandzsuriai hadsereg. Pavlovski tanár, a kievi egyetem professzora s a liaojangi 14. helyőrségi kórház főorvosa most tért vissza Moszkvába és élményeiről a következőket mondta el a Novoje Vremja tudósítójának : — Hadseregünk megedződött a távol Kele­ten vívott küzdelemben s most már kitünően szervezett és képzett tömeg, mely pompásan meg tudja valósítani vezetői haditervét. Katonáink immár ismerik az ellenség harczmódját s ennek tudatában jókedvűen, nagyobb biztonsággal men­nek háborúba. Ugyanezt mondhatjuk hidászainkról s főleg műszaki csapatainkról. Örvendetes továbbá a baj­társak közötti jó viszony s a közös czélért való őszinte lelkesedés. A hadsereg ellátása a lehető legkielégítőbb. A készleteket az intendan­­tura szerzi be, de nem csupán Oroszországból, hanem a Mukden és Karbin közötti széles térség­ről, a­hol annyi gabonát és ruhát vásárolhat, a­mennyire csak szüksége van. A háború kezdetén voltak ugyan hiányok, de most sokkal előnyösebb a helyzetünk, mint pl. az orosz-török háborúban. Főzeléknek, sózott húsnak, konzerveknek, teának, czukornak, lisztnek és darának bőviben va­gyunk s az élelmezés fölötti felügyeletet maga Kuropatkin tábornok gyakorolja, a­kit a tisz­tek és a legénység egyaránt tisztelnek és sze­retnek. Járványos betegség egyáltalán nem pusz­tít a táborban, mindössze néhány jelentéktelen vérh­as- és tifusz-esetről értesültem. A török hábo­rúban himlő és kolera tizedelte meg seregünket, most teljesen kielégítőek egészségügyi viszonyaink. Egészségügyi csapataink kitűnőek, a kórházakban tüneményes tisztaság van, úgy hogy noha sok ezer sebesültet gyógyítottam, seblázat egyiken sem észleltem. Kuropatkin egyébként nem vesztette el hidegvérét s jelenleg az a terve, hogy folytonos csatá­rozások közben Karbinig vonul vissza. A dél felé való menetelés, mely a varangui vereséget okozta, nem történt Kuropatkin rendeletére. A japánok különben helytelenül cselekszik, hogy va­ranque-ot játszanak. Az oroszok eddig numerikus hátrányban voltak, de a tél folyamán Kuropat­­kinnal alighanem módjában lesz, hogy téli had­járattal a támadás terére lépjen. Az orosz kato­­naság tudja és érzi, hogy a tulajdonképpeni háború csak most kezdődik, hogy még nincs veszve semmi, s épp ezért bizalommal s lelkesedve várja jövőt. TÁVIRATOK. A bolgár fejedelem, Pétervár, szeptember 30. Az orosz távirati ügynökség megc­áfolja egy lapnak amaz állítólag a hivatalos lapból eredő jelentését, hogy a bolgár fejedelem résztvesz az október 1-én Tiraszpolban tartandó csapatszemlén. Ilyen közlemény a hivata­los lapban nem jelent meg. Az angol-tibeti szerződés: Pétervár, szeptember 30. A Journal of Petersbourg a Noszkovszkija Vjedomosztinak az angol-tibeti szerződésre vonatkozó czikkét idézi. Ebben a czikkben­ kifejtik, hogy a szer­ződést úgy Kína, mint Tibet, különösen pedig Oroszország tekintetében semmisnek kell venni. Oroszország a szerződést nem fogadhatja el és nem is szabad, hogy elismerje, mert nyilván­való módon ellenkezik az angol parlamentben elhangzott nyilatkozatokkal, valamint az angol­orosz egyezménynyel, melynek határozatai sze­rint Anglia hivatalosan kötelezte magát arra, hogy semmit sem változtat Tibet politikai status quo-ján. A czikkelyben végül hangsúlyoz­zák, hogy az angol-tibeti szerződés szövege az angol kormány rosszhiszeműségét és bárdolat­­lanságát igazolja. A forrongó Balkán, Konstantinápoly, szeptember 30. Török és egyéb érdekelt körök kétségbevonják, vagy pe­dig tengeri gyakorlatnak tekintik a lapoktól jelzett ama hírt, hogy a fekete-tengeri hajóhad éjjel kiindult Szebasztopolból. Konstantinápoly, szeptember 30. A szultán hír szerint egyidejűleg fogadta kihallgatáson az elmúlt napokban ideérkezett czilicziai örmény gregoriánus katolikoszt a pátriárkával. A tö­rökök azért engedték meg a katholikosz kon­stantinápolyi útját és a kihallgatást, hogy az örményeket megnyugtassák, azonban közvetle­nül a katolikosz megérkezése előtt a Jildiz azt kívánta a pátriárkátustól, hogy akadályozzák meg, hogy az örmények a katolikosz mellett tüntessenek. Konstantinápoly, szeptember 30. Török rész­ről megc­áfolják azt a híresztelést, hogy a ró­­maiakat csak azzal az ígérettel lehetett Priz­­rend elhagyására bírni, hogy az ő területükön nem történnek újítások. Azt állítják, hogy nem tettek engedményeket, hanem csak ígéreteket.

Next