Magyar Nemzet, 1905. március (24. évfolyam, 54-80. szám)
1905-03-01 / 54. szám
1905. márczius 1. MAGYAR NEMZET tagja. A beszélgetések anyagát jórészt a válságos helyzet képezte, s a mellett indignálódva mutattak rá, hogy a szabadelvűpárt rágalmazásában a koalíczió egyes szócsövei immár alig ismernek határt. A szabadelvűpárt a helyzetnek válságos komolysága által ráparancsolt nyugalommal állja ezeket a támadásokat, amelyek egyről mindenesetre bizonyságot tesznek, arról, hogy a többség rettentően ideges. Ez pedig rendszerint nem jó jel. A bihar megyei szabadelvű párt márczius helyére gyűlést hívott egybe. Ennek a gyűlésnek a napirendjén többek között egy indítvány is lesz, a melynek folytán Tisza István grófot a biharmegyei szabadelvű párt tiszteletbeli tagjává választják. A függetlenségi pártkörben kevesebben voltak, mint az utóbbi napokban. A párttagok nagy része vidéken van. A kik a pártkörben időztek, ma is a régi állóponton vannak, amit ezzel a két szóval fejeznek ki: — Várhatunk, ráérünk. Az új kihallgatások ügyével van összefüggésben a Budapesti Tudósító következő jelentése: A lapoknak azt a hírét, mintha Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke újból meghívást kapott volna Bécsbe, illetékes helyen alaptalan konbinácziónak mondják. Az erre vonatkozó hírek talán arra vezethetők vissza, hogy Wekerle az utóbbi napokban nem tartózkodott a fővárosban, de távolléte semmiféle összefüggésben sem áll a krízissel, mert ez alatt az idő alatt temesmegyei birtokán tartózkodott. Minthogy Csáky Albin gróf főrendiházi elnök nevét is azok közt említik, a kik elsősorban nyernek meghivatást ő felségéhez, megállapíthatjuk, hogy Csáky környezetében ilyen meghívásról semmit sem tudnak. Mühnich Aurél dr. felkért bennünket a következő nyilatkozat közlésére: A »Budapesti Hírlap« e hó 26-án megjelent számának vezérczikke nevemet valótlan megjegyzések kapcsán említi. E czikket csak ma olvastam és igy csak most jelenthetem ki, hogy az ott említett bécsi bankóégető bizottság tagja sohasem voltam, az ott említett különféle, de mindenesetre állami segítséggel támogatott vállalatok, gyárak, bankok borravalós állásait el nem foglalom, közjavakkal birtokviszonyba sohasem jutottam ama bizonyos szénakazalra sohasem vigyáztam, mert olyat nem ismerek. Kijelentem, hogy soha kormánytól sem állást, sem anyagi jutalmat sem nem kértem, sem nem kaptam, és így nyilvánvaló, hogy ha reám vonatkoztatta a czikkíró gyanúsító megjegyzéseit, valótlanságokat írt; meg vagyok győződve az ott említett társaimról és barátaimról is. Végre, azt hiszem, ideje volna, hogy az utolsó időben lappangva és nyíltan ellenem — nem tudom mi okból — napvilágot látott gyanúsítások elhallgassanak. Az egész ország színe előtt felhívok mindenkit, hogy lépjen fel ellenem nyíltan, ha tud rólam inkorrekt dolgot, de bizonyítékokkal. De ha nem tud bizonyítani, elégedjék meg azzal, hogy a választásnál elbuktam és ne adjon tápot a nagy Galeottónak, mely képes tiszta jellemeket és a leghazafiasabb működést is tönkretenni a nélkül, hogy ellene sikerrel védekezni lehetne. Budapesten, 1905 február 27-én. Münnich Aurél dr. Komjáthy és a koalíczió. Komjáthy Béla egyike volt azoknak a függetlenségi politikusoknak, akik a választások előtt és a választások alatt ellene nyilatkoztak a többi párttal való szövetkezésnek. A választások után híte járt, hogy Komjáthy a vezérlő bizottság ülésén feladta eredeti álláspontját és a koalíció helyessége mellett nyilatkozott. Ezt a hírt Komjáthy Béla az Ungvári Közlönyhöz intézett levelében most megcáfolja. Komjáthy levele így szól: Tisztelt Szerkesztőség! Az Ungvári Közlöny legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, mely az én állítólagos nyilatkozatommal foglalkozik, melyet a koaliczionális pártok vezérlő bizottságában mondottam volna. Minthogy én a nekem tulajdonított nyilatkozatot nem tettem meg, minthogy én a koalíczió tekintetében elfoglalt álláspontomat ma is fentartom, tisztelettel kérem a tekintetes szerkesztőséget, méltóztassék becses lapjában következő nyilatkozatomat közzé tenni. »Midőn az egyesült ellenzék vezérlő bizottságában első ízben megjelentem, ott kinyilatkoztattam, hogy az egymással ellentétes közjogi alapon működő pártok koaliczióját én nem helyeseltem 1899-ben és nem helyeslem ma sem s bár nézetemet föntartom, mégis kötelességem volt a bizottságban megjelenni, — s ezentúl részt is akarok venni a tanácskozásban, — mert a megváltozott politikai viszonyok folytán úgy az országot, mint pártomat egyaránt érdeklő nagy elhatározások előtt állhatunk, tehát felelősségem tudatában a tanácskozások elől ki nem térhetek. Komjáthy Béla:« A szatmáriak küldöttsége Kossuth Ferencznél. Szatmár városának 25 tagú küldöttsége tisztelgett ma Kossuth Ferencznél, hogy neki a múlt év szeptember hó 27-én történt díszpolgárrá való választásáról szóló jegyzőkönyvet átnyújtsa. A küldöttség tagjai délelőtt 10 órakor jelentek meg a függetlenségi pártkörben, ahol Kossuth Ferencz fogadta őket. A küldöttség nevében Papp Géza polgármester beszéd kíséretében nyújtotta át Kossuth Ferencznek a szép kiállítású díszoklevelet. Kossuth Ferencz az üdvözlő beszédre a következőképpen válaszolt: Igen tisztelt polgártársaim! Az a kapocs, amely köztem és Szatmár városa közt fennáll, az utóbbi időben erősbödött azzal, hogy az én kedves barátomat, Kelemen Samut küldték mellém, hogy az ország jogaiért velem együtt küzdjön. Az, hogy én Szatmár városának díszpolgára lehetek, én reám nézve rendkívül nagy kitüntetés. Ebből a kitüntetésből is látom, hogy az ország méltányolja azokat a törekvéseket, amelyeket gyenge erővel, de óriási hazaszeretettel az ország érdekében mindenütt érvényesíteni igyekszem. T. barátaim! Midőn engem díszpolgárrá választottak Szatmáron, akkor ez egy kegyeletes ünnepélylyel kapcsolatosan történt. Most azonban, hogy ezen gyönyörű oklevelet átadják, más helyzetben van az ország, mint a minőben akkor volt. Az átadás persze talán valami jelentőséggel is bír. Én legalább így szeretem azt tekinteni, fontos az, hogy akkor, midőn az országot megkérdezte az uralkodó arra nézve, hogy ítéljen abban a nagy perben, amely köztünk és a kormány között folyt, hogy akkor, midőn az ország ítélt és még nagy nehézségek vannak Bécsben arra nézve, hogy a legfelsőbb helyen meghallják a nemzet ítéletét, akkor t, polgártársaim, minél inkább bebizonyul az, hogy Magyarországnak hazafias közönsége azokkal tart, akik semmi mást nem követelnek, mint édes hazánk jogainak érvényesítését; ezért, t. barátaim, nagyobb fontossággal bír ezen diszokmány átadása mostan, mint bírna máskor, mert megmutatja a legfelsőbb helyen azt, hogy az ország velünk érez és minket támogatni szándékozik azon kívánságok létesítésében, amelyeket mi hirdetünk. (Élénk helyeslés.) T. barátaim! Önök jól tudják azt, hogy a választások nem adtak többséget a függetlenségi pártnak, hanem a szövetkezeti pártoknak. A szövetkezeti pártok kebelében a függetlenségi párt a legnagyobb. Ennek folytán, amily természetes az, hogy az országot a többség elvei szerint kormányozzák, természetes az is hogy a szövetkezett ellenzék kebelén belül a függetlenségi pártnak elvei egész terjedelmükben nem valósíthatók meg ez idő szerint; de másrészt az is természetes, hogy a szövetkezett ellenzék programjának erősen kell közelednie a függetlenségi párt programmjához, minthogy a függetlenségi párt a szövetkezett pártok között a legerősebb. És azt hiszem, hogy midőn erről tudomást vehetnek, ezt örömteli szívvel teszik, mert én nem bírom elhinni, hogy lenne Magyarországon bárki, bármely párthoz tartozó is, aki ne örülne annak, hogyha a függetlenségi párt közeledne ahhoz, hogy programúját megvalósítsa. Mert mi a függetlenségi párt programúja? Az, hogy visszaadhassuk édes hazánkat önmagának, hogy édes hazánk független legyen és a független magyar hazában szabad polgárok lakjanak. (Élénk éljenzés.) Ezen programm oly szép, oly vonzó, hogy abban csakugyan mindnyájan egyetérthetünk; az út, amelyet pártunk arra nézve követ, hogy programmunk megvalósíttassák, eltérő lehet a többi pártok programjától, de azok, akik most a zászlót legmagasabban hordják, akik hivatva vannak vezetni az ország ügyeit, ezek azt a legteljesebb és legtökéletesebb önzetlenséggel teszik, semmi vágyódással a hatalomra, hanem azzal a vágyódással, hogy elveinknek legnagyobb része megvalósulhasson. Szívem mélyéből köszönöm önöknek azt a nagy megtiszteltetést, amelyre engem méltattak és arra kérem önöket, hogy a legifjabb szatmári polgárt legyenek kegyesek ezentúl is jóindulatukban megtartani.Hosszas éljenzés.) Ezután Kelemen Samu, Szatmár város országgyűlési képviselője bemutatta a küldöttség tagjait Kossuth Ferencznek és a jelenlevő Saághy Gyula, Lázár Pál, Hentaller Lajos, Várady Károly, Hammersberg László és Somogyi Aladár országgyűlési képviselőknek. Ezzel a tisztelgés véget ért. Kmety Károly belépése a függetlenségi pártba. Kmety Károly dr. országgyűlési képviselő, egyetemi tanár a mai napon a következő levelet intézte Kossuth Ferenczhez, mint az országos függetlenségi párt elnökéhez: Nagyságos Elnök úr! A jelenlegi kormányválság megoldása körül felmerült jelenségek komoly tanúságul szolgálnak arra, hogy rendkívüli s alig legyőzhető nehézségei lesznek azon jogos törekvésünknek, hogy a külügyi és hadügyi közös intézmények a »paritásos dualizmus« törvényes elvéhez képest átalakíttassanak, s azokban a magyar államiságnak úgy lényegbeli, mint külsőségekre vonatkozó kívánalmai egyaránt megvalósíttassanak. E sajnálatos jelenségek megfigyelése és lelkiismeretes mérlegelése azon meggyőződést keltette bennem is, hogy az 1723. évi I. és II. törvényczikkből folyó viszonos védelmi kötelezettségnek hathatós és sikeres teljesítése úgy részünkről, mint az osztrák császárság részéről sokkal czélszerűbben történhetnék ama közös szervezetek megszüntetésével, vagyis önálló és különálló magyar, illetőleg osztrák diplomáciai és hadügyi szervekkel és intézményekkel. Ily elkülönítés nem gátolná a védelemre irányzott egyöntetű és együttes működést és elejét venné a közös szervezetek mellett folytonos és immár a két állam népeinek nyugalmát állandóan zavaró végtelenül káros súrlódásoknak, helyreállíthatná a rég nélkülözött bizalmas és testvéries jó viszonyt a magyar és osztrák között és így könnyebben fentartható és biztosabban gyarapítható lenne a két állam nagyhatalmi súlya és vele együtt királyi családunk, respective az osztrák császári ház fénye és dicsősége is. Ezen megggyőződésben helyesnek és minden alkotmányos eszközzel hiánytalanul valósítandóknak tartom a függetlenségi párt programját; úgy Magyarországra, mint Ausztriára üdvösnek vélem, ha mielőbb abszolút többségre emelkedik ezen országos párt a magyar törvényhozásban, hogy hozzáláthasson ama nagyfontosságú alkotmányreformhoz. Követve meggyőződésemet, időszerűnek tartom azt is, hogy pártonkívüli állásommal felhagyva, csatlakozzam a függetlenségi párthoz, belépjek annak kötelékébe. Tisztelettel kérem nagyságodat, méltóztassék ezen elhatározásomat tudomásul venni, illetőleg a párt elé terjeszteni. Kapcsolatosan megemlítem, hogy a függetlenségi párthoz csatlakozásomat esztergomi választóim is egyhangú lelkesedéssel fogadják és helyeslik. Mély tisztelettel vagyok nagyságodnak őszinte hive Kmety Károly dr., tudomány-egyetemi tanár, Esztergom szabad királyi város országgyűlési képviselője. A forrongó Oroszország. •— Távirati tudósítások. — A kaukázusi főparancsnok. Pétervár, február 28. Maximovics főhadsegéd, a doni csapatok főnöke, holnap mutatkozik be a czárnak. Hír szerint kinevezik kaukázusi főparancsnoknak. Sztrájk. . Kiev, február 28. A nőcselédek sztrájkba állottak. A főúton összegyűltek és a kozákok, valamint egy század katonaság a tüntetőket mind a rendőrségre vitte. . Varsó, február 28. Ma öt felfegyverkezett ember jelent meg a zsidó hitközség irodájában és azt kívánta, hogy ott szüntessék be tevékenységüket. Híre jár, hogy a Szielczo koí®mányzóság falvaiban nagy zavargások kezdődtek. Gorkij szabadulása, Pétervár, február 28. Gorkijt tegnap 10 000 rubel biztosíték ellenében szabadon bocsátották. A biztosítékot Moroszov Száva! 3