Magyar Nemzet, 1905. március (24. évfolyam, 54-80. szám)

1905-03-01 / 54. szám

1905. márczius 1. MAGYAR NEMZET­ tagja. A beszélgetések anyagát jórészt a válsá­gos helyzet képezte, s a mellett indignálódva mutattak rá, hogy a szabadelvűpárt rágalmazá­sában a koalíczió egyes szócsövei immár alig ismernek határt. A szabadelvűpárt a helyzet­nek válságos komolysága által ráparancsolt nyugalommal állja ezeket a támadásokat, a­mely­ek egyről mindenesetre bizonyságot tesz­nek, arról, hogy a többség rettentően ideges. Ez pedig rendszerint nem jó jel. A bihar megyei szabadelvű párt márczius he­ly­ére gyűlést hívott egybe. Ennek a gyűlés­nek a napirendjén többek között egy indít­vány is lesz, a melynek folytán Tisza István grófot a biharmegyei szabadelvű párt tisztelet­beli tagjává választják. A függetlenségi pártkörben kevesebben voltak, mint az utóbbi napokban. A párttagok nagy része vidéken van. A kik a pártkörben időztek, ma is a régi áll­óponton vannak, a­mit ezzel a két szóval fejeznek ki: — Várhatunk, ráérünk. Az új kihallgatások ügyével van összefüggés­ben a Budapesti Tudósító következő jelentése: A lapoknak azt a hírét, mintha Wekerle Sán­dor, a közigazgatási bíróság elnöke újból meghí­vást kapott volna Bécsbe, illetékes helyen alapta­lan ko­nbinácziónak mondják. Az erre vonatkozó hírek talán arra vezethetők vissza, hogy Wekerle az utóbbi napokban nem tartózkodott a főváros­ban, de távolléte semmiféle összefüggésben sem áll a krízissel, mert ez alatt az idő alatt temesme­­gyei birtokán tartózkodott. Minthogy Csáky Albin gróf főrendiházi elnök nevét is azok közt említik, a kik első­sorban nyernek meghivatást ő felségé­hez, megállapíthatjuk, hogy Csáky környezetében ilyen meghívásról semmit sem tudnak. Mühnich Aurél dr. felkért bennünket a kö­vetkező nyilatkozat közlésére: A »Budapesti Hírlap« e hó 26-án meg­jelent számának vezérczikke nevemet valótlan meg­jegyzések kapcsán említi. E czikket csak ma olvas­tam és igy csak most jelenthetem ki, hogy az ott említett bécsi bankóégető bizottság tagja sohasem voltam, az ott említett különféle, de mindenesetre állami segítséggel támogatott vállalatok, gyárak, bankok borravalós állásait el nem foglalom, közjavakkal birtokviszonyba sohasem jutottam ama bizonyos szénakazalra sohasem vigyáztam, mert olyat nem ismerek. Kijelentem, hogy soha kormánytól sem állást, sem anyagi jutalmat sem nem kértem, sem nem kaptam, és így nyilvánvaló, hogy ha reám vonatkoztatta a czikkíró gyanúsító megjegyzéseit, valótlanságokat írt; meg vagyok győződve az ott említett társaimról és barátaim­ról is. Végre, azt hiszem, ideje volna, hogy az utolsó időben lappangva és nyíltan ellenem — nem tudom mi okból — napvilágot látott gyanúsítások el­hallgassanak. Az egész ország színe előtt felhívok mindenkit, hogy lépjen fel ellenem nyíltan, ha tud rólam inkorrekt dolgot, de bizonyítékokkal. De ha nem tud bizonyítani, elégedjék meg azzal, hogy a választásnál elbuktam és ne adjon tápot a nagy Galeottónak, mely képes tiszta jellemeket és a leghazafiasabb működést is tönkretenni a nélkül, hogy ellene sikerrel védekezni lehetne. Budapesten, 1905 február 27-én. Münnich Aurél dr. Komjáthy és a koalíczió. Komjáthy Béla egyike volt azoknak a függetlenségi politikusok­nak, a­kik a választások előtt és a választások alatt ellene nyilatkoztak a többi párttal való szö­vetkezésnek. A választások után híte járt, hogy Komjáthy a vezérlő bizottság ülésén feladta eredeti álláspontját és a koalíc­ió helyessége mellett nyi­latkozott. Ezt a hírt Komjáthy Béla az Ungvári Közlönyhöz intézett levelében most megc­áfolja. Komjáthy levele így szól: Tisztelt Szerkesztőség! Az Ungvári Közlöny legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, mely az én állítóla­gos nyilatkozatommal foglalkozik, melyet a koaliczionális pártok vezérlő­ bizottságában mondot­tam volna. Minthogy én a nekem tulajdonított nyilatko­zatot nem tettem meg, minthogy én a koalíczió tekintetében elfoglalt álláspontomat ma is fentar­­tom, tisztelettel kérem a tekintetes szerkesztőséget, méltóztassék becses lapjában következő nyilatkoza­tomat közzé tenni. »Midőn az egyesült ellenzék vezérlő­ bizott­ságában első ízben megjelentem, ott kinyilatkoz­tattam, hogy az egymással ellentétes közjogi alapon működő pártok koaliczióját én nem helye­seltem 1899-ben és nem helyeslem ma sem s bár nézetemet föntartom, mégis kötelességem volt a bizottságban megjelenni, — s ezentúl részt is akarok venni a tanácskozásban, — mert a megválto­zott politikai viszonyok folytán úgy az országot, mint pártomat egyaránt érdeklő nagy elhatározások előtt állhatunk, tehát felelősségem tudatában a tanácskozások elől ki nem térhetek. Komjáthy Béla:«­ A szatmáriak küldöttsége Kossuth Ferencznél. Szatmár városának 25 tagú küldöttsége tisztelgett ma Kossuth Ferencznél, hogy neki a múlt év szeptember hó 27-én történt díszpolgárrá való választásáról szóló jegyzőkönyvet átnyújtsa. A küldöttség tagjai délelőtt 10 órakor jelentek meg a függetlenségi pártkörben, a­hol Kossuth Ferencz fogadta őket. A küldöttség nevében Papp Géza polgármester beszéd kíséretében nyújtotta át Kossuth Ferencznek a szép ki­állítású díszoklevelet. Kossuth Ferencz az üdvözlő beszédre a kö­vetkezőképpen válaszolt: Igen tisztelt polgártársaim! Az a kapocs, a­mely köztem és Szatmár városa közt fennáll, az utóbbi időben erősbödött azzal, hogy az én ked­ves barátomat, Kelemen Samut küldték mellém, hogy az ország jogaiért velem együtt küzdjön. Az, hogy én Szatmár városának díszpolgára lehetek, én reám nézve rendkívül nagy kitüntetés. Ebből a kitüntetésből is látom, hogy az ország méltányolja azokat a törekvéseket, a­melyeket gyenge erővel, de óriási hazaszeretettel az ország érdekében min­denütt érvényesíteni igyekszem. T. barátaim! Midőn engem díszpolgárrá vá­lasztottak Szatmáron, akkor ez egy kegyeletes ü­nnepélylyel kapcsolatosan történt. Most azonban, hogy ezen gyönyörű oklevelet átadják, más hely­zetben van az ország, mint a minőben akkor volt. Az átadás persze talán valami jelentőséggel is bír. Én legalább így szeretem azt tekinteni, fontos az, hogy akkor, midőn az országot megkérdezte az uralkodó arra nézve, hogy ítéljen abban a nagy perben, a­mely köztünk és a kormány kö­zött folyt, hogy akkor, midőn az ország ítélt és még nagy nehézségek vannak Bécsben arra nézve, hogy a legfelsőbb helyen meghallják a nemzet ítéletét, akkor t, polgártársaim, minél inkább be­bizonyul az, hogy Magyarországnak hazafias közön­sége azokkal tart, a­kik semmi mást nem követel­nek, mint édes hazánk jogainak érvényesítését; ezért, t. barátaim, nagyobb fontossággal bír ezen diszokmány átadása mostan, mint bírna máskor, mert megmutatja a legfelsőbb helyen azt, hogy az ország velünk érez és minket támogatni szándé­kozik azon kívánságok létesítésében, a­melyeket mi hirdetünk. (Élénk helyeslés.) T. barátaim! Önök jól tudják azt, hogy a választások nem adtak többséget a függetlenségi pártnak, hanem a szövetkezeti pártoknak. A szö­vetkezeti pártok kebelében a függetlenségi párt a legnagyobb. Ennek folytán, a­mily természetes az, hogy az országot a többség elvei szerint kormá­nyozzák, természetes az is hogy a szövetkezett ellenzék kebelén belül a függetlenségi pártnak elvei egész terjedelmükben nem valósíthatók meg ez idő szerint; de másrészt az is természetes, hogy a szövetkezett ellenzék program­jának erő­sen kell közelednie a függetlenségi párt programm­­jáh­oz, minthogy a függetlenségi párt a szövet­kezett pártok között a legerősebb. És azt hiszem, hogy midőn erről tudomást vehetnek, ezt örömteli szívvel teszik, mert én nem bírom elhinni, hogy lenne Magyarországon bárki, bármely párthoz tartozó is, a­ki ne örülne annak, hogy­ha a függetlenségi párt közeledne ahhoz, hogy programúját megvalósítsa. Mert mi a független­ségi párt programúja? Az, hogy visszaadhassuk édes hazánkat önmagának, hogy édes hazánk füg­getlen legyen és a független magyar hazában sza­bad polgárok lakjanak. (Élénk éljenzés.) Ezen programm oly szép, oly vonzó, hogy abban csak­ugyan mindnyájan egyetérthetünk; az út, a­me­lyet p­ártunk arra nézve követ, hogy programmunk megvalósíttassák, eltérő lehet a többi pártok pro­gram­jától, de azok, a­kik most a zászlót legma­gasabban hordják, a­kik hivatva vannak vezetni az ország ügyeit, ezek azt a legteljesebb és leg­tökéletesebb önzetlenséggel teszik, semmi vágyó­dással a hatalomra, hanem azzal a vágyódással, hogy elveinknek legnagyobb része megvalósul­hasson. Szívem mélyéből köszönöm önöknek azt a nagy megtiszteltetést, a­melyre engem méltattak és arra kérem önöket, hogy a legifjabb szatmári polgárt legyenek kegyesek ezentúl is jóindulatuk­ban megtartani.­­Hosszas éljenzés.) Ezután Kelemen Samu, Szatmár város or­szággyűlési képviselője bemutatta a küldöttség­ tagjait Kossuth Ferencznek és a jelenlevő Saágh­y Gyula, Lázár Pál, Hentaller Lajos, Várady Károly, Hammersberg László és Somo­gyi Aladár országgyűlési képviselőknek. Ezzel a tisztelgés véget ért. Kmety Károly belépése a függetlenségi pártba. Kmety Károly dr. országgyűlési képviselő, egyetemi tanár a mai napon a következő levelet intézte Kossuth Ferenczhez, mint az országos füg­getlenségi párt elnökéhez: Nagyságos Elnök úr! A jelenlegi kormány­­válság megoldása körül felmerült jelenségek ko­moly tanúságul szolgálnak arra, hogy rendkívüli s alig legyőzhető nehézségei lesznek azon jogos tö­rekvésünknek, hogy a külügyi és hadügyi közös intézmények a »paritásos dualizmus« törvényes elvéhez képest átalakíttassanak, s azokban a magyar államiságnak úgy lényegbeli, mint külsőségekre vonatkozó kívánalmai egyaránt megvalósíttassanak. E sajnálatos jelenségek megfigyelése és lelki­­ismeretes mérlegelése azon meggyőződést keltette bennem is, hogy az 1723. évi I. és II. törvény­­czikkből folyó viszonos védelmi kötelezettségnek hathatós és sikeres teljesítése úgy részünkről, mint az osztrák császárság részéről sokkal czél­­szerűbben történhetnék ama közös szervezetek megszüntetésével, vagyis önálló és különálló ma­gyar, illetőleg osztrák diplomác­iai és hadügyi szervekkel és intézményekkel. Ily elkülönítés nem gátolná a védelemre irányzott egyöntetű és együttes működést és ele­jét venné a közös szervezetek mellett folytonos és immár a két állam népeinek nyugalmát állan­dóan zavaró végtelenül káros súrlódásoknak, helyreállíthatná a rég nélkülözött bizalmas és testvéries jó viszonyt a magyar és osztrák között és így könnyebben fentartható és biztosabban gyarapítható lenne a két állam nagyhatalmi súlya és vele együtt királyi családunk, respective az osztrák császári ház fénye és dicsősége is. Ezen megggyőződésben helyesnek és minden alkotmányos eszközzel hiánytalanul valósítandóknak tartom a függetlenségi párt program­ját; úgy Magyarországra, mint Ausztriára üdvösnek vélem, ha mielőbb abszolút többségre emelkedik ezen országos párt a magyar törvényhozásban, hogy hozzáláthasson ama nagyfontosságú alkotmány­­reformhoz. Követve meggyőződésemet, időszerűnek tartom azt is, hogy pártonkívü­li állásommal felhagyva, csatlakozzam a függetlenségi párthoz, belépjek annak kötelékébe. Tisztelettel kérem nagyságodat, méltóztassék ezen elhatározásomat tudomásul venni, illetőleg a párt elé terjeszteni. Kapcsolatosan megemlítem, hogy a független­ségi párthoz csatlakozásomat esztergomi választóim is egyhangú lelkesedéssel fogadják és helyeslik. Mély tisztelettel vagyok nagyságodnak őszinte hive Kmety Károly dr., tudomány-egyetemi tanár, Esztergom szabad királyi város országgyűlési képviselője. A forrongó Oroszország. •— Távirati tudósítások. — A kaukázusi főparancsnok. Pétervár, február 28. Maximovics főhadse­­géd, a doni csapatok főnöke, holnap mutatko­zik be a czárnak. Hír szerint kinevezik kauká­zusi főparancsnoknak. Sztrájk. . Kiev, február 28. A nőcselédek sztrájkba állottak. A főúton összegyűltek és a kozákok, valamint egy század katonaság a tüntetőket mind a rendőrségre vitte. . Varsó, február 28. Ma öt felfegyverkezett ember jelent meg a zsidó hitközség irodájában és azt kívánta, hogy ott szüntessék be tevé­kenységüket. Híre jár, hogy a Szielczo koí®­mányzóság falvaiban nagy zavargások kezdődtek. Gorkij szabadulása, Pétervár, február 28. Gorkijt tegnap 10 000 rubel biztosíték ellenében szabadon bo­csátották. A biztosítékot Moroszov Száva!­ 3

Next