Magyar Nemzet, 1905. június (24. évfolyam, 132-157. szám)

1905-06-01 / 132. szám

4 MAGYAR NEMZET,________ 1905. június 3­1. * teljesen sértetlen. Mindkét hajó parancsot ka­pott a kikötő elhagyására, vagy pedig az orosz lobogó bevonására. London, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Daily Mail jelenti Tokióból. Itt azt hiszik, hogy a japán torpedófllotta szombat esti támadásában tengeralatti hajók is részt­­vettek. E­te hét órakor az orosz formác­ió tel­jes f­ebomlásnak indult. A csata végén az orosz tisztek és tengerészek elhagyták a sülyedő hajói­kat és a fehér lobogó védelme alatt kikötöttek Gruzima szigetén. London, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Az orosz tengernagyok nyílt formác­ió­­ban, a legcsekélyebb vigyázatosság nélkül tá­madták meg a japánokat. A japánok a legnagyobb csodálkozással nyilatkoztak az oroszok vakmerő­ségéről. London, május 31. (Saját tudósítónk táv­­irata­.) A japán kikötőkbe egyre-másra érkeznek az orosz sebesülteket szállító hajók. A megér­kezt Arj- szívtépő jelenetek játszódnak le. Az oroszok vesztesége. Bor­in, május 30, Tokióból jelentik a Lokal­­anzeigernek. A japánoknak a tengeri csatában kivivott nagy győzelmét most hivatalosan is megerősítik. Az oroszok összesen tizenkilencz hajót vesztettek el. Vladivosztok előtt, London, május 30. Egy tokiói távirat sze­rint a Vladivosztok előtt állomásozó japán h­diha­jók elébe mentek a Vladivosztok felé tartó orosz hajóknak s valamennyit elsülyesz­­tdték. A Gromoboj elsü­lyedt. London, május 31. A Daily Express je­lenti Tokióból mai kelettel. A Gromoboj nevű czirkáló körülbelül 800 emberrel, ■Yladivosztokot nyilván ama szándékkal hagyva el, hogy a haiti hajóhad maradvá­nyával egyesüljön, japán aknába ütközött és egész legénységével elsü­lyedt. A tenger viharos volt. Azt is megjegyzi az idézett lap, hogy ok van annak feltevésére, hogy Skridlov tengernagy a Gromobojon volt, mert a tengernagy három nap előtt jelezte hogy tengerre akar menni és a Rosszija nevű czirkáló fogja kisérni. Japán halászok — orosz tengerészek. London, május 31. A Daily Expressnek­ jelentik Köbéből: Japáni halászok sok oroszt szállítottak partra, a­kiket csónakokról és hajó­­roncsokról szedtek fel. Ezek az orosz tengeré­szek azt mondták, hogy a japán ágyuk nagyobb lőtávolsága tette lehetővé, hogy veszélyen kívül maradhattak, míg az orosz hajókat gyilkos tűz­zel árasztották el. Ennek következtében az egész orosz hajóhad hamar elvesztette bátorsá­gát és rémületbe esett, melyet a torpedótáma­dás csak fokozott. A legénység több esetben fejetlenül, parancs bevárása nélkül rohanta meg a mentőcsolnakokat. Ugyanez a lap jelenti Sanghajból: A Korea nevű orosz szállítógőzös egy gyorsgőzös kíséretében érkezett Vunszungba. A Korea a derekába kapott lövések következtében súlyosan megsérült. Összes csolnakjai roncscsá vannak lőve. A gőzösök kapitánya azt jelenti, hogy az ütközet elején az orosz hajóhadnál volt és hajó­ját több löveg találta, a­mikor azt teljes sebes­séggel elhagyta. A koreai csata jelentősége: Pétervár, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Itt nem titkolják, hogy Rosdeszvenszki volt az oroszok utolsó reménysége. Az ő vere­sége után kedvező fordulatra már nem lehet számítani és a háború sorsa teljesen eldőlt. A tokiói sajtó nagy mérséklettel nyilatkozik a győzelemről. Pétervár, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A matrózok sorsáról és az elsülyedt hajókról itt semmi bizonyosat nem tudnak. A napilapok még mindig sokat hallgatnak el. A­­ tengerészeti hivatalban megtagadják a felvilá­gosítást. Berlin, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) New-yorki távirat szerint­­Washington­ban attól tartanak, hogy Japán a győzelmi má­morban meg fogja sérteni Amerikának a távol Keleten való érdekeit. Roosevelt a győzelmi hír hallatára így kiáltott fel: — Nagyobbítanunk kell flottánkat! Japán kölcsönszükséglete. London, május 31 Takahira japán pénz­ügyminiszter kijelentette, hogy békekötés eseté­ben Japán új kölcsönt bocsát ki, hogy a for­galomban levő kibocsátásokat alacsonyabb ka­matlábakkal felvegye. A N. Fr. Pr. londoni levelezőjének alkalma volt beszélgetést folytatni egy londoni financier-vel, a­ki a kölcsönki­­bocsátások kérdésében a japán kormány teljes bizalmát bírja. Ez a személyiség arra a kér­désre, hogy Japán a tengeri győzelem pszicholó­giai momentumát fel fogja-e használni nagyobb pénzügyi operáczióra, ezeket válaszolta: Japánnak erre az évre kétségtelenül elég pénze van s új kölcsön kibocsátását nem is tervezik. Japán, a­mint a háború eshetőségeivel teljesen tisztában van, épp úgy el van készülve minden konstelláczióra, a­mely pénzügyileg ér­hetné. Ha szüksége mutatkoznék új kölcsön ki­bocsátásának, meg lehet győződve arról, hogy Japán arra el is lenne készülve. Ez idő szerint azonban nem tudunk arról semmit, hogy Japán új kölcsönt akarna kibocsátani. Haditanács Pétervárott, Pétervár, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A katonai tanács s a hadi­tanács tagjai, a Pétervárott időző nagyherczegek és a czár tanácsadói ma rendkívüli tanácskozásra gyűlnek össze, a­melyen a háború folytatásáról és a békekötés kérdéséről fognak tanácskozni. Ha a béke mellett döntenek, akkor azonnal lépések történnek a béketárgyalások megindí­tására. A czár tanácsadói között csak kevesen vannak, a­kik be merik vallani neki a teljes igazságot. Páris, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Le Journal szerint egy orosz tenger­nagy úgy nyilatkozott, hogy Oroszország most még a szárazföldön folytathatja a háborút. Oroszország reménysége most Linevics tábor­nok, a­kinek csapatait az utóbbi napokban folytonosan megerősítették. Pétervár, május 31­. (Saját tudósítónk távirata.) A czár a vereség hírére állítólag igy kiáltott fel: — A háborút a legnagyobb határozott­sággal kell folytatnunk, mert csakis hosszú háború alkalmas arra, hogy fentartsa a Romanovok uralmát. Japán békefeltételei. Páris, május 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Malin szerint Japán békefeltételei a következők: 1. Oroszország hadikárpótlást fizet Ja­pánnak. 2. Vladivosztok erődítését lerombolják és csakis mint kereskedelmi kikötő ma­rad meg. 3. Oroszországnak bizonyos éveken át sem kínai, sem japán vizekre nem szabad hajóit küldenie. 4. Saoimlin szigetet átengedi Japánnak. 5. Port­ Arthurt és Liaojangot átengedik Japánnak. 6. A transzszibériai vasút mandzsuor­­­szági vonalának jórésze Japán birtokba jut. 7. Korea Japán védnöksége alá kerül. London, május 31. A Morning Post jelenti Washingtonból. Hír szerint a német császár közölte az Egyesült­ Államok elnökével, hogy ő az orosz-japán béke ügyében a nemzetközi kon­gresszus eszméjét nem helyesli. Oroszországnak és Japánnak maguknak kell meghatározniuk a béke feltételeit. , A nemzetközi kongresszuson résztvevő hatalmak ugyanis saját érdekeiket kívánnák szolgálni és ez komoly súrlódáso­kat idézhetne elő és Kína könnyen ál­dozatul eshetnék. Roosevelt elnök a német csá­szár véleményét a magáévá tette és bármennyire kívánatosnak tartja a háború befejezését, nem támogatná a kongresszust, hacsak Oroszország nem szólítaná fel a közvetítésre. Japán kész Roosevelt tevékenységét igénybe venni, ha Orosz­ország komoly megfontolás tárgyává hajlandó tenni az általa jól ismert békefeltételeket. Inter­mezzó ke­ tt Az orosz hadsereg lelkiállapota. Ludovic Naudeannak, a párisi »Journal« havettéri tudó­sítójának, a­ki hosszabb ideig japán fogságot is szenvedett, közli naplóját a »Journal«. A napló, mely sok érdekes adatot tartalmaz, a lehető leg­nagyobb szigorúsággal ítéli el az orosz tisztek ki­csapongó természetét és lustaságát, melyhez még hozzájárul, hogy a tisztek között nem egy forra­dalmár is volt. Mikor január 29-én elterjedt a táborban a híre, hogy a czár ellen az ismeretes ádáz merényletet követték el, a tisztek közül, a­­kiket éppen ebédnél ért a híradás, senki sem mert véleményt nyilvánítani és néma hallgatással fogad­ták a hírt. Egyedül egy vezérkari tiszt kelt ki erélyes szavakkal a merénylők ellen, de szavaira­ nem hallgatott senki. A néma csendben azután megszólalt egy tiszt: — Ez talán mégis csak békére fogja őt han­golni . . . — Talán — felelt rá valamelyik társa. — Tudja isten, mi következik Oroszországban — folytatja egy harmadik hang, a­mire többen felelnek elkeseredett komorsággal. — Isten tudja! — Ez mindenesetre intő jelül szolgálhat a czárnak —­ teszik hozzá. Ugyanezen alkalommal történt, hogy Naudeau a győzelem lehetőségét említette. — Ön még gondol egyáltalán győzelemre? — kérdezték tőle. — Talán Mukdent mégis meg bírjuk tartani — válaszolt Naudeau, a­mire azonban kínos hallgatás volt a felelet. Mintha valami szomorú sejtés bo­rult volna az elmékre. És ez a le­mond­ást­elj és rettegés, melylyel a­ tisztek és legénység egyaránt csak a béke bekö­vetkezését várják, a hadiműveletek alkalmával is megnyilatkozik. Leghatározottabban boszulta meg magát a szandepui ütközetben, a­hol Miscsenko tábornok, ha erélyesen és gyorsan viszi keresztül a lovasság támadását, elfoglalhatta volna Ingko­­vot, és így közbeékelhette volna magát a japán hadseregnek és annak legalább is sú­lyos anyagi károkat okozhatott volna. A lovassági támadás azonban egyáltalán nem sikerült: a katonák gyáván és lassan támadták meg az ellenséget, ezenkívül a támadás maga is meg­késett kissé. Támadás előtt misét mondattak egy pópával a támadásban eleső katonák lelki üdvéért. Képzelhető, hogy ez a mise mennyire alkalmas a katonák bátorságának növelésére. A huszadik század istene — mondja Naudeau — a könyörgőknek ezzel felel: »Segíts magadon és én is megsegítlek­!« Mandzsúriában nagyon sok a pópa, nagyon sok a mise, az imádkozás és nagyon kevés az az igye­kezett, melylyel az emberek saját magukon segí­tenek. I­tt Az orosz hajóhad megsemmisítése. Az orosz flotta nagy vereségének híre óriási megdöb­benést keltett a czár birodalmában. De a külföldi szakemberek, tengerészeti kapac­itások is bámulat­tal adóznak a japán flotta parancsnokainak, a­kik valósággal megsemmisítették számszerint erősebb ellenfelüket. A részletes jelentések még fokozták a meglepetést. A vereség ugyanis katasztrófával ha­táros, nagy csatahajók az ellenség kezébe kerül­tek 3000 főnyi legénységgel, s a flotta egyik pa­rancsnoka kapitulált és fogságba került. E nagy katasztrófa okait most még bajos volna szakszerűen megmagyarázni. Az ütközet egyes eseményeiről a következő jelentést kaptak. Mindössze három összecsapás volt. Az első 9 hó 27-én délután a Jsuszima-sziget északi csúcsán, a második 28-án reggel a Liencourt sziklánál, a­ harmadik 29-én, de ez már az oro­sok üldözése közben történt. Az első ütközetben az orosz hajók zárt sorokban, azaz két párhuzamos sorban halad­tak előre. A jobb hajósor a nagyobb hadihajókból állt,­ a baloldalon levő a gyengébb hajókból. A hajósor

Next