Magyar Nemzet, 1905. június (24. évfolyam, 132-157. szám)
1905-06-01 / 132. szám
4 MAGYAR NEMZET,________ 1905. június 31. * teljesen sértetlen. Mindkét hajó parancsot kapott a kikötő elhagyására, vagy pedig az orosz lobogó bevonására. London, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Daily Mail jelenti Tokióból. Itt azt hiszik, hogy a japán torpedófllotta szombat esti támadásában tengeralatti hajók is résztvettek. Ete hét órakor az orosz formáció teljes febomlásnak indult. A csata végén az orosz tisztek és tengerészek elhagyták a sülyedő hajóikat és a fehér lobogó védelme alatt kikötöttek Gruzima szigetén. London, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) Az orosz tengernagyok nyílt formációban, a legcsekélyebb vigyázatosság nélkül támadták meg a japánokat. A japánok a legnagyobb csodálkozással nyilatkoztak az oroszok vakmerőségéről. London, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A japán kikötőkbe egyre-másra érkeznek az orosz sebesülteket szállító hajók. A megérkezt Arj- szívtépő jelenetek játszódnak le. Az oroszok vesztesége. Borin, május 30, Tokióból jelentik a Lokalanzeigernek. A japánoknak a tengeri csatában kivivott nagy győzelmét most hivatalosan is megerősítik. Az oroszok összesen tizenkilencz hajót vesztettek el. Vladivosztok előtt, London, május 30. Egy tokiói távirat szerint a Vladivosztok előtt állomásozó japán hdihajók elébe mentek a Vladivosztok felé tartó orosz hajóknak s valamennyit elsülyesztdték. A Gromoboj elsülyedt. London, május 31. A Daily Express jelenti Tokióból mai kelettel. A Gromoboj nevű czirkáló körülbelül 800 emberrel, ■Yladivosztokot nyilván ama szándékkal hagyva el, hogy a haiti hajóhad maradványával egyesüljön, japán aknába ütközött és egész legénységével elsülyedt. A tenger viharos volt. Azt is megjegyzi az idézett lap, hogy ok van annak feltevésére, hogy Skridlov tengernagy a Gromobojon volt, mert a tengernagy három nap előtt jelezte hogy tengerre akar menni és a Rosszija nevű czirkáló fogja kisérni. Japán halászok — orosz tengerészek. London, május 31. A Daily Expressnek jelentik Köbéből: Japáni halászok sok oroszt szállítottak partra, akiket csónakokról és hajóroncsokról szedtek fel. Ezek az orosz tengerészek azt mondták, hogy a japán ágyuk nagyobb lőtávolsága tette lehetővé, hogy veszélyen kívül maradhattak, míg az orosz hajókat gyilkos tűzzel árasztották el. Ennek következtében az egész orosz hajóhad hamar elvesztette bátorságát és rémületbe esett, melyet a torpedótámadás csak fokozott. A legénység több esetben fejetlenül, parancs bevárása nélkül rohanta meg a mentőcsolnakokat. Ugyanez a lap jelenti Sanghajból: A Korea nevű orosz szállítógőzös egy gyorsgőzös kíséretében érkezett Vunszungba. A Korea a derekába kapott lövések következtében súlyosan megsérült. Összes csolnakjai roncscsá vannak lőve. A gőzösök kapitánya azt jelenti, hogy az ütközet elején az orosz hajóhadnál volt és hajóját több löveg találta, amikor azt teljes sebességgel elhagyta. A koreai csata jelentősége: Pétervár, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) Itt nem titkolják, hogy Rosdeszvenszki volt az oroszok utolsó reménysége. Az ő veresége után kedvező fordulatra már nem lehet számítani és a háború sorsa teljesen eldőlt. A tokiói sajtó nagy mérséklettel nyilatkozik a győzelemről. Pétervár, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A matrózok sorsáról és az elsülyedt hajókról itt semmi bizonyosat nem tudnak. A napilapok még mindig sokat hallgatnak el. A tengerészeti hivatalban megtagadják a felvilágosítást. Berlin, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) New-yorki távirat szerintWashingtonban attól tartanak, hogy Japán a győzelmi mámorban meg fogja sérteni Amerikának a távol Keleten való érdekeit. Roosevelt a győzelmi hír hallatára így kiáltott fel: — Nagyobbítanunk kell flottánkat! Japán kölcsönszükséglete. London, május 31 Takahira japán pénzügyminiszter kijelentette, hogy békekötés esetében Japán új kölcsönt bocsát ki, hogy a forgalomban levő kibocsátásokat alacsonyabb kamatlábakkal felvegye. A N. Fr. Pr. londoni levelezőjének alkalma volt beszélgetést folytatni egy londoni financier-vel, aki a kölcsönkibocsátások kérdésében a japán kormány teljes bizalmát bírja. Ez a személyiség arra a kérdésre, hogy Japán a tengeri győzelem pszichológiai momentumát fel fogja-e használni nagyobb pénzügyi operáczióra, ezeket válaszolta: Japánnak erre az évre kétségtelenül elég pénze van s új kölcsön kibocsátását nem is tervezik. Japán, amint a háború eshetőségeivel teljesen tisztában van, épp úgy el van készülve minden konstelláczióra, amely pénzügyileg érhetné. Ha szüksége mutatkoznék új kölcsön kibocsátásának, meg lehet győződve arról, hogy Japán arra el is lenne készülve. Ez idő szerint azonban nem tudunk arról semmit, hogy Japán új kölcsönt akarna kibocsátani. Haditanács Pétervárott, Pétervár, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A katonai tanács s a haditanács tagjai, a Pétervárott időző nagyherczegek és a czár tanácsadói ma rendkívüli tanácskozásra gyűlnek össze, amelyen a háború folytatásáról és a békekötés kérdéséről fognak tanácskozni. Ha a béke mellett döntenek, akkor azonnal lépések történnek a béketárgyalások megindítására. A czár tanácsadói között csak kevesen vannak, akik be merik vallani neki a teljes igazságot. Páris, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Le Journal szerint egy orosz tengernagy úgy nyilatkozott, hogy Oroszország most még a szárazföldön folytathatja a háborút. Oroszország reménysége most Linevics tábornok, akinek csapatait az utóbbi napokban folytonosan megerősítették. Pétervár, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A czár a vereség hírére állítólag igy kiáltott fel: — A háborút a legnagyobb határozottsággal kell folytatnunk, mert csakis hosszú háború alkalmas arra, hogy fentartsa a Romanovok uralmát. Japán békefeltételei. Páris, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Malin szerint Japán békefeltételei a következők: 1. Oroszország hadikárpótlást fizet Japánnak. 2. Vladivosztok erődítését lerombolják és csakis mint kereskedelmi kikötő marad meg. 3. Oroszországnak bizonyos éveken át sem kínai, sem japán vizekre nem szabad hajóit küldenie. 4. Saoimlin szigetet átengedi Japánnak. 5. Port Arthurt és Liaojangot átengedik Japánnak. 6. A transzszibériai vasút mandzsuországi vonalának jórésze Japán birtokba jut. 7. Korea Japán védnöksége alá kerül. London, május 31. A Morning Post jelenti Washingtonból. Hír szerint a német császár közölte az Egyesült Államok elnökével, hogy ő az orosz-japán béke ügyében a nemzetközi kongresszus eszméjét nem helyesli. Oroszországnak és Japánnak maguknak kell meghatározniuk a béke feltételeit. , A nemzetközi kongresszuson résztvevő hatalmak ugyanis saját érdekeiket kívánnák szolgálni és ez komoly súrlódásokat idézhetne elő és Kína könnyen áldozatul eshetnék. Roosevelt elnök a német császár véleményét a magáévá tette és bármennyire kívánatosnak tartja a háború befejezését, nem támogatná a kongresszust, hacsak Oroszország nem szólítaná fel a közvetítésre. Japán kész Roosevelt tevékenységét igénybe venni, ha Oroszország komoly megfontolás tárgyává hajlandó tenni az általa jól ismert békefeltételeket. Intermezzó ke tt Az orosz hadsereg lelkiállapota. Ludovic Naudeannak, a párisi »Journal« havettéri tudósítójának, aki hosszabb ideig japán fogságot is szenvedett, közli naplóját a »Journal«. A napló, mely sok érdekes adatot tartalmaz, a lehető legnagyobb szigorúsággal ítéli el az orosz tisztek kicsapongó természetét és lustaságát, melyhez még hozzájárul, hogy a tisztek között nem egy forradalmár is volt. Mikor január 29-én elterjedt a táborban a híre, hogy a czár ellen az ismeretes ádáz merényletet követték el, a tisztek közül, akiket éppen ebédnél ért a híradás, senki sem mert véleményt nyilvánítani és néma hallgatással fogadták a hírt. Egyedül egy vezérkari tiszt kelt ki erélyes szavakkal a merénylők ellen, de szavaira nem hallgatott senki. A néma csendben azután megszólalt egy tiszt: — Ez talán mégis csak békére fogja őt hangolni . . . — Talán — felelt rá valamelyik társa. — Tudja isten, mi következik Oroszországban — folytatja egy harmadik hang, amire többen felelnek elkeseredett komorsággal. — Isten tudja! — Ez mindenesetre intő jelül szolgálhat a czárnak — teszik hozzá. Ugyanezen alkalommal történt, hogy Naudeau a győzelem lehetőségét említette. — Ön még gondol egyáltalán győzelemre? — kérdezték tőle. — Talán Mukdent mégis meg bírjuk tartani — válaszolt Naudeau, amire azonban kínos hallgatás volt a felelet. Mintha valami szomorú sejtés borult volna az elmékre. És ez a lemondástelj és rettegés, melylyel a tisztek és legénység egyaránt csak a béke bekövetkezését várják, a hadiműveletek alkalmával is megnyilatkozik. Leghatározottabban boszulta meg magát a szandepui ütközetben, ahol Miscsenko tábornok, ha erélyesen és gyorsan viszi keresztül a lovasság támadását, elfoglalhatta volna Ingkovot, és így közbeékelhette volna magát a japán hadseregnek és annak legalább is súlyos anyagi károkat okozhatott volna. A lovassági támadás azonban egyáltalán nem sikerült: a katonák gyáván és lassan támadták meg az ellenséget, ezenkívül a támadás maga is megkésett kissé. Támadás előtt misét mondattak egy pópával a támadásban eleső katonák lelki üdvéért. Képzelhető, hogy ez a mise mennyire alkalmas a katonák bátorságának növelésére. A huszadik század istene — mondja Naudeau — a könyörgőknek ezzel felel: »Segíts magadon és én is megsegítlek!« Mandzsúriában nagyon sok a pópa, nagyon sok a mise, az imádkozás és nagyon kevés az az igyekezett, melylyel az emberek saját magukon segítenek. Itt Az orosz hajóhad megsemmisítése. Az orosz flotta nagy vereségének híre óriási megdöbbenést keltett a czár birodalmában. De a külföldi szakemberek, tengerészeti kapacitások is bámulattal adóznak a japán flotta parancsnokainak, akik valósággal megsemmisítették számszerint erősebb ellenfelüket. A részletes jelentések még fokozták a meglepetést. A vereség ugyanis katasztrófával határos, nagy csatahajók az ellenség kezébe kerültek 3000 főnyi legénységgel, s a flotta egyik parancsnoka kapitulált és fogságba került. E nagy katasztrófa okait most még bajos volna szakszerűen megmagyarázni. Az ütközet egyes eseményeiről a következő jelentést kaptak. Mindössze három összecsapás volt. Az első 9 hó 27-én délután a Jsuszima-sziget északi csúcsán, a második 28-án reggel a Liencourt sziklánál, a harmadik 29-én, de ez már az orosok üldözése közben történt. Az első ütközetben az orosz hajók zárt sorokban, azaz két párhuzamos sorban haladtak előre. A jobb hajósor a nagyobb hadihajókból állt, a baloldalon levő a gyengébb hajókból. A hajósor