Magyar Nemzet, 1905. július (24. évfolyam, 158-183. szám)

1905-07-01 / 158. szám

Budapest, 1905. XXIV. évfolyam, 158. szám. Szombat, júlus 1. Szerkesztőség: VII., Nuiksa-utcza 8. szám II. em.­­­ Egész évre 24 korem é­verep 12 íf0£.1.Eeeyesi évr6 e kor. Telefon : 58—92. Városközi (Interurban) telefon 31. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Kiadóhivatal: VII. ker., Kerepesi­ ut 1­ A. szám. Telefon­száma: 64—01—02—03. Arató-sztrájk. Budapest, junius 30. Riasztó hirek érkeznek a Dunántúlról. Négy megyében már vészes lánggal lobog az aratók forradalma s csendőrök és kato­nák vonulnak fel az izgalom fékezésére- Vér is folyt már s a börtönök kezdenek megtelni. Szörnyű elképzelni, mivé fajulhat a megvadult tömeg, ha még egy pár napig tart és terjed az izgalom. S éppen ebben az esztendőben, a­mikor az elemek és a jóságos természet megkönyörültek rajtunk , bő terméssel árasztották el földjeinket! Igaz, hogy azokon a vidékeken, a­hol a sztrájkzavarok kitörtek, a túlságos esőzések sok kárt okoztak s a­mily mértékben a termés ott romlott, oly mértékben csökkent az aratók része is, jóval azon alul, a­mit a szerződés megkötésekor reméltek. A baj fő oka azonban nem az, a­mit az esőzések ez évben okoztak, hanem sokkal mélyeb­ben fekvő. A dunántúli nagy latifundiu­mok s a nyomukban keletkezett hihetetlen arányú földéhség már régóta állandó for­rásai a gazdasági bajoknak, a parasztnyo­­moruságnak és kivándorlásnak. A bérlők magas bért fizetnek s a munkaerő kihasz­nálásával akarják behozni a kikalkulált hasznot. A béresek és az aratók sorsa ezért oly szomorú. S nincs kilátásuk soha, hogy egy kis földhöz jussanak. Ita már eladásra kerül egy nagyobb birtok, azt spekulánsok megveszik s dupla áron, nyereségre akar­ják parczellázni, úgy hogy a kisbirtokos és paraszt csak horribilis áron vagy éppen nem juthat néhány hold földhöz. Tetézi a bajokat az aratási szerződé­sek szigorúsága. Súlyos büntetés, lecsukás, kényszermunkáltatás fenyegetik az aratót, a­ki szerződését megszegi. Holott napnál világosabb, hogy az a szerencsétlen arató, a­ki mikor tizenegyedrészre szerződött s bizonyos megfelelő mennyiséget remélt­­kétségbe esik, ha azt látja, hogy időköz­ben a termés annyira megromlott, hogy egy harmadrészszel kevesebb jut rá, mint a mennyit várt szerződéskötéskor. A mos­tani mozgalom is onnan keletkezett, hogy az aratók a szerződésszerű tizenegyed helyett nyolczadrészt kívántak. Tetézte a veszedelmet az agitáczió, mely hónapok óta folyik s melybe lelket­len agitátorok politikai motívumokat is kevertek. Fájdalom, alkalmuk és ürügyük volt rá bőven. Félesztendeje exlex-állapot van, a kormányhatalom meg van bénítva, a tudatlan nép látja, hogy felfordult min­den ; nincs tekintély, nincs rend, hirdetik, hogy ellent kell állni minden intézkedés­nek; a paraszt látja és hallja, hogy az urak lázban vannak és megtagadják az en­gedelmességet fölfelé, hát levonja a kon­­zekvencziákat a maga esze szerint, a­hogy véresszájú demagógok a fülébe rágják. Ha a törvény már nem parancsol, ha adót nem kell már fizetni, katonát nem kell át-Tetszik-e azt tudni, hogy 48 óráig kétrét ülni mit jelent? Méltóztattak-e már élvezni kurtavasat ? Nos hát, kik a vasutak divatja előtt hosszabb utazásba merészkedtek ártani magukat, azoknak szerencséjük volt megismer­hetni ezt az élvezetet, de sőt szerencséjük volt megfizetni is. Nem adták ám az utazást olyan olcsón akkortájt. Ma Egerből Budapestig gyors­vonat első osztályon hogy is csak? Én bizony nem tudom, mert ingyen szoktam utazni, de alig hiszem, hogy tíz koronánál több legyen, a mivel két órai utazás gavallérosan meg van fizetve. Az ember végignyujtózik egy pamlagon s mire egy tele nyomtatott ujságpapiros olva­sásán elálmosodik, aludni már nem ér rá, mert csakhamar alácsúszik a gördülő vonat alá Budapest. Ha nem akkor ? Negyvennyolcz óráig a zötyögő szekér rázása kirostált belőle egy hétre való álmot, minden gondolata a derekába szállt, csak a derekát érezte s a kétrét­ülés élvezetétől nem tudott hová lenni. Ezért már csak dukált megfizetni, ostorával a lovak hátát nyövő fuvaros fáradtságát. Még mikor mértföldszámra beszéltünk s a távolság nagy bankóját nem váltották föl kilo­méterekre, egy mértföldnyi útra kocsin egy, gya­log pedig két órát számítottunk, ámde fuvaros­szekéren két és felet. Mert a fuvarosszekér ko­csija, az alacsony ernyőn kívül a legtágasabb helyet foglalván el, mikor ébren volt és ütötte a lovat, akkor a ló szaladt, mikor azonban a fuvaros aludt, akkor a ló is aludt és alva tán­torgott a czél felé. A különben kétórás állo­mások tehát­­akkori igaz szivü magyarsággal stácziók fuvarosszekéren öt óráig tartottak. Egertől Gyöngyös, bátran menve, kocsin három órai távolságnál nem volt tovább, de a fuvaros a közbeeső stáczión, Kápolnán (a­hol az 1849-ki csata után Kossuth Lajos imádkozott volna) irtani, a kormány rendeleteit végre­ nem kell hajtani, akkor miért kelljen éppen neki az ő kötelezettségeihez a végsőig ra­gaszkodni. Ő is élvezni akarja a »kitört szabadságot« s megpróbálja a maga módja szerint. Persze, hogy nincs igaza szegénynek, persze, hogy fogalomzavarban van, de a hangulatot fölülről kapta, az izgalom reá lett szuggerálva. Nem csoda, ha nem csupán odaterelődik, a­hová az urak akarják, ha­nem oda is, a­hová nem akarták. S a tö­megszenvedélyek felébredése mindig naiy és súlyos veszedelmekkel fenyeget, mert nem tudni, hol és mikor lehet nekik párat vetni. Erre is gondoljanak azok, a­kiket a rend és béke helyreállításának kötelezett­sége terhel. A koalíc­iós többség ne mereven egy pontra szegezze tekintetét, hanem lássa meg, mi történik körülötte az eleven, most folyó életben, a mindennapi keserves lét­­kü­zdelem mezején s ne engedje, hogy erőnket vesztve, izgalmaktól kimerülve­, gazdaságilag lerombolva várjuk az ő pörük­ eldőltét. Ma még lokális a baj. Gyors és erélyes, de főleg emberséges intézkedéssel elejét le­het venni a sztrájkmozgalom elfajulásának. A földmivelésügyi kormány megtette, bizo­nyára ezentúl is meg fogja tenni, a mi ha­talmában áll, hogy a vészes lángot elfojtsa, a szorongatott gazdáknak segítséget nyújt­son s a munkásokat kötelességük teljes, két óráig etetett, itatott, sőt nyilván ivott is, tehát mire Gyöngyösre értünk, a lemenő napnak már csak a karimája kukucskált ránk pirosan a Mátra mögül. Én mint hétéves gyerek, még csak meg­voltam valahogy a körülbelül 75 c­entiméter magasságú, gömbölyű és hosszú gyékény­ernyő alatt, mely a hangyák szeme előtt úgy nézhe­tett ki, mint egy alagút, hanem szegény apám ugyancsak nyögve szopogatta a nagy tajtékpipa csutoráját, Végh József bátyám pedig úgy se­gített magán, hogy­ a rám nézve legirigylendőbb helyet vette el, azaz hogy kiült a fuvar’93 mellé, kit aztán, mikor eltalált aludni, a kö­nyökével biztatott. Én, a­ki a nagyvilágban sohasem voltam még Egertől annyira távol, mint csak Kápolna is. pompásan éreztem magamat, de már csak akkor, mikor elhagytuk az Eger és Kápolna közt levő dombokat boritó kerecsendi erdőt, mivel hogy nagy respektussal viseltettem az er­dők iránt, melyekről úgy szólt a most, hogy : »Erdőben, berdőben czintányért tengetnek. Mi az ?« Azonfelül ott szoktak lakni a zsiványok is. Kerecsenden túl, Kápolna felé, egy sirdomb állt az erdő szélén. Postáslegény feküdt alatta, a kit a zsiványok öltek meg s a kit a names vármegye mindjárt ott — szante pede — el 13 ásatott, temetés nélkül. Az az út tehát, a­míg az erdőből kiértünk, rémségesen hosszú vala, hanem bezzeg az a hosszú fehér út, mely onnan a kápolnai vendég­lőig nyúlt el, a világ nagyságáról táplált min­den képzelődésemet meghaladta. Hát egészen odáig tartana a világ? És várjon Pest? Kér­deztem is az apámat, hogy várjon a világ vé­géig tartó ezen az útón túl van-e még Pest, avagy innen? A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Június 30. — Ma Amerikába, holnap a Marsba. Irta: Letűnt. Azt mondják: »Sok minden történt már Kolumbus óta.« Ugyan, ugyan? És igaz volna az? Hát ha rövidebbre szabnák valamivel az időt? Ha Kolumbus helyett azt mondanék: »Sok történt már anno 1845 óta!« És az vájjon nem lenne igaz ? Engedelmest kérek! Erre már­én is itt vagyok tanúnak! És ha azt mondom: több magyar ember jár ma Amerikába, mint a­mennyi ezelőtt hatvan évvel Budapestre járt, talán még fogadást is mernék rá tenni .. . »Könnyű volt az uraknak, ha jóllaktak, mulattak«. — így szól a példabeszéd: hát mikor emberről van szó, nem következés, hogy úriemberről legyen szó. Az én demokrata ész­járásom ugyan konok, de azért meg kell alkud­nom a valósággal, hogy nem minden ember úri ember, de azért vice versa az is állhat, hogy nem minden úr ember. Azok az emberek tehát, kikről itt szóltam, nem egyszersmind urak is, mert az urak számára ezelőtt is nyitva állt a nagy világ. Elég az hozzá, hogy a magyar emberiség számára közelebb van most Amerika, mint Budapest volt azelőtt, mert többen jutnak oda ki, konzekventez kenyebbeknek kell lenni a kijutásnak is. Ennek igazolására elmondok egy utazást, melyet mint gyerek Egerből 1846-ban éltem át Budapestig. Azaz pardon! Akkor még csak Pestig.

Next