Magyar Nemzet, 1905. július (24. évfolyam, 158-183. szám)
1905-07-01 / 158. szám
e tésére hivja. Már ma valamivel nyugodtabb a hangulat, a fenyegetett vidékeken mégis csak kezdjenek munkába állni s lehet, hogy Péter-Pál napjának szomorú eseményei nem nyernek ezentúl folytatást. De a tűzláng, mely felcsapott, rávilágított a veszedelemre. Ha a veszedelem e pillanatra múlóban is van, ne feledjük, hogy a zsarátnok mindig ég s hogy a szenvedélyek és izgatások szele minden pillanatban újra lángra lobbanthatja. * Budapest, június 30. , FejérváryGéza báró miniszterelnök, mint értesülünk, ma reggel Bécsbe utazott, ahonnan valószínűleg még ma, pénteken este visszatér Budapestre. Két választás. A ráczkevei választókerületben, amely Hegedűs Károly halálával megüresedett, tegnap volt az új képviselőválasztás. Hat jelölt volt: Barta Ferencz, Varságh Zoltán Misoga Sándor, Gerő Ernő és Horvát Jenő függetlenségek és Bauer szoczialista. A választás reggel kilenc órakor kezdődött és mindvégig rendben folyt. Horvát Jenő a déli órákban visszalépett. Délután negyed öt órakor Barta Ferencznek 941, Misoga Sándornak 580, és Varságh Zoltánnak 432 szavazata volt. A választást este hét órakor fejezték be. Barta Ferencz kapott 1031, Misoga Sándor 739, Varságh Zoltán 459, Horvát Jenő 67 és Bauer szoczialista 6 szavazatot. Barta és Misoga között pótválasztás lesz. Törökszentmiklóson a függetlenségi párti Somogyi Aladárnak csak egy ellenjelöltje volt, a siloczialista Keller Antal, aki 75 szavazatot kapott Somogyi 934 szavazatával szemben. A dunántúli arató-sztrájk. — Saját tudósítóinktól. — A dunántúli arató-sztrájk szűnőfélben van. Ez köszönhető elsősorban a belügyi és a földmevelésügyi kormány erélyes és czélszerű intézkedésének, a munkásnép józanabb felfogásának is a birtokosok méltányosabb eljárásának az írató munkásokkal szemben. Mint a legilletékesebb oldalról vett értesülésünk nyomán írhatjuk, a földművelésügyi kormány által jóeleve, még május első napjaiban felfogadott pótmunkások nagy részére már nincs szükség. Még azok a birtokosok is visszarendelték a pótmunkásokat, akik a múlt héten erősen szorítva voltak arra, hogy pótmunkásokkal dolgoztassanak. Újabban pedig pótminkásokat sehonnan sem kértek. Ugyancsak a csendőrség jelentése szerint rendkívüli intézkedésekre sehol szükség nincs- A katonai karhatalmat, melyet készenlétbe állítottak, sehol nem kérték, igénybe nem vették- Általában az arató-sztrájk mozgalom a Dunántúlon ebben a pillanatban kialvóban van. A mezei munkát mindenütt csendben és rendben folytatják. Érdekes adatokat mondanak a dunántúli sztrájkmozgalom keletkezésének okairól. A tavalyi vasúti sztrájk nyitotta fel szemeit ezeknek a békés, jámbor természetű mezei munkásoknak, kik azelőtt talán híréből sem ismerték a sztrájkot. Ehhez járult a téli választási mozgalom, melyet a kormány és a hatóságok ellen a legféktelenebb izgatásra, engedetlenség terjesztésére használtak fel. A főszolgabíró, az elöljáróságok parancsait, intézkedéseit semmibe se veszi a nép, mely politizál, gyűlölködik, főként az állami és közhatalom kezelőivel szemben, mert teljes a politikai és társadalmi anarchia. Ezenkívül a dunántúli nagy latifundiumokban kezdett a kapzsiság felülkerekedni és a munkások eddigi bérét leszorítani próbálták. Ezen kapva-kaptak az élelmes bérlők, akik a latifundiumok tulajdonosainak eljárásából vérszemet kaptak, így keletkezett a végső elkeseredés, a sztrájkmozgalom legfőbb mozgatója. A földmivelésügyi kormány idejekorán és pontosan értesült a mozgalomról, úgy hogy már április végén ,48 május elsején kellő számú pótmunkásokat szerződtethetett és czélirányosan szervezhette a védelmet az általános sztrájkkal szemben, melyet ekként megfékezni sikerült. Keményebb rendszabályokra többé szükség nem lesz. A sztrájk gézpontját a Tolna, Somogy és Veszprém megye egymással érintkező határvonalai képezik. Hogy hányan vannak azok, akik a szokatlan méretű, alapjában eddig kellő tisztázáshoz, megvilágításhoz nem jutott bérháborúban részesek, pontosan megállapítva nincs, de a méretekről hozzávetőlegesen tájékozást nyújthat a közrend biztosítására kivezényelt karhatalom ereje. Tolna megyében huszonegy gyalog-, három lovasszázad volt eddig s ma még két huszárszázaddal növelték a szükségből igénybe vett katonai erőt az esetleges excresszusok kéznél tartható megfékezésére. Somogy megye területének azon részében, ahol a sztrájk tart, két gyalogszázad és egy lovasszázad van készenlétben. Ezenkívül még háromszáz csendőr tart a sztrájk területén szolgálatot. A karhatalom fegyveres beavatkozására azonban eddig csak egyszer volt szükség, amikor a csendőrök kénytelenek voltak puskát, szuronyt használni s egy ember megsérült, egy pedig meghalt. A beérkezett jelentések szerint a bérmozgalom sokkal mélyebben fekvő okokra vezethető vissza, mint pusztán a munkások mostani jövedelmi pretenzióira, annál is inkább, mert a termés hivatalos és nem hivatalos jelentések szerint, legalább itt, egyaránt kedvezőnek mondható. A belügyminiszter és földmivelésügyi miniszter, akik a sztrájk minden fázisáról azonnal értesülést szereznek és a mozgalom állandó figyelemmel kísérése kapcsán minden rendelkezésre álló módot készséggel ragadtak meg a baj szanálására, elhatározták, hogy mihelyt a sztrájkban levő vidék hangulata lecsillapodott, szakembereket küldenek le a három vármegye bérháborúba került területére, a mozgalom okainak tanulmányozása végett, hogy ezeknek tapasztalatai alapján azután a hasonló munkás szociális mozgalmak eleve elkerülhetők legyenek. Erre a kérdésre apám is elfelejtett nyögni, és nevetett: — Ennek az útnak a végén, ott a dombon fehérült a kápolnai vendéglő — mondá. — Hát Pest? — kérdem, gyorsvonati sebességet involváló merészséggel. — Pest ? — kiáltá apám. — Hol van még Pest! . . . Ez még csak tizedrésznyi utja Pestnek! . . . — Oh jé! . . . gondolom, és az eszem megállt. Ilyen nagynak mégsem hittem volna a világot. És valóbam hogy mily kicsivé zsugorodott azóta a világ! És ki tudja, mennyivel kisebbre fog zsugorodni egy másik hatvan év alatt, mint amilyen most ? Mikor oly lassú volt még a haladás, mint azé a fuvaros szekéré, Bihar vármegye volt olyan, mint Európa most, de mióta villany hálózza össze, és meghallom a beszédet Amerikából, az érintkezésre nézve elveszett a távolság. Hát az ember látköre, tudása, mennyire tágult, gyarapodott! Hatvan év múlva, ha csak ebben az arányban haladunk is, tudásunk és látkörünk ezen a földön már nem férhet el. Ugyanugyan ki volt az a bölcs, az a látnok, ki a tudás és látkör dióhéjának ezt a szétrobbanását meg tudta volna sejteni hatvan évvel ezelőtt ? De mégis! .. . Mintha valami Swedeborg, avagy hogy hívták, a nevű embernek hallottam volna hírét, aki távhallásról, távlátásról, távbeszélgetésről okoskodott volna valamikor, de sőt azt is állította, hogy a csillagokba lát. Nagy bolondnak tartották és tartják, ha jól tudom most is, pedig a távírás és távbeszélés azóta bekövetkezett már. Nem úgy mint ő állította, de hát hogy is állította ő? Emlékezetemből, hallomás után, megkísérlem leírni, hogy mit állított Swedeborg. Nem érdektelen ez ma már, mikor állításaiból nem azon a mechanikai úton ugyan, de mégis megvalósulva látunk többeket. , Swedeborg, avagy Schwedsbourg azt állította, hogy a mindenséget villanydelejes áram köti össze és ez által van érintkezésben egymással minden parány. Hogy ezek közt a parányok közt találkoznak gyű- avagy gyűjtőpontok, fókuszok, melyek egymás közt az áram közvetítése által érzéki összeköttetésben állnak, ami az állatoknál, kivált a vándormadaraknál nyilatkozik meg. A vándormadarak megérzik nemcsak az ősz avagy tavasz közeledését, hanem a csoportok indulásának idejét is, és vannak általános gyülhelyeik, amelyről érzékileg vesznek tudomást s a hol egy ugyanazon időben találkoznak. Hogy efféle fókuszok az emberek közt is léteznek s bizonyos fontosabb, életbevágóbb oly eseményeket, melyek áramtelepeiket működésbe hozzák, ezen áram vonzerejének következtében megéreznek. Olvastam is már ilyenekről, de a sodronynélküli, pusztán az áram közvetítése által érintkező fókuszok létezésének lehetősége, csak azóta foglalt téri gondolkozásomban, mióta a Marconi-féle sodronynélküli távírás, mint valóság működik. És azóta a Swedeborg állításait olyan nagyon bolond dolognak nem tartom. Hogy ő ezen távérintkezés útján miket látott, tapasztalt? Azok már nagyon fantasztikus állításoknak tűnnek föl, ezekre nézve tehát tartózkodó álláspontot foglalok, de a tények előtt szemet, hunyni ugyancsak nem tartozik a logikus dolgok közé. Ténynek pedig tény, hogy Swedeborg volt az első hiteles oly látó médium, vagy micsoda, kinek állításait az immár létező távérintkezési, — habár apparátusok, de igazolják. A látás apparátusának fölfedezése ugyan még nem következett be, de bekövetkezett az Írásé, a beszólásé, a rajzolásé, sőt az erő továbbviteléé is, ami a testek fönállásának erőműtani összeköttetését látszik igazolni. Márpedig, ha ezek az összeköttetések, amint a Marconi-féle távírás kétségbevonhatatlanul bizonyítja, léteznek, csak egy sugárvillanás, csak egy pillanatnyi idő kell hozzá, hogy az égitestek érintkezésének áramára is ráakadjunk. Az érintkezés ama lassúsága tehát, mely még csak hatvan évvel ezelőtt oly végtelennek és bejárhatatlan nagynak tüntette föl előttünk a földet,s a mai érintkezés és közlekedés által oly kicsivé tette azt, hogy körülutazása mármár érdekességét veszti s hogy ez a föld egy újabb hatvan évi még gyorsabb haladásnak kizárólagos terrénuma már nem lehet, majdnem bizonyosra vehető. Az az árami érintkezés, mely az égitestek súlyegyének pontos forgását és haladását közvetíti egymás körül, hogy elkülönítve nem lehet, hanem hogy a mindenség egész ízében szerepel, ezt kétségbe vonni a tudomány sem igyekszik már, ha pedig ez az áram csakugyan közös áram, akkor nincs, valamint hogy nem is lehet kizárva használatba vételének közössége sem. Ami engem illet? Én meg vagyok győződve erről, mégpedig az érintkezés haladásának az a csodás hihetetlensége győzött meg, amiről 60 év előtt beszélni annyi lett volna, mint őrültnek deklaráltatni. Ámde annyi bizonyíték hatvan év alatt, amely fokozatosan a szemem előtt folyt le, nem minősíti lehetetlenséggé ama hitemet sem, hogy újabb hatvan év alatt az érintkezésnek ez a haladása a föld köréből kilép, s habár testestől lelkestől nem fogunk is áthatolhatni az égitestek egymásközi távolságán, de hogy az áramok segélyével összeköttetéseket hozhatunk létre, — ki meri vitatni, hogy ez lehetetlen? MAGYAR NEMZET, 1905. július .1.