Magyar Nemzet, 1905. július (24. évfolyam, 158-183. szám)

1905-07-20 / 174. szám

8 MAGYAR NEMZET, 1­005. július 20. fog bánni vele. Egyébként a vizsgálatot folytatják ellene. — Két kis leány tragédiája, s két kis leány járt szerencsétlenül tegnap délután a Kertész­ utcza 07. számú házban. A gyermekek, Kálmán László , házmester tizenkét éves Ilonka és ötéves Margit leánykája, az udvarban játszadoztak. Közben le­ejtettek egy krajezárt a pinezébe s lefutottak a megkeresésére. Gyújtó világánál keresgéltek s a mikor a krajezár már megvolt, eldobták az égő gyújtót. A gyújtó Beck Márton kereskedőnek egy százötven liter benzinnel teli hordójára esett. A leánykák alig tettek még pár lépést, a­mikor a benzines hordó iszonyú durranással fölrobbant. Messzi szétfröccsent az égő­­ folyadék s az egész pineze lángba borult. Meggyuladt a két kis leány ruhája is, s mire a szülők és a lakók segítségükre futottak, a gyermekek borzalmasan összeégtek. A mentőket hívták, a­kik a két gyermeket a Rókus-kórházba vitték, a­hol a kis Margit rövid idő múlva meghalt. A másik leányka más­fél óra múlva követte testvérét a halálba. Édesapjuk, a­ki elsőnek rohant le a pin­ezébe, hogy gyermekeit megmentse, szintén vesze­delmesen megsebesült. A szerencsétlenség követ­keztében különben az egész házat nagy veszede­lem fenyegette, mert a kigyuladt pinezében nagy lánggal pusztított a tűz. Több órai munkával si­került a tüzőrségnek a hosszú pinezében, a­mely az egész ház alatt végigfut, a tüzet eloltani. A tű­zvizsgálatot ma délben tartották meg. — Életmentő ezredes. Prágából táviratoztak lapunknak. Brandeisban az ott állomásozó 1­7-ik dragonyos ezred Fritsch József nevű legénye lova­kat vezetett usztatás végett az Elbe folyóhoz. Biztatás közben az egyik ló belelakte Pritschet a vízbe. Pritsch örvénybe került és elmerült az ár­ban. Ezredparancsnoka, Karger ezredes a part­ról nézte az usztatást és a mikor észre vette, hogy Fritsch veszélyben van, teljesen felöltözve a folyóba ugrott és nagy fáradsággal sikerült is a legényt megmentenie. A mentést nagy közönség nézte a partról és lelkes ováczióban részesítette a bátor ezredest. — A legnagyobb meleg. Ha július hónapban a hőmérő náluunk 30 Celsius-fokot mutat árnyék­­ban, önkéntelenül is az a kérdés merül föl: minő meleg lehet a tropikus éghajlat alatt ? A kövezet is szinte égető ebben a hőségben és az aszfalt valósággal olvadni kezd, noha nem lehet mondani, hogy itt »rettenetes« a forróság. A Szahara ho­mokja, a­mint azt ott járt utazók tapasztalták, gyakran 70 fokot is elér­, sőt Bagdadban 78 fokra is felszállt a meleg. A legnagyobb talajhőséget azonban a német expedíczió találta Loangóban, a­hol talpuk alatt 85 foknyi volt a talaj. A czipő nélkül levő négerek ezen a meleg talajon úgy áll­nak, mint izzó szénen és lábaikat hol gyöngéden leteszik, hol gyorsan felkapkodják. Afrika egyes vidékein meg olyan forró a homoktalaj, hogy a beléje rakott tojás keményre fő benne. Dél-Amerika egyes részein, valamint Észak- Ázsiában a nap hőmérséke az 50 fokot is eléri. I­tt azonban a meleg nem egyenletes. Vannak hó­napok, a­mikor a nap­keltekor már 35 fokos me­leg van, június és július hónapokban 33 foktól 36 fokig emelkedik a nap melege. A lakosság ezt már nem is melegnek, hanem »pörkölő«-nek nevezi, a­mit a forró szelek még növelnek. Bagdadban a meleg szelek 42 — 45 fokosak, a szirokkó szintén 45 fokra hevíti a levegőt, a számum­ szél Dél- Amerikában gyakran 46 fokos, míg a Kapföldön már 49 fokosat is észleltek az ott lakó emberek. Észak-Ausztráliában a szelek 40—45 fokig emel­kedő hőséget okoznak, így Melbourne közelében is. Indiában az 50 fokos meleg sem ritka vendég és ez gyakran még emelkedik is, sőt Perzsiából jövő hírek szerint ott néha 66 foknyi meleg szél van. Hogy azonban ez még nem »tűrhetetlen« me­leg, arról három angol, Baeks, Blomigen és Solan­­dor, meggyőződött. A három angol ugyanis fe­lfe­­dező­ utjában egy fürdő­kabint 100 fok Celsiusra füttetett be s itt tíz peresig tartózkodtak. Ora­­lánczuk annyira átmelegedett, hogy azt hitték, izzó állapotban van. A­mint azonban egymás testét vizsgálgatták, testük oly hidegnek tűnt föl, mint a halottaké. Meglepődve ettől a jelenségtől, Blond­­gen egy helyen ülő fokra, sőt egy másik alka­lommal 3­20 fokra hevitette a tüzet és ebben a rettenetes forr­óságban hét perczig kísérletezett; kezdetben csak izzadt a »tudományért«, később azonban olyan erős nyomást érzett a mellén, hogy tanácsosnak tartotta sürgősen elhagyni a helyet. — Hazafi Veray János halála. Az utcza krajczáros költője, Hazafi-Verai János tegnap a Rókus-kórházban meghalt. Már több alkalommal ápolták a f­ókusban tüdőtágulása miatt, a h­ornét­­ azonban, a­mint egy kicsit jobban érezte magát, sietett ismét az utczára, a­melynek népe szívesen vásárolta az ő kétfilléres, zagyva verseit. Ezekkel a zöngeményekkel bejárta egész Magyarországot, testén feszülő magyar ruhában, kezében fokossal, és mindenekfelett jókedvűen. Mikor legutóbb a Rókusba került, tüdőbajához heveny vesegyulladás is járult, a mely a gondos ápolás daczára is halá­lát okozta. Hattyúdala, a­melyet a származási lapja hátára irt, így szól: Nagy küzdelemben vagyok és tűrnöm kell. Ha szegények vagyunk, éljünk türelemmel. Az áldott főorvos urak munkálkodnak türelemmel; Én meg várom a meglátogatást örömmel. Óhajtom­ is a kórházra az áldást, hogy sikerüljön Az ápolásom s hogy a kórház tündököljön. Nincs senkim a világon, mert szegény vagyok, Hanem jó istenem kegyében megmaradok. Végrendeletet is írt már hónapok előtt és átadta a volt házmesterének, Vandák Lajosnak. A végrendelkezés, a­melynek »Búcsú« a czíme, a következőképp hangzik: Elmegyek már innen, nincsen keresetem, A­kik megsiratnak, azokat szeretem. Nem hagyhatok rájuk verseknél egyebet, Tegyék el, őrizzék ezen ereklyéket. Életem szegény volt és halálom szintén, A jókat dicsértem, rosszakat megintem. Hazafi Veray János. Ma délelőtt már koszorú is érkezett Veray János koporsójára. Egy külvárosi asztaltársa­ság küldte el utolsó üdvözletét a halott lan­tosnak. Hazafi Veray János holtteste még mindig a Rókus-kórház Stáhly­ utczai halottas házában fek­szik. Eltakarítása iránt még sem rokon, sem más nem intézkedett, s igy mivel hagyatékában semmi pénzérték nem maradt, a szegény költőt mint ingyen halottat fogják eltemetni. A kór­ház fel­ügyelősége ugyan reméli, hogy akadnak jószívű emberek, a­kik összegyűjtik a szerény temetésre elegendő 50—60 koronát. A temetési költségre adományt elfogad a Rókus-kórház felügyelősége. A temetés holnap délután lesz. — Kormányozható léghajó. Toledoban, Ohio államban, néhány nappal ezelőtt Kna­bensh­ue A. R. feltaláló legújabb léghajójával figyelemreméltó ered­ményt mutatott be, mert — előbb hirdetett szán­dékának megfelelően — három mértföldet repült és egy tíz emeletes gyár tetején szállt le,­ a­hon­nan ismét visszarepült kiinduló helyére. Knaben­­shue indulásakor a szél egyenesen ellene fújt. A szél háromezer méternyi magasságba vitte, de a légh­ajós egy pillanatra sem vesztette el a jármű felett való uralmát. Mikor huszonöt percnyi re­pülés után Knabenshue a leszállás helyéül előre kijelölt épület fölé ért, a feltaláló megállította hajóját és leszállt a fedélre. A léghajót megvizsgálták, a legnagyobb rendben találták s a légh­ajós megindult visszafelé. Az utat most — a szél irányában — tizenöt percz alatt tette meg. Az érdekes kísérletet nagyszámú tömeg nézte végig. Knabenshue kijelentette, hogy mostani léghajója sokkal tökéletesebb minden eddig­i szerkesztettnél s azt hiszi, megoldja a kor­mányozható léghajó kérdését. — Leszámolás: Szegedről távirják: Csonka János vasesztergályos összeveszett Tronpach János nevű üzlettársával. Tronpach forgópisztolylyal négyszer rálőtt Csonkára, a­ki felkapott egy do­rongot, de már nem üthette meg Tronpachot, mert holtan összerogyott. Tronpach látva ezt, mellbe lőtte magát. Ő is meghalt ott a helyszínen, a mű­helyben, a­hol az összeveszés történt. Az üzlettár­sak el akartak válni egymástól és leszámolás köz­ben vesztek volt össze. — Arton Öngyilkossága. Arton bankárnak, a Panama-per egyik főbb alakjának öngyilkosságáról még a következőket táviratozzák pótlólag Páris­­ból. Arton nem hagyott hátra följegyzéseket, a­melyekből következtetést lehetne vonni ön­­gyilkosságának okára. Íróasztalán csupán hite­lezőinek listáját találták, de nem hiszik, hogy csupán adósság kergette volna halálba, sőt számos körülményből azt lehet következtetni, hogy a legutóbbi időben folytatott üzleteinek mi­nősége volt öngyilkosságának okozója. Arton utóbbi időben egy újonnan alapított petróleum­­részvénytársaság részvényeinek elhelyezésével fog­lalatoskodott és különösen Lillében és környékén számos áldozata akadt. Ezek az áldozatok följelen­tést tettek ellene s Arton attól félt, hogy már a legközelebbi napokban le fogják tartóztatni; már most az volt a legfőbb igyekezete, hogy az okozott kárt megtérítse s ezért a börzén játszott. De itt sem boldogult, mert minden spekulácziójá­­val kudarc­ot vallott. A legutóbbi hetekben rész­vénytársaság alapításával foglalkozott, a­melylyel meg akarta vétetni a Maxime-ot, Páris leghirhed­­tebb éjjeli mulatóhelyét. Már össze is hozott egy angol pénzcsoportot és a dolog nagyon szépen ha­ladt előre, a­mikorra fenyegető büntető vizsgálat minden kombinácziónak véget vetett. Vasárnap este a legjobb kedvben távozott hazulról. Holt­testét hétfőn reggel kilenc­ órakor találták meg, de ekkor már egészen hideg volt; úgy látszik, hogy Alton reggel öt órakor követte el az öngyil­kosságot.­­ Az osztálysorsjáték mai húzásán a követ­kező nagyobb nyeremények sorsoltattak ki: 15.000 koronát nyert: 31043. 5000 koronát nyertek: 4892 54635. 2000 koronát nyertek: 44979 62144 67351 82395. 1000 koronát nyertek: 15844 47158. 500 koronát nyertek: 332 2143 4918 5355 8286 10592 13855 16357 21279 27634 32346 35087 37487 39528 55761 56477 4002441107 41842 46765 49297 51996 61603 62443 66698 68809 68857 69896 70325 74149 74677 75288 76680 77425 78125 78400 78521 79748 83184 83273 89714 90507 92096 92517 96436 101679 103633 105181 107032 107205108277 108357, A többi kihúzott szám 130 koronát nyert. — Halálos végű verekedés. A külső sorok­­sári­ uti kocsistelepen e hó 16 án Pirozsák János kocsis összeverekedett Nagy Ferencz napszámossal s a h­arcz hevében kampós botjával többször fejbe, vágta Nagy Ferenczet, a kit a mentők a Szent István-kórházba vittek. Nagy Ferencz sérülései kö­vetkeztében meghalt. A rendőrség ma letartóz­,­tatta Pirozsákot. — Rendőri hírek. Életunt fuvaros. Asbóth Géza 21 éves fuvaroskocsis tegnap este a Párkány­­ utczában mellbe lőtte magát. A Rókusban ápol­ják. Tettének oka ismeretlen. — Lakásfosztások. Block Lajos kereskedő Aradi-utcza 15 számú la­kását tolvajkulcscsal felnyitották és ezüst evőesz­közt, továbbá ruhaneműt loptak el. Ugyancsak tolvajkulcscsal nyitották fel Purner Nándor ma­gánzó Csömöri-ut 94. számú lakását. Onnan is ezüstneműt loptak. — Halálra szúrt bíró. A mi­­nap Mátészalkáról bevitték a Rókus-kórházba Ka­zinczy János ottani birót, a kit részeg legények összeszurkáltak. A biró ma belehalt sebeibe. —• Betörés. Tegnap délben, a­míg a tulajdonos ebé­delni volt, betörtek Fassel Sándor posztókereskedő Wesselényi-utcza 4. szám­u üzletébe, a­honnan 350 koronát érő posztóárut elloptak. — Elkapta a cséplőgép. Ma reggel a Szentendrei-út és Rab-utcza sarkán egy cséplőgép elkapta Skamba János 23 éves fuvarost és a lábát térden felül elvágta. Maróczy Géza: Az ostendei sa­ckverseny győztese, A­kinek nevét ma az egész világsajtó vissz­hangozza: Maróczy Géza magyar mestersakkozó, a­ki a most Ostendében lefolyt nemzetközi sakktornán tizenhárom neves ellenfél elől az első díjat nyerte meg. Ellenfelei között ott volt Tarrasch Siegbert dr. nürnbergi orvos, a­kit Lasker világbajnokkal egy klasszisba soroznak; Janovszky Dávid lengyel származású franczia mester, az első monte-carlói sakkverseny győz­tese, a­ki minden eddigi sakkversenyen az elsők között végzett; Marshall Frank amerikai mes­ter, a­ki a múlt évben Cambridge-Springsben rendezett tornán — a­melyen pedig Lasker dr., Janovszky stb. is részt vett — vitte el az első­ díjat; Csicsorin a félelmetes orosz mester, az 1896. évi budapesti millennáris sakktorna győz­tese stb. Győzelmének az ad különös értéket, hogy a torna kétfordulós volt, úgy hogy az ostendei versenyen nemcsak a geniális játék, hanem a szívósság, a kitartás és a feltétlen nagy­­ sakk­tudás döntötte el az első díjak sorsát. És míg Tarrasch dr. kivételével az összes mesterek pro­­feszionátus játékosok, a­kiknek nehéz kenyere a fehér-fekete koc­kás sakktábla hatvannégy kocá­ké­ja, addig Maróczy Gézának csak mellékes

Next