Magyar Nemzet, 1905. október (24. évfolyam, 237-262. szám)

1905-10-24 / 256. szám

1905. október 24. MAGYAR NEMZET, és szenvedett sérülés következtében ágyban fekvő beteg. A meggyilkolt Miloszavljevits ügyvéd holt­testét vasárnap felbonczolták és ma délután te­metik el. Végrendeletet az elhunyt nem hagyott hátra. Két millió koronás vagyonát özvegye örökli. A gyilkos a fogságban nyugodtan viselke­dik és tettét azzal okolja meg, hogy Miloszavlye­­vics vagyonából kifosztotta. Néhány hónappal ez­előtt Miloszavlyevics halálos fenyegetés miatt föl­jelentette Ulrichot, de a vádat a tárgyaláson visszavonta. Miloszavlyevics Milánt az idén választották meg képviselőnek a titeli kerületben szabadelvű programmal, a szerb nemzetiségi jelölttel szemben. 1845-ben született, tehát hatvan esztendős volt. Miután megszerezte ügyvédi oklevelét, Szabadkán nyitott irodát s e mellett birtokán gazdálkodott. Mint szerb nemzetiségű, a szerb nemzeti egyházi kongresszusnak 13 tagja volt. Miloszavlyevits a hazafias szerbek vezérembere volt, ő vitte a saj­kás községek 40.000 lánczot visszakövetelő perét, mely legközelebb eldől. A szerencsétlen véget ért szabadkai ügyvéd Miloszavlyevits Milán dr. meggyilkolásáról ma a következő részleteket írják: Miloszavlyevits Milán a titeli választókerület képviselője volt szabadelvűpárti programmal. Nagy népszerűségének magyarázata főként az, hogy választókerületének 15 községe érdekében évek óta saját költségén rendkívül bonyolódott pert foly­tatott. A király ugyanis l£67-ben hű csajkásai­­nak a Tisza-Duna szögletében 42.000 hold viz­­járta mocsaras területet adományozott, mely azóta am­entesittetvén, az ország legdusabban termő földje lett. A telekkönyvi betétszerkesztést végző bíróság — utasítás hiányában — saját be­látása szerint a községekre íratta az adomá­nyozott területet, felosztván azt az 1867-ben összeírt csajkások arányszáma szerint. Ám ezek, illetve utódaik, ezzel nem voltak megelégedve és Milo­­szavljevicset kérték fel ügyvédnek, hogy az egyé­nenként való szétosztást keresztülvigye. Keresetük ez idő szerint az újvidéki törvényszék ítéletére vár. A perbeli megbizók a választók többségét is képezték, másrészről a per tárgya fontos magán­érdek lévén, nem csoda, hogy Miloszavljevics már az 1901. évi általános választásnál alig pár sza­vazattal maradt a szabadelvű hivatalos jelölttel szemben kisebbségben. A legutóbbi választásnál Tisza hívének vallotta magát. — Titusz Eszéken, Eszékről távírják. A tituszmegbetegedések száma itt, valamint a kör­nyéken aggasztó mértékben növekedik. Úgy a ma­gánházakban, valamint a kórházban nagyszámú tifuszbeteg van. Habár Eszéken az egészségtelen Dráva­, valamint a kutvíz következtében a beteg­ség állandó, ezúttal járványszerűen lép fel. A városi tanács 12 év óta foglalkozik azzal a ter­vezettel, hogy az ide mintegy 100 kilométernyire fekvő Orahovicza-hegységből forrásvizet vezettessen a városba, mely munkálat mintegy három millió korona költséget igényelne. Sajnos azonban, a terv még mindig nem valósult meg. — Halászok halála. Havreból táviratozzék . A Gambetta halászhajó heringfogás közben 24 főnyi legénységével tegnap a Doggerbank közelé­ben elsülyedt.­­ A czukorkrach epilógusa, Parisból táv­­iratozzák lapunknak. A legutóbb csődbe került vagy fizetési zavarokkal küzdő czukorgyárosok több részvényese megbízta Lábori ügyvédet azzal, tegyen bűnvádi feljelentést a gyárak igaz­gatói és felügyelő-bizottsági tagjai ellen, a­kik­nek állítólag részük volt a vállalatok bu­kásában. — A pápa festője. A párisi Tempsban Josef Galtier Chartran-ról ír, a­kit Francziaországban közönségesen csak a pápa festőjének neveznek. Chartranról és pápa képéről sokat beszéltek, de a történetet soha helyesen elő nem adták. Chartran maga így mondta el az esetet: — 1889-ben Rómába mentem azzal a szán­dékkal, hogy XIII. Leó képét megfessem. Köve­tünk a Vatikánnál Lefébre de Behame és Ram­­polla bíboros kérték a nevemben a pápát, hogy üljön modellt. A pápa határozottan elutasította ezt a kérést. Ekkor magánkihallgatást kértem a pápától s meg is kaptam tőle. Arról volt szó, hogy én több szerencsével működtem, mint magas­­rangú protektoraim. Azon fáradoztam, hogy ki­nyerjem a szent­atya kegyét, s nagy lelkesedéssel beszéltem szuverenitásának szembeszökő külső je­leiről. Halandó teteme — az é­n véleményem sze­rint — határozottan az emberfölötti méltóság be­nyomását tette. Dicsértem tekintetét és isteni kezét, szóval udvaroltam XIII. Leónak, mint egy ifjú leánynak szokás. A pápának hízelgett a dolog s végre igy szólt: — Mennyi ideig kellene ülnöm tulajdon­képpen ? — Egy óra hosszat, szent­atyám! .— Nem tovább ? —­ Nem, mindössze egy óráig. •— Jó, szívesen ülök addig, de nem tovább. És XIII. Leó szép, világos termet rendezte­­tett be czéljaimra. A kitűzött napra bejött s nyu­godtan leült, aztán tréfálkozni, beszélgetni kez­dett s én közben vázlatot vettem fel a kelvonásai­­ról. A munka gyorsan haladt s a pápa feje jól sikerült. Bizonyos voltam benne, hogy ennek az ülésnek fényes eredménye lesz. A pápa hirtelen megkérdezte tőlem: •— Hány óra már ? — Éppen másfél órája ül már szentséged. — Lehetetlen — csodálkozott el a pápa. Aztán mosolyogva fölkelt és megnézte mun­kámat. Nagyon meg volt elégedve vele. — Mától fogva annyi időt ülök, a­mennyire önnek szüksége van. így ült azután még hatszor képemnek. Re­­dingote-ban jártam be eleinte a Vatikánba, de a pápa fölmentett a czeremóniától. — Ingujjban is dolgozhatik — mondta a pápa. A kép, melyet festettem, kicsiny volt s min­tául szolgált egy másodikhoz, a mely egész Európá­ban ismert. Az elsőt a pápa szobájában tartotta; most valószínűleg családja birtokában van. A máso­dik a pápa kívánságára Európában és Amerikában kiállításról-kiállításra ment. Még tulajdonom, mert noha nagy árakat kínáltak érte, nem adtam el. A páp­a lefestése közben — fejezte be Chartran elbeszélését — érdekes megfigyelést tettem. Senki sem hinné, de úgy van: XIII. Leo és Gambetta arczvonásai csaknem teljesen megegyeztek! Még a hangjuk csengése is ugyanaz volt. — HüVöS Kornél halála. Súlyos gyász érte Hűvös Józsefet, a Városi Villamos Részvénytársa­ság igazgatóját: legidősebb fia, botfai Hűvös Kornél dr. tegnap hosszú szenvedés után 30 éves korában meghalt. Hűvös Kornél mintaképe volt a művelt európainak, sokat utazott, több nyelvet beszélt s irodalmilag is működött. Lappangó tüdősorvadása már évek óta arra kényszerítette, hogy külföldi szanatóriumokban tartózkodjék. Betegsége most ágyba döntötte s két heti szenvedés után megölte. Gyászoló családja egyik legreményteljesebb tagját, barátai és ismerősei hűséges, meleg szivet vesz­tettek az elhunytban. Hűvös Kornél 1875-ben született. Tanulmányait Budapesten végezte és doktor juris lett. Tavaly adták elő a Nemzeti Színházban A gyermek czimü egyfelvonásos darab­ját, a­melylyel nagy sikert aratott. Most egy háromfelvonásos, Barcza Tamás czimü drámájára készül a Nemzeti Színház. — F­lerenyle vadorzók. Verseczről jelentik: Bánovics György báró országgyűlési képviselőt, gem­éniai földbirtokost Lagyzsán közelében vad­orzók támadták meg, s tizenöt sörétszemet lőt­tek fejébe. Bánovicsot súlyos sérüléssel szállí­tották a kórházba, a­hol sikerült a söréteket eltávolítani fejéből. — Bakák és a huszár. Miskolczról írják: Egy itteni kis korcsmában vasárnap éjjel együtt mulatott a 65. gyalogezred három közlegénye és egy 15. huszárezredbeli közhuszár. A katonák mulatozás közben összeszólalkoztak, mire a korcs­ut­áros a pörlekedő katonákat kituszkolta az utczára. A katonák az utczán folytatták a verekedést, mi­közben Bán József huszárt az egyik gyalogos bajonettjével mellbeszúrta. A huszár eszméletlenül összeesett, de sebe nem halálos. A merénylő gyalogoskatona megszökött. A katonai hatóság a véres verekedésnél jelen volt másik két gyalogos­katonát letartóztatta és szigorú vizsgálatot in­dított. — Földrengés. Maglódból (Tunisz) távírják. Tegnap reggel itt és a környéken heves föld­rengést éreztek, a­mely egy hét óta a második. A lakosság között nagy pánik tört ki. Különö­sen az olasz lakosság rémülten futott ki a há­zakból és most szabad ég alatt táboroz. — Az államfők czipőtisztítója. Csak Ameri­kában születhetett meg a következő eszme: Ered Rac­ec lengyel származású czipőtisztító elhatározta, hogy végigjárja az egész világot és minden állam­főnek megtisztítja a czipőjét. Legutóbb az Elysée­­palotában jelentkezett szolgálatának elfogadása­­végett. A portás azonban nem akarta az elnök színe elé bocsátani a czipőtisztítót. Ez azonban legkevésbé sem hozta zavarba Racikot. Meg­szólított egy arra haladó katonatisztet, a­ki mell­­értette, hogy mit akar és elvezette egy bérkocsis­hoz, a­ki angolul beszél. A kocsis kegyeskedett bemutatni a globetrollert egy hivatalnoknak, a­ki vi­szont egy titkár figyelmébe ajánlotta a vállalkozó czipőtisztítót. Ily módon aztán a köztársasági elnök is értesült Racik szándékáról és kegyesen elhatá­rozta, hogy lábát az államfők czipőtisztítójának rendelkezésére bocsátja. Először jobb, majd bal lábat nyújtott Raciknak, a­ki egy finom selyem­rongy és egy előkelő államfők részére rendelt kefe segélyével ragyogóvá változtatta Loubet czipőit. Racik ezenközben angol nyelven előadta szándé­kát és utazási terveit, a­minek nem tudjuk örült-e Loubet, mert nem tud egy szót sem angolul. Mielőtt Ered Racik eltávozott az Elysée-palotá­­ból bizonyítványt kért, hogy a franczia köztársa­ság elnökének lábán csakugyan eleget tett hiva­tásának, a­mit egy szép miniszterelnökségi ív papíron csakugyan ki is állítottak számára. — Halálozások. Keh­rbach Károly tanár, a Monumental Germania Pedagogica alapítója, mint Berlinből jelentik, ott szombaton meghalt. Don Jesus Zenil, a mexikói Egyesült­ Államok Bécsben székelő rendkívüli követe és meghatalma­zott minisztere folyó hó 2- án délután Bécsben elhunyt. Kálmán Koles­ziicz-cziszterczita-rendi áldozó­pap, bajai főgimnáziumi tanár, a­ki az ottani tár­sadalmi életben is élénk szerepet vitt, ma dél­előtt 45 éves korában, 20 évi tanárkodás után Baján meghalt. Temetése, melyen a városi hatóság és az összes tanintézetek is résztvesznek, szerdán lesz. — Női kékszakál. Berlinből írják: Ma kez­dődött meg a tárgyalás egy Manko nevű asszony ügyében, a­kit mindenki mint »női kékszakál«-t ismer és a­kinek ugyancsak érdekes életefolyása volt idáig. Az asszony, a­ki feltűnő szépséggel di­csekedhetik, tizenhárom évvel ezelőtt esküdött hű­séget első férjének, a­kit­­ Zeysk­y névre hall­gatott. Három évi szerencsétlen házasélet után Zeisig hirtelen meghalt; az asszony második férje is váratlanul hunyt el, m­íg a harmadik főbe lőtte magát. De a körülmények arra engedtek követ­keztetni, hogy a r­evolvert csak akkor adták ke­zébe, mikor már meg volt halva. Azután kalandos életet élt az asszony; éveinek egy részét Párisban töltötte. Még három vagy négy ízben kötött há­zasságot és utolsó férjei is mind vagy eltűntek, vagy pedig természetellenes halállal múltak ki. A perben tizenkilenc­ tanút fognak kihallgatni, a­kik közül egyik együtt is élt Parisban az asz­­szonynyal és a­ki csak csodának köszönheti, hogy életben maradt. Zeysignek, az első férjnek holt­testét exhumálták és ámbár tizenhárom éve temet­ték el, mégis annyi strichnin jelenlétét lehetett konstatálni, a­mi bőven elég két ember meg­ölésére. — Protestáns belmissziói gyűlések. Az Evan­géliumi Magyar Protestáns Belmissziói Egyesület holnap délután tartja közgyűlését a Nemzeti Múzeum dísztermében. E közgyűlést megelőzőleg tegnap és ma ünnepségeket és gyűlést tartottak a belmissziót szolgáló rokon-egyesületek. Tegnap délután avatta föl ugyanis új otthonát a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület a Tisztviselő-telepen levő Család­­utczában. Ma délelőtt tartotta közgyűlését a Ma­gyar Keresztény Nőegyesületek Orságos Evangéliumi Szövetsége a Lónyai­ utczai gimnázium dísztermébe. A közgyűlést Szilassy Aladárné nyitotta meg, mire Dessewffy Emma titkár tett jelentést a szövetség eddigi munkájáról, s főleg a vidéki egyesületeknek folyvást növekvő és áldásos tevé­kenységéről. A jelentés tudomásul vétele után a szövetség Sörös Béla indítványára elhatározta, hogy a nőegyesületeket támogatni fogja munká­jukban. Kimondta a közgyűlés, hogy a szövetség jövő évi közgyűlését tavaszszal tartja, ugyancsak Budapesten, lehetőleg a kelmissziós egyesület köz­gyűlésének idején. Végül megejtették a válasz­tásokat. — Kicsoda III. János király? Párisból ír­ják : A­mióta Daudet Alfonz megírta regényét a száműzött királyokról, általános szokás Páriát tekinteni a trónfosztott és elűzött kir­ályok mene­dékhelyének. Mindazáltal kevés ember tudná meg­mondani, hogy milyen király III. János, a­ki éppen most gyűjti ismét nyilvánosan maga köré hívei csapatát, a­mint azt minden esztendőben, meg szokta tenni egynéhányszor. Valahányszor el­következik XVI. Lajos és felesége lefejeztetésé­­nek évfordulója. III. János király misét mon­dat lelkük üdvéért vagy St-Germain Auxer­­rois arisztokratikus templomában, vagy a saint-denisi öreg és kicsi kápolnában. Mert ez a rex in partibus azt állítja, hogy egyenes .

Next