Magyar Nemzet, 1905. november (24. évfolyam, 263-289. szám)
1905-11-01 / 263. szám
Budapest, 1905. XXIV. évfolyam, 263. szám. Szerda, november I.agyar Nemzet Szerkesztőség, VII., Miksa utcza 8. szám II. em. Telefon : 58—92. Városközi (Interurban) telefon 31. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8%fillér. Kiadóhivatal, VII. ker., Kerepesi út 54. szám. Telefonszáma: 64—01—02—03. Tisza István beszéde. . Budapest, október 31. Daczára annak, hogy a haladó párt megalakulása csak esetleg e hét végére várható, s akkor lesz ideje annak, hogy úgy a Fejérvárykormány, valamint az annak politikai törekvéseit támogató és czéljait szem előtt tartó párt állást foglaljon mindazon támadással szemben, amit úgy a koalíció, valamint az országgyűlési politikai pártok s ezek között különösen a szabadelvű párt a Fejérváry-kormány programmjával szemben elfoglalt, azon határozattal szemben, melyet a szabadelvűpárt tegnapi értekezlete hozott és azzal a beszéddel szemben, ameylyel annak elfogadását Tisza István gróf, mint a szabadelvűpárt vezére ajánlotta, megkérdeztük Kristóffy József belügyminiszter úr vélményét, aki erre nézve tudósítónk előtt a következőket volt szíves mondani: — A Lloyd-klubban tegnap megalakult az új konzervatív párt. Ma még ugyan szabadelvűnek nevezi magát, de a határozat, amit ott hoztak s az a beszéd, amelylyel ez a határozat bevezetve lett, úgy politikai alapgondolatánál, valamint elvi tartalmánál fogva a konzervatív politikai irányzat zászlóbontása volt. Ez is rávall az általános választói jog nagy bontó erejére, amint már több ízben hangsúlyoztam, mert ime, amint látjuk, oly politikai eltolódásokat idéz elő, hogy nemcsak egyeseket, hanem egy egész pártot is képes leszorítani azon talajról, amelyet eddig elfoglalt. Tisza István gróf beszédjének alapgondolata szerint a parlamenti élet elfajulásait inkább a választói jog megszorításával lehet elérni. Legalább erre vall azon állítása, hogy éppen az új elemek azok, amelyek legutóbb a parlamentbe bejutván, az obstrukciót előidézték, s ezáltal »a régóta résztvevő osztályokat« visszaszorították. Ebből tgos, hogy Tisza a választói jognak a Széll Kálmán által az adóhátralékosai bevonása folytán eszközölt vékony kiszélesítését is sokallja, s így csak természetes abbeli konklúziója, hogy az általános választói jog alapján megalkotott parlament egyenesen egy obstrukció hatalmába jut. Ezzel szembe kell állítanom azon több ízben hangsúlyozott meggyőződésemet, melyet a külföldi tapasztalatok egész sorozata igazol, hogy mentől szélesebb alapokon nyugszik a választói jog, annál kevésbé van kitéve a parlament az obstrukció pusztításainak és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az egész nép által választott parlamentnek a néppel szemben fönnálló függő viszonya, és erkölcsi és politikai nyomása ellenállhatatlan erővel szorítja a képviselőket a nép javára szolgáló alkotó munka végzésére. A parlament tehát, amely széleskörű választói jog alapján nyugszik, mindig kénytelen lesz a nép javát szolgáló alkotó munkával foglalkozni, mert ki van téve annak a megtorlásnak, amely a széles néprétegek részéről fenyegeti. Az a nagy néptömeg, mely eddig a rá nézve jóformán közömbös parlament cselekedeteivel szemben hideg maradt, nem fogja eltűrni, hogy a saját igazi képviselete hiábavalóságokkal, szőrszálhasogatásokkal, vagy éppen obstrukcióval töltse el az időt. És hiába hivatkozik Tisza a külföldi példákra, azok feltétlenül mellettünk bizonyítanak. Az obstrukció mindenütt virágzott, és hol szűk a választói jog, és mindenütt megszűnt, ahol a parlamentarizmust az általános választói jogra fektették. A belga, a franczia, a német, az olasz példák legalább ezt igazolják. És hiába akarja Tisza ezeket a külföldi tapasztalatokat az osztrák példával elhomályosítani, mert Ausztriában a parlamentarizmus érdekképviseleten nyugszik és már ezen oknál fogva természetes fészke és melegágya minden obstrukcziónak. Az angol példa szintúgy mellettünk bizonyít. Tisza maga konstatálja, hogy a Disraeli-féle Campagne alatt kialakult választási rejtform az egész angol közvéleményt megdöbbentette, mert azt hittük, hogy ez a reform a radikalizmus veszélyébe sodorja Angliát. És mi következett be? Éppen ellenkezőleg, Anglia világhatalmi állása továbbfejlődött, és hogy mennyire alaptalan volt a jelzett megdöbbenés, bizonyítja az, hogy a brit birodalom nemsokára azután ismét a népjogok kiszélesítésére határozta el magát. Különben is az 1832. és 1866. évekből vett példákkal és statisztikai adatokkal bizonyítani a XX. században nem lehet. Ma más példák állanak már előttünk, más eszmék feszítik a társadalom kereteit, amelyeket a múlt század lomtárából kiemelt fegyverekkel hiába akar akárki is visszaszorítani. A legméltatlanabb vádja Tiszának az, hogy mi a magyar társadalom magasabb osztályaival szemben azon vádat kovácsoljuk, hogy nincs bennük érzék a nép érdekei iránt. Mi ezt soha nem állítottuk. A parlamentre állítjuk és ezt tényekkel igazoljuk, hogy a nép érdekéből alkotó munkát nem végzett és a nép igazi érdekeinek szószólója nem volt. Ha a magyar parlament a maga nagy hatalmi erejével és befolyásával csak távolról is, csak kis részben is annyit igyekezett volna a nép érdekében cselekedni, mint amily érzékkel a magyar társadalom a nép bajai iránt viseltetik, ez esetben a széles néprétegek mélységes elégedetlenségének bizonyítéka gyanánt a kivándorlás a maga ijesztő számával nem állana előttünk. A demokráczia megvalósítása tárgyában tett nyilatkozatokat nem értem. Tisza előbb a demokrácziát akarja megcsinálni, s ha ez megvan, hajlandó a demokratikus társadalomnak széleskörű népjogokat adni. De hisz ez a piramisnak feje tetejére állítása! Lehet-e képzelni demokratikus fejlődést és kialakulást megfelelő eszközök nélkül ? Az általános választói jog a demokratikus fejlődésnek legerősebb eszközét képezi és igazi demokráczia csak akkor jöhet létre, ha előzetesen a széles néprétegek politikai és társadalmi érvényesülése biztosítva van. Amiket Tisza István a »klerikális és nemzetiségi áramlatok« felszínre jutásáról, »az egész magyar nemzet ügyét fenyegető borzasztó veszélyről«, »Magyarország és a 67-es alap tönkretételéről« mond, — ezek mind csak rémképek, amelyek az általános választói jog barátait, akik a viszonyokat épp oly jól ismerik, mint Tisza István, meg nem tántoríthatják abbeli hitükben, hogy az országra áldásos és hasznos dolgot művelnek, amikor elveik törekvéseik mellett rendületlenül kitárttanak. — Az új konzervatív pártalakulás mindenesetre érdekes tünet, de mi fölveszszük a küzdelmet ezzel az új alakulással szemben is, és bízunk az általános választói jog hatalmas átalakító erejében, mert annak más eredménye, mint igazán az egész nép, az egész ország érdekében dolgozó parlament megteremtése, nem lehet. Budapest, október 31. »Petróczky ?« Egyik laptársunk ma egy »Petróczky« aláírású levelet közöl, melyben az illető, úgy látszik, azt ajánlja kliensének, hogy eleddig titokban maradt érdemeinek hivatalos elismerését, azaz bizonyos kitüntetés kijárását elvégzi számára illetékes helyen. Illető laptársunk e levélhez olyan megjegyzéseket fűz, mintha ez úr működése a kormány tudtával, sőt beleegyezésével hitt volna. Hát kijelenthetjük a legilletékesebb felhatalmazás alapján, hogy ezzel, vagy effélével, vagy bármivel is, ami e felhatalmazáshoz hasonlít, vagy azzal össze volna téveszthető, vagy kapcsolható, az illető ur nem birt és nem is bírhatott. Hogy aztán ennek folytán az az ur és a levele — ha ők ketten léteznek — minő elbánást érdemelnek, azt bárki is nagyon könnyen kitalálhatja. Tahy főispán lemondásának híresztelése. Egyik laptársunk azzal az éretlen csinynyel és teljességgel jogosulatlan cselekedettel kapcsolatban, melyre Prónay Dezső báró úr tegnap Tahy István, Pest vármegye főispánjával szemben vetemedett, ma azt írja, hogy Tahy István állásáról lemondani szándékozik. Mint értesülünk, ez a hír teljességgel nem felel meg az igazságnak, mert, mint már tegnapi számunkban megírtuk, Tahy főispán egyáltalán nem szándékozik komolyan venni Prónay báró elmésségét. A tegnapi inczidenst egyébként Pest vármegye főispánja »Az Újság« tudósítójának a következőképp mondotta el: — Nos hát, — mondotta a főispán — ezek ugyan nem szorosan főispáni hivatalos dolgok, de valami közöm csak mégis van hozzájuk. Egyébként én épp olyan tagja vagyok a vármegye köztörvényhatóságának, mint Prónay báró, s nekem ezen a czímen semmivel se lehet kevesebb jogom a vármegyeház lokalitásaihoz mint Prónay bárónak. Ma egy és más írni valóm is akadt, a főjegyzővel tehát egy írnok kíséretében átmentünk a főjegyző hivatalából a főispáni irodába. Főleg azért tettük ezt, mert a főjegyző-