Magyar Nemzet, 1905. november (24. évfolyam, 263-289. szám)

1905-11-01 / 263. szám

A MAGYAR NEMZET, 1905. november 1.A szolgálat jelszava alatt, a­mely felemelt teher alatt összeroskadna az ország, a helyett, hogy a két évi szolgálatot létszámemelés nélkül értené. A gazdasági lekötöttséget, illetve a közös vámterületet feltétlenül fentartja legalább is 1917-ig. A vármegyéket államosítja, tehát lerombolja a magyar szabadságot most is hatályosan védő bás­tyákat és ezzel arra törekszik, hogy nemcsak a fegyveres végrehajtó hatalom, hanem a polgári végrehajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen és míg a királyi vétó, tehát a királyi akarat szabja meg az országnak azt, hogy mit létesíthet saját földjén, saját pénzén, saját érdekében, addig a nemzet a nemzeti szellemtől áthatott hadsereg nélkül marad s nemcsak az anyagi, hanem az al­kotmányos védekezés minden eszköze ki legyen csavarva a nemzet kezéből. Ebbe a keretbe illesz­kedik bele az a szemfényvesztés, a­melylyel min­denkinek minden érdekét kielégíteni akarják az adófizető közönség rovására. A­ki ennyit ígér, az semmit sem tarthat meg, a­ki pedig azért ígér, hogy letörje a magyar nemzeti és polgári erényt, az nem kormányzási programmot készít, hanem vesztegetési programmód. Ez a mindent ígérő programon minden olyan részletében, a­mely azonnal meg lesz valósítható, nem demokrata programm, hanem úgy a nemzeti, mint a helyi önkormányzat szempontjából abszolu­tisztikus programot. A­mint Józsefnek, a kalapos királynak abszolutisztikus demokrácziája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meghajolni ezen üres igérethalmaz előtt sem, melyből kirí a szándék : hitegetni, kecsegtetni és nem törődni azzal, hogy mikor milyen eszközökkel és milyen módon váltassák be az ígéret. Még a leghatásosabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, melyet ígér, hamis jelszóval él, mert általánosnak és egyenlő­nek nevezi azt a jogot, mely csak értelmi czenzus lenne és melynek alkalmazásánál minden eszköz a kormány kezei között lesz, mert a kormány pro­­grammja szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás és lesznek-e egyáltalán a választá­sok tisztaságának és szabadságának biztosítékai, már­pedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiter­jedtebb választási jog is csak eszköz a kormányok kezében, úgy, hogy azt is megérhetjük, hogy csak a kormánypártiak fognak tudni írni és olvasni; továbbá annyira nem általános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói joggal bíró 20 és 24 év közötti polgárokat kizárja és ezenkívül a 24 évet meghaladott polgárok között is kimarad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos statisztikája szerint. Még abban sem őszinte tehát a program it, a­mivel leginkább akarja megvesztegetni a nagy tömegeket. De a nemzet zöme tudja, hogy ha megválasz­tott képviselőinek akarata nem érvényesülhet, ha­nem megtörik a korona akaratán, akkor teljesen mindegy az, hány ember küldi az országgyűlésre azokat a képviselőket, a­kiknek csak azt szabad akarni, a­mit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, akkor az alkotmány üres álarca és semmivé lesz; a magyar józan ész belátja, hogy semmiben osz­tozkodhatni nem nyereség. Első feladata marad tehát a nemzetnek meg­védelmezni alkotmányát és érvényt szerezni az alkotmány biztosítékainak. Második feladata marad a nemzetnek: eltávo­lítani a nemzeti haladás útjából az oda gördített akadályokat. Csak e kötelességeink teljesítése mellett foghatunk hozzá azon feladatoknak megol­dásához, melyeket a Fejérváry-programm ki­sajátított a mi programmjainkból, az ellen­zéki pártok programmjaiból. Ilyenek a szavazati jog kiterjesztése, az ellenzék nagy része által val­lott általános szavazati jog, a kerületek új be­osztása, a községenkénti szavazás; ilyen az adó­mentes létminimum biztosítása s az otthon men­tesítése , a kis- és középbirtok tehermentesítése, a kis- és nagyipar gyámolítása, a tisztességtelen verseny kiküszöbölése, az uzsora fékezése, a gyümölcsöző befektetések rendszeres fejlesztése, csatornázás stb.; a progresszív adó, a tiszt­viselők helyzetének rendezése és szolgálati prag­matikája, a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó törvényhozás ter­jesztése és munkásbiztosítás; az ingyen­ iskolák és az általános tankötelezettség; a közegészségügy rendezése ; a szövetkezetek előmozdítása; az egy­házak és a kultúra állami segélyezése; a kereske­delem előmozdítása; a mezőgazdaság erélyes támo­gatása ; a közgazdasági ügy önállósítása ; önálló vám­terület felállításával­ ,a városok anyagi helyze­tének megjavítása, a kivándorlásnak helyes gaz­dasági politikával való meggátlása. Ezeket és más ilynemű követeléseket az ellenzék évtizedek óta hangoztatott, nem mond ebben tehát semmi újat a Fejérváry-programm, s a­mit mond, azt legke­vésbé illetékes elmondani az a miniszterelnök, a­ki hosszú minisztersége alatt soha egy perc­ig sem mutatott semmi érzéket se c­élok iránt, ha­nem évtizedekig képviselte a katonai akaratot ebben az országban, mely előtt mindenkinek meg kell hajolni, és melynek kielégítése ő szerinte a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azon­ban e czélok elérését megígéri, de csak abban az esetben, ha a nemzet leszerel, letörik, hűtlen lesz önmagához, meghazudtolja magyar szavát és bebizonyítja, hogy mikor akart, nem komolyan akart, mikor követelt, nem őszintén követelt. A királyt meg kell győzni, hogy a magyar nemzet alkotmányszeretete, nemzeti érzelme, nemzeti vágyó­dása nem eladó. A magyar nemzet nem gyermek és nem olyan könnyen hivő, hogy megtévesztést c­élzó ígéreteknek hitelt adjon és ezekért lesze­reljen ; a­mely ígéretek egy olyan kormány részé­ről kivih­etetlenek, mely első­sorban az udvar akaratát és a militarizmus czéljait szolgálja, a népnek tehát csak azokat a morzsákat juttathatná, a­melyek e tényezők dúsan terített asztaláról lehullanak. A kormány megfenyegeti a nemzetet, hogy ha az ő programmját nem fogadja el, állandóvá lesz az alkotmányválság, tehát alkotmány ellen is kész lesz kormányozni. A nemzet e fenyegetéstől meg nem ijed, mert évezr­edes alkotmányát saját erejé­ből teremtette, fejlesztette és tartotta fenn , s al­kotmányon kívül álló királyi hatalom a magyar közjog szerint nem létezhetik. A vezérlő-bizottság ülése délután órakor ért véget. A vezérlő-bizottság ülése Kossuth Ferenczet annyira kifárasztotta, hogy az ülés után kénytelen volt ismét ágyba feküdni. A kormány programmja. A Föl. Korr. jelenti Budapestről. A programm felállításával kapcsolatos beje­lentése a nemzetre való appellálásnak egyszerre visszaviszi a kormányt a parlamentáris térre. Egyebekben is jelek mutatkoznak, hogy a kor­mány meg akarja valósítani azt az elhatározását, mely szerint leveti a pártonkívüliség jellegét. A keletkezőben levő haladópárt kész a kabinetet tá­mogatni. Az új pártalakulás kilátásai jelentéke­nyen erősbödtek az által, hogy a kabinet pro­grammja kétségtelenül mély hatást gyakorolt s úgy látszik, alkalmas arra, hogy széles népréte­­gekre hasson. A koalíczió a magyar vezényleti nyelv megcsontosodott követelésével nemsokára kénytelen lesz belátni, hogy a lakosság fölébresztve és fölvilágosítva a Fejérváry-kormány programmja által gazdasági, kulturális és társadalmi refor­mokra vágyakozik és jóllakott már az örökös és terméketlen közjogi hadakozással. Az aradi főispán beiktatása. Aradról táviratozzák. Arad megye közgyű­lése az állandó választmány javaslatára Vásár­helyi Béla új főispánnak bizalmatlanságot sza­vazott. A megyei ellenzék azonban a november 4-ikére kitűzött beiktatás elé akadályt nem gördít. Goldis László a románok nevében indít­ványozta, hogy a népoktatási rendelet ellen föl­­irjanak. Az indítványt 92 szóval 72 ellen el­vetették. Csáky Albin gróf nyilatkozata. Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke a közte és Hadik János gróf közt a Nemzeti Kaszinóban történtekre vonatkozólag távirati uton a következő nyilatkozatot küldte a P. H.-nak: »Lapjának e hó 27-én megjelent száma csak ma jutván kezeimhez, az abban reám vonatkozólag foglalt közlést illetőleg megjegy­zem, hogy folyó hó 11-ike óta távol vagyok a fővárostól. De folyó hó 10-én a Nemzeti Kaszinóban ebéd után köztem és Andrássy Gyula gróf közt igenis politikai diskusszió folyt le, melybe a jelenlevő Hadik János gróf is közbeszólt. Többről, úgy mint összetűzésről vagy a jelenet miatt távozásról, mitsem tudok. Szepes-Mindszenten, 1905 október 29. Gróf Csáky Albin:« A koaliczió agitácziója. A koaliczió az uj kormányprogrammal szemben agitáczióra készül. Vasárnaptól kezdve minden vasárnapon és ünnepen egy-egy neveze­tesebb városát az országnak keresi fel, hogy ott a Fejérváry-kormánynyal szemben való ellen­állást hirdesse. Most vasárnap Makóra rándul a vezérkar, a­hol Justh Gyula képviselőházi elnök arczképét leplezi le az ottani független­ségi párt. Az ünnepségen résztvesz, ha egészségi állapota megengedi, Kossuth Ferencz is. Apponyi a horvátokhoz, Apponyi Albert gróf czikket irt az Obzor-ba, a mely egyidejűleg megjelent ma a gróf német nyelvű közlönyében is. A czikk tendencziája az, hogy a horvátokat a koaliczió­­nak nyerje meg — jóformán azzal, hogy oda­ígéri nekik még a csillagokat is. Azon kezdi, hogy a kamarilla egyszer már ki­használta a horvátokat s mi volt ezért a ju­talmuk ? Szolgaságba nyűgözte őket. Ilyen dolog okos embereket is érhet egyszer, de másodszor nem szabad érnie. Viszont biztosítja a horvátokat, hogy ha a koaliczióhoz csatlakoz­nak, a koaliczió jóvá teszi az eddigi rezsim bűneit. — Megengedem, h így folytatja — hogy sokan közülünk rosszul voltak informálva és a látszat által félrevezetve felültek, de most már tisztán látjuk magunk előtt e rezsim emberei­nek viselkedését, kinyilt a szemünk és megta­gadunk minden szolidaritást azokkal, a­kik a horvát nemzet szabadsága és történeti joga ellen tettek és készek vagyunk egész erkölcsi befolyásunkat latba vetni a horvát nép szabad­ságáért. Horvátország természetes és törvényen alapuló területi kiegészítését csak a magyarok támogatásával érheti el, csak a magyarokkal való egyetértésben élvezheti egy nagyszabású gazdasági politika áldásait, különösen Dalmá­­cziát illetőleg, a­mely Ausztriára nézve a for­galom természetes irányán kívül esik, míg ellen­ben a magyarországi gazdaságra nézve, a­mely­nek a fiumei kikötő nemsokára nem lesz ele­gendő, megbecsülhetetlen értékkel bír. A hadsereg vezényleti nyelvéről azt mondja Apponyi, hogy nem méltó a horvát néphez, hogy abban a harczban, a­melyet a magyarok a magyar vezényleti nyelvért folytatnak, félre­álljanak, vagy éppenséggel az ellenség pártjá­hoz szegődjenek, vagy hogy a harcz jutalmát előre követeljék. Meg van róla győződve, hogy a horvát ezred­eknél a horvát nyelvhez való jogot a kiegyezési törvénynyel meg lehet alapítani és teljesen osztozik Kossuth Ferencz­­nek abban a fölfogásában, hogy ha a magyarok kivívják a maguk jogát, Horvátországét is ki­vívják. A kormány pénzügyi ellenőrzése. A képviselőház zárószámadási bizottsága ne­vében Hel­taller Lajos elnök és Farkasházy Zsig­­m­ond dr. jegyző átiratot küldött a számvevőszék elnökének, a­melyben felhívják őt, hogy záros ha­táridőn belül küldje el a zárószámadást vizsgáló bizottságnak a kormány által a folyó költségvetési év második és harmadik negyedében eszközölt ál­lami bevételekről és kiadásokról szóló jelentését, továbbá az ez alatt az időszak alatt történt pénz­tári utalványozások ellenőrzési naplóját. A zalai főispán, Szü­llő Géza országgyűlési képviselőről azt a hirt terjesztik, hogy Zalában elvállalta a főispán­­ságot és csak a kedvezőtlen hangulat miatt lépett vissza. E hir alaptalan kombinácziónál nem egyéb, mert Szüllő Géza, úgy mint eddig, most is Zichy János gróffal követi a konzervatív irányt. A vidék, Zólyom vármegye közgyűlése elhatározta, hogy az önkéntes adófizetést sem fogadják el és az újonczok önkéntes beállásánál sem működnek közre. Hódmezővásárhely város törvényhatósága a kormánynak bizalmatlanságot szavazott, egyúttal kimondta, hogy a választói jog kérdésében nem nyilatkozik, míg a törvényes rend helyre nem áll. Alsó fehér megye törvényhatóságának közgyű­lése bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. A törvényellenes rendelkezések végrehajtását tiszt­viselőinek eltiltja. Gömör megye közgyűlésén Hámos László fő­ispánt felkérték, hogy állását továbbra is tartsa­­meg, mire Hámos a kérelemnek engedett. A kor-

Next