Magyar Nemzet, 1905. november (24. évfolyam, 263-289. szám)
1905-11-01 / 263. szám
A MAGYAR NEMZET, 1905. november 1.A szolgálat jelszava alatt, amely felemelt teher alatt összeroskadna az ország, a helyett, hogy a két évi szolgálatot létszámemelés nélkül értené. A gazdasági lekötöttséget, illetve a közös vámterületet feltétlenül fentartja legalább is 1917-ig. A vármegyéket államosítja, tehát lerombolja a magyar szabadságot most is hatályosan védő bástyákat és ezzel arra törekszik, hogy nemcsak a fegyveres végrehajtó hatalom, hanem a polgári végrehajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen és míg a királyi vétó, tehát a királyi akarat szabja meg az országnak azt, hogy mit létesíthet saját földjén, saját pénzén, saját érdekében, addig a nemzet a nemzeti szellemtől áthatott hadsereg nélkül marad s nemcsak az anyagi, hanem az alkotmányos védekezés minden eszköze ki legyen csavarva a nemzet kezéből. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a szemfényvesztés, amelylyel mindenkinek minden érdekét kielégíteni akarják az adófizető közönség rovására. Aki ennyit ígér, az semmit sem tarthat meg, aki pedig azért ígér, hogy letörje a magyar nemzeti és polgári erényt, az nem kormányzási programmot készít, hanem vesztegetési programmód. Ez a mindent ígérő programon minden olyan részletében, amely azonnal meg lesz valósítható, nem demokrata programm, hanem úgy a nemzeti, mint a helyi önkormányzat szempontjából abszolutisztikus programot. Amint Józsefnek, a kalapos királynak abszolutisztikus demokrácziája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meghajolni ezen üres igérethalmaz előtt sem, melyből kirí a szándék : hitegetni, kecsegtetni és nem törődni azzal, hogy mikor milyen eszközökkel és milyen módon váltassák be az ígéret. Még a leghatásosabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, melyet ígér, hamis jelszóval él, mert általánosnak és egyenlőnek nevezi azt a jogot, mely csak értelmi czenzus lenne és melynek alkalmazásánál minden eszköz a kormány kezei között lesz, mert a kormány programmja szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás és lesznek-e egyáltalán a választások tisztaságának és szabadságának biztosítékai, márpedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiterjedtebb választási jog is csak eszköz a kormányok kezében, úgy, hogy azt is megérhetjük, hogy csak a kormánypártiak fognak tudni írni és olvasni; továbbá annyira nem általános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói joggal bíró 20 és 24 év közötti polgárokat kizárja és ezenkívül a 24 évet meghaladott polgárok között is kimarad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos statisztikája szerint. Még abban sem őszinte tehát a program it, amivel leginkább akarja megvesztegetni a nagy tömegeket. De a nemzet zöme tudja, hogy ha megválasztott képviselőinek akarata nem érvényesülhet, hanem megtörik a korona akaratán, akkor teljesen mindegy az, hány ember küldi az országgyűlésre azokat a képviselőket, akiknek csak azt szabad akarni, amit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, akkor az alkotmány üres álarca és semmivé lesz; a magyar józan ész belátja, hogy semmiben osztozkodhatni nem nyereség. Első feladata marad tehát a nemzetnek megvédelmezni alkotmányát és érvényt szerezni az alkotmány biztosítékainak. Második feladata marad a nemzetnek: eltávolítani a nemzeti haladás útjából az oda gördített akadályokat. Csak e kötelességeink teljesítése mellett foghatunk hozzá azon feladatoknak megoldásához, melyeket a Fejérváry-programm kisajátított a mi programmjainkból, az ellenzéki pártok programmjaiból. Ilyenek a szavazati jog kiterjesztése, az ellenzék nagy része által vallott általános szavazati jog, a kerületek új beosztása, a községenkénti szavazás; ilyen az adómentes létminimum biztosítása s az otthon mentesítése , a kis- és középbirtok tehermentesítése, a kis- és nagyipar gyámolítása, a tisztességtelen verseny kiküszöbölése, az uzsora fékezése, a gyümölcsöző befektetések rendszeres fejlesztése, csatornázás stb.; a progresszív adó, a tisztviselők helyzetének rendezése és szolgálati pragmatikája, a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó törvényhozás terjesztése és munkásbiztosítás; az ingyen iskolák és az általános tankötelezettség; a közegészségügy rendezése ; a szövetkezetek előmozdítása; az egyházak és a kultúra állami segélyezése; a kereskedelem előmozdítása; a mezőgazdaság erélyes támogatása ; a közgazdasági ügy önállósítása ; önálló vámterület felállításával ,a városok anyagi helyzetének megjavítása, a kivándorlásnak helyes gazdasági politikával való meggátlása. Ezeket és más ilynemű követeléseket az ellenzék évtizedek óta hangoztatott, nem mond ebben tehát semmi újat a Fejérváry-programm, s amit mond, azt legkevésbé illetékes elmondani az a miniszterelnök, aki hosszú minisztersége alatt soha egy percig sem mutatott semmi érzéket se célok iránt, hanem évtizedekig képviselte a katonai akaratot ebben az országban, mely előtt mindenkinek meg kell hajolni, és melynek kielégítése ő szerinte a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azonban e czélok elérését megígéri, de csak abban az esetben, ha a nemzet leszerel, letörik, hűtlen lesz önmagához, meghazudtolja magyar szavát és bebizonyítja, hogy mikor akart, nem komolyan akart, mikor követelt, nem őszintén követelt. A királyt meg kell győzni, hogy a magyar nemzet alkotmányszeretete, nemzeti érzelme, nemzeti vágyódása nem eladó. A magyar nemzet nem gyermek és nem olyan könnyen hivő, hogy megtévesztést célzó ígéreteknek hitelt adjon és ezekért leszereljen ; amely ígéretek egy olyan kormány részéről kivihetetlenek, mely elsősorban az udvar akaratát és a militarizmus czéljait szolgálja, a népnek tehát csak azokat a morzsákat juttathatná, amelyek e tényezők dúsan terített asztaláról lehullanak. A kormány megfenyegeti a nemzetet, hogy ha az ő programmját nem fogadja el, állandóvá lesz az alkotmányválság, tehát alkotmány ellen is kész lesz kormányozni. A nemzet e fenyegetéstől meg nem ijed, mert évezredes alkotmányát saját erejéből teremtette, fejlesztette és tartotta fenn , s alkotmányon kívül álló királyi hatalom a magyar közjog szerint nem létezhetik. A vezérlő-bizottság ülése délután órakor ért véget. A vezérlő-bizottság ülése Kossuth Ferenczet annyira kifárasztotta, hogy az ülés után kénytelen volt ismét ágyba feküdni. A kormány programmja. A Föl. Korr. jelenti Budapestről. A programm felállításával kapcsolatos bejelentése a nemzetre való appellálásnak egyszerre visszaviszi a kormányt a parlamentáris térre. Egyebekben is jelek mutatkoznak, hogy a kormány meg akarja valósítani azt az elhatározását, mely szerint leveti a pártonkívüliség jellegét. A keletkezőben levő haladópárt kész a kabinetet támogatni. Az új pártalakulás kilátásai jelentékenyen erősbödtek az által, hogy a kabinet programmja kétségtelenül mély hatást gyakorolt s úgy látszik, alkalmas arra, hogy széles néprétegekre hasson. A koalíczió a magyar vezényleti nyelv megcsontosodott követelésével nemsokára kénytelen lesz belátni, hogy a lakosság fölébresztve és fölvilágosítva a Fejérváry-kormány programmja által gazdasági, kulturális és társadalmi reformokra vágyakozik és jóllakott már az örökös és terméketlen közjogi hadakozással. Az aradi főispán beiktatása. Aradról táviratozzák. Arad megye közgyűlése az állandó választmány javaslatára Vásárhelyi Béla új főispánnak bizalmatlanságot szavazott. A megyei ellenzék azonban a november 4-ikére kitűzött beiktatás elé akadályt nem gördít. Goldis László a románok nevében indítványozta, hogy a népoktatási rendelet ellen fölirjanak. Az indítványt 92 szóval 72 ellen elvetették. Csáky Albin gróf nyilatkozata. Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke a közte és Hadik János gróf közt a Nemzeti Kaszinóban történtekre vonatkozólag távirati uton a következő nyilatkozatot küldte a P. H.-nak: »Lapjának e hó 27-én megjelent száma csak ma jutván kezeimhez, az abban reám vonatkozólag foglalt közlést illetőleg megjegyzem, hogy folyó hó 11-ike óta távol vagyok a fővárostól. De folyó hó 10-én a Nemzeti Kaszinóban ebéd után köztem és Andrássy Gyula gróf közt igenis politikai diskusszió folyt le, melybe a jelenlevő Hadik János gróf is közbeszólt. Többről, úgy mint összetűzésről vagy a jelenet miatt távozásról, mitsem tudok. Szepes-Mindszenten, 1905 október 29. Gróf Csáky Albin:« A koaliczió agitácziója. A koaliczió az uj kormányprogrammal szemben agitáczióra készül. Vasárnaptól kezdve minden vasárnapon és ünnepen egy-egy nevezetesebb városát az országnak keresi fel, hogy ott a Fejérváry-kormánynyal szemben való ellenállást hirdesse. Most vasárnap Makóra rándul a vezérkar, ahol Justh Gyula képviselőházi elnök arczképét leplezi le az ottani függetlenségi párt. Az ünnepségen résztvesz, ha egészségi állapota megengedi, Kossuth Ferencz is. Apponyi a horvátokhoz, Apponyi Albert gróf czikket irt az Obzor-ba, a mely egyidejűleg megjelent ma a gróf német nyelvű közlönyében is. A czikk tendencziája az, hogy a horvátokat a koalicziónak nyerje meg — jóformán azzal, hogy odaígéri nekik még a csillagokat is. Azon kezdi, hogy a kamarilla egyszer már kihasználta a horvátokat s mi volt ezért a jutalmuk ? Szolgaságba nyűgözte őket. Ilyen dolog okos embereket is érhet egyszer, de másodszor nem szabad érnie. Viszont biztosítja a horvátokat, hogy ha a koaliczióhoz csatlakoznak, a koaliczió jóvá teszi az eddigi rezsim bűneit. — Megengedem, h így folytatja — hogy sokan közülünk rosszul voltak informálva és a látszat által félrevezetve felültek, de most már tisztán látjuk magunk előtt e rezsim embereinek viselkedését, kinyilt a szemünk és megtagadunk minden szolidaritást azokkal, akik a horvát nemzet szabadsága és történeti joga ellen tettek és készek vagyunk egész erkölcsi befolyásunkat latba vetni a horvát nép szabadságáért. Horvátország természetes és törvényen alapuló területi kiegészítését csak a magyarok támogatásával érheti el, csak a magyarokkal való egyetértésben élvezheti egy nagyszabású gazdasági politika áldásait, különösen Dalmácziát illetőleg, amely Ausztriára nézve a forgalom természetes irányán kívül esik, míg ellenben a magyarországi gazdaságra nézve, amelynek a fiumei kikötő nemsokára nem lesz elegendő, megbecsülhetetlen értékkel bír. A hadsereg vezényleti nyelvéről azt mondja Apponyi, hogy nem méltó a horvát néphez, hogy abban a harczban, amelyet a magyarok a magyar vezényleti nyelvért folytatnak, félreálljanak, vagy éppenséggel az ellenség pártjához szegődjenek, vagy hogy a harcz jutalmát előre követeljék. Meg van róla győződve, hogy a horvát ezredeknél a horvát nyelvhez való jogot a kiegyezési törvénynyel meg lehet alapítani és teljesen osztozik Kossuth Ferencznek abban a fölfogásában, hogy ha a magyarok kivívják a maguk jogát, Horvátországét is kivívják. A kormány pénzügyi ellenőrzése. A képviselőház zárószámadási bizottsága nevében Heltaller Lajos elnök és Farkasházy Zsigmond dr. jegyző átiratot küldött a számvevőszék elnökének, amelyben felhívják őt, hogy záros határidőn belül küldje el a zárószámadást vizsgáló bizottságnak a kormány által a folyó költségvetési év második és harmadik negyedében eszközölt állami bevételekről és kiadásokról szóló jelentését, továbbá az ez alatt az időszak alatt történt pénztári utalványozások ellenőrzési naplóját. A zalai főispán, Szüllő Géza országgyűlési képviselőről azt a hirt terjesztik, hogy Zalában elvállalta a főispánságot és csak a kedvezőtlen hangulat miatt lépett vissza. E hir alaptalan kombinácziónál nem egyéb, mert Szüllő Géza, úgy mint eddig, most is Zichy János gróffal követi a konzervatív irányt. A vidék, Zólyom vármegye közgyűlése elhatározta, hogy az önkéntes adófizetést sem fogadják el és az újonczok önkéntes beállásánál sem működnek közre. Hódmezővásárhely város törvényhatósága a kormánynak bizalmatlanságot szavazott, egyúttal kimondta, hogy a választói jog kérdésében nem nyilatkozik, míg a törvényes rend helyre nem áll. Alsó fehér megye törvényhatóságának közgyűlése bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. A törvényellenes rendelkezések végrehajtását tisztviselőinek eltiltja. Gömör megye közgyűlésén Hámos László főispánt felkérték, hogy állását továbbra is tartsameg, mire Hámos a kérelemnek engedett. A kor-