Magyar Nemzet, 1906. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1906-03-06 / 55. szám

1906. márczius 6. MAGYAR NEMZET. Rónay Ödön néhány magyar és német dalt éne­kelt kellemesen csengő, jól iskolázott hangon. A közönség lelkes ovácziókkal ünnepelte a derék vonósnégyes-társulatot, mely idei nyolcz kamara­­hangversenyével is kiváló és kulturális munkát végzett. Szerdán, márczius 7-én, este 7­ órakor lesz a IX-ik filharmóniai hangverseny a Vigadó nagy­termében Kerner István vezetése alatt Becker Hugó gordonkaművész közreműködésével. Mű­sora : 1. Mozart szimfónia (D-dúr). 2. Dohnányi gordonkaverseny (kézirat, új). 3. Bruckner »Sekerzó« (először). 4. Volkmann szerenád (D-moll) vonós hangszerekre, magángordonka : Becker ta­nár. 5. Svendsen »Párisi karnevál«. Becker Hugó tanár, a szerdai kilenczedik filharmóniai hangverseny vendége már Buda­pestre érkezett, hogy a Dohnányi-féle gordonka­­verseny próbáin részt vegyen; vele együtt ér­kezett Dohnányi is, hogy legújabb művének legelső előadását személyesen vezényelje. Párisi bemutató. — Georges Feydeau új darabja. — Paris, márczius 2. A párisi Vaudeville színházban tegnap Georges Feydeaunak A bimbó (Le bourgeon) czimű­ háromfelvonásos vígjátékát mutatták be hatalmas sikerrel. A vígjáték egészen más természetű, mint Feydeau legutóbbi darabja, az Osztrigás Miczi, mely a maga frivolitásával a budapesti közönségnek is tetszett. Ebben az új darabban mintha valami tiszta, enyhe levegő-áram suhanna be abba a forró lég­körbe, melybe Feydeau közönségét vezetni szokta; az emberek csodálkozva kérdik, hogy mit keresnek itt, a Feydeau világában a tiszta emberek, s szorongva kisérték az eseménye­ket addig, míg a tiszta emberek — mindenki megkönnyebülésére — megszűntek tiszták lenni. A darab tartalma egy bretagnei család köréből való, a­hol az anya erősen katolikus, a gyermekek meg nagyon világiak, kivéve az egyiket, Maurice de Plounidecet, a ki szent férfiúvá akar lenni s húszéves korában papi pályára megy. Tiszta, mint egy ma született­­ leány, s a nézőtéren senkinek sem jut eszébe ezen az őszinte ártatlanságon nevetni; annál kevésbé, mert az embereket inkább az a kérdés foglalkoztatja, meddig ? S tényleg nem sokáig ; hála azoknak a goromba, de jó orvo­soknak, a­kik a kényes kérdésekre mindig he­lyettünk felelnek meg, most is megjön a válasz, a­mikor Plounidecék háziorvosa megmondja a fia egészségéért okkal aggódó anyának, hogy az ifjú Plounidecenek sürgősen­­ fér­fiúvá kell lennie. Az időt nem lehet feltartóz­tatni ; a fiatal papot nem elégítik ki többé a nemes lelki felhevülések, a szép erények gya­korlása,­­ emberek vagyunk. S egyben ajánlja is a szorongatott szülőnek madame Étienette de Marignyt, az ifjú ideális és plátói szerel­mét, a­ki mellékesen ért ilyen dolgokhoz. Nosza fölkerekedik az aggódó anya s meg­kéri Étienettet, vezetné be szeretett fiát a szerelem tanaiba, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy madame ezzel hivatásszerűen foglalkozik. S itt óriási meglepetés ér minden­kit. Étienette, a cocotte, igazi plátói viszony­ban van az ifjúval, s teljes erejéből tiltakozik az ellen, hogy­­ elbukjék. Szereti, imádja, nem ezt a gyermeket, hanem ezt a tiszta, különös régen, gyermeklány korában utoljára érzett szerelmet és semmi rábeszélésre nem akarja bemocskolni. S ezt senki sem találja nevetségesnek, csodálatosképpen mindenki meg van hatva. S viszont Feydeau művészetét dicséri, hogy ezt az ellenkezést nem viszi a végletekig, nehogy elveszítse komolyságát. S végre a szerelem mindenható hatalma diadal­maskodik egyfelől az idealizmuson, másfelől az ártatlanságon s a szende pap­a elbukik. Ezek után már következhetik a csattanó : Étlenette, az elveszett és megnyert paradi­csom után megkéri az abbét, hogy vegye fe­leségül­­ az unokanővérét. S mindez Feydeaunak egy arcjátékában történik. Kérdi már most mindenki, hogy miért vígjáték ez ? Hát, mert a közönségnek elejétől végig bőven akadt kacsagni valója, ott van Monsieur Heurteloup, megdöbbent feleségével, s egy penitencziából szakácsnővé vedlett cocotte-tal; ott van a szellemességnek a dús raktára, melylyel Feydeau telehintette darabját, de alacsonyság, durvaság sehol sincs. A fiatal Plomnidece annyi kedves­séggel, finomsággal van megrajzolva, annyi tiszta és nemes érzéssel van felruházva, hogy szinte lehetetlennek kellene képzelni ezt az alakot, ha végül nem válnék elfogadhatóvá, közénk való emberré. Íme egy vígjáték, ahol a tisztes erények és a történek komolyan vevése szüli a hatást, a­mely ott a legjobb, a­hol a legkevésbé van kedve az embernek nevetni. Soká emlékezetében fog maradni minden­kinek az az enyhítő, finom és tiszta szórako­zás, meg az az egészséges derültség, mely azt a néhány órát kitöltötte, míg a Vaudeville­­színház közönsége Feydeau darabját élvezte. TUDOMÁNY és IRODALOM. © Az Akadémia ülése. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia I. osztálya 1906. márczius 5-én, hétfőn, délután 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Gombóca Zoltán 1. t. : »Mongol-csuvasz hangtani analógiák« czimű­ székfoglaló értekezése. 2. Némethy Géza 1. t. bemutatja Cserép József­nek, mint vendégnek: »Julius Caesar és Asinius Pollio« czímű értekezését. 6) A Munka Szemléje. Diner-Dénes József és Balog X. Imre dr. kitűnő szerkesztésében megjelenő társadalompolitikai, tudományos, iro­dalmi, művészeti és közgazdasági folyóiratának legújabb száma is bővelkedik értékes és érdekes czikkekben. A legújabb szám tartalma a követ­kező : Honnan és hova, Diner-Dénes József. Az álkultúra kitartottjai, Domokos Illés. Emlék­lapok. Az ipari munkásgyermekek sorsa Bel­giumban, Szilágyi Artur Károly. Áttérhet-e Magyarország a belterjes mezőgazdaságra . Dániel Arnold. Szemle . Hangulatok. Társadalompolitika. Irodalom, művészet. Természettudomány. Új könyvek. Technika. Közgazdaság. Szempontok. MULATSÁGOK. + Postások hangversenye. A Budapesti Posta- és Távirdatisz­tviselők­­ Ének- és Zeneegye­­sü­lete Bátor Szidor vezetése alatt, részben a Budapesti Posta- és Távirdaalkalmazottak Beteg­­segélyző Egyesületének javára, a székesfővárosi Vigadó nagytermében 1906. évi márczius hó 10-én este 8 órakor tánczvigalommal egybekötött hang­versenyt rendez. Belépődíj : Személyjegy három korona. Családjegy (három személyre) hét korona. Páholyjegy tíz korona. TÖRVÉNYSZÉK. § Legfelső elismerés. A hivatalos lap vasár­napi száma közli, hogy a király megengedte, hogy Malonyay Gyula nyíregyházi törvényszéki bírónak, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából, sikeres és buzgó szolgálataiért a leg­felső elismerés tudtul adassák. § A bepörölt Pestmegye. Nemrégiben meg­írtuk, hogy a Stern testvérek szőnyegház tulaj­donosai 789 korona 31 fillér erejéig keresetet adtak be Pestvármegye ellen, mert a pénzükhöz nem tudtak hozzájutni. Előbb Beniczky Lajos alispántól kérték a pénzt, majd Laszberg Ru­dolf gróf akkori főispánhelyettesnél jártak, de mind a két helyen elutasították a c­éget azzal, hogy a belügyminiszter az utalványozási jogot felfüggesztette. Az első tárgyalás alkalmával, a­mely a IV. kerületi járásbíróságnál, Latzkó An­dor dr. aljárásbiró előtt folyt le, a vármegye jogi képviselője kérte a kincstárnak szavazás­­ként való perbeidézését. Ennek a biró helyt adott s a folytatólagos tárgyalást mára tűzte ki. A mai tárgyaláson a kincstár jogi képvise­lője is megjelent s tiltakozott perbe idézése el­len. A vármegye képviseletében megjelent Zolnay Jenő dr. tiszti főügyész a következő nyilatko­zatot tette : — Pestvármegye képviseletéről lemondok, s kérem lemondásomat Rudnay Béla kir. biztos­sal tudatni. A biró a lemondást tudomásul vette, de Rudnaynak a lemondásról való értesítését meg­tagadta, mert ez nem a bíróság dolga. Végül Burián Béla dr. a felperes czég kép­viseletében bejelentette, hogy Pest vármegye királyi biztosa megígérte a követelésnek a per­költségekkel együtt való kifizetését. Kéri tehát __________________________________ a tárgyalásnak elnapolását addigra, a­míg Rudnay az összeget folyósította.­­ A bíró azután a tárgyalást három hétre el­napolta. Valószínű azonban, hogy a harmadik tárgyalásra nem kerül sor, mert Rudnay idő­közben kifizeti a megye tartozását.­­ Fegyhás helyett tébolyda. A budapesti bü­ntetőtörvényszék ma tárgyalta Thwenh­err Ká­roly 76 éves asztalos bűnpörét. Thwenherrt azzal vádolta az ügyészség, hogy öt 5­ 6 éves kis­leányt aljas szenvedélyének feláldozott. A letartóztatott vén bűnöst a vizsgálat során vé­dőjének, Mózes László dr.-nak kérelmére a tör­vényszéki orvosszakértők megvizsgálták s konsta­tálták, hogy dementia senilisben­­agykori elme­­gyöngeségben szenved s igy büntetőjogi után felelősségre nem vonható. A bíróság a mai tár­gyaláson Hodászy dr. ügyész indítványára el­rendelte Thwenherrnek tébolydában leendő el­­helyeztetését s egyben az ellene folyamatban lévő bűnügyben a további eljárást megszüntette. A gyermekgyilkos anya bünpöre. (Pestvidéki esküdtszéki tárgyalás.) A pestvidéki törvényszék esküdt bírósága ma kezdte meg Feuerlicht Sára 25 éves, bodrog­­keresztúri származású, volt gyöngyösi lakos fehérneművarrónő gyilkossági bűnpörének tár­gyalását. Feuerlicht Sára — a nyomozat adatai sze­rint — szüleivel egy évvel ezelőtt került Gyön­gyösre. Itt a szerencsétlen leány a saját fivéré­től Feuerlicht Adolftól teherbe esett. Hogy szégyenét ismerősei előtt elpalástolja s hogy a szülők korholásaitól megmeneküljön, feljött Buda­pestre s itt másik fivérének, Feuerlicht Ármin­nak lakásadónőjénél özv. Armuth Ferencznénél talált szállást. Síikor pedig a szülés ideje elkövetkezett, Hirsch Róza Király­ utcza 78. szám alatt lakó szülésznő lakására költözőt , a­kinél 1905. évi május 9-én meg is szülte leánygyermekét, a­kit Olga néven anyakönyveltek. A kis leányt május 11-én kiadta havi tizenhat koronáért daj­kaságba Mono­ra, Molnár Jánosáéhoz, ő maga pedig visszatért szüleihez Gyöngyösre. Molnáráé a tar­tási díjat május—június hónapokban pontosan meg is kapta, augusztus 11-én ellenben pénz he­lyett Feuerliecht Sára azt az értesítést küldte Mol­náráénak, hogy augusztus 13-án személyesen fogja rendezni a tartásdij ügyét, ígéretét be is váltotta, a mennyiben a nevezett napon esti 7 órakor megérkezett Monorra s sírva panaszolta el Mohiaménak, hogy a havi 16 korona tartás­­dijat sokalja. Molnárné erre 12 koronára szállí­totta le a tápdijat. De Feuerlieht Sára még ezt is sokallotta s azzal távozott el Molnárnétól, hogy olcsóbb hely után néz a faluban. Molnárné kísérőül mellé adta 8 éves Margit lányát. A keresés azonban eredménytelen maradt s Feuer­licht Sára esti 7 órakor azzal­­vált el Molnárné­tól, hogy bejön a fővárosba s itt keres gyer­mekének olcsóbb helyet. Másnap, augusztus 14-én délután 2 órakor ismét felkereste Molnárét s kijelentette, hogy a kis leányt behozza a fő­városba, mert Budán tíz korona tartásdijért elvállalta egy asszony. Feuerliect Sáránál akkor egy kis kézitáska volt, melyben — mint mondta — tojást akart bevinni magával. A délutáni hat órai vonathoz Molnárné kikisérte a kis leánynyal, a kit az állomásépületben átadott neki. Feuer­liecht Sára azzal az ürügygyel, hogy jegyet megy váltani, a kis leányt Molnárné őrizetére bízta s eltávozott. Hosszas elmaradása miatt Molnárné később keresésére küldte Budai Mari nevű cseléd­lányt, a ki az állomás melletti bokrok között találta Feuerlieht Sárát s visszavezette a váró­terembe, a­hol ezalatt Molnárné fanek­­fának, még a csendőröknek is elpanaszolta, hogy a kis gyermek anyja megszökött. E köz­ben a vonat elindult s Feuerlicht Sára vissza­maradt a kis­gyermekével. Molnárnénak azt mondta, hogy majd az esti gyorsvonattal utazik el Esti 8 óra tájban Molnárné, a­ki időközben hazament, arról értesült, hogy Feuerlicht Sára a csalamádéból gyermeke nélkül jött ki. Erről nyomban értesítette a csendőröket, a kik aztán vallatóra fogták a vasúti állomáson várakozó leányt, ki hosszas faggatás után beismerte, hogy megfojtotta kis­gyermekét s a holttestet a ma­gával hozott bőrtáskába rejtve akarta a fő­városba vinni. A lefolytatott vizsgálat után a bűnös leányt, gyilkosság bűntettéért helyezte a vádtanács vád

Next