Magyar Nemzet, 1906. április (25. évfolyam, 78-101. szám)
1906-04-01 / 78. szám
MAGYAR NEMZET, 1906. április 9 Budapest, márczius 31. — A határrendőrség és a községi elöljáróságok közötti viszony. Az újonnan felállított határrendőrségi kapitányságok köriratban értesítették a körzetükbe tartozó községi elöljáróságokat működésük megkezdéséről. Legtöbb elöljáróság azonban, úgy látszik, nincs tisztában azzal, hogy milyen alárendeltségi viszonyban van a határrendőrségi kapitányságokkal és ezek meghagyásait csak lanyhán veszik és ugyanúgy teljesítik. Erre nézve illetékes oldalról azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a belügyminiszternek 1905. évi 90.000. sz. a. rendelete határozottan intézkedik a határrendőrségi kapitány hatáskörére nézve. Ezen ügyekben a határrendőrségi kapitány mint elsőfokú rendőrhatóság jár el, vagy a főszolgabíró hatáskörét vette át ezen ügyekre nézve. Különösen fontos feladatuk a határrendőrségi kapitányságoknak, hogy az idegen, külföldi honosoknak települését, beözönlését szigorúan szemmeltartsák. Ebből a czélból joguk van a határrendőrségi kapitányoknak, hogy maguk vagy közegeik útján a községi nyilvántartásokat, melyeket a megszálló vagy letelepedni készülő külföldi honosokról vezetnek, ellenőrzési szempontból bármikor megtekinthessék. A megtekintés czéljából esetleg csendőrségi közeget küldhetnek ki. Az elöljáróságok ezen kiküldött közegeknek tartoznak előmutatni a nyilvántartásokat és általában a községi elöljáróságok épp úgy tartoznak engedelmeskedni, mint a főszolgabírónak. — A jegyzők fizetésének kiutalványozása. A koalícziós politika folytán előállott költségvetés nélküli állapot következtében a községi és közjegyzők fizetésének kiegészítésére szolgáló pótlékot az 1905. évre mindeddig nem utalványozták ki. Mint értesülünk, a belügyminisztérium számvevősége most utasítást kapott, hogy a jegyzők fizetési pótlékának kiutalványozása iránt haladéktalanul végezze el a szükséges munkálatokat. Ezeknek alapján a jegyzők valószínűleg husvét tájban megkapják illetményeiket. A politikai helyzet: Széll békeakcziója. Széll Kálmán kibontakozási tervének a hite mozgásba hozta az egész politikai életet. Bánffy Dezső báró levele úgyszólván egészen háttérbe szorult s ezzel csak akkor kezdtek ismét foglalságot kereséséből, hogy az a modern, ami még eddig nem volt, amit eddig mindenki másképpen csinált. S a maguk vérátömlesztettségével az ujszervek nyomán értelmetlen bolondériákba tévednek. A nyomasztó iskolaisággal viaskodó modernek egyéniséget érvényesítenek, ők pedig a diadalmas egyéniségek jogait félreértvén, új iskolaiságot kalapálnak össze.« Erős igazság van ezekben a sorokban, konstatálása annak, hogy ezek a lármás prozeliták nemcsak álmodernek, hanem álművészek is. Mert akiben nincs egyéb, csak az irány, annak nincs köze a művészethez, az legföljebb mesterember s esetleg még annak is rossz. Valóban, a konzekvenczia, amelyet a tárlatra nézve levonnak, a legsúlyosabb igazolása ennek az állításnak. Általában rossznak mondják a tárlatot, tudatlansággal, éretlenséggel telinek. Ez az eredmény, ez a kritika teljes megerősítése a mi felszólalásunknak, belátása annak, hogy az a művészeti türelmetlenség, amely ellen felszólaltunk, amely a maga tudatlan vakságában terrorisztikusan lép fel és megrontja a nagyközönség után a művészet novioziusait is, művészeti életünk legnagyobb baja, amely ellen minden jobb érzésű embernek, laikusnak és hozzáértőnek, sőt még az új irány komoly képviselőinek is tiltakozni kell. Az éretlenség ne tépdesse meg az érdemesek nálunk sovány dicsőségét, babérját. E tiltakozás kifejezéséül, valamint a jobbérzésűek önkéntelen együtthaladásának jeléül konstatáltuk felszólalásunk visszhangját s az új hangokat, amelyek más oldalról ugyane czélból megszólaltak. Köszöntjük őket, mennél számosabban lesznek okozni, amikor koalícziós források hívei cáfolni kezdték Széll kibontakozási vállalkozását, azt adván okául bécsi utjának, hogy magánügyek vitték a császárvárosba. A czáfolatok azonban mit sem apasztottak az érdeklődésen s az uj kibontakozási terv körül egész napon át csak úgy rajzottak a legkülönfélébb kombinácziók. Érdekesek a bécsi lapok hírei A Zeit ezeket írja: »Széli Bécsbe érkezett s az a szándéka, hogy mint titkos tanácsos kihallgatást kérjen az uralkodótól. Ha Szélit az uralkodó elé bocsátják, akkor a szövetkezett ellenzék végrehajtó bizottságának fölhatalmazásával azt fogja javasolni, hogy az uralkodó kössön olyan kompromissziumot a koalícióval, amelynek alapján a katonai kérdések ez idő szerint egészen mellőzhetők volnának. Széli fáradozásának eredményét az ellenzék vezérei a legnagyobb izgalommal várják s remélik, hogy Szélinek sikerülni fog rábírni az uralkodót arra, hogy az új választás ügyében elfoglalt álláspontját megváltoztassa. Az ellenzék vezéreinek meggyőződése szerint, a béke ma is minden pillanatban létrejöhet és a valóság az, hogy a béke meg is volna abban apillanatban, amelyben az uralkodó az uj választást elrendelné. Széll hajlandó volna az uj kormány élére állani és a választást vezetni, s azt hiszi, hogy mérsékelt többséget tudna szerezni ama programm számára, melyet szentgotthárdi beszédében kifejtett s programmjából kiküszöbölhetné mindazokat a pontokat, amelyek az uralkodóra nézve elfogadhatatlanok. Azok az információk, amelyeket Széli az uralkodó elé terjeszt, nem csupán Széli impresszióin nyugszanak, hanem a vezérlőbizottság szerdai ülése egyenesen fölhatalmazta Szélit, hogy a koalíció nevében megígérhet a kedvező megoldást arra az esetre, ha a király elrendeli az új választást.« A N. Fr. Presse írja: »Széli Kálmán Bécsbe érkezett és egy belvárosi szállóban szállott meg. A volt miniszterelnök barátai körében azt mondják, hogy Széll Kálmán utazásának czélja magánügy. Széll ugyanis faeladás dolgában jár Bécsben s ebben a dologban a Fakereskedelmi Részvénytársasággal tárgyal. Holnap visszatér Magyarországba. Barátai körében kijelentette, hogy felszólítás nélkül nem szándékozik, a mostani viszonyok között a politikába beleavatkozni. Ugyancsak a N. Fr. Presse tegnapi esti lapjában Kibontakozási tervek czimmel már behatóan foglalkozik Széll utjával s nem tartja lehetetlennek, hogy a volt miniszterelnökre új politikai szerep vár. A czikk azután sorra veszi a kibontakozási terveket és bírálja a koaliczió magatartását, amely most már teljesen kikapcsolta a katonai kérdéseket. Ha tehát az ellenzéki pártok koalicziójának újabb terve volna a kibontakozásra, az csak azt bizonyítaná, hogy eddig nagy hibákat követett el s a magyar nemzetet benső szükség nélkül sodorta bonyodalmakba s kényszerítette a koronával konfliktusra. Amit a koalíczió most már állítólag maga is akar, arról még néhány hét előtt azt hangoztatta, hogy hazaárulás. De még talán későn is jön a koalíczió kibontakozási terve. Ezelőtt a korona kész volt a többséget meghívni a kormányra, most legalább is kétséges, hogy megvan-e a hajlandóság és a bizalom iránta. Mindazonáltal figyelmet érdemelnek az új kibontakozási tervek, mert minden lehetséges kísérletet meg kell tenni, mielőtt a parlament nélkül való állapot és az alkotmányválság tényleg beáll.« A M. H., amely tudvalevőleg közel áll Széll Kálmánhoz, a következőket írja : »Egyes laptársaink azt írják, hogy Széll Kálmán Bécsben van és titkos tanácsosi minőségében kihallgatást kér a királytól. Értesülésünk szerint ez, mint az ezzel kapcsolatos híresztelések önkényes kombinácziók, mert tudomásunk szerint Széll Kálmán magánügyekben időzik Bécsben.« A Pesti Naplónak Bécsből ezeket jelentik: »Széll Kálmán volt miniszterelnök két nap óta Bécsben időzik. Annyi bizonyos, hogy magánügyben is jár, mert órákon át tárgyalt egy erdő eladása dolgában a Fakereskedelmi Részvénytársasággal. A mai lapok közlései nagy feltűnést keltettek Bécsben és természetesen az újságírók sorjában felkeresték Szélit, aki azonban senkinek sem adott felvilágosítást. — Teljesen magánügyben járok ! — mondta. — Semmi indító ok sincs arra, hogy én felszólítás nélkül a dolgokba avatkozzam. A hozzá közelálló körökben egész határozottan mesének is mondják az egész kibontakozási akció hírét. Vannak viszont, akik azt beszélik, hogy Széll csakugyan azért utazott Bécsbe, hogy a királynál megkísértse a válság irányítása dolgában eljárni. Az udvarnál azonban olyan informácziókat szerzett, hogy elállott attól a tervétől, hogy audiencziára jelentkezzék.« A Pesti Hírlap »komoly helyről« írja ezeket: »Nem hiszszük, hogy megtörténhessék. Széll Kálmán szentgotthárdi nyilatkozatairól tudomást szereztek Bécsben. És ha azok után nem bízták meg, úgy lehetetlen, hogy most ő maga jelentkezzék. Széll Kálmánnak volt korábban kibontakozási terve s ezt zavarták össze a mostani bécsi utazással, de az a kibontakozási terv a jelenlegi helyzetben már nem alkalmazható. Ugyancsak a régi tervre vonatkozott a 173 függetlenséginek a támogatása, mert hisz ez idő szerint ennyi volt képviselőt nem is lehetett volna megkérdezni.« Az Újság, a mely — mint annak idején Andrássy Gyula grófnak titokban tartott és sokáig cáfolt bécsi útját — Széll Kálmán új kibontakozási tervét elsőnek írta meg, a cáfolatokkal szemben ezeket írja: »Széll Kálmán bécsi útjáról hozzá közelálló körök kétféle verziót is terjesztenek. Az egyik szerint Széli pusztán magánügyben időzik a császárvárosban, pusztán fát akar eladni egy osztrák fakereskedő-társaságnak. A másik verzió szerint ez a bécsi út teljesen politikai jellegű, a Széll Kálmánnak királyi kihallgatásban való részesítését czélozza. A kihallgatáson előadná a koalíczió fővezéreivel megállapított új kibontakozási programmot: koalícziós kabinet Széll Kálmán miniszterelnökségével ; a választások április tizenegyedikén való elrendelése ; a katonai kérdések teljeskikapcsolása és a két év előtti status quo visszaállítása ; a Fejérváry-kormány ténykedéseinek a korona intenczióihoz mért parlamenti és egyéb tekintetben való födözése. Ezek volnának a programm főpontozatai, amelyeknek alapján királyi hozzájárulás esetén a koalíció minden pártja készséggel támogatná az új kormányt. Minden információ arra vall, hogy ez utóbbi verzió áll a válsághoz legközelebb, noha valószínű, hogy Széli egy és más magánügyet is elintéz bécsi útja alkalmából. Hogy eddig még kihallgatáson nem volt, az arra vall, hogy eddig még nem juttathatták a király elé Széll Kálmán fáradozásának czélját, vagy arra, hogy a király egyelőre marad eddigi elhatározása mellett s mostanság nem nyújt Széll Kálmánnak alkalmat arra, hogy kibontakozási programját magánkihallgatáson elmagyarázhassa. Az bizonyos, hogy a koalíció fővezérei megállapodtak Széll Kálmán támogatásában; az is bizonyos, hogy ezt a megállapodást Széll Kálmánnal való tanácskozások alapján Andrássy Gyula gróf kezdeményezte és vezette, a ki legutóbbi királyi kihallgatása után bejelentette a vezérlőbizottságnak, hogy Bécsben Széll Kálmánt ajánlotta maga helyett a kibontakozás munkájára és ezzel kapcsolatban a kormányelnökségre; sőt az se lehetetlen, — a fővezérek igen jól tudhatják — hogy Bánffy Dezső bárónak a vezérlő-bizottságból és a pártszövetségből történt kilépése jórészt arra vezethető vissza, hogy Széll Kálmán Andrássy Gyula gróf révén napról-napra határozottabb vezérszerepet nyert a vezérlő-bizottság irányításában. E bevezetés természetes alapja annak a föltevésnek, hogy Széll Kálmán számára a koalíció irányadó tényezői között erősen munkálták a talajt, sőt talán kellőleg meg is munkálták, így, ha tekintetbe veszszük azt a minden pillanatban tettre kész hazafias elhatározást, amely Széll Kálmánt a jog, törvény, igazság és alkotmányosság védelmében vezeti, talán nem tévedünk, ha a mostani tára és ennek előbb említett antecredencziáira vonatkozó »illetékes« és »legilletékesebb« dementiket alaptalanoknak mondjuk.« Arra a hírre, hogy a koalíczió köreiben, de különösen a függetlenségi pártban nagy »felháborodással« fogadják a paktum-híresztelést. Az Újság megjegyzi, hogy a függetlenségi pártkörben tegnap délelőtt és délben egyetlen lélek se járt, sőt a többi koalícziós pártkörben sem. Az alkotmánypárt tagjai tegnap este szokatlan nagy számban gyűltek össze a pártkörben. Péntek este mindig népesebb a pártkör, mert ilyenkor konferál a párt intézőbizottsága, rendszerint a klub dolgairól. A tegnapi összejövetel azonban nem a heti konvencziónak szólott. Széll Kálmán bécsi dolgáról vártak kedvező információkat, különösen arról, hogy Széll