Magyar Nemzet, 1906. április (25. évfolyam, 78-101. szám)

1906-04-01 / 78. szám

MAGYAR NEMZET, 1906. április­­ 9 Budapest, márczius 31. — A határrendőrség és a községi elöljáró­ságok közötti viszony. Az újonnan felállított határrendőrségi kapitányságok köriratban ér­tesítették a körzetükbe tartozó községi elöl­járóságokat működésük megkezdéséről. Leg­több elöljáróság azonban, úgy látszik, nincs tisztában azzal, hogy milyen alárendeltségi viszonyban van a határrendőrségi kapitány­ságokkal és ezek meghagyásait csak lanyhán veszik és ugyanúgy teljesítik. Erre nézve ille­tékes oldalról azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a belügyminiszternek 1905. évi 90.000. sz. a. rendelete határozottan intézkedik a határrendőrségi kapitány hatáskörére nézve. Ezen ügyekben a határrendőrségi kapi­tány mint elsőfokú rendőrhatóság jár el, vagy a főszolgabíró hatáskörét vette át ezen ügyekre nézve. Különösen fontos feladatuk a határrendőrségi kapitányságok­nak, hogy az idegen, külföldi honosoknak települését, beözönlését szigorúan szemmel­­tartsák. Ebből a czélból joguk van a határ­rendőrségi kapitányoknak, hogy maguk vagy közegeik útján a községi nyilvántartásokat, melyeket a megszálló vagy letelepedni készülő külföldi honosokról vezetnek, ellenőrzési szem­pontból bármikor megtekinthessék. A meg­tekintés czéljából esetleg csendőrségi közeget küldhetnek ki. Az elöljáróságok ezen kikül­dött közegeknek tartoznak előmutatni a nyil­vántartásokat és általában a községi elöljáró­ságok épp úgy tartoznak engedelmeskedni, mint a főszolgabírónak. — A jegyzők fizetésének kiutalványozása. A koalícziós politika folytán előállott költség­­vetés nélküli állapot következtében a községi és közjegyzők fizetésének kiegészítésére szol­gáló pótlékot az 1905. évre mindeddig nem utalványozták ki. Mint értesülünk, a belügy­minisztérium számvevősége most utasítást kapott, hogy a jegyzők fizetési pótlékának kiutalványozása iránt haladéktalanul végezze el a szükséges munkálatokat. Ezeknek alap­ján a jegyzők valószínűleg husvét tájban megkapják illetményeiket. A politikai helyzet: Széll békeakcziója. Széll Kálmán kibontakozási tervének a hite mozgásba hozta az egész politikai életet. Bánffy Dezső báró levele úgyszólván egészen háttérbe szorult s ezzel csak akkor kezdtek ismét foglal­ságot kereséséből, hogy az a modern, a­mi még eddig nem volt, a­mit eddig mindenki máskép­pen csinált. S a maguk vérátömlesztettségével az ujszervek nyomán értelmetlen bolondériákba tévednek. A nyomasztó iskolaisággal viaskodó modernek egyéniséget érvényesítenek, ők pedig a diadalmas egyéniségek jogait félreértvén, új iskolaiságot kalapálnak össze.« Erős igazság van ezekben a sorokban, konstatálása annak, hogy ezek a lármás pro­­zeliták nemcsak álmodernek, hanem álművészek is. Mert a­kiben nincs egyéb, csak az irány, annak nincs köze a művészethez, az legföl­jebb mesterember s esetleg még annak is rossz. Valóban, a konzekvenczia, a­melyet a tár­latra nézve levonnak, a legsúlyosabb igazolása ennek az állításnak. Általában rossznak mond­ják a tárlatot, tudatlansággal, éretlenséggel telinek. Ez az eredmény, ez a kritika teljes meg­erősítése a mi felszólalásunknak, belátása annak, hogy az a művészeti türelmetlenség, a­mely ellen felszólaltunk, a­mely a maga tudatlan vakságában terrorisztikusan lép fel és megrontja a nagyközönség után a művé­szet novioziusait is, művészeti életünk leg­nagyobb baja, a­mely ellen minden jobb ér­zésű embernek, laikusnak és hozzáértőnek, sőt még az új irány komoly képviselőinek is tiltakozni kell. Az éretlenség ne tépdesse meg az érdemesek nálunk sovány dicsőségét, ba­bérját. E tiltakozás kifejezéséül, valamint a jobbérzésűek önkéntelen együtthaladásának jeléül konstatáltuk felszólalásunk visszhang­ját s az új hangokat, a­melyek más oldalról ugyane czélból megszólaltak. Köszöntjü­k őket, mennél számosabban lesznek o­kozni, a­mikor koalícziós források hívei c­áfolni kezdték Széll kibontakozási vállalkozását, azt adván okául bécsi utjának, hogy magánügyek vitték a császárvárosba. A czáfolatok azonban mit sem apasztottak az érdeklődésen s az uj kibontakozási terv körül egész napon át csak úgy rajzottak a legkülönfélébb kombinácziók. Érdekesek a bécsi lapok hírei A Zeit eze­ket írja: »Széli Bécsbe érkezett s az a szándéka, hogy mint titkos tanácsos kihallgatást kérjen az ural­kodótól. Ha Szélit az uralkodó elé bocsátják, akkor a szövetkezett ellenzék végrehajtó­ bizott­ságának fölhatalmazásával azt fogja javasolni, hogy az uralkodó kössön olyan kompromissziu­­mot a koalíc­ióval, a­melynek alapján a kato­nai kérdések ez idő szerint egészen mellőzhetők volnának. Széli fáradozásának eredményét az el­lenzék vezérei a legnagyobb izgalommal várják s remélik, hogy Szélinek sikerülni fog rábírni az uralkodót arra, hogy az új választás ügyében elfoglalt álláspontját megváltoztassa. Az ellenzék vezéreinek meggyőződése szerint, a béke ma is minden pillanatban létrejöhet és a valóság az, hogy a béke meg is volna abban a­­pillanatban, a­melyben az uralkodó az uj választást el­rendelné. Széll hajlandó volna az uj kor­mány élére állani és a választást vezetni, s azt hiszi, hogy mérsékelt többséget tudna sze­rezni ama programm számára, melyet szent­gotthárdi beszédében kifejtett s programmjából kiküszöbölhetné mindazokat a pontokat, a­me­lyek az uralkodóra nézve elfogadhatatlanok. Azok az informác­iók, a­melyeket Széli az uralkodó elé terjeszt, nem csupán Széli impresszióin nyug­szanak, hanem a vezérlő­bizottság szerdai ülése egyenesen fölhatalmazta Szélit, hogy a koalíc­ió nevében megígérhet a kedvező megoldást arra az esetre, ha a király elrendeli az új választást.« A N. Fr. Presse írja: »Széli Kálmán Bécsbe érkezett és egy belvárosi szállóban szállott meg. A volt miniszterelnök barátai körében azt mond­ják, hogy Széll Kálmán utazásának czélja ma­gánügy. Széll ugyanis faeladás dolgában jár Bécs­ben s ebben a dologban a Fakereskedelmi Rész­vénytársasággal tárgyal. Holnap visszatér Magyar­­országba. Barátai körében kijelentette, hogy fel­szólítás nélkül nem szándékozik, a mostani viszo­nyok között a politikába beleavatkozni.­ Ugyancsak a N. Fr. Presse tegnapi esti lap­jában Kibontakozási tervek czimmel már be­hatóan foglalkozik Széll utjával s nem tartja lehetetlennek, hogy a volt miniszterelnökre új poli­tikai szerep vár. A czikk azután sorra veszi a kibontakozási terveket és bírálja a koaliczió magatartását, a­mely most már teljesen kikap­csolta a katonai kérdéseket. Ha tehát az ellen­zéki pártok koalicziójának újabb terve volna a kibontakozásra, az csak azt bizonyítaná, hogy eddig nagy hibákat követett el s a magyar nemzetet benső szükség nélkül sodorta bonyodalmakba s kény­­szerítette a koronával konfliktusra. A­mit a koalíczió most már állítólag maga is akar, arról még néhány hét előtt azt hangoztatta, hogy haza­árulás. De még talán későn is jön a koalíczió kibontakozási terve. Ezelőtt a korona kész volt a többséget meghívni a kormányra, most leg­alább is kétséges, hogy megvan-e a hajlandóság és a bizalom iránta. Mindazonáltal figyelmet ér­demelnek az új kibontakozási tervek, mert minden lehetséges kísérletet meg kell tenni, mi­előtt a parlament nélkül való állapot és az al­kotmányválság tényleg beáll.« A M. H., a­mely tudvalevőleg közel áll Széll Kálmánhoz, a következőket írja : »Egyes laptársaink azt írják, hogy Széll Kálmán Bécsben­ van és titkos tanácsosi minő­ségében kihallgatást kér a királytól. Értesülésünk szerint e­­z, mint az ezzel kapcsolatos híresz­telések önkényes kombinácziók, mert tudomásunk szerint Széll Kálmán magánügyekben időzik Bécsben.« A Pesti Napló­nak Bécsből ezeket jelentik: »Széll Kálmán volt miniszterelnök két nap óta Bécsben időzik. Annyi bizonyos, hogy magán­ügyben is jár, mert órákon át tárgyalt egy erdő eladása dolgában a Fakereskedelmi Részvénytár­sasággal. A mai lapok közlései nagy feltűnést keltettek Bécsben és természetesen az újságírók sorjában felkeresték Szélit, a­ki azonban senki­nek sem adott felvilágosítást. — Teljesen magánügyben járok ! — mondta. — Semmi indító ok sincs arra, hogy én felszólí­tás nélkül a dolgokba avatkozzam. A hozzá közelálló körökben egész határo­zottan mesének is mondják az egész kibontako­zási akc­ió hírét. Vannak viszont, a­kik azt beszélik, hogy Széll csakugyan azért utazott Bécsbe, hogy a királynál megkísértse a válság irányítása dolgában eljárni. Az udvarnál azonban olyan informácziókat szerzett, hogy elállott attól a tervétől, hogy audiencziára jelentkezzék.« A Pesti Hírlap »komoly helyről« írja ezeket: »Nem hiszszük, hogy megtörténhessék. Széll Kálmán szentgotthárdi nyilatkozatairól tudomást szereztek Bécsben. És ha azok után nem bízták meg, úgy lehetetlen, hogy most ő maga jelent­kezzék. Széll Kálmánnak volt korábban kibon­takozási terve s ezt zavarták össze a mostani bécsi utazással, de az a kibontakozási terv a jelenlegi helyzetben már nem alkalmazható. Ugyan­csak a régi tervre vonatkozott a 173 független­séginek a támogatása, mert hisz ez idő szerint ennyi volt képviselőt nem is lehetett volna meg­kérdezni.« Az Újság, a mely — mint annak idején Andrássy Gyula grófnak titokban tartott és so­káig c­áfolt bécsi útját — Széll Kálmán új ki­bontakozási tervét elsőnek írta meg, a c­áfola­­tokkal szemben ezeket írja: »Széll Kálmán bécsi útjáról hozzá közelálló körök kétféle verziót is terjesztenek. Az egyik szerint Széli pusztán magánügyben időzik a császárvárosban, pusztán fát akar eladni egy osztrák fakereskedő-társaságnak. A másik verzió szerint ez a bécsi út teljesen politikai jellegű, a Széll Kálmánnak királyi kihallgatásban való ré­szesítését czélozza. A kihallgatáson előadná a koalíczió fővezé­reivel megállapított új kibontakozási program­­mot: koalícziós kabinet Széll Kálmán miniszter­­elnökségével ; a választások április tizenegyedikén való elrendelése ; a katonai kérdések teljes­­ki­kapcsolása és a két év előtti status quo vissza­állítása ; a Fejérváry-kormány ténykedéseinek a korona intenczióihoz mért parlamenti és egyéb tekintetben való födözése. Ezek volnának a programm főpontozatai, a­melyeknek alapján ki­rályi hozzájárulás esetén a koalíc­ió minden pártja készséggel támogatná az új kormányt. Minden informác­ió arra vall, hogy ez utóbbi verzió áll a válsághoz legközelebb, noha valószínű, hogy Széli egy és más magánügyet is elintéz bécsi útja alkalmából. Hogy eddig még kihallga­táson nem volt, az arra vall, hogy eddig még nem juttathatták a király elé Széll Kálmán fá­radozásának czélját, vagy arra, hogy a király egyelőre marad eddigi elhatározása mellett s mostanság nem nyújt Széll Kálmánnak alkalmat arra, hogy kibontakozási program­ját magán­­kihallgatáson elmagyarázhassa. Az bizonyos, hogy a koalíc­ió fővezérei meg­állapodtak Széll Kálmán támogatásában; az is bizonyos, hogy ezt a megállapodást Széll Kálmán­nal való tanácskozások alapján Andrássy Gyula gróf kezdeményezte és vezette, a ki legutóbbi királyi kihallgatása után bejelentette a vezérlő­­bizottságnak, hogy Bécsben Széll Kálmánt aján­lotta maga helyett a kibontakozás munkájára és ezzel kapcsolatban a kormányelnökségre; sőt az se lehetetlen, — a fővezérek igen jól tudhatják — hogy Bánffy Dezső bárónak a vezérlő-bizottság­ból és a pártszövetségből történt kilépése jórészt arra vezethető vissza, hogy Széll Kálmán Andrássy Gyula gróf révén napról-napra határozottabb vezérszerepet nyert a vezérlő-bizottság irányítá­sában. E bevezetés természetes alapja annak a föl­tevésnek, hogy Széll Kálmán számára a koalíc­ió irányadó tényezői között erősen munkálták a ta­lajt, sőt talán kellőleg meg is munkálták, így, ha tekintetbe veszszük azt a minden pillanatban tettre kész hazafias elhatározást, a­mely Széll Kálmánt a jog, törvény, igazság és alkotmányos­ság védelmében vezeti, talán nem tévedünk, ha a mostani tára és ennek előbb említett antecre­­dencziáira vonatkozó »illetékes« és »legilletékesebb« dementiket alaptalanoknak mondjuk.« Arra a hírre, hogy a koalíczió köreiben, de különösen a függetlenségi pártban nagy »fel­háborodással« fogadják a paktum-híresztelést. Az Újság megjegyzi, hogy a függetlenségi pártkör­ben tegnap délelőtt és délben egyetlen lélek se járt, sőt a többi koalícziós pártkörben sem. Az alkotmánypárt tagjai tegnap este szokat­lan nagy számban gyűltek össze a pártkörben. Péntek este mindig népesebb a pártkör, mert ilyenkor konferál a párt intézőbizottsága,­­ rendszerint a klub dolgairól. A tegnapi össze­jövetel azonban nem a heti konvencziónak szó­lott. Széll Kálmán bécsi dolgáról vártak ked­vező informác­iókat, különösen arról, hogy Széll

Next