Magyar Nemzet, 1906. május (25. évfolyam, 102-127. szám)
1906-05-01 / 102. szám
Budapest, 1906. XXV. évfolyam, 102. szám. Kedd, május 1. Szerkesztőség: VII., Miksa utcza 8. szám II. am. Telefon : 58—92. Városközi (Interniban) telefon 31. Egisz évre 24 kor., félívre 12 kor., negyedévre 6 kor, egy hónapra 2 kor.. Egyes fírm helyben és vidéken 8 fillér. Kiadóhivatal: VII. ker, Kerepesi út 54. szám. Telefonszáma: 64—01—02—03. A választások: Budapest, április 30. Teljes rendben és imponáló nyugalom közepett folynak le országszerte a képviselőválasztások. Az ország megértette a koalíciós kormány misszióját és képviselőit azzal a megbízatással küldi be az országgyűlésbe, hogy a kormányt feladatainak teljesítésében teljes erővel támogassák. A Wekerle-kormány a maga feladatait szabatosan körvonalazta és amikor a kerületek a maguk politikai bizalmának exponenseit azzal a mandátummal küldik az ország tanácsába, hogy ott e feladatok teljesítését tegyék lehetővé, akkor tulajdonképpen a pártok arányának nincs is az a jelentősége, ami teljesen normális viszonyok közepett az erőviszonyok új megoszlásában rejlenék. Éppen ezért nem is veszszük túlságosan a szívünkre, ha a kormány elleneseinek táborából gúnyos szemrehányások repülnek a kabinet 67-es tagjai felé, hogy ime miképpen intézik a választásokat, melyekből többségben függetlenségi képviselők kerülnek a képviselőházba. Ezzel a váddal szemben elsősorban megállapítható, hogy a kormány a választásokat nem intézi, hanem intézi az ország, melynek mód adatik, hogy politikai véleményét szabadon nyilvánítsa. E mellett pedig éppen az a tény, hogy a függetlenségi jelöltek túlnyomó részben megválasztatnak, holott úgy a kormányelnök, mint a belügyminiszter a 67-es alapnak híve, eklatáns cáfolata annak a másik vádnak, hogy a választókerületekre ráerőszakolnák a kandidátusokat. Mert azt talán mégsem teszik fel, hogy a 67-es kormányelnök és a 67-es belügyminiszter függetlenségi jelölteket oktrojálna a választópolgárságra. A tény az, hogy itt semminemű o drog nem történt és nem is történik, hanem az ország szabad megnyilatkozás útján választja meg képviselőit. Aggodalomra pedig a választások eredménye elé csakis akkor tekinthetnénk, ha a várható eredmény veszélyeztethetné a kormányfeladatok teljesítését. Arról azonban, hogy ez ne történjék, maga az ország gondoskodik. A Wekerle-kormány normális állapotokat fog teremteni az országban. Rendbe hozza az ország adminisztrációját, rendet teremt a pénzügyekben és megalkotja a választási reformot az általános választói jogosultság alapján. Ebben a munkájában egyaránt számíthat a választásokból kikerülő hatvanhetesek és negyvennyolczasok támogatására. És ez a döntő szempont. A „MAGYAR NEMZET" TÁRCZÁJA. — Április 30. — Bűn és büntetés. Irta: Herczeg Dezső. 1. Mikor büntetik a katonát. Tavaszi reggel volt. A nap vérpiros korongja lassan bontakozott ki a sűrű felhőfátyol közül és erőtlen sugarai végigcsókolták a gyakorlótér félig letaposott füvén a csillogó harmatot. A gyakorlótérre vezető keskeny után — a teret keletről határoló vasúti töltés felől nézve — feltűnt egy mozgó fekete pont, mely a mily mértékben közeledett, annyira nagyobbodott. A gyakorlott szem nyomban felismerte: a hetedik század volt. A század előtt pej kanczáján, a »Linán« Leopold von Herbacsek kapitány és cs. és kir. kamarás ur lovagolt. A kaszárnyában mindenki tudta, hogy a kapitány ma rossz kedvében van, mert ilyenkor századjával elsőnek jelenik meg a gyakorlótéren. — Ma erős napunk lesz megint! — adták tovább egymásnak a legények. Míg máskor a jelszó: »Keveset de jók, ma sokat és bármily jó legyen is, csak rossz lesz! Virgoncz, tüzes lován körülugratta a századot, hol elől lovagolt, hol oldalt, majd meg hátul tűnt fel délezeg alakja és szája mindig, mindig osztotta a dúsan felszerelt szitkokat és jókívánságokat. — Ez semmi! Mind semmi! Alusztok ma megint ? No majd felébresztelek benneteket kissé ! .. Vigyázz ! Súlyba! Futólépés, indulj . „ A trombitás tele tüdővel fújta: »Tra-ta, tra-ta, tra-ta . .« Az altisztek ijedten buzdították a legénységet : —• Szépen dolgozni . .. Erősen fellépni . . . Az őrmester halkan számlálgatta a taktust: — Eins . .. eins . . . bal . . . jobb . .. erősebben . . . még jobban . . . A sok nap barnított arcz merően, bátran tekintett parancsnokára, alakjuk kiegyenesedett, mellüket kidüllesztették, jobb kezük előírás szerint átfogta a fegyver szíját, baljukat a bajonettre szorították, lábukat egyöntetűen ütötték a földre, hogy nyomában fa többé bizonyára nem nőtt és mintha egy ember lépne, egy dobbanás hallatszott, ha megálltak, mintha csak egy sarok ütődne össze, ha fegyverfogást csináltak, egy mozdulat látszott, mert minden, mint a karikacsapás, — de hiába Herbacsek kapitány úr, miért, miért nem, — nem volt megelégedve ... — Mi van ma veletek? . . . Nem bánom, ha estig is itt maradunk, de addig haza nem megyünk, mig úgy nem execzi rostok, a mint én akarom! Kardjával eszeveszetten hadonászott és pihenés nélkül, folytonosan dolgoztatta a legénységet. Végigtekintett a századon. Úgy álltak előtte legényei, mint a czövek. Kivetni valót igazán nem találhatott rajtuk. Pedig borzasztó haragját ki kellett valakin tölteni. — így nem megy ez tovább, majd csinálok itt rendet! — ordította féktelen dühében. Majd megtanítják én benneteket! . . . Suszternek és szabónak hat óra vas! Jegyezze föl, őrmester! Múlt az idő. A többi század, bár jóval később jött, már visszatért a kaszárnyába, csak a hetedik század volt még künn. Közeljárt délhez az idő, midőn végre Herbacsek százados úr tajtékzó lován ülve, visszavezette a századot. Mikor leszállt a lóról az őrmester állt eléje. Állásba vágta magát és jelentette : — Százados úr hat óra , vasat adott a szabónak és suszternek ... — Igen, na ? — Jelentem alássan, ki sem voltak rukkolva ma, a műhelyben dolgoznak . . . Még mindig dühösen szakította őt félbe a százados: — Úgy, akkor harmincz nap kaszárnyaáristom, mert ha ott lettek volna, bizonyára még rosszabbul ment volna ... 2. Miért büntetik a katonát. A főhadnagy az ajtó küszöbén megállt és visszaszólt legényének: — Szekeres, hallottad, reggel hat órakor kirukkolás ? El ne felejts egy órával előbb, tehát órakor felkelteni, értetted ? Szekeres László valóságos tiszti szolga feszesen állásba vágta magát és csak ennyit mondott: . .— Értettem, főhadnagy úr. A főhadnagy megszokásból jobb kezének mutatóujját egy másodperczre sapkájának ellenzőjéhez emelte, köszönésképpen, azután kifordult a lakásból. — Ez is csak holnap tér haza ma, — gondolta magában Szekeres — látván gazdáján az uj attilát, a szalonkardot az uj porte-epéével, meg az újdonatúj sapkát. Aztán az órájára nézett és konstatálván, hogy hét óra felé jár az idő és neki Marival, a szépséges Marikájával találkozója van, sietve zsebre dugott a főhadnagy úr czigarettái közül néhányat, fejére csapta extra sapkáját, lezárta a lakást és fütyörészve lefelé haladt a lépcsőn. A politikai helyzet. A parlamenti elnökök. A képviselőház elnöksége. A politikai pártokban már élénk beszélgetés tárgya, hogy kik legyenek elnökei ? A Ház elnökéül minden bizonynyal Jusík Gyulát, a volt elnököt választják meg, nem csupán azért, mivel az elnököt ezúttal is a függetlenségiek táborából, mint kétségtelenül a legnagyobb párt sorából jelölik ki, hanem különösen azért, mivel Justh Gyula a pártok osztatlan bizalmát bírja. Bolgár Ferencznek honvédelmi államtitkárá történt kinevezésével az alkotmánypárt új alelnököt jelöl. Értesülésünk szerint első alelnöknek Nagy Ferenczeé, az alkotmánypárt ügyvezető elnökét kívánja megválasztani az alkotmánypárt, de sok a híve Issekulz Győzőnek is. A képviselőház másik alelnöke Rakovshy István, a néppárt alelnöke lesz. A főrendiház elnöksége. A főrendiház elnöki állásáravonatkozólag Széll Kálmán kijelentette, hogy e tisztséget nem hajlandó elfogadni. Mindamellett Széll Kálmán környezetében azt mondják, hogy ezzel a kérdést még nem kell eldöntöttnek tekinteni, mert ők úgy tudják, hogy a kormány rá akarja bírni Széll Kálmánt az elnökség elvállalására s nemsokára, amikor Szél Kálmán a napokban Budapestre jön, vele újabb tárgyalásokat kezd. A közigazgatási bíróság új elnöke, Wlassics Gyulát, az egykori kultuszminisztert a mostani kabinet tagjai sorában azért kell nélkülözni, mert a kabinet tagjait a béke biztosítása érdekében a pártvezérek közül kellett kiválasztani. Mindamellett most Wlassics Gyula a kormánynyal egyenrangú pozícióba jut, tudniillik Wekerle Sándor helyébe őt nevezik ki a közigazgatási bíróság elnökévé. A kinevezés már