Magyar Nemzet, 1906. június (25. évfolyam, 128-153. szám)

1906-06-01 / 128. szám

1906. június 1. MAGYAR NEMZET. A kereskedelmi szerződések. Jóváhagyott törvénytelenség. Nevezetes módosítás. Gyorsan dolgoznak a képviselőház bizott­ságai : tegnap az indemnitást és az ujonczo­­kat intézték el, ma pedig a közgazdasági bi­zottság intézte el a kormánynak a megkötött kereskedelmi szerződések beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatát. Elsőben is kijelentették, hogy a kereske­delmi szerződéseknek parlamenten kívüli meg­kötése a legnagyobb sérelmek egyike. De a megteremtett tényleges állapottal számolni kell, s ezért a jogtalan tényleges állapotnak meg kell adni a jogi alapot. Ezt Földes Béla előadó mondotta. Nagy Ferencz valamivel keményebb volt. — Hisz a szerződések tartalmát nem is­meri a parlament! — így szólt. — Nem sze­rencsés megoldás, hogy az új kormány girójá­­val látja el az előző kormány intézkedését. Ha jók a szerződések, akkor el lehet fogadni gyorsan, ha rosszak, akkor nem szabad felha­­talmazást adni az életbeléptetésükre. Bizalomból azonban ezt is megteszi. Erre már maga Kossuth Ferencz keres­kedelemügyi miniszter válaszolt. — Nem látjuk el girónkkal, hanem egye­nesen törvénytelennek mondjuk a törvényjavas­lat indokolásában az előző kormány eljárá­sát. Itt tisztán arról van szó, hogy a tör­vénytelen állapotból, ha szokatlan úton is, kivezessük az országot. Darányi Ignácz még egy szemponttal ki­egészítette Kossuth fejtegetését, azzal,­ hogy ez a javaslat szükséges a további kereske­delmi szerződéses tárgyalásokhoz. Végezetül elfogadták Lengyel Zoltánnak egy nevezetes módosítását, mely szerint az 1917-ik éven túl való érvénynyel kereskedelmi szerződés nem köthető. A törvényjavaslat erre vonatkozó szakasza a módosítás után így szól: »Fölhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy a külállamokkal 1907. évi deczember 31-én túl, de legkésőbb 1917. deczember vé­géig terjedő hatálylyal is a törvényhozás jó­váhagyásának fen­tartásával kereskedelmi szerződéseket köthessen.» Ez ugyan nem tetszett Nagy Ferencznek, de kétségtelen, hogy ennél kevesebbet nem lehetett megtenni az önálló vámterületre való áttérésnek legalább az 1917. évben való bizto­sítása érdekében. Még így is sok, hogy a kereskedelmi szerződéseket parlamenti hozzájárulással ma­guknak a szerződéseknek megvitatása nélkül életbeléptetik. A Beck lovag missziója. Királyunk osz­trák bizalmi embere, ki azzal a megbízással távozott tegnap a hofburgból, hogy puhatolja ki, lehetséges-e Ausztriában parlamentáris kor­mányt alakítani, tegnap azonnal megkezdte és mint Bécsből táviratoztak, ma folytatja tárgyalásait az osztrák vezérpolitikusokkal. Hir szerint Beck lovag kijelentette a pártok vezéreinek, hogy az alakítandó kormány leg­sürgősebb feladata lesz a Magyarországgal való viszony szabályozása és a választási reform keresztülvitele.­­ A franczia püspökök hazafisága. Az egyház és állam nagy érdekösszeütközésének pillanataiban a franczia püspöki kar megőrzi lángoló hazafiságát. Ezt látjuk abból a táv­iratból, melyet a püspöki konferenczia teg­napi üléséről hoz a táviró. Az ülésen Richard bíboros, miután a pápának a franczia püspökök­höz intézett levelét felolvasta, egy a pápához intézett táviratot olvasott fel, a­melyben ki­jelenti a konferenczia, hogy bármi történjék is. Francziaország püspöki kar­a küzdeni fog a vallás érdekei és a haza nagysága és felvirág­zása érdekében. A püspöki kar rajongó szere­tettel csüng franczia hazáján, a­melyet minden erejével szolgálni óhajt. RENDŐRRENDŐR! Vizsgázó konstablerek. A székesfővárosi államrendőrség Mosonyi­­utczai laktanyájában ma folytak le az őrmesteri vizsgálatok. A főkapitány ez alkalommal meg­hívta a sajtó képviselőit is és megengedte, hogy közvetlen bepillantást nyerjenek a rendőrlak­tanya életébe. A szemlére megjelent újságírókat Lickl Géza főparancsnok szívélyes előzékenységgel kalauzolta végig az intézetben. Az első tere­ntben éppen Lányi Miklós, Orbá­n Péter, Tóth II. Imre, Tóth V. István, Zsebeházi Antal és Maga József ellen­őrök vizsgáztak az őrmesteri rangra. Meglehe­tősen nehéz vizsga ez. A nagyközönség alig tájékozódott arról, meny­nyit kell egy rendőrnek tudnia. Az őrmesteri vizsgák anyagát a következő tárgyak képezik: alkotmánytan (!), büntető törvények, kihágási tör­vények, vadászati, halászati, munkaszüneti (!!) törvények, minisz­eri, fővár­s­, főkapitányi ren­deletek, számvevőségi szabályok, földrajz, szám­tan, magyar történelem stb. Igen értelmes, józan és érdekes felele­tket volt módunkban ez alkalommal hallani. Külö­nösen meglátszott, hogy Magyarország alkot­mányával, törvényeivel mindegyik vizsgázó tisz­tában van. — Mit ért alkotmány alatt? — kérdezte az egyiktől Jeszenszky. — Az alkot­mány az államkoi hiányzásnak az a módja, mikor az államhatalom gyakorlása egyenlő joggal oszlik meg a nép és a király között — felelt igen okosan a kérdezett. — Nálunk milyen a kormányforma ? — Alkotmányos egye­duralom, — felelte a vizsgázó, de rögtön megmagyarázta, hogy a nem­zet által hozott törvényeket ő felsége szentesíti. — Ki rövidíti meg az államot a pénz­tör­vény elleni vétséggel ? — Az, a ki valamely érczpénzből levakar ... vagyis csak az aranypénzből, mert más érez nem fizeti ki magát. A főparanc­snok ezután az újonczokat mu­tatta be, a­kiket Laky rendőrfelü­gyelő képez ki szépírásból, helyesírásból, fogalmazásból fokoza­tosan. Végül a gyors kivonulást mutatta be a fő­­parancsnok a laktanya udvarán. A riadóra az összes készenlétben lévő gyalogos és lovasrend­őrök előálltak kivonulásra készen. Az ö­tözködés, nyergelés és sorakozás rendkívül gyorsan történt meg. Mindössze két és fél perczig tartott. S ekkor eszünkbe jutott, hogy az ember éjszaka néha egy félóráig riadozhat a nélkül, hogy egyetlen­egy szál rendőr is jelentkeznék. És hiába kiabál megszakadásig: — Rendőr! Rendőr! Ezután az újságírók a helyiségeket nézték meg. A szemle tizenegy óra után ért véget. Ez a bemutatás főleg azért történt, hogy a sajtó közvetlenül meggyőződhessék, mily téves a közvélemény felfogása a rendőrségről. Meg kell jegyeznünk ezzel szemben, hogy a vezetők főleg arra igyekeznek a rendőröket kioktatni, hogy a polgárok iránt mindig a legnagyobb udvariassá­got és előzékenységet tanúsítsák, s hogy ez mennyire sikerül, az egészen más kérdés, a­melyre mindannyiunk meg tudná adni a feleletet.­ ­ ÚJDONSÁGOK. — Hegyi Aranka szanatóriumban. A mai nap végre meghozta az örvendetes változást a nagybeteg művésznő számára. Örömmel adunk hírt arról, hogy Hegyi Aranka állapotában lénye­ges javulás állt be. Rendes látogatóival élénken, hosszasan és meglehetős nyugodtsággal társal­gott. Egész lényét, mindenkinek örömére, bizonyos üde élénkség hatotta át. A tegnapi láz és nyug­talanság elmúlt. Délben megjelent Tauszk dr. orvostanár, a­ki konstatálta, hogy a javulás jelen­legi állapota mellett a művésznő szanatóriumba szállítható. Hozzátartozói ennélfogva elhatározták, hogy ha betegsége súlyosabbá nem válik, akkor vasárnap átszámítják a Városmajorban levő Surányi­­Szanatóriumba. 3 Kitüntetett egyetemi hallgatók. ----0^0 —— Királyi felavatás. Apponyi — a király képviselőjé. A Tudományegyetemnek három jelesen vég­zett hallgatója részesült ma abban a ritka ki­tüntetésben, hogy az egyetemi tanács a király kiküldöttének jelenlétében sub auspiciis regis avatta őket doktorrá. A három kitüntetett ifjú, pulyosi Pataky Arnold, a­kit a hittudományok, Semtei Róbert, a­kit az államtudományok és Szabó Imre Dezső, a­kit a bölcsészettudományok tudoraivá avattak. Mind a hárman kitartásuk és szorgalmuk jeléül a király drágaköves gyűrűjét kapták jutalmul, a melyet ő felsége képviseletében Apponyi Albert gróf kultuszminiszter nyújtott át nekik buzdító beszéd kíséretében. Az ünnepélyt Láng Lajos rektor nyitotta meg s üdvözölte Apponyi Albert grófot, mint a király képviselőjét, mint kultuszminisztert és mint az egyetem díszdok­torát. Az üdvözlésre Apponyi Albert kijelentette, hogy örömmel jelent meg az ünnepségen. — Az alkotmányos király képviselője adja át — mondta Apponyi — önöknek a királyi gyűrűt, a­mely tehát emlékeztetni fogja önöket egész életökön át, hogy a tudománynak azon lelkiismeretes ápolása mellett, a­melyre az imént fogadalmat tettek, mindenkor legyenek hű­k a királyhoz, az alkotmányhoz és a nemzethez. Ezután kezdetét vett az avatási aktus. Székely István dr. hittudományi dékán rö­viden ismertette Pataky Arnold, a hittudományi kar jelöltjének életrajzát. A dékán beszéde után a hittudományi kar jel­­tje röviden elmondta doktori disszertácziójának tartalmát, a­mely az új szövetségi kánon történetéből vette tárgyát. Majd Király János, a jog- és államtudományi kar dékánja méltatta a kar jelöltjének, Semsei Róbertnek eddigi pályafutását. Semsei ezután előadta az ártörvényekről szóló tudori értekezésének rövid foglalatját. Pasteiner Gyula dr. a bölcsészettudományi kar dékánja a kar elöltjének, Szabó Imre Dezső­nek tanulmányi sikereit vázolta, Pasteiner beszé­dének elhangoztával Szabó Imre Dezső előadta disszertáczióját: A magyar országgyűlések tör­ténete a Jagel­ók korában czimen. A jelöltek nevében ezután Pataky Arnold kérte a tanácsot, hogy avassa őket doktorokká. Ez a szokásos eskü letétele után meg is történt. Ezzel az ünnepély véget ért. Apponyi Albert gróf éljenzés közepette a rektori szobába vonult, a­hol a tanács tisztelgését fogadta. A minisztert távozásakor lelkes ovácziókban részesítette a közönség s az éljenzésekből kijutott Láng Lajos rektornak és az egyetem taná­csának is.

Next