Magyar Nemzet, 1906. augusztus (25. évfolyam, 180-205. szám)
1906-08-01 / 180. szám
Budapest, 1900. IIV. évfolyam, 180. szám. Szerda, augusztus 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal VH., Miksa utcza 8. Telefonszám: 58—92. Városközi (Interniban) 31. Egyes szám helyben és vidéken 2 krajczár. Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 korona, egy hónapra 1*40 korona. Politika a malomsztrájkban. ■ o O ■' Osztrák aknamunka. A magyar liszt veszedelme. Az összes fővárosi malmokban még mindig szünetel a munka. Munkaadók és munkások rideg ellenfelekként állanak szemben egymással és egyelőre aligha remélhető, hogy a kiélesedétt differencziák ki fognak egyenlítődni. A munkabeszüntetés dolga külsőleg gazdasági harcznak látszik, valójában azonban politikai momentumok vannak mögötte. A budapesti malommunkások mozgalmát, mint beavatott forrásból értesülünk, a bécsi malmok köréből szítják. Elsősorban az ő érdeküknek látszik, hogy a budapesti malmok üzemében fennakadás történjék, mert ez a kényszerű munkaszünet főképpen a bécsi malmoknak válik hasznára. Egy hét óta óriási mennyiségű gabona, szinte harmadfél millió méter mázsa hever Budapesten őrletlen állapotban. Még többet tesz ki az a gabonamennyiség, amely a vidéken marad, mivel a malmok üzemének szünete miatt nem küldik fel Budapestre. Itthon marad gabonánk jórésze éppen az idén, amikor oly dús aratásunk van, amilyenre eddig alig van példa. Az idén nem tudunk exportálni éppen abból, ami Ausztriába és a külföldre való kivitelünknek egyik legjelentékenyebb részét teszi. Malomlisztkivitelünk hatvan-hetven százaléka Ausztriába megy, a többi az egyéb külföldre. Most, hogy a malmok nem dolgoznak, ez a helyzet természetesen meg fog változni. Nemhogy mi exportáljuk feldolgozott nyersterményeinket Ausztriába, hanem mi kerülhetünk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy Ausztriára szorulunk. A rozsból máris kifogytunk, ■úgy hogy Bécsből kell vennünk. A bécsi malmok azonban nem maguk eszelték ki ezt a csapást, amelyet a sztrájkoló malommunkások támogatásával nemcsak a hazai malomiparra, hanem a magyarországi agrárérdekek összességére rámértek. A bécsi baalmok mögött az osztrák kormánykörök állanak. Magyarországnak az a szándéka, hogy az önálló vámterület táján emanczipálódjék Ausztriától, Kosznra serkenti ellenségeinket. Iparunk még csak ezután fogfejlődni, ha már nem leszünk Ausztria gyarmata. Mezőgazdaságunk azonban a fejlettség nagy fokán van. A malommunkások sztrájkjának Bécsből való támogatása próbálkozás azzal, hogy mezőgazdaságunkra és egyetlen teljesen kifejlett iparágunkra éppen az idén, amikor még a rendesnél is nagyobb gabonakivitel várható, oly csapást mérjenek, melynek hatását sokáig megérezné az ország. POZSONY: PÉCS KÜLVÁROS/?. Osztrák üzletvezetés Magyarországon. Antiszemita kormpczió. A pozsony—bécsi villamos vasút ügyét ősz előtt már nem tárgyalhatják a képviselőházban. A kormánynak tudvalévően nagyon sürgősnek látszott a vasút dolga, a Máv. azonban kevésbé sürgősnek ítélte és a vasútról szóló törvényjavaslatot, amelyet apénzügyi bizottság letárgyalt már, a közgazdasági bizottság elé utasította. Ősz előtt tehát ebből a törvényjavaslatból már nem lehet törvény. Pozsonyban az utóbbi esztendők során nagy haladást tett a magyarság ügye. A város már jóval magyarabb, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt. Mindamellett Pozsony még mindig nem mondható magyar városnak, úgy hogy Bécsben nem ok nélkül nevezik »a császárváros külvárosának.« A tervezett villamos vasút pedig határozottabban még szorosabb kapcsolatot létesítene Pozsony és Bécs között. Nem akarjuk kétségbevonni a pozsonyiak hazafiságát, de aki az ottani viszonyokat ismeri, tisztában van azzal, hogy az új villamos vasút még inkább »Bécs külvárosává« teszi majd Pozsonyt. De még akkor is, ha ezt a szempontot figyelmen kívül hagyjuk és nem törődünk azzal, hogy Pozsony városnak nagynehezen megindult megmagyarosodása a jövőben talán vissza is fog fejlődni, akkor van még egy másik szempont is, mely ellene szól a tervezett vasútnak. Az új vasút, ezt még hivatalosan is kénytelenek beismerni, ha formailag nem is, de lényegben tisztára osztrák alkotás lesz. Nemcsak teljesen osztrák befolyás uralkodik majd rajta, de jórészt osztrák, pontosabban meghatározva alsó-ausztriai vezetés alatt lesz. Ezt a vezetést az alsó-ausztriai »landesausschuss« (tartományi választmány) fogja gyakorolni. Ez a körülmény pedig egyáltalában nem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen bennünk az iránt, hogy az új vasút igazgatásában és vezetésében a magyar érdekek is érvényesülhetnének. De nemcsak a speciálisan magyar érdekek forognak koczkán. Más baj is akad itt. Porzer doktor, az alsó-ausztriai tartományi vasúti hivatal ügyvezetője nemrég becsületsértési pert indított alkalmazottainak egy része ellen. A pert a múlt hónapban tárgyalták. A tárgyalás során kiderült, hogy az alsó-ausztriai tartományi vasutak vezetésében, az állások betöltésében, a kiadások elszámolása körül hihetetlenül nagy a korrupczió. Porzer dr. azonban a bécsi uralkodó pártnak, az antiszemita keresztény-szoczialistáknak egyik oszlopa; Így hát ezt a rut panamaügyet is buzgón eltussolták, nehogy a párt tekintélyén csorba essék. Nekünk azonban mégis le kellene vonnunk az ily esetekből a tanulságot. Az ilyen emberekkel nem lehet közösséget vállalni. Tessék a pozsony—bécsi villamos vasút magyarországi részét külön magyar vezetés alatt létesíteni és a Bécscsel való összeköttetés dórában külön szerződni, de a vasút közös, főképpen pedig alsó-ausztriai vezetése ellen föltétlenül tiltakozni kell. Il mull firpaipol. Ill Napoleon miniszterelnöke nyilatkozik. Franczia-osztráklasz szövetség. Miért nem jött létre? — Saját tudósítónktól. — Párisi munkatársunk felkereste Emile Olliviert, III. Napoleon császárnak miniszterelnökét, aki abban az időben vezette Francziaország ügyeit, mikor egész Európa nagy történeti átalakulásokon ment át. A látogatásra az a levél adta meg az alkalmat, melyet a Giornale d’Italia közölt, s amelyet II. Viktor Emánuel intézett III. Napóleonhoz. Ebben a levélben az olasz király egy franczia, osztrák-olasz szövetség eszméjét pendítette meg. A szövetség tudvalevőleg nem jött létre. S ennek okairól Ollivier a következőket mondotta munkatársunknak: — Sok olyan dolog van ez ügy körül, amit senki sem tud, amit senki sem irt meg és nem is fog megírni, de amit én szívesen elmondok önnek. Tudja meg a közvélemény a teljes igazságot. Ha az olaszok csak azt követelték volna, ami II. Viktor Emánuel levelében feltételül van szabva, mi okvetlenül megkötöttük volna a szövetséget, de Itália mást is kívánt. — Meg nem adható feltételeket? — Igen, olyanokat, az olasz király a pápai terület kiürítését követelte; a miniszterek azt kívánták, hogy a császári kormány kötelezze magát arra, hogy nem interveniál Olaszországban, ha bármi is történik az egyházi állammal, ami annyit jelentett, hogy Itália akár el is foglalhatja Rómát. Azt ■ állították annak idején, hogy Eugénia császárné keze van a dologban. De ez nem áll. A császárnénak csodálatos politikai intelligencziája volt, nem avatkozott az ügybe, a császár maga utasította vissza ezt a feltételt, melyet nem tartott összeegyeztethetőnek a franczia becsülettel. — Kegyed még ma is képtelennek tartja ezt a kikötést? — Természetesen, a császár nem hagyhatta így cserben a pápát. Ez gyávaság lett volna. Hiszen a pápa keresztapja volt a császár fiának, tehát az olasz feltétel abszurd volt. — S ez véget vetett az alkudozásoknak ? — Nem egészen. A három uralkodó leveleket váltott egymással, melyeknek lényege az volt, hogy veszély esetén egymást fegyveresen támogatják. Becsületszavukra mondották ezt s mikor a franczia-német háború kitört. III. Napóleon emlékeztette is őket ígéretükre. — Megtagadták? — Nem. Levelek vannak kezemben, a melyekben I. Ferencz József császár és II. Viktor Emánuel király kijelentik, hogy hajlandók a segítség megadására, de mert hadseregük békeállományban van, idő szükséges