Magyar Nemzet, 1906. augusztus (25. évfolyam, 180-205. szám)

1906-08-01 / 180. szám

Budapest, 1900. IIV. évfolyam, 180. szám. Szerda, augusztus 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal VH., Miksa­ utcza 8. Telefon­szám: 58—92. Városközi (Interniban) 31. Egyes szám helyben és vidéken 2 krajczár. Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyed­évre 4 korona, egy hónapra 1*40 korona. Politika a malomsztrájkban. ■ o O ■' Osztrák aknamunka. A magyar liszt veszedelme. Az összes fővárosi malmokban még min­dig szünetel a munka. Munkaadók és munká­sok rideg ellenfelekként állanak szemben egy­mással és egyelőre aligha remélhető, hogy a kiélesedétt differencziák ki fognak egyenlítődni. A munkabeszüntetés dolga külsőleg gazda­sági harcznak látszik, valójában azonban poli­tikai momentumok vannak mögötte. A budapesti malommunkások mozgalmát, mint beavatott forrásból értesülünk, a bécsi malmok köréből szítják. Elsősorban az ő érde­küknek látszik, hogy a budapesti malmok üzemében fennakadás történjék, mert ez a kényszerű munkaszünet főképpen a bécsi mal­moknak válik hasznára. Egy hét óta óriási mennyiségű gabona, szinte harmadfél millió méter mázsa hever Budapesten őrletle­n állapotban. Még többet tesz ki az a gabonamennyiség, a­mely a vidéken marad, mivel a malmok üzemének szünete miatt nem küldik fel Budapestre. Itthon marad gabonánk jórésze éppen az idén, a­mikor oly dús aratásunk van, a­milyenre eddig alig van példa. Az idén nem tudunk exportálni éppen abból, a­mi Ausztriába és a külföldre való kivitelünknek egyik legjelentékenyebb részét teszi. Malom­­lisztkivitelünk hatvan-hetven százaléka Ausz­triába megy, a többi az egyéb külföldre. Most, hogy a malmok nem dolgoznak, ez a helyzet természetesen meg fog változni. Nem­hogy mi exportáljuk feldolgozott nyerster­ményeinket Ausztriába, hanem mi kerülhe­tünk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy Ausz­triára szorulunk. A rozsból máris kifogytunk, ■úgy hogy Bécsből kell vennünk. A bécsi malmok azonban nem maguk eszelték ki ezt a csapást, am­elyet a sztráj­koló malommunkások támogatásával nemcsak a hazai malomiparra, hanem a magyarországi agrárérdekek összességére rámértek. A bécsi baalmok mögött az osztrák kor­mánykörök állanak. Magyarországnak az a szándéka, hogy az önálló vámterület táján emanczipálódjék Ausztriától, Kosznra serkenti ellenségeinket. Iparunk még csak ezután fog­­fej­lődni, ha már nem leszünk Ausztria gyar­mata. Mezőgazdaságunk azonban a fejlettség nagy fokán van. A malommunkások sztrájk­jának Bécsből való támogatása próbálkozás azzal, hogy mezőgazdaságunkra és egyetlen teljesen kifejlett iparágunkra éppen az idén, a­mikor még a rendesnél is nagyobb gabona­­kivitel várható, oly csapást mérjenek, mely­nek hatását sokáig megérezné az ország. POZSONY: PÉCS KÜLVÁROS/?. Osztrák üzletvezetés Magyarországon. Antiszemita kormpczió. A pozsony—bécsi villamos vasút ügyét ősz előtt már nem tárgyalhatják a képviselőház­ban. A kormánynak tudvalévően nagyon sür­gősnek látszott a vasút dolga, a Máv. azonban kevésbé sürgősnek ítélte és a vasútról szóló törvényjavaslatot, a­melyet a­­pénzügyi bizott­ság letárgyalt már, a közgazdasági bizottság elé utasította. Ősz előtt tehát ebből a törvényja­vaslatból már nem lehet törvény. Pozsonyban az utóbbi esztendők során nagy haladást tett a magyarság ügye. A város már jóval magyarabb, mint akár csak egy év­tizeddel ezelőtt. Mindamellett Pozsony még mindig nem mondható magyar városnak, úgy hogy Bécsben nem ok nélkül nevezik »a császár­­város külvárosának.« A tervezett villamos vasút pedig határo­zottabban még szorosabb kapcsolatot létesítene Pozsony és Bécs között. Nem akarjuk kétségbe­vonni a pozsonyiak hazafiságát, de a­ki az ottani viszonyokat ismeri, tisztában van azzal, hogy az új villamos vasút még inkább »Bécs külvárosává« teszi majd Pozsonyt. De még akkor is, ha ezt a szempontot figyelmen kívül hagyjuk és nem törődünk azzal, hogy Pozsony városnak nagynehezen megindult megmagyarosodása a jövőben talán vissza is fog fejlődni, akkor van még egy másik szempont is, mely ellene szól a terve­zett vasútnak. Az új vasút, ezt még hivatalosan is kénytelenek beismerni, ha formailag nem is, de lényegben tisztára osztrák alkotás lesz. Nemcsak teljesen osztrák befolyás uralkodik majd rajta, de jórészt osztrák, pontosabban meghatározva alsó-ausztriai vezetés alatt lesz. Ezt a vezetést az alsó-ausztriai »landes­­ausschuss«­ (tartományi választmány) fogja gyakorolni. Ez a körülmény pedig egyáltalá­ban nem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen bennünk az iránt, hogy az új vasút igazga­tásában és vezetésében a magyar érdekek is érvényesülhetnének. De nemcsak a spec­iálisan magyar érde­kek forognak koczkán. Más baj is akad itt. Porzer doktor, az alsó-ausztriai tartományi vasúti hivatal ügyvezetője nemrég becsület­­sértési pert indított alkalmazottainak egy része ellen. A pert a múlt hónapban tárgyalták. A tárgyalás során kiderült, hogy az alsó-ausztriai tartományi vasutak vezetésében, az állások be­töltésében, a kiadások elszámolása körül hihe­tetlenül nagy a korrupczió. Porzer dr. azon­ban a bécsi uralkodó pártnak, az antiszemita keresztény-szoczialistáknak egyik oszlopa; Így hát ezt a rut panamaügyet is buzgón eltus­solták, nehogy a párt tekintélyén csorba essék. Nekünk azonban mégis le kellene von­nunk az ily esetekből a tanulságot. Az ilyen emberekkel nem lehet közösséget vállalni. Tessék a pozsony—bécsi villamos vasút ma­gyarországi részét külön magyar vezetés alatt létesíteni és a Bécscsel való összeköttetés dór­ában külön szerződni, de a vasút közös, fő­képpen pedig alsó-ausztriai vezetése ellen föltétlenül tiltakozni kell. Il mull firpaipol. Ill Napoleon miniszterelnöke nyilatkozik. Franczia-osztráklasz szövetség. Miért nem jött létre? — Saját tudósítónktól. — Párisi munkatársunk felkereste Emile Olliviert, III. Napoleon császárnak miniszter­elnökét, a­ki abban az időben vezette Fran­­cziaország ügyeit, mikor egész Európa nagy történeti átalakulásokon ment át. A látogatásra az a levél adta meg az alkalmat, melyet a Giornale d’Italia közölt, s a­melyet II. Viktor Emánuel intézett III. Napóleonhoz. Ebben a levélben az olasz király egy franczia, osztrák-olasz szövetség eszméjét pendítette meg. A szövetség tudvalevőleg nem jött létre. S ennek okairól Ollivier a következőket mondotta munkatársunknak: — Sok olyan dolog van ez ügy körül, a­mit senki sem tud, a­mit senki sem irt meg és nem is fog megírni, de a­mit én szívesen elmondok önnek. Tudja meg a köz­vélemény a teljes igazságot. Ha az olaszok csak azt követelték volna, a­mi II. Viktor Emánuel levelében feltételül van szabva, mi okvetlenül megkötöttük volna a szövet­séget, de Itália mást is kívánt. — Meg nem adható feltételeket? — Igen, olyanokat, az olasz király a pápai terület kiürítését követelte; a minisz­terek azt kívánták, hogy a császári kor­mány kötelezze magát arra, hogy nem inter­veniál Olaszországban, ha bármi is történik az egyházi állammal, a­mi annyit jelen­tett, hogy Itália akár el is foglalhatja Rómát. Azt ■ állították annak idején, hogy Eugénia császárné keze van a dologban. De ez nem áll. A császárnénak csodálatos politikai intelligencziája volt, nem avat­kozott az ügybe, a császár maga utasította vissza ezt a feltételt,­­ melyet nem tartott összeegyeztethetőnek a franczia becsü­lettel. — Kegyed még ma is képtelennek tartja ezt a kikötést? — Természetesen, a császár nem hagy­hatta így cserben a pápát. Ez gyávaság lett volna. Hiszen a pápa keresztapja volt a császár fiának, tehát az olasz feltétel abszurd volt. — S ez véget vetett az alkudozásoknak ? — Nem egészen. A három uralkodó leveleket váltott egymással, melyeknek lé­nyege az volt, hogy veszély esetén egymást fegyveresen támogatják. Becsületszavukra mon­dották ezt s mikor a franczia-német háború kitört. III. Napóleon emlékeztette is őket ígéretükre. — Megtagadták? — Nem. Levelek vannak kezemben, a melyekben I. Ferencz József császár és II. Viktor Emánuel király kijelentik, hogy haj­landók a segítség megadására, de mert had­seregük békeállományban van, idő szükséges

Next