Magyar Nemzet, 1906. október (25. évfolyam, 232-256. szám)

1906-10-02 / 232. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal Tv., Miksa-utcza 8. Telefon­szám: 58—92. Tárosközi (Interniban) 31. Egyes szám helyben és vidéken 2 krajczár. Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyed­­évre 4 korona, egy hónapra 1­40 korona. KRITIKA Í1 KRITIKÁRÓL. Senki és semmi sem kötelezi azokat, a­kik az új korszakba nem tudnak bele­illeszkedni, arra, hogy elhallgassák véle­ményüket. Persze, ha van. S ha olyan ez a vélemény, hogy valóban • irányítani­­•hivatott a közvéleményt, a tárgyat nézi, nem a személyeket s nézi a józan ész s '■a nemzeti érdek szemüvegével. A kritika­i jogát és kötelességét mindenki elismeri, hanem valóban kritika legyen és ne mindenáron való kellemetlenkedés, szán­dékos csűrés-csavarás vagy kedvtelés a zavarcsinálásban. Az ilyen kritika csak rontja az igazi, a komoly kritika hitelét, s a­mennyiben a sajtó útján szólal meg, a tisztességes sajtó hitelét is. Lehetetlen a magyar sajtó egy ré­szét attól a vádtól megkímélni, hogy kri­tikája nagyobbára ez utóbbi kategóriába vág. A­mit a honvédtüzérség körül való utaztában elkövet, abban már alig van nyoma annak a nemes politikai szellem­nek, a­mely sohasem téveszti szem előtt a magasabb czélt, azt, hogy a vélemények összeütközéséből feltétlenül a köznek le­gyen valami haszna. A honvédtüzérség kérdése úgy áll, hogy a honvédtüzérség meglesz, a­mint a törvényhozás a szükséges eszközöket meg­szavazza. Ezzel a világos és félreérthetetlen nyilatkozattal a legellenzékibb lap is be­érhetné. E helyett azt a csodálatos és előt­tünk igazán rejtélyes erőlködést tapasz­taljuk, hogy a honvédtüzérség ügyét mindenképpen az új rend ellen akarják használni fegyverül. S a logika szinte tótágast áll ebben a kritikai erőlködés­ben. Kezdik azzal, hogy a honvédtüzér­­séget mint nemzeti vívmányt Tisza István gróf szerezte. Tehát leszögezik ezt mint nemzeti vívmányt. Azután ezt a nemzeti vívmányt a sárga földig lecsepü­lik a lét­számemelés miatt. Holott Tisza idejétől egész máig senkinek sem jutott eszébe fennakadni azon, hogy ha a honvédség egy új fegyvernemet kap, azt másként, mint a honvédségi létszám emelésével keresztülvinni nem lehet. Az eszközt tehát, a­melylyel egyedül meg lehet csi­nálni a nemzeti vívmányt, úgy tüntetik fel, mint az új rendszernek a merény­letét a nemzet ellen. S még ezzel nem telik be a pohár. Miután előbb szidták a kormányt, hogy a honvédtüzérséget mint nemzeti vívmányt elejtette, most, hogy ennek ellenkezője derül ki, lecsepü­­lik, mert görcsösen ragaszkodik »nép­nyúzó« tervéhez. Íme-tehát - ezt­ cselek­szik: 1. Támadják az új rendet, mert az a hír, hogy nem csinálja meg a honvéd­tüzérséget. 2. S ugyanakkor támadják, mert ki­jelenti, hogy megcsinálja a honvédtüzér­séget a parlament hozzájárulásával. Ezen a kétszínűségen kívül még egy szándékos hunczutságot csúsztatnak bele a logikai folyamatba. Azt akarják elhi­tetni, hogy ebben az országban senki sem gondolt arra, hogy a honvédtüzér­ség felállítása anyagi áldozatokba kerül. Ez pedig sok­ ostobaság, mert épp az ellenkezője az igaz. Mindenki tudta, s már a vívmány bejelentésekor nyíltan megmondták, hogy így lesz. De persze, ha most a rosszhiszeműség tábora nem tetetné magát, mintha meglepné, hogy a honvéd­­tüzérség felállítása pénzbe kerül, csupa­szon meredne ránk a logikai képtelen­ség: egyfelől nemzeti vívmánynak tekin­teni a honvédtüzérséget, másfelől lecse­­pülni a kormányt, hogy ezt a vívmányt megvalósítja. Nem ok nélkül bontottuk szét ily módon elemeire az ellenzéki kritikát. Kettős czélunk van. Felvilágosítani egyrészt a közönséget, hogy milyen az a maszlag, a­melylyel a nemzeti irány új korszakával szemben a közvéleményt el­fogulttá akarják tenni. Másrészt óva in­teni magát a sajtót, hogy ne feledkezzék meg a legfőbb érdekről, ne koc­káz­­tassa a maga hitelét. A magyar nemzet küzdelmes múltja int bennünket, hogy az ellenzéki kritika jogosultságát óvjuk és tiszteljük. Nemes fegyverekkel és az igazság erejével ■ tartható csak fenn a sajtó hatása a közvéleményre. Diszkredi­­tálni az ellenzékiséget egyet jelent a nemzet ellenőrző szellemének kiirtásával. A közvélemény, mely a politikai kritika hazug és csalfa voltának tudatára ébred, elveszti hitét és bizodalmát és a sajtó­nak nem lesz igazi hatása olyan kor­szakban sem, a­mikor esetleg valóban lehet ok a legélesebb kritika gyakor­lására.­­ Kossuth Ferencz Budapesten. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ma délelőtt Soltról a fővárosba érkezett és átvette hiva­tala vezetését. — Államtitkárok a kiegyezési tárgyaláson. Bécsből jelentik : Szterényi, Popovics és Mezőssi államtitkárok a kiegyezési tárgyalásokra kiküldött magyar szakbizottsággal ma délben ideérkeztek. A kiegyezési bizottságok konferencziáját ma délután négy órakor folytatják. A MAGYAR NEMZET mindent megtud. A MAGYAR NEMZET mindent megmond. Osztrák perfidiák. ------- -------- - A bécsi sajtó meséiből. Ki volt zsidó? A mai napon a kiegyezési tárgyalásokra kiküldött szakbizottságok újból tanácskozni kezdenek. Bár az eddigi tárgyalások eredmé­nyéről alig szivárgott ki valami, annyit még a legmérvadóbb körökben sem tagadnak, hogy az új tárgyalások vajmi kevés remény­nyel ke­,­csegtetnek. Az osztrák kabinet, a­melyet Beck báró maga harczi kormánynak stigmatizált, a leg­­undorítóbb sajtóhecczet rendezi a magyar kormány ellen. Beck báró miniszterelnök, Goluchowski külügyminiszter és a miniszter­­elnöknek te­tt barátja, Siegh­ardt dr., volt osztrák sajtófőnök, jobb­­ügyhöz méltó buz­galommal sorakoztatják a bécsi sajtót a ma­gyar kormány ellen. A Neue Freie Pressé­től a klerikális Deutsches Volksblatt-ig, a fél­­hivatalos Fremdenblatt-tól a Wiener Allge­meine Zeitung-nek nevezett esti pletykádéig (Bécsben Sechs-Uhr Klatsch-Blatt a népies neve), minden lap és nyomtatvány összefogott, hogy a magyar kormányt megrágalmazza, megvádolja, megijeszsze, megrettentse. A naivabb lapok abban találják kedvü­ket, hogy a magyar kormányt arra figyel­meztessék, hogy Magyarországnak még 1917 után sem kell az önálló vámterület. Ezek a kis együgyűek, a­kik rettenetes nagyképűség­gel viselik szívükön a mi sorsunkat, figyelmet sem érdemelnének, ha nem volnának hű tol­mácsai a Beck­-kormány nézeteinek és egyálta­lán nem tiszteletreméltó szándékainak. USA: A magyar nemzet 1917 utánra sem kí­vánja az önálló­ vámterület tényleges állapo­tán — mondja a Beck báró sajtósa, a­mi­ből kiviláglik, hogy Bécsben eszük ágában sincs egy lojális kiegyezésbe belemenni, de ellenkezőleg, Beck báró a most már csak ideiglenes vámközösséget is mind szorosabbra akarja vonni, a magyar ipart mind erősebben akarja az osztrák konkurrenczia vasabroncsá­val körülszorítani. Komikusabb és ennél is perfidebb az osztrák támadások másik része. A Beck(Goluchowski) duó sajtója ugyanis napokon át egyebet sem tesz,­mint hogy a leg­­képtelenebb infámiákkal traktálja a magyar kormányt és a koalícziót. Az osztrák kormány sajtójával »liberális« frakc­iója abban tetsze­leg magának egy idő óta, hogy klerikálisnak nevezi a kormányt, a koalícziót és a független­ségi pártot és mindenkit, a­ki él és nem haj­landó a Beck báró füttyszavára tánczolni. Hogy pedig mily komolysággal tr az osztrák sajtó a liberalizmust, a gyár szabadelvűséget, annak ékes bizony hogy ennek a szövetkezeti sajtónak sok orgánuma nap-nap után az apa mesével kedveskedik olvasóinak, Géza igazságügyminiszter zsidó.

Next