Magyar Nemzet, 1906. november (25. évfolyam, 258-280. szám)

1906-11-01 / 258. szám

Budapest, 1906. XXV évfolyam, 258. szám. Csütörtök, november A MAGYAR NEMZET Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Miksa­ utcza 8. Telefon­szám: 58—92. Városközi (Interurban) 31. Függetlenségi napilap. Félévre 8 K* negyedévre 4 K* egy hónapra 1­40 K. Egyes szám­ára helyben és vidéken 2 krajczár. Beek megy is, marad is. Örülnénk a dolognak, de örömünket csakhamar legyőzi a kétség. A hivatalos lap is meghozza mai szá­mában, a­mi egyébként napok óta már köztudomású volt, hogy Beck gróf tábor­szernagy többé nem vezérkari főnök, ha­nem kinevezték az arciére-testőrség ka­pitányává. A vezérkari főnökséghez immár semmi köze sincsen. Az az állás, melybe most került, katonai szempontból minden jelen­tőség nélkül való. Am­olyan diszesebb, rangosabb penzionálás. Ennek örülnénk, csakhogy a kétség hallatja szavát és azt mondja, hogy hiába ment el Beck gróf a vezérkarból, új állásában is megmarad majd annak, a­mi volt: katonapolitikusnak. Ez pedig a világ legveszedelmesebb teremtései közül való. Katonának rossz, mert elrontja a politizálás, politikusnak sem jó, mert felülkerekedik benne a katona. Az egyik örökké hadakozik a má­sikkal, keresztezik egymás útjait, nem tudnak megállapodásra jutni. A­mi az­tán az ilyen katonai politizálásból mégis kikerül, sületlen, hibrid, ártalmas valami. Nem hiába hangoztatják világszerte, hogy a katonákat egyenesen el kell til­tani a politikától. És éppen a legnagyobb hadvezérek példája tanusítja, hogy a legkitűnőbb stratéga és a legügyesebb taktikus az volt, a­ki bele nem ártotta magát a politikusok dolgába. Beck gróf nem tartotta magát ehhez az aranyszabályhoz. Még a nagy Moltke példája sem imponált neki. A maga feje után indult és folytonosan politizált. A vezérkari főnöknek hatásköre vilá­gosan meg van állapitva. Fontos hivatása, nagy és súlyos feladatai vannak. Ha ezek­nek megfelel, ideje sem lehet arra, hogy politikával foglalkozzék. Beck gróf azonban másképpen fogta fel hivatását. A legrosszabb fajtájú katona­politikus lett belőle, a­kinek az volt az ambíc­iója, hogy a magyar-osztrák monarchiában voltaképpen az történjék, a­mit ő akar. Büszke volt arra, hogy, ha hivatalosan nem is, de valósággal ő legyen a legfőbb kormányzati fórum Magyarországban, Ausztriában egyaránt. Ez már magában véve is elég rossz volt. De tetézte a bajt még az is, hogy Beck gróf már koránál fogva is a legmerevebb konzervativizmus embere volt. Igazi osztrák vér csörgedezett az ereiben. Teste itt támolygott a husza­dik század elején, de lelke még benne élt az 1848-iki év előtti ó-osztrák tradí­­cziókban. Még a legutóbbi időben is az »O du mein Österreich« volt a titkos jelszava és álmaiban még nem mondott le arról a gondolatról, hogy valamikor a »császári ármádia« oltalmában meg fog alakulni az osztrák összbirodalom. Ha azonban mindez csak az öreg úr álmodozása lett volna, egy árva szót sem pazarolnánk reá. A vezérkari főnökben azonban az álmodozásra való hajlam mellett még tettvágy is élt. Meg akarta volna valósítani mindazt, a­mi gondol­kodásának, tradíc­ióinak és­ vérmérsék­letének annyira megfelelt. Szövetkezett mindazokkal az elemek­kel, melyek az udvarnál a reakc­iót és a magyarellenessé­get képviselik. Valósá­gos mellék­kormányt szervezett titokban, de arra törekedett, hogy az legyen a fő­kormány. Katonai állásánál fogva minden politikusnál többet és gyakrabban érint­kezhetett ő felségével. Tagadhatatlan befolyását pedig arra használta fel, hogy mindenképpen útját állja annak a ter­mészetszerű fejlődésének, melynek útján Magyarország politikai és gazdasági ön­állósága ki fog épülni. A jövendő korok történetírója, a­ki hozzáférhet majd sok oly titkos aktá­hoz is, mely most még nem került nyil­vánosságra, adatszerűen ki fogja mutat­hatni, hogy ez a nyakas, érvekkel meg nem győzhető, utópiáit kézzelfogható valóságnak tartó aggastyán mennyit vé­tett Magyarország ellen. Alatta a vezérkari főnökség szinte megszűnt katonai hivatal lenni, hanem átalakult a bécsi magyarellenes reakczió titkos expozitúrájává. Most Beck gróf eltávozott ebből az állásából. Az olyan öreg emberek azon­ban már nem változtatják meg termé­szetüket. Nem nagyon pesszimisztikus az a feltevés, hogy új állásában is módja lesz arra, hogy folytassa áskálódó poli­tikáját. Sőt attól is tartunk, hogy az új vezérkari főnök — a­kinek személyében még nem történt végleges megállapodás — hivatalával együtt át fogja venni Beck gróf végzetes örökségét is és szin­tén arra fog törekedni, hogy illetéktelen politikát csináljon. Hogy milyen lesz ez a politika, az iránt nem lehetünk két­ségben. Inkarnátus osztrák embertől — és csakis ilyen kerülhet a vezérkar élére —­ nem várhatunk oly politikát, mely eltér a Beck gróf tradíczióitól. Csakhogy mindez neha olyan aggasztó már, mint a­milyen lett volna akárcsak egy évtized előtt is. Magyarország megemberelte magát és szembe tud szállani minden jogtalan támadással, a nyílt ellenségeskedéssel éppen úgy, mint az orv aknamunkával. Az osztrák államférfiak rosszindulatával és a katonai politikusok gonosz konzer­vativizmusával egyaránt. Beck gróf öreg­ember. Ebben az életben sokat már nem tanulhat. Azt azonban, ha vérző szívvel is, mégis kény­telen lesz még megtanulni, hogy az idő óramutatóját visszafelé forgatni nem le­het. Senkinek sem, még ha százszor­ is vezérkari főnök, vagy testőrkapitány. A LÉTSZ­ÍneNELÉS. Ugron Gábor nyilatkozata. Csak engedményekért! Az új hadügyminiszter kinevezésével egyszerre aktuálissá lett az újonczlétszám­ emelésének kérdése. A csöndes, a békés alkotás jegyében megindult politikai órát hirtelen felkavarta az újonczlétszám­ kérdése, az a kérdés, a­mely négy válságos esztendejébe került az ország­nak és egy nagy politikai párton kívül sok elavult doktrínát, közjogi nézetet is el­söpört. Félő, nagyon is félő volt, hogy az erőszakosan felvetett ujonczlétszám-kérdés újra válságba sodorja az országot. Wekerle nyilatkozata és Aerenth­ás báróval való tanács­kozása után a veszély ugyan nem látszik olyan imminensnek, mindazáltal nagyon is számbaveendő a függetlenségi pártnak han­gulata. Ez a párt, a­mely bízik a nemzeti kormányban, bizalma daczára is őrködik, résen áll és törhetetlen hazafiságával éppen a magyar kormánynak nyújt megbecsülhetetlen erősséget a bécsi törekvésekkel szemben. Ezt a hangulatot, ennek a pártnak az elhatározását semmi sem jellemezheti job­ban, mint Ugron Gábor nyilatkozata, a­mely így szól: " Az újonczlétszám felemelése Magyar­­országon parlamentáris és törvényes uton lehetetlen, ha Magyarország nemzeti vívmá­nyok alakjában nem kap megfelelő ellenér­téket. Annnak idején az ellenzék, most a többség vezérei számtalanszor hangoztatták.

Next