Magyar Nemzet Képeslap, 2005. január-június (68. évfolyam)

2005-04-03

Fókuszban Kocc... Ahogy így visszatekintek az életemre, szinte kizárólag olyan embe­rekkel koccintottam, akiket nem ismertem. S ha elegáns fogadásra voltam hivatalos, ott is csupa-csupa vadidegen vett körül. Elegáns fogadásokra eleve úgy hívtak, hogy nem tudták, ki va­gyok. Ahogy így visszatekintek az életemre, engem mindig csak kisor­soltak. Előbb ősi módon, nevemet egy kalapba dobva húztak ki, ké­sőbb, ahogy fejlődött a technika és hülyült az emberiség, már a számítógép játszi véletlene segített egy-egy társaságba. Már a gimnáziumi házibulik is ilyenek voltak. Amikor szombat délben véget ért a suli, és ott ácsorogtunk a főbejárat előtt, a korlátnak támaszkodva, lányokat méregetve, nos, olyankor mindig odajött valaki, akit nem ismertem, és így szólt - Szia! Téged nem ismerlek. Este buli van nálam, szeretettel vár­lak. Ha véletlenül olyasvalaki lépett hozzám, akivel ismertük egy­mást, félrenéztünk, nehogy valahogy egy helyre, egy légtérbe ke­rüljünk este. Nyilvánvaló, hogy így van ezzel Jegesy ügyvéd úr is, meg a fele­sége, Lamperth Mónika elvtársnő. Ahogy nézegetem ezt a koccintás fényképet, és végiggondo­lom a sok gonosz feltételezést, be kell vallanom, nyilvánvalóan rossz úton járunk. A kegyelemdöfést a Heti Válaszban immár második folytatásban megjelent összeállítás adta meg, amelyben feltérképezik és bemu­tatják, mivé lett mára Kádár elvtárs úljának összes lakója. Az MSZMP-KB és a KISZ-KB valamennyi jelese itt hízik szépen a szemünk előtt Milliárdosok, milliomosok, miniszterek, államtitkárok, fb- és it­­tasok, a legprosperálóbb üzletek tulajdonosai. És még az egészen hülyék, a valamikori úttörővezetők sem ganéjt pucolnak mostaná­ban. Aki nem hiszi, hogy az egész rendszerváltást Reagan és Gorba­csov pacsizta le még Izlandon, az gondosan tanulmányozza ezeket a táblázatokat. Ismerik Murphy halhatatlan tételét? Az emésztőgödörben min­dig a legnagyobb darabok úsznak legfölül... íme, a tétel bizonyítása: Magyarország tizenöt évvel a rendszer­­váltás után. íme, a bizonyítás próbája: ezek a fényképek, ez a koccintás. Meg a Kari Imre... Hát, csak ezért mondom. A Jegesy ügyvéd úr végett, meg a Lamperth Mónika elvtársnő végett Ez a koccintás, ez a kis Britton-buli oda nyúlik vissza, a hónaljsza­­gú szocializmusba. Ezek itt még a nyolcvanas évek elején-közepén kezdték emelni a poharakat, akkortájt kezdett vigyorba merevedni a képük - olyan az egész, mint egy lassított felvétel, s mire összeér Jegesy meg Kul­csár poharának széle, s földre hull egy halk kocc, addigra eltelik ti­zenöt esztendő, addigra kigömbölyödik a sertéset, addigra szétrág­ja a társadalom lelkét a felismerés, hogy mindegy, s addigra kiderül, hogy a nyuszi barátai és üzletfelei már nem ismerik egymást Ezek­­véletlenül tartózkodnak egy légtérben­. Magyarország lakossága is véletlenül tartózkodik egy légtérben. S a volt MSZMP-KB-tagokon, KISZ-KB-tagokon és funkcikon meg az egészen hülye úttörővezetőkön kívül ez az egész ország élhe­tetlen, ostoba, teszetosza birkákból áll, akik ráadásul antidemokrati­­kusak és nácik is. Egyetlen kivétel akad: Jegesy András: Kocc... (Bayer Zsolt) Magyar Nemzet Képeslap 2005. április 3., vasárnap

Next