Magyar Nemzet Képeslap, 2005. január-június (68. évfolyam)
2005-04-03
Fókuszban Kocc... Ahogy így visszatekintek az életemre, szinte kizárólag olyan emberekkel koccintottam, akiket nem ismertem. S ha elegáns fogadásra voltam hivatalos, ott is csupa-csupa vadidegen vett körül. Elegáns fogadásokra eleve úgy hívtak, hogy nem tudták, ki vagyok. Ahogy így visszatekintek az életemre, engem mindig csak kisorsoltak. Előbb ősi módon, nevemet egy kalapba dobva húztak ki, később, ahogy fejlődött a technika és hülyült az emberiség, már a számítógép játszi véletlene segített egy-egy társaságba. Már a gimnáziumi házibulik is ilyenek voltak. Amikor szombat délben véget ért a suli, és ott ácsorogtunk a főbejárat előtt, a korlátnak támaszkodva, lányokat méregetve, nos, olyankor mindig odajött valaki, akit nem ismertem, és így szólt - Szia! Téged nem ismerlek. Este buli van nálam, szeretettel várlak. Ha véletlenül olyasvalaki lépett hozzám, akivel ismertük egymást, félrenéztünk, nehogy valahogy egy helyre, egy légtérbe kerüljünk este. Nyilvánvaló, hogy így van ezzel Jegesy ügyvéd úr is, meg a felesége, Lamperth Mónika elvtársnő. Ahogy nézegetem ezt a koccintás fényképet, és végiggondolom a sok gonosz feltételezést, be kell vallanom, nyilvánvalóan rossz úton járunk. A kegyelemdöfést a Heti Válaszban immár második folytatásban megjelent összeállítás adta meg, amelyben feltérképezik és bemutatják, mivé lett mára Kádár elvtárs úljának összes lakója. Az MSZMP-KB és a KISZ-KB valamennyi jelese itt hízik szépen a szemünk előtt Milliárdosok, milliomosok, miniszterek, államtitkárok, fb- és ittasok, a legprosperálóbb üzletek tulajdonosai. És még az egészen hülyék, a valamikori úttörővezetők sem ganéjt pucolnak mostanában. Aki nem hiszi, hogy az egész rendszerváltást Reagan és Gorbacsov pacsizta le még Izlandon, az gondosan tanulmányozza ezeket a táblázatokat. Ismerik Murphy halhatatlan tételét? Az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfölül... íme, a tétel bizonyítása: Magyarország tizenöt évvel a rendszerváltás után. íme, a bizonyítás próbája: ezek a fényképek, ez a koccintás. Meg a Kari Imre... Hát, csak ezért mondom. A Jegesy ügyvéd úr végett, meg a Lamperth Mónika elvtársnő végett Ez a koccintás, ez a kis Britton-buli oda nyúlik vissza, a hónaljszagú szocializmusba. Ezek itt még a nyolcvanas évek elején-közepén kezdték emelni a poharakat, akkortájt kezdett vigyorba merevedni a képük - olyan az egész, mint egy lassított felvétel, s mire összeér Jegesy meg Kulcsár poharának széle, s földre hull egy halk kocc, addigra eltelik tizenöt esztendő, addigra kigömbölyödik a sertéset, addigra szétrágja a társadalom lelkét a felismerés, hogy mindegy, s addigra kiderül, hogy a nyuszi barátai és üzletfelei már nem ismerik egymást Ezekvéletlenül tartózkodnak egy légtérben. Magyarország lakossága is véletlenül tartózkodik egy légtérben. S a volt MSZMP-KB-tagokon, KISZ-KB-tagokon és funkcikon meg az egészen hülye úttörővezetőkön kívül ez az egész ország élhetetlen, ostoba, teszetosza birkákból áll, akik ráadásul antidemokratikusak és nácik is. Egyetlen kivétel akad: Jegesy András: Kocc... (Bayer Zsolt) Magyar Nemzet Képeslap 2005. április 3., vasárnap