Magyar Nemzet Képeslap, 2007. július-december (70. évfolyam)
2007-07-01
Bayer Zsolt ...papírunk is van róla Győztünk, és erről papírunk is van - idézte Walesát Pokorni Zoltán, miután az OVB végre nem tudott tovább packázni a köztársasággal (ugyan! Annak maradékával...), és hitelesítette a Fidesz népszavazási kérdéseit. Nem. Még nem győztünk. Még csak arról van papírunk, hogy győzhetünk. S éppen ez volna az a tudás, amit nem szabadna elfelejtenünk. Nem győztünk még. Most jön a java. Meglesz a kellő számú aláírás, hamar, magától értetődően, könnyedén lesz meg és akkor fogjuk elhinni csak igazán, hogy már győztünk is. És az baj lesz. Undorító kampány lesz majd megint. Az Ideggyenge számára ez a népszavazás élet-halál kérdése. Ez a népszavazás nem dönti el még a kormány, az MSZP-SZDSZ-koalíció sorsát, csak megpecsételi. De az Ideggyenge sorsa ezen a vékony szálon függ. S tudjuk, ő ennél kisebb tétért is képes bármire. Ha pedig a saját politikai sorsa a tét, kiszámíthatatlanná fog válni, biztosan. Még csak nem sejthetjük, mit fognak bevetni. De abban biztosak lehetünk, mindent be fognak vetni. Azzal fogják riogatni a lakosságot, hogy ha sikeres és eredményes lesz a népszavazás, akkor új adók tucatjait fogják bevezetni. Azt fogják mondani, hogy aki igennel szavaz, az nem kap többé orvosi ellátást. Azt fogják mondani, hogy bezárják az összes egyetemet. Azt fogják mondani, hogy Orbán Viktor mutogatás bácsi - és erről papírjuk is lesz. Mindent fognak mondani, és meg fognak tenni mindent. És nyilván mindez nem lesz teljesen hatástalan. Azok, akik elhitték 2004. december 5-én, hogy ha a bikafalvi székely állampolgárságot kap, akkor itthon nem lesz nyugdíj, azok el fogják hinni most is a legpiszkosabb, legaljasabb, legundorítóbb hazugságot megint. És jól tudjuk, van nagyjából egymillió választópolgár, aki mindig rájuk fog szavazni. De minekünk nem velük van dolgunk. Nekünk csak saját magunkkal kell szembenéznünk. Mert ne feledjük el, ha akkor, 2004. december 5-én az öszszes jobboldali szavazó elment volna a népszavazásra, akkor most állampolgársága lenne a határon túli magyaroknak, és akkor nem égett volna reánk ez az elviselhetetlen szégyen. De reánk égett. Örökre. Most is ez a kérdés. Ez, és ennyire egyszerű. Ha az a nagyjából két és fél millió jobboldali szavazó, aki most elszánt és dühös, elmegy a soron következő népszavazásra, akkor az ideggyengének vége van. Akkor kezdhetünk végre valamit a saját sorsunkkal. Divat manapság leszólni, lesajnálni a népszavazást. És nem odaát, hanem itt, a mi oldalunkon. Erre csak annyit tudok felelni, most, a nyári agyhalál előtt, mindenki képzelje el, hogy a népszavazás eredménytelen lesz, és megbukik. Képzelje el minden fanyalgó, mi fog akkor következni. Az fog következni, hogy attól kezdve utólag és előre legitimáltunk mindent. Attól kezdve legitim az őszödi beszéd, minden hazugság, minden csalás, minden gátlástalanság. Attól kezdve legitim lesz a most illegitim ideggyenge. Ezt tessék végiggondolni. Mindössze ennyi a tét. És egyelőre még csak papírunk van, hogy győzhetünk. 2007. július 1., vasárnap Magyar Nemzet Képeslap Egyetért-e ön azzal, hogy a 2002. június 15-i állapot szerint hatályos, a termőföldről szóló, 1994. évi LV. törvény szerinti családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén? Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?