Magyar Nemzet Képeslap, 2010. július-december (73. évfolyam)
2010-07-04
Kő András Elnök úr Hálás feladat arról írni, aki a gondolatot nem rőffel méri, aki szuggesztív, empatikus, filozofikus, és mégis: riposztja sohasem késik. Hja, könnyű neki, mondhatják: élete iskolája a sport volt, és ezen a játékmezőn minden lejátszódott, ami öröm, dráma és küzdelem, egyszóval az élet. Ez volt a juss, amely megadatott neki a teljesítésért, a vállalásért. Hamar a mellényzsebébe dugta kedvenc mondását: „A sors az akarót vezeti, a nem akarót vonszolja.” Ettől nem tágított. Egyik nagy vívómesterünk mondta arról a csapatról, amelynek Schmitt Pál is tagja volt: „Az a társaság még álmában is győzni akart.” A többi lényegében elhanyagolható szempont. Erős idegzetű, atletikus vívó - mondták rá a páston. Ritkán támadott, akkor érezte magát biztonságban, ha őt támadta az ellenfele. Ilyennek látom politikusként ma is. Könyveken, verseken, festményeken nevelkedett ember. A KISZ-munka helyett nyelveket tanult. Élete legmeghatározóbb élménye Németh László, kedvenc olvasmányai a szótárak. Ismeri az ikes igét, a vonatkozó névmást, és jól is használja. Nem hadar, nem motyog nem káromkodik. A csibésznyelv nem a sajátja. Kiszól belőle a szólásokat ismerő magyar. Mintha mindig hatodik sebességben száguldozna. Itt az ideje, hogy megismerje az ötödiket. Ritkán mondja, hogy fáradt, még akkor sem, ha látszik. Nehéz elképzelni, hogy egyszer megöregszik. Pocsék a kézírása. Ember nincs, aki el tudja olvasni. Nem tud vízszintes vonalat húzni, csak függőlegest. Volt csokornyakkendős korszaka, és volt, amikor pipázott. Öltözködése konzervatív. Légkört teremt. Akár kezet fog valakivel, akár mozdul. Akár szavakkal szab irányt valaminek. Központ és középpont családban, társaságban, fórumokon, televízióban, bárhol. Sokarcú polgár. Volt vagány, máskor öregedő kamasz, alkalomadtán úri fiú, de mindenekelőtt családapa. A beceneve otthon: Sapa. Jó ember, aki a magánéletben soha nem mérlegel. A hivatalában most majd mérlegelnie kell! Zárkózott és szemérmes, nincs sok barátja. Az élet ízét, zamatát préseli egyetlen gyújtópontba. Könnyedséggel és lezserséggel éli az életet, amelyben bőven van játékosság és humor. A másik oldalon azonban kőkemény, céltudatos, következetes és munkabíró, aki tisztában van azzal, hogy az élet sok tonna fegyelem. Sohasem megalkuvó. Nem volt az fiatalon, és nem az most sem hatvannyolc évesen. Tehetségét jól kamatoztató ember, becsvágyó, tele energiával, önbizalommal és biztonságérzettel. Elnök úr ezt a megszólítást korábbi életéből már ismeri, de a méltóságért majd nap nap után meg kell küzdenie. Higgadtsággal, amely bizonyára méltósággá nemesedik. Címlapfotó: Máté Péter 2010. július 4., vasárnap Magyar Nemzet Képeslap]