Magyar Nemzet Képeslap, 2010. július-december (73. évfolyam)

2010-07-04

Kő András Elnök úr H­álás feladat arról írni, aki a gon­dolatot nem rőffel méri, aki szug­­gesztív, empatikus, filozofikus, és mégis: riposztja sohasem késik. Hja, könnyű neki, mondhatják: élete iskolá­ja a sport volt, és ezen a játékmezőn minden lejátszódott, ami öröm, dráma és küzdelem, egyszóval az élet. Ez volt a juss, amely meg­adatott neki a teljesítésért, a vállalásért. Ha­mar a mellényzsebébe dugta kedvenc mon­dását: „A sors az akarót vezeti, a nem akarót vonszolja.” Ettől nem tágított. Egyik nagy vívómesterünk mondta arról a csapatról, amelynek Schmitt Pál is tagja volt: „Az a társaság még álmában is győzni akart.” A többi lényegében elhanyagolható szempont. Erős idegzetű, atletikus vívó - mondták rá a páston. Ritkán támadott, akkor érezte magát biztonságban, ha őt támadta az el­lenfele. Ilyennek látom politikusként ma is. Könyveken, verseken, festményeken nevel­kedett ember. A KISZ-munka helyett nyelve­ket tanult. Élete legmeghatározóbb élménye Németh László, kedvenc olvasmányai a szó­tárak. Ismeri az ikes igét, a vonatkozó név­mást, és jól is használja. Nem hadar, nem motyog nem káromkodik. A csibésznyelv nem a sajátja. Kiszól belőle a szólásokat is­merő magyar. Mintha mindig hatodik sebes­ségben száguldozna. Itt az ideje, hogy megis­merje az ötödiket. Ritkán mondja, hogy fá­radt, még akkor sem, ha látszik. Nehéz el­képzelni, hogy egyszer megöregszik. Pocsék a kézírása. Ember nincs, aki el tudja olvasni. Nem tud vízszintes vonalat húzni, csak füg­gőlegest. Volt csokornyakkendős korszaka, és volt, amikor pipázott. Öltözködése konzervatív. Légkört teremt. Akár kezet fog valakivel, akár mozdul. Akár szavakkal szab irányt valaminek. Központ és középpont családban, társaságban, fóru­mokon, televízióban, bárhol. Sokarcú pol­gár. Volt vagány, máskor öregedő kamasz, alkalomadtán úri fiú, de mindenekelőtt csa­ládapa. A beceneve otthon: Sapa. Jó ember, aki a magánéletben soha nem mérlegel. A hivatalában most majd mérlegelnie kell! Zárkózott és szemérmes, nincs sok barátja. Az élet ízét, zamatát préseli egyetlen gyújtó­pontba. Könnyedséggel és lezserséggel éli az életet, amelyben bőven van játékosság és hu­mor. A másik oldalon azonban kőkemény, céltudatos, következetes és munkabíró, aki tisztában van azzal, hogy az élet sok tonna fegyelem. Sohasem megalkuvó. Nem volt az fiatalon, és nem az most sem hatvannyolc évesen. Tehetségét jól kamatoztató ember, becsvágyó, tele energiával, önbizalommal és biztonságérzettel. Elnök úr­­ ezt a megszólítást korábbi éle­téből már ismeri, de a méltóságért majd nap nap után meg kell küzdenie. Higgadtsággal, amely bizonyára méltósággá nemesedik. Címlapfotó: Máté Péter 2010. július 4., vasárnap Magyar Nemzet Képeslap­­]

Next