Magyar Nemzet, 1938. szeptember (1. évfolyam, 7-31. szám)

1938-09-01 / 7. szám

Még mindig a földkérdés Irta: Kerek Mihály A német-cseh kérdés békés elintézését remélik Londonban Európaszerte folynak a diplomáciai tanácskozások A németek nem utasították el a legújabb cseh javaslatot A napokban illetékes helyről adatokat tettek közzé a birtok­politikai tevékenység elmúlt két esztendejéről. Ezek szerint 1936 július 1-től 1938 június 30-ig 30.671 hold földet vásá­rolt az állam birtokpolitikai célra és ezt nagyjában fel is használta, azonkívül 17.509 hol­don kisbérieteket létesített. Az állami elővásárlási jog gyakor­lása útján 1750 földmíves-csa­­lád szerezte vissza árverés so­rán elvesztett 6923 katasztrális holdnyi földjét és 558 házas belsőségét. Mindezeket beleértve két esztendő alatt 5434 csa­lád jutott kis- vagy törpebirtok­hoz, 3200 család pedig kis­­haszonbérfelhez. Az állam bir­tokpolitikái tevékenysége java­részt helyi földhözjuttatásokban merült ki, telepítés mindössze egy esetben történt, Aporháza létesítésével. Jelenleg folyamat­ban van Moson megyében egy falu telepítése, továbbá Nagy­­tizsoujr és Mátészalka közsé­geknek 40^-50 házzal való ki­egészítése. Nem kell örök elégedetlen­nek és radikálisnak lenni ah­hoz, hogy ez az eredmény nagy csalódással töltse el az embert. Annál inkább megokolt ez a csalódás, mert a birtokpolitikai tevékenység üteme a második esztendőben nemhogy gyorsult volna, hanem valamivel hanyat­lott. Legalább is az állam birtokvásárlásaiból erre lehet következtetni. Míg aj fenti 30.000 holdból az első évben 18.000 holdat szereztek, a máso­dikban csak 12.000-et, vagyis egyharmaddal kevesebbet. Eb­ben a visszafejlődésben már kétségtelenül kifejezésre jut a földárak emelkedése, amely ál­talában 30—40% -ot tesz ki. Mindegy, hogy mi okozta a ha­nyatlást. tény az, hogy ebből a jövőre nézve semmi biztatót nem olvashatunk ki. A mélyen szántó és birtok­­viszonyaink jelenlegi rendszerét átalakító birtokpolitikának je­lentősége hónapról-hónapra nö­vekszik. Semmit sem jelent, hogy újabban kevesebbet írnak és beszélnek róla. ez a kérdés most már mindaddig előtérben fog állani, tmíg megnyugtató rendezésére sor nem kerül. Fontosságát és centrális helyze­tét semmi el nem hornályosít­­hatja és meg nem változtat­hatja. Időszerűségét sem veszíti el azzal, hogy a mezőgazdasági szociális kérdés terén esetleg komoly reformok történnek, amelyek ,.élét veszik" a föld­­éhségnek és ,.levezetik a föld­­mívelő nép föld utáni vágyódá­sát". Aki ebben reménykedik, az nincs tisztában a földkérdés lényegével. Tragikus dolog, hogy nálunk ma még számottevő körökben sehogysem akar megváltozni az a felfogás, hogy a földproblé­mát mesterségesen nagyították fel és voltaképpen nincs reális alapja azoknak a követelések­nek, amelyek ezen a téren merőben új elrendezésre töre­kednek. Természetesen tagad­ják azt is, hogy a föld közép­pontjában állana a megoldásra váró feladatoknak. Pedig na­gyon világos itt a helyzet. Nem vitatható, hogy a nagybirtok agrárkiviteli államban csak kü­lönleges védettség mellett tart­hatja fenn magát. Ez alatt ér­teni kell elsősorban a munka­bérek alacsonyan tartását és mentességet a szociális terhek alól. Mihelyt itt a mezőgazda­sági munkásság érdekében a szociális államban ma már mel­lőzhetetlen reformok végre­hajtatnának — gondolunk itl elsősorban a munkabér, a munkaidő, az egészségügyi és szociális biztosítás kérdéseinek csak a minimális emberi igénye­ket kielégítő rendezésére (ez sokkal előbbre való, mint pél dául á tervezett agrár-dopo la­­voro) —, a nagybirtokok leg­többje nem sokáig tudná fenn­tartani magát. A nagyüzemtől nem lehet rossznéven venni, hogy előre látva ezt a sorsot, minden erejével igyekszik meg­akadályozni az égető szociális reformokat. A nagybirtok ellen­állása annál megokoltabb, mert itt a termelés intenzitásához és egyáltalán mezőgazdaságunk foglalkoztató képességéhez vi­szonyítva túlméretezett mun­kássággal állunk szemben, en­nek szociális terhei is nagyob­bak lennének tehát a normális­nál. Az első áttekintésre könnyű belátni, hogy 7—800.090 család olyan elbírhatatlan terhet je­lent, hogy ezek intézményes szociális gondozása a magán­­gazdaság és az állam teherbíró­képességét messze meghaladja Az államnak választania kell: megvalósítja a szociális átalaku­lást, de ebben az esetben fel kell áldoznia a nagybirtokok nagy részét, vagy a nagyüzemek létének fenntartása érdekében vállalja az apró-cseprő szociális kísérletezéssel járó kockázatot, amely azonban minden nappal hatványozottan növekszik. A józan okosság feltétlenül az előbbi megoldást parancsolja. Világos tehát, hogy a szociális reformok és a földkérdés gyö­keres rendezése szoros junktim­­ban van egymással, mert amed­dig a mezei proletariátus egy jó nagy részét a földhözjuttatás se­gítségével nem emeltük ki mai helyzetéből, a szociális gondo­zásnak erre az óriási tömegre való kiterjesztése elviselhetetlen költséggel terhelné a közösséget, holott ez földreform esetén meg­takarítható volna. Kisbirtok-Szerdára mintha kissé meg­enyhült volna az európai vál­ság, a Londonból érkező jelen­tésekből úgylátszik, az angolok remélik, hogy békés úton lehet dűlőre vinni a német—cseh kér­dést. Hogy a legújabb cseh javas­latokban mi van, még mindig nem tudódott ki. annyi azon­ban szerencsére kiderült, hogy ezt a harmadik cseh prepozí­ciót a szudétanémetek — leg­alább is eddig — nem utasítot­ták vissza. Ez természetesen nem áll az út a kompromisszum felé. Az angol kormány az Egyesült Államok és Franciaország tá­mogatásával minden erejének megfeszítésével küzd, hogy ezt a kompromisszumot létrehozza. Ilcndcrson nagykövet ilyen irányban fogja latbavelni érveit azon a barátságos eszmecserén, amelyet a cseh kérdésben fog folytatni az angol kormány megbízásából a német külügy-A szerda délelőtt angol—francia —amerikai tanácskozások jegyében folyt le Londonban. Lord Halifax külügyminiszter mindenekelőtt a Berlinbe visszatérő Ilcndcrson nagy­követtel, utána pedig a londoni amerikai és francia nagykövettel tanácskozott. Henderson megkapta rendszerben a kisüzem sokkal nagyobb foglalkoztató- és el­tartó-képessége mellett a nagy­birtokkal egybekötött szociális feladatok automatikusan meg­oldódnak, de mindenesetre oly mértékben megkisebbednek, hogy könnyen szembe lehet ve­lük nézni. A földkérdésnek azonban ez csak az egyik oldala. A másik az, hogy megoldatlansága, mint valami szeptikus anyag, állan­dóan mérgezően hat közálla­potainkra. Ameddig ezen a té­ren a megkerülés politikáját folytatjuk, el kell készülnünk minden meglepetésre. Aki is­meri a falut, jól tudja, hogy az embereket semmivel sem lehet úgy lázba hozni, mint a föld­del. És tudja azt is. hogy a láz­mérő ma magas hőmérsékletet miniszterrel, Ribbentroppal és talán magával Hitlerrel is. Igen figyelemreméltó az a tény, hogy a nyugati nagyhatal­mak a Németországgal barátsá­gos viszonyban álló két euró­pai nagy állam. Lengyelország és Olaszország kormányaival is érintkezésbe léptek. Az európai válság további alakulása szem­pontjából ugyanis döntő jelen­tőségű Varsó és Róma magatar­tása. Ezért is valószínű, hogy az európai békét nem fogják megbontani. Végül, de még az eddigieknél is nyomatékosabban és Franciaországban is tűrhetet­lennek kezdik találni a cseh ál­lamban uralkodó nemzetisem állapotokat. Valószínű tehát, hogy ha Csehország megússza is háború nélkül a mostani vál­ságot, igen messzemenő áldoza­tokat kell hoznia, ha valódi bé­kességet akar az állam határain belül élő idegen népcsoportok­kal. a külügyminisztertől az utolsó uta­sításokat arra vonatkozólag, milyen szóbeli előterjesztést tegyen majd Berlinben a keddi angol miniszteri értekezlet határozataival kapcsolat­ban a német kormánynak. Hender­son nagykövet délután elindult vissza Berlinbe. mutat. Radikális beavatkozásra van szükség, amely visszaadja a szervezet természetes ellenálló erejét. Honvédelmet akarunk fejleszteni? Hogyan? Ilyen meg­­hasonlott, koldus kisparaszt­­sággal, amely a látszólagos nyu­galom vékony kérge alatt ret­tentő belső feszültségben él? A társadalom egyensúlyát akar­juk megteremteni? Nagy téve­dés volna azt hinni, hogy ezt az egyensúlyt az intellektuális ré­tegek elégedetlenségének csilla­pítása, amelyre újabban kétség­telenül történtek figyelemre­méltó intézkedések, biztosítani fogja. A kérdés súlypontja kint van a falvak, a tanyák, a pusz­ták mélyén, ahol évtizedek óta milliónyi magyar várja, hogy egyszer reá is sor kerüljön. Katasztrofális volna, ha a Lord Halifax külügyminiszter! azután Kennedy amerikai nagykő* vetet fogadta, akivel rövid eszme* cserét folytatott. Az amerikai nagy* követ már kedden is járt a Dow* ningstreeten, ahol Chamberlain miniszterelnökkel tárgyalt. Kennedy után Corbin francia! nagykövet jelent meg lord Halifax■? nál, hogy tájékoztassa őt az előztf napi francia minisztertanács le* folyásáról. Corbin Párizsból érke* zett vissza s hír szerint Írásbeli közléseket is hozott, amelyeket a párizsi államtanács ülésén szöve­­geztek meg. Corbin és lord Halifax közel egyórás tanácskozásának be* avatott körökben igen nagy jelen* tőséget tulajdonítanak. Corbin rész* Jelesen megvitatta Halifax lorddal a helyzetet és átvette az angol kiil* ügyminiszter közléseit a keddi an* goi miniszteri értekezlet határoza* fairól, amelyeket azonnal további* tott Párizsba. Későbbi jelentés szerint az angol külügyminisztériumban még szer* dán délután is egymásnak adták a! kilincset a bel- és külföldi diplo* maták. A kora délutáni órákban Jan Masaryk cseh követ jelent meg a Foreign Officeban, s látogatást tett még a londoni lengyel ügyvivő és Winston Churchill volt minisz* tér is. A cseh követ az amerikai nagykövetségen is hosszabb meg* beszélést folytatott. A brit külügyminiszter megbeszé* léseivel kapcsolatosan a Press földkérdésben ez a kormány is elődjeinek politikáját folytatná és nem volna elszántsága vagy, ereje ezen a téren a szükséges kezdeményezést megtenni. Óri* ási és felmérhetetlen hatása volna ennek a megszállt terüle­tek magyarságára is, ahonnan most még ilyen biztatásokat kiil*. denek felénk: — Magyarország szemponljá* ból sürgősnek és feltétlenül szükségesnek látjuk az egészsé* ges és igazságos földbirtokpoli* tika elindítását. Az ország jö* vője, boldogulása és megerősö­dése attól függ, hogy kellő számú életképes magyar kis­gazdával bővüljön az agrár* társadalom." Ezt mindenki cl* hiheti Esterházy János grófnak, a felvidéki magyar kisebbség egyik vezetőjének. jelenti, hogy elfogadták, a hely­zet tehát az. hogy mTég nyitvakell ráihútafnl. hogy Angliában Angol—amerikai—francia tanácskozás Ara 10 fillér t i r 1. évfolyam 7. szám 1938 szeptemberi Főszerkesztő * ELŐFIZETÉSI ARA1ÉVRE36.—P.FÉLÉVRE18.—P „ p SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI U. 10 NEGYEDÉVRE 9.- P, 1 HÓNAPRA 3.-P, EGYES PF THO ^AlVFlOR TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 F1LL. VASÁRNAP 20 FILL. * M ^ VI. VILMOS CSÁSZÁR UT 65. TELEFON 126-726*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék