Magyar Nemzet, 1938. szeptember (1. évfolyam, 7-31. szám)

1938-09-16 / 19. szám

4 Nomád levele a kétféle hungarizmusról Tekintetes Szerkesztőség, kellő okulással olvastam a Magyar Nemzet mai számában azt a rövid, de igen tanulságos levelet, amelyből kiviláglik, hogy a Szálasi Ferenc által kezdeményezett „hungarizmus" szellemi atyja ama hírhedt magyar faló Scotus Viator (Seton I Watson), aki évtizedeken át végzett magyarellenes propagandájával nem csekély mértékben járult hozzá Trianon előkészítéséhez. A kitűnő levélíró világosan bebizonyítja, hogy a jelenleg 9323-as számmal emlegetett hungarista vezér „Út és cél“ cím alatt összefoglalt programjában szakasztott ugyanazt hirdeti, amit Scotus Viktor a magyarságra nézve már harminc évvel ezelőtt. Az ilyen csekélység egyáltalán nem lep meg bennünket arról az oldalról •S legföljebb azt tehetném hozzá némi kiegészítésül, hogy a Hungária Egyesült Gyepüföldek Rt. vezérének a magyar föld „elemi népcsaládok" szerint való szétforgácsolására vonatkozó elgondolásában szellemi apaságot igényelhet az 1918-as forradalom radikális szárnyának akkori vezére, Jászi Oszkár is. Ez a jeles ideológus ugyanis Keleti Svájcnak szánta Magyarországot, amelyet nemzetiségi kantonokra osztott volna. Szálasiék ugyan kanton helyett gyepüföldet írnak és mondanak, de az idegen kifejezésnek ez az ősmagyar átfestése a lényegen nem változtat. Ha már azonban a hungarizmusról s vele kapcsolatban történelmi reminiszcenciákról van szó, tekintetes szerkesztőség, akkor én előhozakodhatok itt egy vajmi más hungarizmussal, amely naptávolban volt és van Scotus Viktor szellemétől éppúgy, mint Jászai Oszkárétól. Arra a hungarizmusra gondolok, amelyet megboldogult Prohászka Ottokár hirdetett meg a világháború alatt s amelynek csekélységem a Magyar Nemzet mostani főszerkesztőjével együtt akkor is híve volt, ma is híve. A lánglelkű és szentéletü székesfehérvári püspök hungarizmusa — amely kifejezetten elhárította magától a sokfelül lejáratott „antiszemitizmus" elnevezést, de bátran vállalta a keresztény magyarság önvédelmi harcát — sem idegen eszméket és intézményeket nem majmolt, sem az ország alkotmányának megsemmisítésére, a törvényes rend felforgatására, sem egyének és csoportok hatalmi tébolyának szolgálatára nem irányult, sőt éppen ellenkezőleg. A prohászkai hungarizmus egyfelől a krisztusi evangélium szociális igazságainak érvényesítése jegyében követelte, sürgette a zsidóság politikai, gazdasági és szellemierkölcsi túlhatalmának letörését. Másfelől éppen a szentistváni gondolat, a keresztény és nemzeti hagyomány, öntudat és öncélúság szolgálatában szállott szembe azzal a gettó-radikalizmussal, amely akkor ugyanúgy az „elháríthatatlan világáramlat“ jelszavával akart rádisputálni a magyar nemzetre tőle idegen és ránézve veszedelmes importeszméket, ahogyan ma a nyilasok — és éppen az oltár és a trón, az alkotmányosság,az állami és társadalmi rend védelmében akarta gátját vetni annak az egyre féktelenebb forradalmi agitációnak amelyben akkor a hadigazdagok kalandor-társadalmi játszotta a prímhegedűt, s amelynek sajnálatos sikere természetszerűen a nemzet összeomlásával járt, mint azt Prohászka látnoki lelke előrelátta. Ez a hungarizmus azonban nem szállt sírba Alba Regia feledhetetlen püspökének testével — ez a hungarizmus irányította néhányunknak tollát és szavát akkor is, irányítja most is, Mia a maradék magyarság létének és jövendőjének szolgálata ránkra érte azt az akkor még elgondolhatatlan feladatot, hogy most már nemcsak zsidók, de nemzsidók jogosulatlan és veszedelmes törekvései ellen is kell hadakoznunk, hát ezt a kötelességünket is igyekszünk híven teljesíteni a prohászkaottokári szellem paranEzt a levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Mi, magyar ifjak, akik éber figyelemmel és aggódva kísértük a nyilas mozgalom elharapódzását, nem is azon csodálkozunk, hogy ez a nemrég még gyermekcipőben járó szervezkedés ilyen országos problémává részesedett, hanem azon, hogy mindezideig nem talált a magyar közvélemény részéről komolyabb és igazán férfias ellenállásra. Szavakba nem is önthetjük azt a nagy örömünket és megelégedésünket, melyet a Magyar Nemzet szeptember 8-i számának „Héroszok és ripacsok" című vezércikke bennünk keltett. Ezek a gondolatok már régen szunnyadtak a magyar lelkiség legmélyén, mert nem is érdemelné meg nevét a magyarság, ha az életére és jövőjére törő ilyen mozgalmakkal szemben nemtörődömséggel viselkednek. Számunkra egyáltalán nem volt meglepetés, hogy a magyar szellemóriások közül senkit sem találhatunk a Szálasiék táborában, mert a józan ész logikájával el is várjuk a magyar géniuszoktól, hogy egész életükkel és művészetük minden varázsával küzdjenek az effajta, idegen érdekeket szolgáló népámutás ellen. A küzdő géniuszok közül csakugyan mint egy „csodálatos tűzhányó" emelkedik ki Szabó Dezső. A meg nem értett, az agyonhallgatott, a valószínűtlen és nem időszerű Szabó Dezső! Aki már két évtizede vívja Utáni harcát azokkal a halálosan súlyos sorskérdésekkel, miknek meglátására sokan még máig is vakok: az elfogultság, a tudatlanság, a rosszindulat világ talán jai. Szellemi életünk felsorolt és felsorolhatatlan nagyjai jóllehet nincsenek ,,velük", de hamarosan elakadna, megtorpanna a tollunk azok felsorolásában, akik a vértanúság vállalásával, minden idegszáluk megfeszítésével, szívük-lelkük minden aggodalmával éjt nappallá téve „ellenük" küzdenek. Minden igaz és elszánt magyarnak a kezében pótolhatatlan szellemi fegyver az eddig bűnösen elhanyagolt Szabó Dezső. Mutassatok védőbb és napnál ragyogóbb pajzsot az ő csodálatosan egyszerű, józan és bátor írásainál! Idegen ködöt eloszlató, vakító lánggal felcsapó isten kardja ő, akiért nem lehetünk eléggé hálásak az Egek Urának. Vértezzük fel magunkat a ránk váró döntő küzdelemben Szabó Dezső acél igazságaival, múlhatatására, a scotusvlatori és a jászieszkári szellem ellenében egyaránt. Igaz tisztelettel Buda, 1938 szeptember 15. Nomád U. J. Éppen ma olvasom, hogy a budapesti ügyészség vádiratot adott huszonkilenc „hungarista" ellen, akik titkos karhatalmi alakulatot szerveztek. Ha az ügyészség kénytelen volt beleavatkozni ebbe a szervezkedésbe, akkor az a karhatalom nyilván nem a törvényes rend, állami és nemzeti érdekek védelmében alakult , s ez a tény ma, amikor Európa háborús feszültségében százszorosan kellene vigyázni a magyarság lelki egységére, erejére, fegyelmezettségére, csak annál kirívóbban igazolja, hogy az ilyen emberek „hungarizmus“-a igazán nem azonos Prohászka Ottokáréval. Van gondolataival! Mert „.... az idegen hódítással szemben vívott szabadságharcok tüze ma benne lobog a leghatalmasabban". Dicsőséges, nehéz, tehát férfias és történelmi feladatra vállalkozott Magyar Nemzet szerkesztősége a magyar függetlenség és magyar megnemalkuvás zászlóbontásával. Adjon a jó Isten elég erőt az akarathoz, bátorságot a tetthez és türelmes szeretetet — még a harc hevében is —a m megtévedt Jákobjaink iránt, akiknek — jaj! —még egy tál lencsét sem adna Ézsau a könnyelműen felajánlott örökségért. Hazafias üdvözlettel: Nyerges László Budapest, 1938 szeptember 10-én. Héroszok és ripacsok Magyar Nemzet PÉNTEK, 1938 SZEPTEMBER 16. 1 Mi ez? Igen tisztelt főszerkesztő Úr! Mint az Ön nemzeti politikájának szerény, de őszinte híve, bátorkodom megkérdezni: amikor az a szegény újságíró, aki az utóbbi három esztendőben esetleg egyetlen mondatot nem tudott bizonyítani egy felhatalmazásra indított sajtóperben s ezért hiába ülte le egyhetes büntetését, azzal nem egyenlített ki semmit, mert a kamarai rendelet szerint nem lehet többé újságíró — akkor az az önvezér, akit nemzetellenes bűncselekményekért három esztendőre ítéltek, lehet-e még egyszer vezér Magyarországon?! Ezt a kérdést azért vagyok kény,lesen felvetni, mert nyilasaink egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a 9323-as fegyenc, büntetésének— ők azt remélik, hogy részbeni —kitöltése után, mindent újra fog kezdeni. Helyesebben: mindent folytatni fog, ahol félbehagyta. De lenne még egy tiszteletteljes kérdésem. Hogyan lehetséges, hogy egy patikai napilapban szinte napról napra azt követelik, hogy a „túloldalon" is tisztelettel, sőt mártírokat megillető áhítattal beszéljenek arról az emberről, akit nemzetellenes bűncselekményekért a legfelsőbb magyar bíróság is három esztendőre ítélt. Mi ez, ha nem bűntett és bűntevő feldícsérése?! Borsody Kálmán telefonszámaink: szerkesztőség 128~428 k.adóhivatal *126-726 hirdetési osztály *128-425 Magyar Nemzet politikai napilap ég Utikxől éppen írva van... Qhif. íitek&á&y,Jákulí nevével sokszor találkozik most a magyar olvasó. Néhány nappal ezelőtt éppen a Magyar Nemzetnek adott a válság egyik válságos pillanatában (öt hónapja ki nem fogyunk ezekből a pillanatokból) igen figyelemreméltó nyilatkozatot. Mint a felvidéki magyarság egyik legtehetségesebb vezetője, mindinkább ismert lesz a hazai közönség előtt is. Személyét nem azért említjük meg most külön, mintha ezzel a legkisebb mértékben el akarnánk homályosítani a jelenleg Csehszlovákiában élő magyarság más politikai és gazdasági szervezőinek érdemeit, hanem, mert a kisebbségi politika területén talán hamarabb mutatta meg a fejlődésnek azt az útját, amelyre a fiatal, magyar arisztokráciának itthon is mielőbb rá kell találnia. Semmiféle illuzionizmus szivárványa nem kápráztatja a szemét. Soha nem becsüli le a magyarságot környező népek erejét vagy erényeit, viszont észreveszi a saját hibáinkat vagy gyengeségeinket és azokon azonnal segíteni igyekszik. Tudja, hogy ennek a gyengeségnek mélyén rendszerint a gazdasági szervezettség hiányai húzódnak meg és gyakorlati érzékkel akarja magyarságot nagyobb gazdasági életrevalóságra, a tehetősebb rétegeket pedig több áldozatkészségre és a németséghez hasonlóan, cselekvőbb szolidaritásra nevelni. Ez a kisebbségi magyar vezető, aki a magyar fogalmazásnak sokkal biztosabb mestere..-, mint a csonka hazában élő fiatal mágnásaink közül nem egy, kitűnően beszél csehül, tótul, jól tud lengyelül és így birtokában van annak a kulcsnak, ami más népek megértésének nyitja. Dehát ezt a kulcsot, éppen a környező államokkal kapcsolatban, nálunk túlságosan kevesen keresik.* i$JZJiMá QÁezX), a triumvirátusnak Jaross Andorral és Esterházyval harmadik tagja, már a megelőző, a békében felnőtt és pozíciókhoz jutott, úri magyar generációnak egyik kitűnő és eredeti képviselője. Ma már a felvidéki magyarság ügyeinek adminisztratív intézésében kisebb részt vesz. Egy-egy szellemes megjegyzése viszont most is éppenúgy kering a magyar társaságokban, sőt a külföldi és diplomáciai körökben, mint az elmúlt években annyiszor. Szüllő Gézában virtus van, énnejdig, úgy, ahogy csak a békevilág igazi urai értettek ehhez. A nevetségesség elé mondják a franciák és Szüllő Géza ezt a fegyvert használta, amikor minden más fegyvert kiütöttek a kisebbségi magyarság kezéből. Vágásai mindig találtak, a tréfák poénjei gyilkos biztonsággal ültek. A Népszövetség folyosóin, diplomáciai szalonokban, Prágában és Londonban egy-egy Szüllő Géza-féle anekdota jobban beszélt, mint kötetek. Egyszer elmondta nekünk, hogy miért nem hívta meg őt Masaryk elnök évekig olyan fogadásokra, amikor a parlament más tagjai hivatalosak voltak Még a csehszlovák köztársaság első éveiben történt,a hogy az elnök valamilyen ünnepélyes alkalomból díszebédet adott a Hradzsinban. Az asztal fényesen volt terítve ... a Habsburgok arany evőeszközkészletével, a Habsburgok címeres tányérjaival, kristélypoharaival, felvidéki damaszttal. . . általában et lehetne mondani, hogy az asztal roskadozott a monarchia régi dicsőségétől, amiből a csehek olyan szép darabot „összekonferenciáztak" a maguk számára. Szüllő Gézának egy angol politikus volt a szomszédja, aki egészen csodálkozva nézett végig a terítéken és szinte félénken emelte fel az arany evőeszközöket, a remekbe vésett kristálypoharakat. Amire a magyar úr odafordult szomszédjához és hangosan, úgy, hogy az elnök se bocsáthassa el füle mellett a szót, megszólalt: — Here you can eat and drink as you like, for nothing belongs to our host. (Itt aztán ehet-ihat, ahogy kedve tartja, mert semmi sem igazi tulajdona a vendéglátó gazdánknak.) Várjon ebben a tréfás, kihívó és fölényével is keserű megjegyzésben nem volt-e már elrejtve a köztársaságra több mint egy évtized múltán rátörő sors és a monarchia elharácsolásával beköszöntő, végzetes csehszlovák „probléma"? Ügy lehet nem csak egyének, hanem népek számára is biztosabb, ha szűkösen is, de a magukéval terítik asztalukat. Mundanus Szent István ünnepségek Veszprémben Az ország egyik legnagyobb vidéki Szent Jobb ünnepségét készíti elő Veszprém városa. Mint ismeretes, a Szent Jobb országjárása során október 2-án ér Veszprémbe és ez lesz az egyik utolsó állomása. Ennek megfelelően még a szokottnál is fényesebb és nagyobb vonalú Szent István ünnepségeket rendez Veszprém városés a veszprémi rónikát. Egyházközség. Az elmúlt héten tartotta körülbelül 120 veszprémegyei plébános részvételével utolsó ülését az ünnepségeket rendező egyházi hatóság és eddigi jelentés alapján mintegy 20.000 emberre számítanak az ünnepségek alkalmából. A Szent Jobb október 2-án délelőtt 9 óra 35 perckor érkezik Veszprémbe és a Szent Imretéren tábori szentmisével hódol első szent királyunk ereklyéje előtt a város és környéke lakossága. A szentmisét dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, a szentbeszédet dr. Tóth Tihamér koadjutorpüspök mondja. Délután a Köz ,ponti Oltáregyesület tartja országos közgyűlését, majd mintegy 150 20.000 főből álló körmenet vonul a Veszprém völgyi apácakolostor romjaihoz. Ugyancsak délután tartja országos gyűlését a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete a vármegye agrárifjúságának részvételével. Este a Veszprémvármegyei Általános Tanítóegyesület Szent István-emlékestet rendez a színházban. Az ünnepségekre Budapestről filléres vonatot indít a MÁV, az ország minden részéből 50%-os vasúti kedvezmény. A Kolozsvári-testvérek Szent György-szobra Szegeden A kultuszminisztérium szépművészeti osztályának vezetője legutóbb Szegeden járt, ahol dr. Pálfy József polgármesterrel megbeszélte a Kolozsvári-testvérek világhírű Szent György-szobráról készített másolat felállítását. A szobrot, amely hű és művészi mása a két nagy magyar szobrász 1373-ban készült és Prágában őrzött alkotásának, még ez év őszén fogják a szegedi Rerrich-téren felállítani, ahol már évek óta készen áll a talapzat. A Dóm-téren ugyanakkor helyszíni szemlét tartottak Sebestyén Endre építészmérnök, a Szent Antal-kútjártak tervezője bevonásával, hogy kijelöljék a tavasz folyamán felálítandó díszes kút méltó helyét.