Magyar Nemzet, 1938. október (1. évfolyam, 32-57. szám)

1938-10-01 / 32. szám

4 A csehek megkezdték a rombolást Bécsből jelenti a német távirati iroda. A csehek, miután ismeretessé vált a müncheni megbeszélések eredménye, több határszakaszon azonnal nagyarányú rombolásba kezdtek. A GmÜnddel szemben levő cseh állomáson sokszáz tonna szenet felgyújtottak. A Krimiani papírgyárban elrendelték, hogy a német csapatok megérkezése előtt minden gépet szét kell rombolni. Budweisben csütörtökön letartóztatták és ismeretlen helyre vitték egy könyvnyomda valamennyi német tisztviselőjét és alkalmazottját. Pénteken reggel a csehek megrohamozták a budwelsi német hitelintézetet, német együttműködés előtt. Daladier, miután már csütörtökön elbúcsúzott Hitler kancellártól, látható meggyőződéssel mondott elismerő szavakat Hitler kancellárról, akiben őszinte, határozott, jószándékú és becsületes államférfit ismert meg. — Nem így van, Léger? — fordult e kijelentés után a francia miniszterelnök a külügyi főtitkárhoz. A párizsi „Jour“ értesülése szerint különösen Göring tanúsított nagy figyelmet Daladier iránt. A „Négy Évszak“-szálló előcsarnokában Göring így szólt Daladierhez: — Ne utazzék még el, maradjon itt a müncheni októberi ünnepekre. Sirovy: Magunkra maradtunk... A prágai rádióban Sirovy miniszterelnök rádióbeszédében a következőket mondotta: — Minden eshetőséget mérlegelve, arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a háború, amelyben többszörös túlerővel álltunk volna szemben, számunkra csak katasztrófával járhatott volna. Azt a megoldást választottuk, hogy megmentjük a nemzetet és a nemzet életét. Ezt írja nekünk elő őseink üzenete is. A mi feladatunk ebben az utolsó órában az volt, hogy eldöntsük, elmenjünk-e meghalni a hazáért, vagy éljünk az új hazában és ott egyedül lévén, magunk között megmentsük ezt a hazát. Nem volt más választásunk. Mindezek megfontolása után a béke mellett határoztam. Töretlen erővel megyünk új állami életünkbe. Münchenben négy nagyhatalom nélkülünk és akaratunk ellenére döntött állami szuverenitásunk felett és állapította meg új határainkat. Erre nem volt példa a történelem folyamán. Magunkra maradtunk valamennyi európai állam között. Északi és déli szomszédaink fegyverben állanak. — Minden lehetőséget megfontolva elhatároztuk — nemcsak saját magunk, de az egész civilizált világ érdekében —, hogy megmentjük a békét súlyos áldozatok árán is. — A mi feladatunk az lesz, hogy a megmaradt határokat megvédjük. A mi országunk nem lesz a világon a legkisebb és a legszegényebb sent. Szűkebb határok közé kerülünk ugyan, de legalább magunk között leszünk és a megegyezés szomszédainkkal is könnyebb lesz. A miniszterelnök után Krejcy hadseregfőparancsnok lépett a mikrofonhoz s rövid hadseregparancsot intézett a katonákhoz. — A kormány kénytelen volt a szomszédok túlerejének engedni — mondta — és az ország területének egy részét átengedni a szomszédállamnak. Német—angol békenyilatkozat Chamberlain miniszterelnök pénteken délelőtt még egyszer tárgyalt Hitler kancellárral. Megbeszélésük után a következő közös nyilatkozatot hozták nyilvánosságra: — Újabb megbeszélést folytattunk és egyetértünk abban, hogy a német—angol kapcsolatok kérdése elsőrendű fontosságú mindkét ország és Európa szempontjából. A tegnap este aláírt egyezményt és a német—angol flottaegyezményt népeink ama kívánságának jelképéül tekintjük, hogy a két nép sohasem akar többé egymás ellen háborút viselni. — Határozott szándékunk, hogy más kérdéseket is, amelyek országainkat érdeklik, a megbeszélés módszerével intézzük el és továbbra is azon fáradozunk, hogy a véleményeltérések esetleges okait kiküszöböljük, hogy ezen az úton hozzájáruljunk az európai béke biztosításához. " Adolf Hitler, Neville Chamberlain. A péntek esti londoni lapok rendkívül kedvező jelnek tartják azt a közös nyilatkozatot, amelyet Hitler kancellár és Chamberlain miniszterelnök délelőtti találkozása után kiadtak. Az Evening News annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy az 1938. szeptember 29-iki müncheni értekezlet legnagyobb teljesítményét a történelem egykor majd abban fogja látni, hogy sikerült végre olyan nemzetközi biztonságot teremteni, amelyet joggal lehet biztonságnak nevezni. Az utóbbi napokban, amikor Európa már-már feltartóztathatatlanul belesodródott a háborúba, kiderült, hogy minden nép irtózik a háborútól s ez a körülmény már egymagában a legszebb reményekre jogosít. Talán most mégis csak sikerül megteremteni a nemzetközi jogrendet s ezért a sikerért nem lesz drága ár az a sok izgalom és szorongás, amit az elmúlt napokban ki kellett állni. Göring és Biblioentrop békeüzenete Franciaországhoz Göring birodalmi miniszter pénteken a „Négy Évszakához címzett szállóban fogadta a Havas-iroda tudósítóját. Göring miniszter mindenekelőtt kifejezte nagy örömét afelett, hogy végre sikerült elintézni azt a kérdést, amely Európát oly hosszú ideig izgalomban tartotta. — A Münchenben összeült államférfiak — mondotta Göring birodalmi miniszter — igen nagy győzelmet arattak és e győzelem neve: Béke’ — ön, mint Berlinben élő újság-s író — tette hozzá Göring miniszter —, megállapíthatta, hogy az utóbbi hetek kiéleződött feszültsége idején semmiféle gyűlölet vagy egyoldalú sovinizmus sem nyilvánult meg Németországban Franciaország ellen. Semmi akadálya sem lehet annak, hogy egymást kölcsönösen becsülő két nagy nemzetünk békében éljen egymás mellett. Különös örömömre szolgál, hogy a volt francia tűzharcosok részt vesznek a Csehszlovákiában tervezett nemzetközi eljárásban, mert ahol a tűzharcosoknak képviselői vannak, ott béke és igazság van. — Azt hiszem, hogy a müncheni értekezleten résztvett négy ország kölcsönösen meg lehet elégedve az elért eredménnyel. Göring miniszter végül nagy elismeréssel szólt Daladier miniszterelnöknek a tárgyalások során tanúsított megvötő magatartásáról. Ribbentrop külügyminiszter Daladier elutazása után az újságírók előtt a következő kijelentéseket tette: — Nagyon felelősségteljes munkát végeztünk és ezzel a munkánkkal sikerült elősegíteni a béke nagy győzelmét. Remélem, hogy a mostani találkozás meg fogja nyitni az utat a további barátságos francia. Magyar Nemzet mmm p^öSoi,.... B li JCáyá&áz&an j||§|jj| i/eKdég£á&&\ | Cukxái'ídÁ&.aeí öjjli lírj ká/tUti* Ilii fiyjíp- mbulétJlot f iil 11 «a|lg|ISBEEi»k Égli ípTMV'1 -8'?-* IIIII jiü ü"f ■ ...■■ • ■:.....; - I -IÜHH9I IHliiSEírSfSiV iWhT ÍPTWB nnn--í£..;. í fii. gíHis mmmm óit SZOMBAT, 1958 OKTÓBER 1. Maijar Nealist Német—francia kiegyezés A müncheni egyezmény legnagyobb jelentőséget német politikai körökben az első benyomások hatása alatt talán nem is annyira a Szudétaföld átengedésében látták mint inkább a német—francia kiegyezésben, amely a Führerhausban lezajlott tanácskozások után most már befejezett ténynek látszik. Mindenütt elismerik, hogy a müncheni egyezmény létrejöttében nemcsak Hitler és Mussolini bátor kezdeményezésének és Chamberlain megingathatatlan békeakaratának volt igen nagy része, hanem a kibúvót nem ismerő egyenes és nyílt francia magatartásnak is, amelyet Daladier miniszterelnök személye testesített meg. A francia miniszterelnök a szó szoros értelmében elbűvölte német partnereit s amikor Göring vezértábornagy, a németfrancia közeledés régi előharcosa elbúcsúzott újonnan szerzett francia barátaitól, a következő szavakkal fordult környezetéhez: — Daladier pompás ember. Velé aztán igazán leiit politikát csinálni. Daladier miniszterelnök Münchenből való elutazása előtt a német távirati iroda munkatársának adott nyilatkozatában többek között a következőket jelentette ki: — Örömmel állapíthattam meg, hogy Németországban egyáltalán nincsenek ellenséges vagy gyűlölködő érzéssel Franciaország iránt. Bizonyos lehet, hogy a franciák sem táplálnak ellenséges érzelmeket Németországgal szemben, így van ez, még a most lejátszódott diplomáciai feszültség és a katonai előkészületek idején is. Két nép között szívélyes egyetértésnek kell létrejönnie és boldog vagyok, hogy ennek a szükséges és termékeny egyetértésnek szentelhettem erőmet. Hitler kancellárnak, Göring tábornagynak és Ribbentrop külügyminiszternek már köszönetet mondtam azért a szívélyességért, amellyel fogadtak. Adja át köszönetemet a müncheni lakosságnak is. Párizsban is általános megbékélést várnak A franciák számára az a legfontosabb, hogy a mozgósítás során behívott többszázezer tartalékos a legrövidebb időn belül visszatérhet családja körébe. Általános az a vélemény, hogy a müncheni megegyezés új fejezetet nyit a német— francia kapcsolatok történetében is és végre-valahára lehetővé válik a barátságos együttműködés a két régi ellenfél között a béke biztosítása érdekében. A francia közvélemény egy része mindig rokonszenvezett a Németországhoz való közeledés gondolatával s ezt a gondolatot pénteken reggel több lap is nyomatékosan kihangsúlyozza. A Jour értesülései szerint Göring tábornagy porosz miniszterelnök azért szállt meg a Vierjahreszetiszállodában, hogy minél többet együtt lehessen Daladicival. A vatikáni üzenet Az „angelus belli" még alig szállott el téreink fölött. Szárnyának vészes csapdosása örökre borzalmas emlékünk marad. S mialatt Európa csaknem fenékig ürítette a háborús rémület izgalmainak kelyhét — íme, a vatikáni rádió ezüsthullámain megcsendült a fehérfalárú aggastyán hangja s szavai áttörik az európai égbolt az imént még halálos borúlátót. A történet ama korszaka, amelyben a pápaság politikai hatalma trónokat emelt vagy omlasztott össze s világbefolyásának szövedékein milliók sorsát rettentette vagy biztosította — a középkor letűnt századainak kriptájában pihen s régmúlttá hanyatlott. Ám a politikailag elszegényedett Róma lelkisége, mintha ez elveszett erőkön gyarapodott volna: minél teljesebben veszítette el diplomáciai hatásferületét, annál biztosabban közeledett léte eszményi értelméhez, a szegények és betegek Krisztusához. Az időtlen Róma tornyai felől békéltetően csendültek hozzánk a pápa hangjai. Az európai politika annyi kiváló reprezentánsának beszéde után, az ő szavai mögül nem az emberi politika szempontjai kiáltották a békét, hanem a sebektől vérző és keresztre feszített Krisztus fájdalmai. A Szentatya szavai az emberi társadalmat az ima fegyvertelen hatalmához utasítják, mert egyedül a lelkiekkel áthatott európai szellemiség ereje képes arra, hogy a tárgyalások őszinte eredményeit biztonsítsa s olyan tartós békét teremtsen, melyben az európai keresztény kultúra zavartalanul s áldásban fejlődhetik. A Szentatya hangsúlyozza a békés eszközökbe vetett hit megőrzésének szükségességét, amely a háború borzalmaitól távol építheti meg az evangéliumi tanítások alapján és a történeti és természetjogi elv tiszteletben tartása útján életre ébredő európai nyugalmat. Beszéde második szakaszában megköszöni a világ által egészségéért égbe küldött imákat és kéri a Mindenhatót, hogy ezeknek az imáknak visszaszármaztatásával és élete felajánlásával tegye lehetővé a világ békéjét és üdvét. A Szentatya alig ötperces rádiószózata mélyértelmű és megfontolandó tanulságra oktatott. A becsületes béke nemcsak materiális viszonylatok elrendezése. Helyet kell adni benne — s nem másodlagos helyet— a spirituális szempontok érvényre jutásának is. Aki a történnet alkotó tényezőit pusztán anyagelvű szempontok szerint értékeli, sohasem láthatja meg és teremtheti meg az egészséges békét, mert sohasem adhatja meg az őszinte béke végső posztulátumát: a béke egyensúlyát s az egyensúly békéjét. A lelki szempont érvényesülése nélkül hiányzik a politikából a kereszténység nagyszerű dualizmusa, az örökkévalóság és időszerűség kapcsolata. Tiry László One man diplomacy A közlekedési technika hallatlan fejlődése a legforradalmibb változásokat a legkonzervatívabb métterben, a diplomáciában idézte elő. Azok az elpusztíthatatlanoknak hitt formák, melyeket egy Richelieu, Metternich, Bismarck teremtett meg, melyek a különféle külügyi kancelláriák évszázados, ortodoxul formalisztikus gyakorlatából származtak, az utóbbi évekbeli összeomlottak, a patinás tradíciókat szétszórta a háború utáni európai politika, egy-egy kimagasló egyéniségének erőteljes gesztusa, szokatlan, eredeti kezdeményezése. A sifrírozott táviratok, a hosszadalmas diplomáciai procedúra kora lejárt. A diplomaták ma nem anynyira frakkban, mint inkább pilótadresszben utaznak, 300—400 km-es óránkénti sebességgel. Az új stílust a diplomáciában Mussolini teremtette meg. A Palazzo Chigiben a régi iskolát kiszorították a fiatalosan lobogó fasizmus elhasználatlan ifjú energiái, melyekből hiányzik a formák tekintélytisztelete, az etikett-szabályok iránti finnyáskodás. Nincs szükségük az eddigi diplomáciai Knigg-re, hanem maguk teremtenek új eljárásokat, új formákat, úgy, ahogy a pillanatnyi szükség és az ország érdeke diktálja. Hálás és felette tanulékony követőre talált az új olasz diplomáciai stílus a III. birodalom külügyeinek intézésében. A Wilhelmstrasse diplomáciai apparátusát teljesen átvették ugyan, de ma az 1918 óta tartó folytonosságot szinte egyedül már csak Meissner államtitkár képviseli. Rögtön a hatalom átvétele után a hivatalos Wilhemstrasseval párhuzamosan megszervezték az NSDAP külügyi hivatalát Alfred Rosenberggel az élen. Később az új diplomáciai stílus emberei, a Ribbentropok, a Wiedemann kapitányok, a Herr Schmidtek veszik át a Wilhemstrasse vezetését és most már a pártdiplomácia azonos az államdiplomáciával. A vieux style mellett legtovább a Foreign Office és a Quai d‘Orsay, a régi diplomácia e két klasszikus otthona tartott ki. Az a készülő vihar, mely elsöpörni látszott az egész európai civilizációt, az angol és francia diplomácia zárt vonalrendszerét is felborította. Chamberlain anélkül, hogy erről a Foreign Office híres szakértőivel, egykor mindenható, állandó államtitkárával tanácskozott volna, csupán a kereskedelemügyi minisztérium egy alárendelt, ismeretlen főtisztviselőjével, Sir Horace Masonnal beszélve meg a dolgokat, elhatározta a történelmi berchtesgadeni raidet, hogy minden diplomáciai előkészítés nélkül szemtől-szembe kerülhessen azzal a férfival, aki az európai béke sorsát a kezében tartotta. És ugyanígy cselekszik Daladier is, aki visszaszorítva kollégáját, Bonnet-t, magához ragadja a külpolitikai kezdeményezést, a Quai d'Orsay megkerülésével intézi a demokráciákban egészen szokatlan önhatalmúsággal Franciaország külügyeit. Háttérbe szorul Mr. Léger, az állandó főtitkár, háttérbe kerül Corbin, a londoni francia nagykövet éppúgy, ahogy kevés szerepe van lord Cadogan állandó államtitkárnak, Phipps párizsi angol nagykövetnek. A premierek kezükbe ragadják a külügyek lebonyolítását és nem a hivatalos apparátus statisztál nekik a sorsdöntő tárgyalásoknál, hanem a Wilsonok, a lady Chamberlain-ek (Austen Ch. özvegye, akinek az angol—olasz gentleman agreement megkötésénél volt nagy szerepe), a Wiedemann kapitányok, újságírók, akik baráti kapcsolatokkal rendelkeznek ezzel vagy azzal az államférfiúval. A régi ünnepélyes uralkodólátogatásokat, melyeket hosszú hónapok alatt készített elő kínos óvatossággal a hivatásos diplomácia, felváltották a repülőutak, melyek néhány óra alatt bonyolódnak le. A régi terebélyes diplomata-testület bonyolult gépezete helyett ma egy ember nagy szintetikus elgondolásai érvényesülnek. Az új kor meghozta a diplomácia új stílusát, melyre az angol és amerikai sajtó már meg is találta a megfelelő és találó terminus technikust. Úgy hívják: „oite man diplomacy“. Egy emberdiplomácia, melynek ma az európai béke megmentését köszönhetjük, hetjük. P. Gy.