Magyar Nemzet, 1938. november (1. évfolyam, 58-83. szám)

1938-11-01 / 58. szám

ISKit Magyarék­a! I. év, 5­8. sz. Kedd 1938 novemberi Főszerkesztő ELŐFIZETÉSI ÁRA­D ÉVRE 36.—P, FÉLÉVRE 18.—P SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI U. 10 NEGYEDÉVRE 9.­, 1 HÓNAPRA 3.- P, EGYES P I?­TT II 4 HT FI­ll K TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. 1 Fii F FI FF ij ü il LP VT ti­ii, VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* j A mozgalom alapjai írta: Katona Jenő „Ostoba dolog a forradalma­kat üdvözölni vagy átkozni, mindenképpen fontos azonban tanulmányozni őket; siralmas mesterség azokat a szennyben és sárban követni, nagyon ve­szélyes nekik szolgálni, dicsére­tes azonban viharuk közepette a hit és erkölcsi igazság eszméit képviselni s ezzel az igazi épí­tés vagy újjáépítés alapköveit lerakni" -­ írja Carlyle a fran­cia forradalom történetében. És a történeti valóság e filozófiai szellemű vizsgálójának szavait napjainkban különösen meg kell szívlelnünk. A carlyle-i igazság szellemében járunk el, amikor a hazai mozgalom esz­mei és társadalmi alapjait vesz­­szük szemügyre abban a meg­győződésben, hogy ezzel nem­csak magunknak, kik határo­zott ellenfelei vagyunk, hanem a mozgalom saját jobbhiszemű tagjainak is szolgálatot teszünk Kétségtelen, hogy e „mozga­lom" már régen annyi más tiszavirágébtű hasonló tünemény sorsára jutott volna, ha fenn­maradásának és esetleges to­vábbi térhódításának indokolt­sága csupán önmagában gyöke­reznék. Kétségtelen, hogy nagy és döntő szerepe van létrejötté­ben és kifejlődésében annak az európai, közelebbről középeuró­pai háttérnek, mely nélkül sem e „mozgalom“, sem a hozzá ha­sonlók (belga rexisták, svájci „nemzeti front“ stb.) aligha ter­mettek volna elő. A történeti példákban, sokszor megtévesztő analógiákban — mert hiszen a történelem alig ismétli magát és jelenségeinek egyszerisége nyil­vánvaló — gondolkodók szá­mára megemlíthetnők, mit je­lentett a márciusi forradalom híre Bécsben, Pozsonyban vagy éppen Pesten. Enélkül aligha jöttek volna létre — vagy leg­alábbis semmiesetre sem abban az ütemben, amint meghozták és szentesítették őket. — Kossuth márciusi törvényei. A mozga­lom szuggesztív erejét avagy inkább a gyengébb idegzetűekre baziliszkusz tekintetéhez ha­sonló hatású dermesztő vará­zsát kétségtelenül a mögötte levő minta és példa erejének köszönheti. Enélkül bizony sok­szor nem nélkülözné a kozmi­kus arányú kísérletnek hazai talajon kabarétréfává züllő ko­mikumát és siralmát. Mégis ta­gadhatatlan, hogy lélektani va­rázsa és fertőzete azért lehetett nálunk nagyobb, mint más, számban kicsiny és politikai érettségben még kisebb népek­nél, mert olyan szociológiai vehikulumai akadtak, voltak készen ez eszmevilág kihordói számára, mint a megoldatlan szociális és zsidókérdés. A „mozgalom" közös eszmevilága ugyanis különbözőképpen vetül és tükröződik. Kétségtelen, hogy egészen más lélektani eszközök­kel, ideológiai jelszavakkal dol­gozik a társadalmilag és gazda­ságilag kiegyensúlyozott Svájc­ban vagy Belgiumban, mint nálunk. Autochtonná váltának vagy legalább is ilyenné váló meghirdetésének egészen mások az előfeltételei ezekben az or­szágokban, mint Szent István birodalmának megmaradt da­rabján. A mozgalom társadalmi alap­jait, hogy úgy mondjuk, szocio­lógiai alzatát, elsősorban két­ségtelenül a nemzeti eszme egy­oldalú, reménytelenül, de annál görcsösebben megkísérelt mono­­polizálásában kereste. Hamis, üres, káros pakfon-nacionaliz­­musával szemben, amely új le­pelben lényegében a régi, fel­színes, asszimiláns liberális jelszó-nacionalizmus folytatása — némely ellenfelek alig hinnék, hogy valójában mily közel van­nak egymáshoz —, mindazok­nak, akik sikerrel akarnak vele megküzdeni, az igazi, ősi, ma­gyar nacionalizmust kell állí­tani. Azt a magyar nemzetisé­get, mely sohasem elégedhet meg a „völkisch" eszmével, mert a magyar politikai nemzet fogalma mindig nagyobbra né­zett és önálló, a magyar faj tér­fogatánál jóval nagyobb álla­mot jelentett, amelyet éppen ezért nem kárpótol semmiféle kisebbségvédelem, amely a ma­gyarság létét és lényegét mondva, egyszersmind a duna­­völgyi testvérnépek humánus együttélését is jelenti. Ez a na­cionalizmus éppen azért nem azonos semmiféle túlzó soviniz­mussal, melynek halálos luxu­sát számban kicsiny népek nem is engedhetik meg maguknak, hiszen bármikor visszájára, el­lenük fordulhat. Ez a magyar nacionalizmus, Széchenyi mél­tányos, Deák rugalmas nacio­nalizmusa sohasem is volt, nem is lehetett, már csak hordozójá­nak történeti helyzete miatt is embertelen sovinizmus. Mindig ott élt benne a Széchenyies jel­leg „egy vonást megőrizni az emberiség arcán", egy színt a népek nagy palettáján, „egy nemzetet megtartani az embe­riség számára", egy nemzetté emelkedett fajon át szolgálni az emberiség nagy eszményeit. Ennek a mélységes lényegi és csak a lényeget néző nacionaliz­musnak hordozói mindig meg­vetették azokat, akik csak szá­jukon hordták a hazát, de szí­vükben éppen ezért távol jártak az igazi magyarságtól. f Folytatása a második oldalon) Ára 10 fillére­ ­ ! Berlin és Róma vállalja a döntőbíráskodást Berlin, október 31. A német távirati iroda hivatalo­san jelenti: A Cseh-Szlovákiában élő magyar kisebbség problémáját és a Magyarország és Csehszlovákia közti igazságos határ megvonásá­nak kérdését Magyarország és Csehszlovákia az utóbbi hetekben folytatott közvetlen tárgyalások út­ján nem tudta megoldani, ezért a magyar és a cseh kormány azzal a kéréssel fordult az német és a olasz kormányhoz, hogy e kérdé­seket döntőbíráskodás útján oldják meg. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter római látogatása során ezt a kérdést is megbeszélte gróf Ciano olasz külügyminiszter­rel és tájékoztatta az olasz kor­mányt, hogy Németország hajlandó belemenni , a kérdés döntőbíróság útján való rendezésébe. Miután a cseh-szlovák és a magyar kormány kijelentette, hogy a döntőbírósági határozatot fentartás nélkül végle­ges rendezésnek elfogadja és hala­déktalanul végrehajtja, a német és az olasz kormány elhatározta, hogy elfogadja a döntőbírói szerepet. Ribbentrop birodalmi külügy­miniszter és gróf Ciano külügy­miniszter ebből a célból szerdán, november 2-án Bécsben összeül. A magyar és a csehszlovák külügy­miniszter ugyanerre a napra szin­tén meghívást kapott Bécsbe. Minisztertanács a felszabaduló területek átvételéről Hétfőn délben tizenkét óra­kor Imrédy Béla elnöklésével értekezletre ültek össze a kor­mány tagjai, az értekezlet dél­után fél négy óráig tartott. Az értekezlet kizárólag a felszaba­duló területek átvételének kér­désével foglalkozott és az ezzel kapcsolatos összes problémák tárgyalás alá kerültek. Az átvé­tellel kapcsolatosan még a dön­tőbíróság határozata után is államközi megállapodásokra lesz szükség, de a magyar kormány már előkészített minden olyan problémát, amely megoldásra vár, ezek között szerepelnek a szociális biztosítás, a telekkönyvi kérdések, az egyházjogi kérdé­sek és a folyamatban lévő peres ügyek problémái. ­ Szerdán áll össze Bécsb­en a német­olasz döntőbíróság Ciano és Ribbentrop a tanácskozás napjára Kánya és Chraskovsky külügyminisztereket is meghívta — Prága feltétel nélkül végleges rendezésnek elfogadja és haladéktalanul végrehajtja a döntést — Pozsony­ban már tárgyalnak a katonai szakértők a területek átadásáról Jugoszláv—bolgár határrevízióról beszélnek Belgrádban Szombaton éjszaka befejező­dött az a páratlanul érdekes és izgalmas és a magyar diplomá­ciának sikert hozó csata, amely­nek következményeként döntő­­bíróság elé kerül még jóval a müncheni egyezményben meg­szabott háromhónapi időtartam előtt a felszabaduló magyar te­rületek kérdése. Vasárnapra virradó éjszaka közölte már a német távirati iroda Rómából, hogy Német­ország és Olaszország elvállalta a döntőbíráskodást a magyar— cseh-szlovák ügyben s vasárnap a kora reggeli órákban megin­dultak a tanácskozások a Sán­­dor­ téri palotában. Imrédy Béla miniszterelnök vasárnap dél­előtt Rátz Jenő honvédelmi mi­nisztert fogadta, majd a minisz­terelnök átment a külügymi­nisztériumba, ahol Kánya Kál­mánnal és gróf Csáky Istvánnal folytatott hosszabb megbeszé­lést. Később újra a miniszter­­elnökségen folyt tanácskozás Imrédy Béla miniszterelnök és vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter között, délután pedig Kánya Kálmán külügy­miniszter közölte a miniszter­­elnökkel, hogy gróf da Vinci budapesti olasz követ átadta azt a közlést, amely szerint az olasz kormány vállalta a döntőbírás­kodásban való részvételt s ha­sonló közlést tett a magyar kül­ügyminiszternek a vasárnapi kora délutáni órákban Werk­­meister budapesti német ügy­vivő is. Imrédy Béla a külügyminisz­terrel folytatott megbeszélés után kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, akinek jelentést tett a legújabb eseményekről, majd délután rög­tönzött miniszteri értekezlet kezdődött, amelyen a miniszter­elnök és a külügyminiszter tájé­koztatta a kormány tagjait Ber­lin és Róma válaszáról. A döntőbíróságban Olaszor­szágot gróf Ciano külügyminisz­ter, Németországot pedig Ribben­trop birodalmi külügyminiszter képviseli, a döntőbíróság szerdán ül össze Bécsben. Pozsony­ból érkezett híradás szerint a magyar és a cseh­szlovák katonai szakértők Po­zsonyban hétfőn reggel már össze is ültek, hogy megtárgyal­ják a Magyarországhoz kerülő felszabaduló vidék kiürítésének módozatait és igen közeli idő­pontját.

Next