Magyar Nemzet, 1938. november (1. évfolyam, 58-83. szám)
1938-11-01 / 58. szám
2 0 0 h Magyar Nemzet politikai napilap Rasch&jaik! Hirdetési osztály Budapest, VI., Eötvös uccs 26/b. T.: 128-425 Visszakerülő magyar véreinkkel való találkozásunk anyagi és lelki eggyéforásunk örömében annyi minden feloldódik, ami a nemzeti tudatot hordozó rétegeket ma még irritálhatja. Minden bizonnyal kevésnek és szánalmasnak fog bizonyulni a mozgalom második társadalmi alapja is, amelyre hordozói tudva-tudatlanul jelenleg számítanak. Ez a magyar társadalom sruktúraeltolódása, valy különösen kínosan érinti azokat, akik Uralmukat, döntő pozíciók birtokbavételével, még idején biztosítani akarják. Ez a struktúraeltolódás, függetlenül minden agitációtól és propagandától, szociális irányban megtörtént és folytonosan tovább történik. Csak természetes, hogy riasztja és ingerli azokat az elemeket, akik a régi, nagy magyar kormányzó rétegből, a magyar középnemességből csak Eötvös József „Nyúzó“-jának tulajdonságait őrizték meg és akik, most uralmukat veszélyeztetve látván, az új pretoriánuralom felé vetett bukfenccel alapjában régi létüket és parancsoló módszerüket kívánják konzerválni. Kétségtelen, hogy ezek az elemek, tartozzanak bár a tisztviselőréteg csinovniktöredékéhez, vagy a „végzett földesurak 11 mai kontenseihez, lényegében nem újjáteremteni akarják e hazát, hanem csupán, gyors szerepcserével, meghódítani a meghódítható pozíciókat. Tévedne azonban az, aki a mozgalom valamennyi válfaját és árnyalatát átszövő antiszemitizmustól megejtve és elvakítva, nem venné észre, hogy a politikai francia négyes helycserét sürgető figuráit járók, a „menj innen, hogy helyedre jöhessek 11 elvvel gazdasági életünkben a zsidó elemet gyorsan germán vérűekkel behelyettesítők törekvése mellett a népben a „mozgaloménak egy harmadik alapja és kétségtelenül a legkomolyabban veendő változata is él. Ennek hordozói és képviselői, jóhiszemű részükben minden eddigi „reform1” megcsalódottjai, már nem a meglevő gazdasági vagy politikai uralmi pozíciók meghódítását, hanem lerombolását sóvárogják. Közülök az idegen eredetűek, mert tetemes számban vannak ilyenek is, azt hiszik, hogy nagyon magyar nacionalisták, amikor a magyar halállal szinoním jelentésűvé vált mozgalmukkal az eszélyes reform helyett az alaktalan forradalmat készítik. Éppen így azok, akik a szerepét eljátszott és valójában mindig idegennek maradt liberalizmus vagy marxizmus helyébe a szociális magyar államot sóvárogják, azt hiszik, hogy egy jobb, magyarabb szocializmust hoznak, amikor pedig csupán kontrabolsevizmust, e métellyel jelszavakban ellenkezői, de vele struktúrájában azonos társadalmi és gazdasági „megoldást“ sürgetnek. El lehet gondolkozni azon, hová zuhant szociális szólamaiban az igazán magyar mélységekből, a magyar föld, faj és történelem ihletéséből született ady—szabódezsei ideológia, milyen siralmasan elvetélődött, idegenre cserélődött a magyar dekabristák vagy narodnikiek mozgalma, melyet a végtelen orosz steppéken a marxizmus őrülete, ezekben a lelkekben pedig egy másfajta idegen igézet söpört el. Az, aki a nemzet lelkét a mozgalom eme behatásaival szemben gyógyítani, orvosolni akarja, bizonnyal végzetes tévedésbe esne, ha alapjai közül a legutóbbit, a harmadikat nem látná meg egész valóságában, de az is nagy baj lenne, ha nem ismerné fel az elsőt vagy nem törődnék a másodikkal. Kétségtelen igazság, hogy forradalmat csak ott érdemes csinálni, ahol nincs rá szükség. Bármily paradoxul hangzik e mondat, csak formája paradoxon, lényege távolt van attól és azt fejezi ki, hogy csak az ész és fegyelem jegyében megszülető, arra való és arra ráérett tényezőktől hordozott átalakulás jelenthet haladást és minden más kísérlet csak vérbe és gyalázatba boríthatja e hazát. „Kidöntjük a korlátokat, lezúzzuk az ellenséget, jóbarátot és amikor célhoz értünk, sírni kell csak...“ — mondja már Bánk bán az ilyen forradalomról. Ha igazuk is van azoknak, akik hangsúlyozzák, hogy nem lehet fölülről egy életformát ráhúzni egy nemzetre, még inkább igazuk van azoknak, akik a szláv fantáziához annyira hasonló magyar képzelet forradalmi kísérleteinek mindig alaktalan rémétől mindhalálig óvni akarják hazájukat. Azok a megtévedt megtévesztők, akik éppen akkor spekulálnak erre, amikor a Gondviselés kegyelme a nemzetet közelebb hozta elalkudhatatlan feladatai megvalósulásához, a magyarságnak a régi rendszer minden bűnösénél kárhozatosabb ellenségei és tudva-tudatlanul a nemzethalál előkészítői. Bizonyára nincs a halandó létben mássádamnata, elevenen elkárhozottak tömege nem létezik e földön. Az Egyház tanításai és gyakorlata sem ismer ilyet. Azonban az is bizonyos, hogy egyetemes zsinatait nem közülük szokta egybehívni és orvosszereit sem kárhoztatott tévelyeikből és tévelygéseiből választotta. A tévelynek soha, de a tévelygőnek mindig szívesen megbocsátó, vele azonban kompromisszumra soha nem lépő Egyház története nagy tanulság lehet az ilyen mozgalmakkal szembeszálló katolikus államférfiú számára. Éppen úgy, miként a magyar társadalom üszkös sebeit, régi betegségeit, megoldatlan kérdéseit gyógyítani, orvosolni, megoldani akaró magyar politikus tudni fogja, hogy az idegen métely ellenében a magyar nemzettest homeopatikus orvosszerrel sosem lesz igazán gyógyítható, hogy, vele szembeszállva, nem idegen és másutt már oly szemléltetően haszontalannak bizonyult küzdelmi formákat, védekezési és ellentámadási módokat kell alkalmazni. Hanem, mint egykor Kossuth Lajos, le kell hajolni a magyar történelem mélységei fölé és onnan hozni okulást, le kell szállni a magyar lelket, a magyar lényeget legigazabban és kiirthatatlanabbul egyedül képviselő magyar föld robotosaihoz, a magyar faj ez utolsó tartalékához és menedékéhez és a tőle kapott erővel és bátorsággal magasodni mindenféle veszély és végzet elébe... Magyar Nemzet KEDD, 1958 NOVEMBER 1 Göring is Bécsben lesz a tárgyalások idején Bécsből jelentik: Göring tábornagy miniszterelnök ma Obersalzbergből jövet Bécsbe érkezett, ahol magánemberként néhány napot fog eltölteni. Tiszteletére a polgármester a Lobauban nagy vadászatot rendez. Kánya, Teleki, Csáky és Pataky kedden utazik Bécsbe. A Magyar Nemzet értesülése szerint szerdán kezdődnek meg Bécsben a döntőbírósági tanácskozások és a magyar delegáció kedden délután a bécsi gyorsvonattal utazik el. Bécsbe utazik Kánya Kálmán külügyminiszter és gróf Teleki Pál kultuszminiszter, gróf Csáky István rendkívül követ és meghatalmazott miniszter, akinek a tárgyalások előkészítésében eddig is rendkívül nagy szerepe volt, továbbá Pataky Tibor államtitkár, valamint a komáromi delegáció szakértőinek sora. Értesülésünk szerint a bécsi döntőbírósági tárgyalások csütörtökön befejeződnek. Chvalkovszky külügyminiszter kedden utazik Bécsbe. A minisztert elkíséri Tiso szlovák miniszterelnök. Berlin: Politikailag és gazdaságilag megfelelő határt vonnak meg A német távirati iroda jelenti Rómából. Olasz politikai körökben Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter római utazásának eredményét elsősorban a négy nagyhatalom egymáshoz való viszonyának szempontjából vizsgálják. Kijelentik ezekben a körökben, természetes, hogy Róma és Berlin, tekintettel azokra a javuló kapcsolatokra, amelyek Londonnal és esetleg Párizzsal kialakulnak, a legszorosabb barátságban és együttműködésben teljesen párhuzamos politikát kívánnak folytatni. Ezt a kérdést éppen ezért Rómában minden lehetőség szem előtt tartásával gondosan megvitatták, hogy előre megállapodjanak mindkét részről kölcsönösen egymásra vonatkoztatott diplomáciai magatartásról. Az Anglia és Franciaország részéről megkezdett, a Berlin—Róma-tengelyt veszélyeztető fegyverkezési verseny ellenére elősegíteni és fokozni kívánják a tényleges együttműködésen és egyenjogúságon felépülő Európa kialakításának talán már a közeli jövőben jelentkező lehetőségét. A Berlin—Róma-tengely — mint a leghivatottabb helyről ismételten megállapították — nem sorompó, hanem „a háború utáni Európa egyetlen pozitív alkotása, amelyhez minden olyan állam csatlakozhatik, amely szívén viseli egészséges Európa megteremtését”1. Az új út eredményes követéséhez két dolog feltétlenül szükséges: Olaszországnak, mint teljesen egyenjogú földközitengeri hatalomnak és mint gyarmati nagyhatalomnak elismerése, másodszor lemondás mindarról az ábrándról, amely szerint a Berlini Róma-tengelyt meg lehet bontani. Egyébként Ribbentrop és Ciano küszöbönálló bécsi találkozójáról úgy nyilatkoznak, hogy Bécsben mindenesetre mindkét fél szempontjából igazságos, politikailag és gazdaságilag megfelelő megoldást találnak, hélte a nemzetiségi elv elsőbbségének. Az a példa, amelyet a német birodalom ez alkalommal adott és amelyet még most is ad, amikor lemond a nyilvánvalóan nem jogosulatlan néprajzi célok túlzott értelmezéséről, feljogosítja annak feltételezésére, hogy a vitában álló felek hasonló megértésről tesznek bizonyságot. Olaszországot is, amelynek felépülésénél a nemzeti gondolat jelentette a kiindulópontot, ugyanez a gondolat vezérli és ezt az álláspontját nem egyszer nemesszívű módon juttatja érvény. Ugyanebben a szellemben kezdi meg a két hatalom munkáját, hogy tisztességes alkuszként segítsen befejezni a viszályt és megvesse a Dunamedence népeinek, jószomszédi együttélése alapját. Ezt szem előtt tartva a világ közvéleménye az európai béke szempontjából is csak örvendetesnek találhatja, hogy a két hatalom elvállalta a döntőbíró szerepét. Gayda az olasz—német döntőbíráskodás alapelveiről Rómából jelentik: Virginio Gayda, a Voce d'Italia vezércikkében a következőket írja Ribbentrop tárgyalásainak eredményéről: A magyar-cseh kérdésben Berlin és Róma egyetértése a következő három pontban foglalható össze: 1. Mindkét ország azon a véleményen van, hogy a Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia közötti vitát a lehető leggyorsabban meg kell oldani, ami érdeke nemcsak magának Csehszlovákiának, hanem az egész európai békének. 2. Legnagyobb rokonszenv és szolidaritás Magyarország jogos érdekei iránt. 3. Szívélyes megértés azok iránt az erőfeszítések iránt, amelyeket a cseh kormány az új Csehország felépítése érdekében kifejt. A Giornale d'Italia hasábjain Virginio Gauda vezércikkében egyebek közt még a következőket írja: — Róma és Berlin Budapest és Prága felkérésére együttesen elvállalta a cseh-magyar határ kijelölésére irányuló döntőbíráskodást. Határozataiknak döntő jelentőségük lesz, minthogy Budapest és Prága már eleve kijelentette, hogy bármilyen tegyen is a határozat, azt elfogadja. A fasiszta Olaszország már a mostani viszály elején kijelentette, hogy nem a cseh nemzettel, hanem a szerencsétlen emlékű versaillesi, trianoni és saint-germaini békeszerződéseken alapuló politikai rendszerrel áll szemben. Azok a közlések, amelyeket néhány nap múlva gróf Ciano és Ribbentrop Magyarország és Csehország képviselői előtt tenni fognak, életbevágó fontosságúak lesznek a két ország megbékélése és szívélyes együttműködése szempontjából, valamint egész Európa szempontjából is. A wilsoni elvek alapján Berlinből jelentik: A Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz a magyar-cseh-szlovák határ megvonásának kérdésében Németország és Olaszország részéről vállalt döntőbírói szereppel foglalkozva a következőket írja: — Németország és Olaszország tisztában van azzal, hogy elvállalt szerepe, tekintve a szembenálló felek közvéleményének szilárdságát, egyáltalán nem hálás. Másrészről mindkét nagyhatalomnak annyira kézenfekvő érdeke a középeurópai viszonyok stabil és üdvös kialakítása, hogy valóban elvárható részükről az igazságos ítélet, amely az egyedüli feltétele annak, hogy a jövőben az egyetértés alapján alakuljanak ki a viszonyok a Dunamedencében. Abban a feladatban, amely a két hatalomra hárul, jelentős szerepet játszik a trilsoni elveknek a trianoni szerződéssel történt megsértése. Ezért most arról van szó, hogy ezt a balfogást ismét helyrehozzák és a magyar népnek visszaadják azt, amit húsz évvel ezelőtt a néprajzi elv megsértésével jogosulatlanul elszakítottak tőle. Németország a szudétanémet kérdés rendezésével megmutatta, hogy még a saját követeléseit is aláven A lengyel sajtó kétkedve néz a bécsi döntés elé Varsóból jelenti a lengyel távirati iroda. A lengyel sajtó pillanatnyilag tartózkodik attól, hogy szerkesztőségi kommentárokat fűzzön a magyar—cseh vita olasz— német döntőbírósági intézésével kapcsolatos diplomáciai tanácskozások utolsó szakaszához. A lapok azonban címeikben jelzik kétkedésüket és hangsúlyozzák, hogy veszedelmesnek tartanak minden olyan megoldást, amely csupán kisegítő, részleges és ideiglenes jellegű volna. — Meg akarják kerülni a cseh kérdés alapvető rendezését —- írja a Gazeta Fokká. — Ideiglenes megoldások nem kellenek — mondja a Kurier Poranny, majd hozzáfűzi: A kárpátaljai kérdést véglegesen kell megoldani. Az Express Poranny írja: — Ha a döntőbíróság nem oldja meg véglegesen a cseh-szlovák kérdést, akkor Európa állandó lázbeteg lesz továbbra is. A nacionalista ABC írja: — A döntőbíróságnak a cseh kérdést véglegesen kellene megoldani és ennek értelmében közös magyar—lengyel határt kellene létrehoznia. A lapok továbbá közlik a kárpátaljai felkelő mozgalom terjedéséről szóló híreket és megállapítják, hogy ez a mozgalom is mutatja, milyen veszedelmekkel jár az ideiglenes állapot fenntartása és a végleges megoldás halogatása.. • Magyar remzet ■HM MÍSőtAndor — wm ruMtt&c* síi Jpíjfíj vetuUfjíő&tA [ 'i^1 cíJVidsexLá&an pylilj fedketet/e mincUn(Ur&/ RE? pmn ma w pr uüi:;w«:üa:ii i>iiili;nüi::::»fcg::a:::üúiiU.:u:»Íu!Ui|ii iasiUhiUiÜHii1 Volosin ruszin miniszterelnök és Krno meghatalmazott miniszter, a prágai külügyminisztérium politika osztályának vezetője.