Magyar Nemzet, 1938. november (1. évfolyam, 58-83. szám)
1938-11-25 / 79. szám
PÉNTEK, 1938 NOVEMBER 25. Dr. Szalkay Ferenc: A jövő energiaforrása: a Föld belső melege A világ energia-szükséglete folytonosan növekszik. A Föld több mint 2000 millió embere életének fenntartására és kényelmesebbé tételére rengeteg energiát használ fel. Ámbár a legjelentősebb energiaforrások: a szén, az olaj, a fa még bőségesen állanak rendelkezésre s a vízienergiák kihasználása ezután csak növekedni fog, a világ energiafogyasztásának évről-évre való hatalmas emelkedése miatt mégsem látszik fölöslegesnek új, olcsó energiaforrások keresésére. Tasztalás szerint tevékenységük folytonosan csökken, lassanként kialusznak. A kialvási idő alatt a tűzhányó megszelídülő energiáját könnyen és veszély nélkül bocsátja az ember rendelkezésére. Krátere eltömődik, lávakitörései nincsenek, de az aránylag vékony sziklaréteg alatt még megtalálható a félig lehűltmagma. Utóbbi még mindig elég forró ahhoz, hogy a közelébe kerülő vizet magas hőmérsékletű és nagynyomású gőzzé alakítsa. Ezek a gőzök más gázokkal és a legkülönbözőbb kémiai anyagokkal együtt néha maguktól a felszínre törnek, máskor aránylag kisméhységű fúrással a napvilágra hozhatók. Ezek a földalatti, természetes gőzkazánok szinte kimeríthetetlen enerigaforrások. Milyen energiaforrások állanak rendelkezésünkre A rendelkezésre álló energiaforrásokat eredetük szerint három nagy csoportba oszthatjuk: 1. A Föld belső melege által tárolt hőenergia. 2. A Nap sugárzása által közvetlenül adott hő- és fényenergia. 3. A Föld felszínén vagy közvetlenül felszíne alatt kötött kémiai energia (szén, olaj, fa), továbbá a Nap melege által létrehozott helyzeti (vízierőművek) és mozgási (szél) energia. Nem vettünk figyelembe minden energiaforrást, így például a légköri elektromosságot, a trópikus tengerek legfelső és mélyebb szintjei között uralkodó hőfokkülönbséget és ezernyi más kisebb jelentőségű energiaforrást. De nem vettük számításba a napjainkban oly gyakran emlegetett atomenergiát sem. Mégpedig az utóbbit különösen azért nem, mert egyelőre még semmi lehetőség nem látszik arra, hogy az atomokból mesterségesen olyan energiát szabadítsunk fel, amely menynyiségben meghaladná az energia felszabadítására szükségelt energiát. Egyszerűen szólva az atomenergia felszabadítására több energia kell, mint amenynyi a nyert energia. Óriási mennyiségű rádióaktív energia is van a Föld kérgében, azonban oly egyenletesen szétosztva, hogy kihasználására nem gondolhatunk. Az energiák kihasználása Az ember elsősorban azok felé az energiák felé fordult, amelyek a legkönnyebben voltak kihasználhatók, így a harmadik csoport energiáijöttek elsősorban számításba Az ember már ősidők óta égeti a fát, használja a szelet vitorlás hajtására, építi a vízimalmait a vízierők kihasználására. S természetesen napjainkban az ilyenfajta energiaforrások még szélesebb körű felhasználásban járulnak hozzá az emberiség létfenntartásához. A második csoportba tartozó energiák kihasználására is történtek már kísérletek, az ezekkel való részletesebb foglalkozás azonban igen messze vezetne. Itt csak annyit jegyezhetünk meg, hogy az e csoportba tartozó energiák legjobb kihasználói a növények. Ezek a Nap sugárzási energiájának segítségével készítik a levegő széndioxidjából a keményítőt, amely fontos kiindulási alapja a növényekre oly fontos szénvegyületeknek. Az első energiacsoport kihasználására eddig még igen kevés kísérlet történt. Pedig a Föld belsejében rengeteg hőenergia van feltárolva. Amint a Föld belseje felé lefelé haladunk, a hőmérséklet folyton emelkedik, mégpedig nagy általánosságban 30—35 méterenként 10 fokkal lesz nagyobb a hőmérséklet. Ily módon 2000 méteres mélységben általában 70 C fok uralkodik. 2000 méternél jóval nagyobb mélységekről közvetlen tapasztalataink nincsenek, mégis biztosra vehetjük, hogy a hőmérséklet nagyobb mélységekben még magasabbra emelkedik, hiszen másképpen a vulkáni láva magas hőfoka nem volna magyarázható. A vulkáni erők mint energiaforrások Mint mondottuk, a Föld belsejében ily módon tárolt hő óriási energiát képvisel. Igen, de hogy használjuk ki? Gondolhatunk arra, hogy lefúrunk a föld mélyébe s az ott talált hőenergiát a felszínre hozva, fűtésre, világításra, gépek hajtására használjuk fel. Körülbelül 3000 méterre kellene lefúrnunk, hogy a 100 C fok hőmérsékletű szintet elérjük. Mondanunk sem kell, hogy egyrészt az ilyen nagy mélységekre való fúrás, másrészt a lent található energia gazdaságos felszínre hozatala rendkívüli nehézségekbe ütköznék. Ezt az utat egyelőre nem követhetjük. Szerencsére azonban maga a Föld siet a segítségünkre. Felszínén sok helyütt nem kell ilyen mélyre fúrnunk, a vulkanizmus által önmaga önti elénk melegét. Vulkanizmusnak nevezzük mindazon jelenségek összességét, amelyek a földkéreg alatt található magma vagy másképpen láva felszínre való nyomulásával állnak összefüggésben. A magma eredő helyét körülbelül 100 km-es mélységre tehetjük, hőfokát általában 1000 C foknál nagyobbra becsülhetjük. A vulkanizmus tehát nagy mélységekről származó hőenergiát hoz a föld felszínére, s ezt az energiát olyan hatalmas mennyiségben és olyan rövid idő alatt tálalja elénk, hogy felhasználására nem is gondolhatunk. Íme egy példa: A Vezúv 1929. évi kisebb kitörésének 100 órája alatt 12 millió köbméter láván kívül másfél milliárd köbméter kb. 1000 C fokos gázt adott olyan hevességgel, hogy fejnagyságú kövek több mint egy kilométerre repültek. Erre már azt mondhatjuk, hogy sok a tóból, pedig számos nagyobb tűzhányó ennél ezerszer nagyobb energiát is tud szolgáltatni A természetes gőzkazánok A működő vulkanizmus tehát egyelőre nem használható energiaforrásnak. Azonban a tűzhányók élete sem örökí ta Magyar Nemzet A toszkánai erőtelepek A Föld belső melegének kihasználása sok sikerrel folyik pár év óta a toszkánai szoffiénok révén. Cecina és Cornia völgyében a talaj számtalan repedéséből kb. 110 C fokos gőz tör elő. Ezt a gőzt eleinte a bórsavat tartalmazó lecsapódó víz bepárologtatására használták 1904-ben a túlhevített és mérsékelt nyomással kiáramló gőzöket egy áramfejlesztővel kapcsolt gőzgép hajtására használták fel. Ez volt a döntő lépés a vulkanizmusnak mint energiaforrásnak a használatára. Az új módszernek eleinte nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, mert a gőzben levő kémiai anyagok a gépalkatrészeket megtámadták. Különleges szűrőberendezésekkel ezen segítettek. Nemsokára a gőzgépek helyett alacsonynyomású turbinákat használtak s nem elégedtek meg a természetes kutak gőzével, hanem fúrásokat eszközöltek, hogy mélyebbről forróbb és nagyobb nyomású gőzt nyerjenek. Az így kapott 190 C fokos, 14 atmoszféra nyomású gőzzel hajtott elektromos telep teljesítménye 12.000 kilowatt volt s több várost látott el árammal. Újabban egy új kutat fúrtak, amely minden eddigit felülmúl Mikor körülbelül 360 méter mélységben a fúró a földalatti gőzkazán tetejét átfúrta, vízzel, iszappal és kövekkel teli gőzsugár csapott fel robbanásszerűen s egy több mint 300 méter magas szökőkút keletkezett. Hangja még 50 km távolságban is hallható volt.Hetekig tartó fáradozás után sikerült csak megfékezitis csövekbe vezetni Ez a kút óránként 260.000 kg 156 C fokos gőzt ad. Az amerikai és jávai gőzforrások Az olaszországi sikereken felbuzdulva hasonló kísérletekhez fogtak Észak-Amerikában és a láva szigetén. San Franciscótól körülbelül 60 km re egy kialudt vulkánsor mellett egy tektonikus törésvonal húzódik végig. A fúrások szerint itt a láva a legtöbb helyen körülbelül 75 m mélyen van a felszín alatt. A kiáramló gázok úgy felmelegítik a talajt, hogy már 50 cm mélységben 100 C fok a hőmérséklet. A sok természetes gőzforrás mellett a mesterségesen fúrtak 150—100 C. fok melett. 10 atmoszféra nyomású gőzt adnak szinte kimeríthetetlen mennyiségben. A felszabadult gőz gyakorlati kihasználása sok reménnyel biztat. Jáva szigetén Ilawah Kantokijang vidékén történtek próbafúrások, amelyek azt mutatják, hogy nagyon is érdemes a gőzforrásokat gyakorlatilag felhasználni Kiderült, hogy a kihasználás még a vízienergiánál is sokkal olcsóbb, mert a fúrások kisebb költséget emésztenek fel, mint a hatalmas duzzasztógátak építése A Föld belső melege révén óriási energiakészleteink vannak Sok vidék alkalmas még hasonló energiakihasználásokra: Olaszországban Nápoly mellett a Solfatara, Szicíliában az Etna környéke, azután Japán, Újzéland hatalmas területei és különösen a tüzelőanyagban oly szegény Izland. A legnagyobb gőzforrás mező, a „Tízezer Gőz Völgye" Alaszkában, sajnos, lakatlan területen fekszik s így gyakorlatilag kevéssé használható. Ha képzeletünk szárnyán tovább haladunk, gondolhatunk arra is, hogy mélyebb, de még mindig nem nagyon mély fúrásokkal a kialvás sokkal előrehaladottabb állapotban levő tűzhányó vidékek melegkincse is könnyen feltárható lenne. Ilyen régen kihalt vulkáni vidékek majdnem minden országban vannak, ha sikerülne belőlük magas hőmérséklet és igen nagy nyomású gőzt nyerni, szinte kiapadhatatlan energiaforrásra tenne szert az emberiség. Ezzel a gőzzel lehetne a házakat fűteni, a gépeket hajtani, a gőz által mozgatott áramfejlesztők adnák a világítást! Mivel a belső melegből származó energiák minden eddig ismert energiaforrást felülmúlnak, az eddig lakatlan hidegebb vidékeken is lehetséges volna a letelepülés, nem is beszélve arról, hogy az olcsó energia az emberi jólétet és az élet kényelmét soha nem képzelt magas fokra emelné. Amerikai könyv — Anglia ellen Londoni tudósítónk írja: Rainlolph Leigh, amerikai író ú, könyve, „Conscript Europe“, idegen kellemetlen feltűnést kelt. Leigh az amerikai izolációs politika előharcosa, ki Európát „sorsára akarja hagyatni", annyira idegennek látja a mai Európa minden megnyilatkozását minden pánamerikai szemében. Ellenszenve természetesen a legközelebbi fajzokon, az angolszász szigetország ellen fordul. Gúnyosan ír a ,,feudális Angliáról", melynek idejét múlt „I.or.sok Házában" a 751 peer-tag közül 318 a huszadik 270 pedig a tizenkilencedik század folyamán emelkedett a főnemesi rangra Kifogásolja, hogy Anglia 600 000 főnyi fegyveres erőt (?) tart Indiában a nemzeti mozgalom elnyomására hogy Waziristan, északnyugati tartományban háborút folytat, hogy Palesztinában a demokrata elveket sérti magaviselete, hogy Afrikában egy fehér gyermek év; fenntartási költsége 20 font (500 pengő), szemben a fekete „rabszolga“-gyermek 5 shillinges (?) standardjével. IS A lengyel irodalmi akadémia megkezdi nagyszabású könyvkiadói munkásságát A lengyel akadémia, melynek székhelye Varsóban a csodálatos szépségű Potocki palotában van, hamarosan megkezdi a lengyel írók elbeszéléseinek és újabb műveinek tervbevett gyűjteményes kiadását. Az akadémia egy könyvtártörvény tervezetén dolgozik, amelynek még ez év őszén életbe kell lépnie. A törvény minden kétségen kívül meg fogja erősíteni a kiadók vállalkozási kedvét. A törvény szerint ugyanis valamennyi nyilvános könyvtár köteles lesz az új munkákból bizonyos számú példányt beszerezni. Azonkívül az írók teremtő kedvét is serkenti az akadémia. A díjosztó kollégium, amely az akadémiai babért különböző fokozatokban adja, ezeket az akadémiai megtiszteltetéseket olyan íróknak és személyiségeknek ítéli oda, akik a lengyel nyelv és irodalom szolgálatában különös érdemeket szereztek, akár valamilyen kiváló művel (arany babér), akár valamilyen alapítvánnyal, vagy jutalom kitűzésével (ezüst babér). Az akadémia tervezett kiadványait havi üléseken választák ki. Az akadémiai tagság független a társadalmi és a poltikai helyzettől. Az akadémiának 15 tagja van, akik a lengyel irodalmi és közélet valamennyi irányát képviselik. A regényírók közt ott szerepel Sieroszevszki is, m mint a lengyel regényírás heroikus korának képviselője, akit a cári kormányzat Szibériában száműzött s aki száműzetésében nagyszámú megragadó szépségű regénnyel ajándékozta meg hazáját. Ebbe a csoportba tartozik a lengyel próza egy másik nagymestere, Berent is, a kiforrott elbeszélő, Choynouszki és a pompás elemző tehetségű Nalkowska asszony. A lírát az akadémiában az alelnök, Léopold Staff képviseli és a fiatal költő, Bcleslas Lesmian. A dráma képviselői a kiváló drámaíró, Charles Huber Wrostworowski és a vígjátékíró Georges Szanlawski. A kritika az „ifjú Lengyelország" egyik legragyogóbb íróját, Miriam Przesmijckit küldte az akadémiába, akinek külön érdeme, hogy Cyprian Nóraid tábornok munkáit megőrizte a feledéstől, továbbá Julius Kreiner professzort és Thadeus Zielinskit, a filológust. Rajtuk kívül még a ragyogó dialektikáin Charles Irzykowski és Vincent Rzymowski képviselik az irodalmi kritikát. A lengyel irodalmi akadémiát, melyről az e cikkben közölt adatokat az akadémia titkárától, Julius Kaden-Kandromskitól kaptuk, 1933 szeptemberében alapította meg a lengyel köztársaság minisztertanácsa, mint nemzeti irodalmi akadémiát, mint a lengyel irodalmitermelés legfőbb gondozóját. A lengyel irodalom az utolsó lengyel király, Stanislav August korától kezdve a romanticizmus és a pozitivizmus korszakon keresztül a világháborúig nemcsak irodalmi és nyelvformáló feladatát teljesítette, hanem egyenesen a nemzet megóvójinak szerepét töltötte be, mert megóvta a nemzeti lelket és jellemet, s az ország szellemi életét a kívülről fenyegető veszedelmek ellen. A lengyel irodalmi akadémia nemcsak fontos irodalmi versenyeket rendez és nemcsak a kiosztásra került díjakat határozza meg — ifjúsági díj (3000 zloty), drámai díj (10.007 zloty), ösztöndíjak fiatal költők számára ), hanem a lengyel községeket is irodalompártolásra készteti. Az akadémia a közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben tervet dolgozott ki a lengyel nyelv és irodalom fejlesztésére, így például a népiskolai olvasókönyveket a legkvalóbb írókkal állíttatja össze. A magasabb iskolákban azért száll síkra, hogy a helyes módszer a modern könyvekkel kezdeni, hogy a fiatal olvasó megszerezze a múlt megértéséhez szükséges helyes ítéletet.