Magyar Nemzet, 1938. december (1. évfolyam, 84-108. szám)

1938-12-01 / 84. szám

Valami baj Tan Irta: Inárcsi Farkas Ferenc Ciano külügyminiszter feltárta Olaszország félelmetes haderejének egész nagyságát Ciano expozéjában rávilágított a német—cseh válság hátterére — Olaszország szeptember végén óriási mozgósítással készült fel minden eshetőségre Rómában a tömeg Tuniszt követeli Talán egész Európában nincs még egy faj, amelynek olyan kifejlett fantáziája lenne, mint a magyarnak. A képzelőtehet­ség nagy isteni adomány, mert ahhoz, hogy egy nemzet fejlődni és előrehaladni tudjon, szüksé­ges az is, hogy meg tudja ál­modni a jövőjét. Nagy erő rej­lik abban, ha egy nemzet együtt tud álmodni, egy cél érdekében fog össze és ezt a célt föl­fokozza kiki a maga módja sze­rint a fantáziájában. Ha azon­ban a célok nagyon individuali­zálódnak, akkor átkot jelent a nemzetre a színes fantázia, mert a nemzet erőinek szétforgácso­­lödására vezet. Én nem akarok politizálni, még csak arról sem akarok írni, hogy mi az én politikai hitvallásom, politikai és pártállásra való tekintet nél­kül akarom leírni a magam mondanivalóját. „Valami baj van.“ Ezt min­denkinek érezni kell. A nemzet lelke darabokra hasadt, a ma­gyarság atomjai, az egyes em­berek aszteroidokként bolyon­­ganak a magyar űrben, mond­hatnám úgy is: magyar káosz­ban. Ezek az atomok a maguk sokszor önző, sokszor az idealiz­mustól és fantáziától fűtött vi­lágában mozognak. Mindenki egyszerre szeretne meggazda­godni, máról-holnapra világra­szóló nagyot alkotni, embereket megdöbbentő zsenivé válni, a semmiből, mint a rakéta föl­röppenni és a legrövidebb idő alatt áthasonulni az ország egyedüli vezérévé. Hogy ezekhez a nagy teljesítményekhez és az általuk biztosra vett teljesedés­hez megvan-e a lelki, szellemi képességük és tudásuk, azon kevesen gondolkoznak, legke­­vésbbé maguk az illetők. Mi a baj? Elsősorban az, hogy sok, töméntelen sok a vezér, olyan sok, hogy lassankint párthivő és olyan egyén, akit meggyőzni lehessen, nem is minden vezér ­­kedő egyénnek jut. A mai Magyarország csak úgy maradhat fenn, ha itt lehetőleg mindenki dolgozik, hogy meg­mentse a jelent és lerakhassa a jövő alapjait, hogy így eljuthas­sunk az Ígéret Földjére és meg­valósulhasson az erős, szelle­miekben és anyagiakban gaz­dag nagy Magyarország. A mai helyzet azonban nem a feltárna: dást, hanem a még meglévő organizmus fölbomlását jelenti. A józan ész azt követelné, hogy most feszüljenek az izmok, pat­tanásig fokozódjon az idegek mnnkája és mindenki a legtöb­bet, a legjobbat nyújtsa abban a körben, amit a Gondviselés részére kiszabott, De nem ez történik. Ernyedten hullanak vissza a karok, bénák a lelkek, mert az energiák nagy részét megemésztik azok a keleti, szí­nes fantázia által kirajzolt ké­pek, amelyeknek a legtöbb eset­ben semmi közük sincs a való élethez és a megvalósítható jövőhöz. Gondoljon a vezérke­­dők légiója arra, hogy az or­szág szempontjából többet ér egy jó munkás csizmadia, mint egy rossz államférfi. Az első hasznot csinál a maga kis kö­rében, a másik egy ország jele­nét teszi tönkre és a jövő lehe­tőségét fűrészeli el. Most, ami­kor a Gondviselés megdöbben­tően érintett meg minden ma­gyart, alkalmasak az idők arra, hogy magunkba szálljunk. Mindenki vizsgálja meg ma­gát szigorúan és mérlegelje, hogy abban a nagy felfelé törő vágyban, amely arra késztette, hogy elhagyja az eddigi munka­körét és mindenáron vezetni akarjon kisebb vagy nagyobb rétegeket, mennyi az önzés, mennyi a hiúság, mennyi az ön­szeretet, mennyi az öncsodálat, mennyi az egyéni érvényesülési vágy, mennyi a hazaszeretet, mennyi az önzetlenség, mennyi a szellemi és lelki rátermettség, mennyi a fajtája iránti szeretet? Ha ez a belső gyónás őszintén bekövetkezik, én tudom, hogy nagyon meg fog fogyatkozni a vezérlő egyéniségek száma. Adja a jó Isten, hogy így legyen, az álomképek után szaladók vissza­térjenek a munkakörükbe és egy életen át folytatott 100%-os reális munkával vezekeljék le azokat a bűnöket, amelyeket önmaguk, családjuk és az or­szág ellen vétettek azáltal, hogy improduktív ábrándok után szaladtak. Ugyanezt a belső gyónást azonban el kell végezni azoknak is, akik ezideig kitartottak a reális munka mellett. Rá kell ébredniük, hogy az eddigi munka nem volt 100%-os, mert megzavarták azt az álomképek után szaladó, a piacokon ká­rogó és folytonosan fülekbe súg dosó egyének. Dolgozni kell, mert az élet a munka, a ma­gyarság pedig élni akar. A dol­gozni akaró magyaroknak meg kell vizsgálniok azt is, akiben bíznak. Itt ma már nemcsak ártatlan álmodozásról, hanem arról van szó, hogy az effajta szólamok fölzaklatták az egész ország lelki világát és minden­kinek a munkájára fékezőleg hatnak. Az élet nem álom, ha­nem nagyonis prózai valóság. Egyén és nemzet csak úgy prosperálhat, ha teljes szívét és erejét fekteti abba a munkába, amit végez. Igen könnyű az el­hangzott ígéretre rálicitálni, de az ígéretet teljesíteni már sok­kal nehezebb dolog. Én nem (Folytatása a második oldalon) Gróf Ciano olasz külügymi­niszter szerdán Mussolini jelen­létében nagyjelentőségű kül­politikai expozét tartott, amely­ben feltárta a szeptemberi né­met—cseh válság diplomáciai hátterét s főleg arra mutatott rá, hogy Olaszország milyen céltudatos módon vetette az európai nemzetközi politika serpenyőjébe a maga haderejét. Rómából jelentik: Különlegesen ünnepélyes hangulatban ült újra össze a fasiszta kamara. Jelen voltak a Duce, a kormány tagjai, akik épúgy, mint a képviselők, a fasiszta párt téli egyenruháját vi­selték, a karzatokon pedig rend­kívül nagyszámú közönség. Musso­linit, amikor a terembe lépett, szűnni nem akaró lelkes tapssal és üdvkiáltással fogadták, majd ünne­pelték gróf Ciano külügyminisz­tert is. Gróf Ciano külügyminiszter ha­talmas beszédet mondott, amelyben ismertette a csehszlovák válságot előidéző okokat és körülményeket és olyan részleteket is elmondott, amelyek eddig ismeretlenek voltak és nagyérdekű történelmi adalékai annak az állásfoglalásnak és tevé­kenységnek, amely Olaszország, te­hát a Duce szerepével volt kapcso­latos. Gróf Ciano külügyminiszter az­zal kezdte beszédét, hogy 1937 de­cember 18-a óta Chvalkovszky íó­­mai cseh követnek akkor első íz­ben feltett, majd később megismé­telt kérdéseire, mi lenne Olaszor­szág magatartása cseh—német vál­ság esetén, mindenkor azt taná­csolta Csehszlovákiának, hogy kös­sön sürgősen és teljes Szabadság­ban egyezményt Berlinnel, Buda­pesttel és Varsóval, mert ezt írja elő az események alakulásának kérlelhetetlen kényszere. — Az 1935. év tavaszán megkö­tött cseh—szovjetorosz egyezmény — folytatta gróf Ciano — Cseh­szlovákiát Duna-Európa bolsevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiin-1 dúló pontja lett a döntő válságnak. A külügyminiszter ezután jelle-1 Annak idején ugyanis általában azt hitték, hogy Olaszország lábhoz tett fegyverrel nézte a diplomáciai drámát, most azon­ban Ciano elérkezettnek látta az időt, hogy rávilágítson: Olaszország teljes mértékben felkészült az erőpróbára is, még pedig olyan erővel, amely valóban félelmetes módon ál­lítja a világ szeme elé az új mezle, milyen minősíthetetlenül erősiakos elbánásban részesítette Prága a szudétanémeteket, majd Prága érzéketlenségét és ártó rossz-A külügyminiszter ezután felem­líti a Popolo d'Italiá-b&n szeptem­ber 15-én „Levél Runcimanhoz“ címmel megjelent cikket, amely az egyetlen építő jellegű okmány az addig megjelentek között. Prága azonban — folytatta gróf Ciano — továbbra sem tanúsított megér­tést, hanem mind merevebb maga­tartáshoz folyamodott, ami azután tovább súlyosbította a helyzetet. Chamberlain szeptember 22-i berch­­tesgadeni utazására került sor és ebben az időpontban foglalt a Duce Olaszország nevében véglegesen ál­lást, utasítva a szónokot, hogy er­ről Berlint tájékoztassa. Olaszország elhatározásait a Duce trieszti beszé­dében szögezte le. A külállamok képviselőinek, akik ebben az időben a Chigi-palotában érdeklődtek, a szónok megerősítette, hogy Olasz­ország mily értelemben foglalt ál­lást. A legsűrűbbé vált az érintkezés azokkal az országokkal, amelyekkel Olaszországnak külön szerződései és barátságai vannak, jelesül Japánnal, Jugoszláviával, Lengyelországgal, Spanyolországgal, Albániával. Va­sárnap, szeptember 25-én Hitler ve­zér és kancellár külön megbízottja | légi úton Rómába érkezett, a Dúcé­nak részletekbe menő bizalmas tá- I jékoztatásokat adott és megújította Olaszország szárazföldi, légi és tengeri haderejének egész je­lentőségét. Mi annál nagyobb őrömmel üdvözölhetjük az olasz diplo­máciai súly ilyen hatékony ka­tonai alátámasztását, mert ba­rátaink erejének növekedése a mi számunkra is súlygyarapo­dást hoz. akaratát Honiéin követeléseivel szemben, holott egy időben a kan­ton-rendszerre való áttérés kielégí­tette volna a szudétanémeteket. a német kormány és a német nép hálájának kifejezését Olaszország magatartásáért. Hétfőn, szeptember 26-án Hitler vezér és kancellár annak hatása alatt, hogy, Csehszlovákia nem haj­landó telje! "feni a német követelé­seket, elhatározta, hogy Prágához új ultimátumot intéz, amely 14 óra múlva, szerdán, 28-án járt le. Ez titkos elhatározás volt, de gróf Cianot még az este Olaszország nagykövete tájékoztatta. A szónok nyomban jelentést tett Mussolini­nak, aki az értesítést a római pálya­udvaron vette át, ahová éppen ak­kor érkezett meg Veronából. A Duce az igen súlyos tartalmú értesítést megzavarhatatlan nyugalommal fo­gadta és elhatározta a másnapi moz­gósítást. — Mozgósításunk — folytatta gróf Ciano — a Duce személyes irá­nyításával szeptember 27-én kezdő­dött. Minthogy sokat beszéllek és vitatkoztak arról, hogy Olaszország állítólag nem tett katonai intézkedé­seket és minthogy ebből olyan kö­vetkeztetéseket és megállapításokat vontak le, amelyeknél érdemes volna tovább időzni, célszerűnek látszik nyilvánosan tudatni a tett intézkedések jellegét és horderejét. Ára 10 fillér Ciano beszéde Mussolini közbelép Magyar Nemzet I. év, 8 4. s z. Csütörtök 1938 decemberi „ Főszerkesztő előfizetési ara 1 evre36.-p, félévre is.-p szerkesztőség: Budapest vi., aradi u. 10 NEGYEDÉVRE 9.—, 1 HÓNAPRA 3.— P, EGYES UITT'HCi fi Á Hl H H D TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. iLlilU 3/lllUUtt VI, VILMOS CSÁSZÁR UT 65. TELEFON: 126-726*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék