Magyar Nemzet, 1938. december (1. évfolyam, 84-108. szám)
1938-12-25 / 104. szám
’ VASÁRNAP, 1938 DECEMBER 25. Magyar Nemzet A fáradhatatlan, bátor, tanulni vágyó, jószívű MAGYAR RENDŐR még karácsonykor sem pihenhet... Harmincnyolcfokos kánikulában, húszfokos hidegben, előben, hóban, a Belvárosban, a periférián ott áll , őrhelyén. Derekán számot visel, tekintete kemény, becsületes, hangja határozott, lényéből erély sugárzik, de tud gyengéd, simogató is lenni, ha szerencsétlen, ha beteg, ha éhező kerül az útjába. Irányítja a nagyváros forgalmát, vigyáz a pesti polgár álmára, nem ismer félelmet, fáradtságot, a közbiztonság névtelen katonája, a magyar rendőr. Róla szólnak ezek a sorok, az egyszerű közrendőrről, aki kará ,csony jégvirágos szent éjszakáján is, , amikor pedig mindenki szerettei körében tartózkodik, kint áll a nép jélen utcán, a kihalt kültelkeken és , ügyel a világváros karácsonyára, az emberek békeünnepére. Emlékezzünk meg ezen a napon a rendőrökről is, ezekről a keményvágású magyarokról, akiknek oly sokat köszönhet a főváros közönsége. La pozzuk vissza a naptár lapjait egy övvel, fussuk át az elmúlt év rend- tőri krónikáját, vessünk egy pillan- s tást arra az áldozatkész és fáradt-ságot nem ismerő munkára, amelyet a budapesti rendőrlegénység végez. Mi, rendőri riporterek, akik bele- kapcsolódunk a rendőrség életébe, nap-nap után tanúi vagyunk munkájuknak, talán mi tudjuk a leg , jobban, mennyit dolgoznak és fáradnak, de különösen ebben az évben mennyit fáradoztak a rendőrök. Az utóbbi év egymásra tor- , tódó eseményei olyan mértékben vették igénybe a rendőrséget, illetve a rendőrlegénységet, amilyenre még alig volt példa. Derék rendőreink, , akik mindig és minden időben százszázalékosan ellátták munkájukat, s ebben az évben is kiállották a tűzpróbát, szinte emberfölöttit produkáltak. Szolgálat szolgálat után következett és bizony így megtörtént, hogy a rendőrlegénység tagjai hetekig nem jutottak szabadnaphoz. Van-e elég rendőr? Erről beszélgettünk Benedek Géza dr. rendőrfelügyelővel, a rendőrlegénység ügyeinek kiváló ismerőjével, akit a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában kerestük fel. — Az utóbbi idők eseményeiből jócskán kivette részét a rendőrlegénység is — mondotta Benedek főfelügyelő. — Az idén volt az eucharisztikus kongresszus, amikor milliós tömegek mozogtak a fővárosban, a nemzetközi vásár, a felvidéki eseményekkel kapcsolatos fővárosi revíziós megmozdulások és gyűlések voltak, amelyek a legénység állandó készenlétét követelték meg. A rendkívüli események ellenére rendőreink megállták helyüket és épp olyan kitűnően ellátták szolgálatukat, mint máskor. — Az a véleményünk és azt mutatja a tapasztalat — vetjük közbe az főfelügyelő szavaira —, hogy kevés a rendőr. A külvárosok és pestkörnyéki városok nincsenek kellőszámú rendőrlegénységgel ellátva. Ennek a következménye, hogy a főváros környékén rengeteg Budapestről kitiltott egyén bujkál, akik innen járnak be „dolgozni" a fővárosba. Úgyszintén ennek tulajdonítható, hogy a külvárosokban rendőrmerényletek fordulnak elő. Az iránt is merült fel már panasz, hogy a rendőrlegénység nincs korszerű technikai eszközökkel felszerelve. — Annyi bizonyos, hogy a rendőrlegénység létszáma aránylag alacsony, a főváros rohamos fejlődéséhez viszonyítva — feleli Benedek főfelügyelő. — Az új városrészek kialakulása és benépesedése gyorsabban történt, mint a rendőrlegénység utánpótlása. Ez azonban nem azt jelenti, mintha a rendőrlegénység nem lenne elégséges, nem tudná kellően ellátni a főváros közbiztonságának őrzését. Az ország közbiztonsága a fővárossal áll vagy bukik, tehát a meglévő rendőrlétszámot főleg Budapest közbiztonságára használjuk fel, a környékbeli városok és kültelkek aránylag kicsiny rendőrlétszámát pedig azzal pótoljuk, hogy kerékpárosét motorkerékpáros-járőröket osztunk be az őrszobákra és így naígyobb területeket tudunk könnyen szemmel tartani. Ugyancsak beváltak a rendőrkutyák, amelyek bár embert nem pótolnak, de nagyobb . biztonságot nyújtanak a lakatlan kültelken körútját végző rendőr- nek. — Ettől eltekintve is, állandóan folyik a rendőrújoncok kiképzése. Ebben a hónapban is több mint há- somszáz rendőr vizsgázott le és így minden remény meg van arra, hogy rövid időn belül a legénység lét-száma kibővül. Ami a technikai felszerelést illeti, atekintetben is re-formok előtt állunk: nemrégen en-gedélyezték a rendőrség számára a géppisztolyokat, amelyeknek beszer-zése hamarosan meg is történik. Szomorú dolgokra fordul a beeszélgetés. Azokról a hős rendőrökről emlékezünk meg, akik ebben az évben kötelességük teljesítése köz-ben haltak meg, illetve sebesültek meg. Azokról, akiket gonosztevők golyója talált el, garázda részegek kése sebesített meg, akik bátorságát édesanya, feleség, menyasszony, gyermek siratta meg. Az 1938-as év két halálos rendőráldozata Horváth VI. Pál és Rácz II. Mihály fiatal próbaidős rendőrök, akiket két hónappal ezelőtt a Páva utca egyik földszintes házának udvarán egy megháborodott kazánfűtő golyója ölt meg. Azután Hajtó Antal kerül szóba, a hős rendőrfőtörzsőrmester, aki egy fagyos januári éjszakán Pestszentlőrincen egy vendéglőben betörőket zavart meg munkájuk közben. Az egyik betörő revolverével rálőtt a nagycsaládú rendőrre, aki életveszélyes állapotban került kórházba. Súlyos májsérülést szenvedett úgy, hogy amikor többhónapos betegeskedés után felgyógyult, alkalmatlannak találták a további rendőri szolgálatra és nyugdíjazták. Bekenye Imre rendőrfőtörzsőrmestert júniusban lőtték le a római-parton tolvaj cigánylegények. Három golyó találta el a szerencsétlen embert, kettő a nyakán, egy pedig a hátán. Élet-halál között lebegett napokig. Jelenleg még mindig betegállományban van, nem is bizonyos, hogy teljesen egészséges lesz. Varga IV. György rendőrőrmester Újpesten garázda részegeket akart előállítani és e közben történt, hogy az egyik rovottmúltú férfi zsebkésével megszúrta a kötelességét teljesítő rendőrt, ő is hosszú betegeskedés után gyógyult fel, de még ma is viseli a véres éjszaka emlékét. Ők a rendőrlegénység egy évének hősei. De vannak még sokan, akik csak a szerencsének köszönhetik, hogy nem jutottak hasonló sorsra, hisz nap-nap után a legnagyobb veszélyben forognak, elszántabbnálelszántabb alvilági alakokkal van dolguk. Alig világított kültelkeken, rovott múltúak tanyái közelében teljesítenek szolgálatot; sosem tudják, mikor éri őket hátulról egy késszúrás. Ezek a veszélyek azonban nem riasztják el kiváló rendőreinket; bátran és keményen szembenéznek a veszéllyel, nem riadnak meg semmitől sem. Ebben az évben bátor magatartásukért és a közrend érdekében kifejtett, fáradtságot nem ismerő tevékenységükért hárman kaptak a kormányzótól ezüst érdemérmet, harmincketten ezüst érdemkeresztet és tizenketten bronz érdemkeresztet. Könyvgyűjtő, sportoló, tanuló rendőrök Kedves dolgokat tudunk meg a rendőrlegénység egyik-másik tagjáról Benedek főfelügyelőtől. Nemcsak szolgálatuk fáradhatatlan ellátása, nemcsak félelmet nem ismerő bátorság jellemzi rendőreinket, hanem nagyfokú tanulnivágyás és kultúrigény. Van a rendőrlegénységnek egy lelkes tagja, Ágoston József sokgyermekes rendőrfőtörzs•őrmester, akinek több mint négy■ ezerkötetes könyvtára van. Az egyszerű rendőr szerény fizetéséből vonta el a filléreket és könyveket vásárolt. Erdélyi ember, tehát elsősorban az erdélyi írók műveit vásárolta össze, de található könyvtárában mindenféle és fajta könyv. Gazdag éremgyűjtemény is van a birtokában, amelyet hosszú évek kitartó munkájával szerzett. Megható esetet mesél el Benedek főfelügyelő egy másik rendőrről, Palotai József rendőrőrmesterről, akinek tizenegy gyermeke van. Ipolyság visszacsatolása után a derék magyar levelet intézett a Magyar a magyarért akció vezetőségéhez, amelyben felajánlotta, hogy egy szegény ipolysági kisgyermeket tizenkettedik gyermeknek magához vesz és felnevel. „A háború alatt nekem is szöknöm kellett megszállott területről — írta a levélben —, tudom mit jelent idegen uralom alatt élő magyarnak lenni." A rendőrlegénység kiváló sportembereket is adott az országnak: Donogán István diszkoszbajnokot, Soós Antal János súlyemelő-bajnokot és Gáspár Elemért, a birkózót, aki szorgalmasan treníroz az 1940-es olimpiiászra. A belügyminisztérium minden évben rendez német, angol, francia nyelvtanfolyamokat, amelyeken önkéntes jelentkezők vesznek részt. Egy-egy tanfolyamon húsz-ötven rendőr vesz részt. A rendőrlegény-’ségnek csaknem tíz százaléka beszél idegen nyelveket. Legtöbben németül beszélnek, de franciául, angolul, olaszul, spanyolul, oroszul, szerbül, horvátul, lengyelül, románul, csehül, tótul, törökül, bolgárul is sokan tudnak. Egy részük hadifogságban tanulta meg ezeket a nyelveket, de sokan vannak, akik később tanulták meg. Olyanok is akadnak, akik két-három nyelvet is beszélnek. Elekfalvi Ádám törzsőrmester például németül, franciául, románul beszél. Barabás Vili István próbarendőr németül, szerbül, horvátul, Kápolnási Ferenc főtörzsőrmester németül, olaszul, tótul. Nagy gondot fordítanak a rendőrlegénység kiképzésében az írásra is. Újabban bevezették a zsinórírást, amely a gyakorlatban kitűnően bevált. A Mosonyi utcai rendőrlaktanyában van elhelyezve a rendőrség alig négy év óta létesített szerve, a baleseti járőr. Ki ne látta volna még a kékszínű kis Balilla-kocsikat, amidőn szirénázva száguldanak a főváros utcáin a baleset színhelyére. Kis helyiségben tanyáznak a rendőrök, akik ezt a nagy szakértelmet, szinte mérnöki tudást igénylő munkát ellátják. Tökéletes helyszínrajzokat készítenek a baleset helyszínéről, lefényképezik a karambol képét, úgyhogy amikor az akta a rendőrbíró elé kerül, csak rá kell néznie a fényképre és a rajzokra, már pontosan tudja, mi történt. Az ember azt hinné, amikor a bonyolult mérnöki rajzokra emlékeztető helyszínrajzokat eléje teszik, hogy ezek a fiatal rendőrök legalábbis egyetemet végeztek. Pedig, a legtöbbjük négy középiskola után került ide, itt sajátították el tudásukat. — Jó anyag a rendőr — mondja Benedek főfelügyelő csodálkozásunkra —, mindent megtanulnak ezek, amit csak akarnak. Megtudjuk, hogy 1935-ben 953 esetben vonultak ki olyan balesethez, amelynél valaki megsérült, míg idén csaknem kétszer annyi esethez hívták ki őket. Ebből a számból látható, mennyivel emelkedett a főváros balesetstatisztikája három év alatt és hogy milyen nagy szükség van munkájukra. A rendőrnek karácsonya sincs Azután a laktanya másik szobájába megyünk. A falon táblát látunk, rajta gombok. A tábla alján ■ köralakú nyílás mellett fémhálós dugó. Riasztókészülék. Nem kell egyebet tenni, mint a dugót a nyílásba helyezni és a következő pillanatban a laktanya összes helyisé Egy év hősei »Jó anyag a rendőr« geiben megszólal a riasztó csengő. Egy-két perc múlva pedig már indulnak a riadó autók, a rádió-autó, a motoros járőrök, oda, ahol szükség van reájuk. Búcsúzáskor még elmondja Benedek Géza főfelügyelő, hogy karácsony estéjén a rendőri szolgálat éppen olyan, mint máskor, csak talán még nehezebb. Azért van ez, mert karácsonykor senki nem vigyáz annyira lakására, kevesen járnak az utcán, a betörőknek ilyenkor könnyű a dolguk. Éppen ezért a szent estén még fokozottabban kell ügyelniök. Karácsonykor tehát, ha csak egy pillanatra is, gondoljunk derék rendőreinkre, akiknek még ilyenkor sem adatik meg, hogy családi körben lehessenek. És ha a karácsonyi ünnepek alatt szórakozásból hazatérve, a fagyos téli éjszakán útunkba hidegtől pirosarcú, körútját végző rendőr vetődik, vegyük le kalapunkat és köszönjünk oda nekik: „kellemes ünnepeket, biztos úr ...“ Balla Ödön 17 Rekordidő alatt megtanulhat angolul. németül, franciául, vagy olaszul. Elküldjük önnek díjmentesen próbára a komplett kurzust, mert be akarjuk bizonyítani, hogy a nyelvtanulás a Linguaphone-rendszerrel nem nehéz szellemi munka, hanem szórakozásszerű foglalkozás. Pedagógiai osztályunk rendszeres és álandó összaköktetést tart fenn önnel és figyelemél kíséri előmenetelét. Díjmentes bemutatás a Lingua Mphone Stúdióban, Budapest, VIII., Józsefkörút 2. (Nemzeti Színházzal szemben). Otthoni kötelezettség nélküli bemutatás kérhető 330 —734 telefonszámon is. Kérje a Loldalas IL díjmentes illusztrált Á R ismertet(G - M könyvet Jm • T. LinpuaphoneInstitutes London) I Magyarországi központja Budapest, VIII., József-körút 2. ( Díjmentesen kérem megküldeni: 1. Az új 24 oldalas ismertetőt* I 2. Próbaidő igénybevételére jo- * I gositó űrlapot.* 3. Gramofon igénylőlapot.* ) Név: .............................................................I ! Cím: ......................................... ! A magyar és a román külügyminiszter táviratváltása Gafencu román külügyminiszter miniszteri kinevezése alkalmából az alábbi szövegű táviratot intézte gróf Csáky István külügyminiszterhez: „Amidőn a külügyminiszteri állást elfoglalom, biztosítom Nagyméltóságodat, hogy hő és őszinte óhajom Nagyméltóságoddal a kölcsönös megértés szellemében együttműködni a két országunk közötti jóviszony előmozdítására." Gróf Csáky István külügyminiszter Gafencu román külügyminiszternek az alábbi szövegű távirattal válaszolt: „Sietek Nagyméltóságod szívélyes közlését megköszönni és Excellenciádat magas megbízása alkalmából üdvözölni. Legjobb kívánataimat fejezem ki aziránt, hogy együttműködésünk a két szomszédos ország közötti viszony szerencsés fejlődéséhez hozzájárulhasson." Rendelet a Horthy Miklós-ösztöndíj adományozásáról Gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki a Horthy Miklós ösztöndíj adományozásáról. Ez az ösztöndíjalap a szegénysorsú, magyar állampolgár, tehetséges, szorgalmas és nemzeti, középiskolai, középfokúiskolai tanulók, egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint tudományos és művészeti szolgálatot teljesítő gyakornokok tanulmányainak, illetőleg képzésének rendszeres támogatására létesült. Az alap bevételei az az elmúlt költségvetési évben rendelkezésre állott ÖOO.OOO pengő, az új költségvetésben erre a célra évente felvett összeg, valamint az alapnak juttatott adományok. Az ösztöndíj tanévenként a középiskolák és középfokú iskolák osztályaiban, továbbá az egyetemek és a főiskolák I—II. évfolyamában 200 pengő, az egyetemek és főiskolák III. és további évfolyamaiban, az Apponyi-kollégium tagjai részére 360 pengő, a díjtalan gyakornokok részére 600 pengő. Ezenkívül az egyetemi és főiskolai hallgatók még természetben tankönyv- és ruhasegélyt is kaphatnak. A beérkező pályázati kérvényeket az illetékes közép- vagy középfokú iskola iskola igazgatója, az egyetemi kar, a főiskola igazgatósága, a Magyar Nemzeti Múzeum tanácsa igazolja, felülbírálja és minősíti. A pályázók közül egyenlő mértékű ráutaltság és érdemesség esetén előnyben részesítendők a hadiárvák, a vitézek, hadirokkantak és tűzharcosok gyermekei, olyan szülők gyermekei, akik egyidőben legalább három gyermek neveltetéséről gondoskodnak, az őstermelő- és kisiparos szülők kiváló képességű gyermekei, valamint az egyetemi és főiskolai nemzeti munkatáborokban eredményesen közreműködött hallgatók. A gyakornokok három egymást követő tanév alatt élvezhetik az ösztöndíjat, feltéve, hogy ugyanazon egyetemen, főiskolán, vagy intézetben teljesítenek szolgálatot, míg a közép- vagy középfokú tanulók, vagy egyetemi hallgatók az adományozástól kezdve az ösztöndíjat tanulmányaik befejezéséig kapják. Hvpebbi i vvztcJíteJbta Cd&adis Jfcá tCfÁokf&htCtii