Magyar Nemzet, 1938. december (1. évfolyam, 84-108. szám)

1938-12-25 / 104. szám

68 VASÁRNAP, 1938 DECEMBER 25. Magyar Nemzet Lehetséges-e az immunanyagok mesterséges előállítása? Az orvostudomány egyik legnagyobb eredménye az emberiséget pusztító rettenetes járványoknak a leküzdése. Ma már csak rémregényeknek is beülő leírásokból olvasunk arról, hogy volt idő — nem is olyan régen —, amikor városokat, országokat, sőt egész világrészeket tartott rettegésben a pestis, kolera és himlő. Jött a járvány, mint egy rettenetes démon és vele a pusztulás, szenvedés és kétségbeesés. Mint a fergeteg rohant végig egész országokon és ezrével, tízezrével szedte áldozatait. Megállt a munka, megállt az élet. Az emberek házaikba zárkózva. már akkor észrevették azt, hogy ha valaki az előbbi járvány alkalmával szerencsésen átesett a pestisen, a következő pestisjárványkor már nem betegedett meg. Sokszáz évvel ezelőtt tapasztalták már ugyanezt a kínaiak a himlővel kapcsolatban. Megfigyelték, hogy ha valaki felgyógyult a himlőből, soha többé nem kapta meg újra, még akkor sem, ha körülötte ezrével vitte is el az embereket a járvány. De megfigyelték azt is, hogy a védettség akkor is létrejött, ha a betegség egész enyhén folyt le. Felmerült bennük a gondolat, hogy mesterségesen kellene ilyen enyhe lefolyású himlőt létrehozni és ezzel megvédeni az embereket a mindig várható járványok súlyos veszélyeitől. Régi írásokból tudjuk, hogy a kínaiak ezt az elgondolásukat sikerrel meg is valósították. A himlőhólyagok váladékát eldörzsölték és egészséges gyermekek orrába kenték. Az így beoltott gyermekek megbetegedtek, de a betegség egész enyhe lefolyású volt és utána egész életükre védettek maradtak a himlővel szemben. Ezek voltak a legelső védőoltások, amelyekről tudomásunk van. Csodálatos, hogy Európában csak a XVIII. század elején szereztek tudomást a védőoltásról. Törökországban a himlőrettegve nézték az ablakuk előtt elvonuló zsúfolt halottaskocsikat. Aki csak tehette, elmenekült otthonából más városba, de a járvány oda is követte, nem volt segítség, nem volt izgalom. Néhány hét, vagy néhány hónap telt így el, páni félelemben. Aztán mégis megszűnt a járvány dühe és lassan-lassan egészen kialudt. Az emberek kezdtek kimozdulni otthonukból, a menekültek visszatértek megritkult lakosságú városukba és folytatták régi életüket. Nem sokáig tartott a nyugalom — pár év vagy évtized múlva jött az újabb járvány és útját a halottak ezrei jelezték. oltást már régen rendszeresen végezték és pedig úgy, hogy a fertőző anyagot a megkarcolt bőrbe kenték be. Névtelen tudósok fedezték fel az eljárást és névtelen hősökön nyerték azokat a tapasztalatokat, amelyeknek olyan végtelenül sokat köszönhet az emberiség. De meg kell emlékeznünk egy éleslátásig hőslelkű asszonyról is, akiknek köszönhetjük, hogy a himlőoltásról Európa is tudomást szerzett. Judy Montagu, a konstantinápolyi angol konzul felesége, hívta fel honfitársainak figyelmét a törökországi védőoltásokra. Annak bizonyítására, hogy az oltástól nem kell félni, előbb kisfiát, majd kislányát oltatta be himlő ellen. Londonban ebben az időben éppen dühöngött a himlő és így sokan követték a példát, eleinte különösen ■ arisztokrácia tagjai. A királyi család tagjai is hajlandók voltak alávetni magukat az oltásnak, előzőleg azonban hat halálraítélten próbálták ki az oltás veszélytelenségét, akik aztán jutalmul kegyelmet kaptak. Sajnos, néhány szerencsétlenül végződött eset óriási ellenpropagandát indított meg. A féletem elég jogos volt, sohasem lehetett tudni, hogy mikor okoz az oltás komoly, esetleg végzetes betegséget. - Ján Pasteur kidolgozta a lépfene elleni védőoltást is és pedig olyan sikerrel, hogy nevét egyszerre világi hírűvé tette. Eljárása az előbbihez hasonló volt: először erősen legyengített, baeillusokkal oltotta az állat tokat, majd a további oltásokat mindig erősebb és erősebb fertőzői képességű baeillusokkal végezte. Az így kezelt állatok bizonyos idő múlva teljesen védettek voltak minden későbbi, bármilyen erős fertőzéssel szemben. Ezen az úton folytatta Pasteur további kísérleteit, melyek- nek legközelebbi eredménye a veszettség elleni védőoltás megteremtése volt. Szinte megfoghatatlan az a hősiesség, amellyel Pasteur és munkatársai ezeket a kísérleteket végezték, ha arra gondolunk, hogy a veszettség száz százalékban haiáltos. Pasteur munkatársai és követői folytatták a megkezdett munkát. A következő években és évtizedekben egymásután teremtették meg a különböző emberi és állati fertőző betegségek elleni védőoltásokat. Nem volt mindig könnyű dolguk, ami az egyik betegségnél bevált, nem volt mindig jó a másiknál. De a tudomány és emberszeretet fanatikusait nem riasztották vissza a nehézségek és szívós munkával sikerült elérniük, hogy ma már a fertőző betegségek egész sorát megelőzhetjük, védőoltásokkal és ezzel a régebben annyi emberáldozatot követelő nagyobb járványok kitörését meg tudjuk akadályozni, és mint a gyógyszert, készen adni, ha szükség van rá. A válasz: igenis,nem is. Mert kémiai úton nem tudjuk előállítani őket, de készen kaphatjuk olyan emberektől, akik átestek ugyanazon a betegségen és így vérük védőanyagokat tartalmaz. Másik, gyakrabban használt módja az immunanyagok előállításának az, amikor állatokat, főleg lovat, marhát, birkát oltunk a megfelelő baktériummal, vagy toxinnal és bizonyos idő után vért veszünk le belőlük. A vér, illetve ennek megalvadása után kiváló savó, a ..szérum", nagymennyiségű „immunanyagot tartalmaz. Az így nyert szérummal aztán akár megelőzés, akár gyógyítás céljából olthatunk embereket. Ezt az eljárást passzív immunizáltítnak nevezzük, szemben az aktív immunizálással, amikor a szervezettel magával termeltetjük az ellenanyagokat. A himlőoltás története Parasztoktól tanul az orvos Egy zseniális ember kellett ahhoz, hogy megtalálja a helyes utat. Jenner angol orvos fedezte fel azt az eljárást, amely a himlőoltást teljesen veszélytelenné és eredményessé tette. A XVIII. században, a nagy himlőjárvány idején Angliában a tehenek között kezdett elterjedni egy különös betegség, amely az emberi himlőhöz hasonlított. Az állatokkal foglalkozó egyszerű emberek észrevették, hogy fejés közben fik maguk is fertőződnek,ujjaikon ugyanolyan hólyagok keletkeznek mint amilyeneket a himlős betegeken láttak. De ez a fertőzés nem volt veszélyes, a hólyagok meggyógyultak és az emberek örömmel tapasztalták, hogy a legnagyobb járvány idején sem kapták meg a himlőt. Jenner zsenialitása kellett ahhoz, hogy ennek a népi, megfigyelésnek jelentőségét felismerje és tanulságait leszűrje. Megállapította, hogy a tehénhimlővel való fertőződés tökéletesen véd az emberi himlő ellen. Első kísérletét a következőképpen végezte: Egy kisfiú megkarcolt bőrére tehénhimlő hólyagjából nyert anyagot kent. Az oltás helyén hólyag képződött, mely nemsokára meggyógyult. Másfél hónap múlva emberhimlővel fertőzte a gyermeket, de az egészséges maradt. Ez volt az első, mai értelemben vett védőoltás. Pasteur Évtizedek múltak el, amíg megjött a folytatás. A XIX. század elején Pasteur és Knch, ez a két szellemóriás egymással vetélkedve érték el a csodálatosnál csodálatosabb eredményeket a bakteriológiában , siketeik nagy részét persze álla trikón végezték. Pasteur, a tyúk kolerával foglalkozva észrevette, hogy ma a friss baciluslengészet apró adagja is gyorsan elpusztította a beoltott kicséketi állatokat, a régi, ölott tenyészetek nem okoztak semmi tünetet, az állatok egészségesek maradtak. Egyszer néhány ilyen régi tenyészettel beoltott, de életben maradt tyúkot oltott be friss bacillustenyészettel és azt tapaszalta, hogy az állatoknak semmi bajuk sem történt. Ebből látta, hogy a hosszú állás következtében legyengült kórokozók betegséget nem okoztak, de hatásukra a szervezet védetté vált az erős fertőzéssel szemben is. Ezzel a kísérlettel megnyílt az út a további kutatások számára. Az előbbi kísérlet tanulságai alap Mi az immunitás? Hogyan fejti ki a védőoltás a hatását, mi az oka annak, hogy a szervezet ellenállóvá lesz azzal a betegséggel szemben, amely ellen az oltást végeztük? Régi tapasztalat az, hogy ha valaki szerencsésen felgyógyul egy fertőző betegségből, ugyanazt a betegséget évekig, évtizedekig, esetleg soha többé nem kapja meg, még akkor sem, ha ilyen betegekkel közeli érintkezésbe is kerül. Szóval, a szervezet immunizálódott, ellenállóvá lett azzal de csakis azzal— a betegséggel szemben, amelyen átesett. Az immunitás létrejötte igen komplikált folyamat. Lényege az, hogy a kórokozó mikrobák, illetve ezek mérges termékeinek hatására a szervezet védőanyagokat termel. Ezek az u. n. immunanyagok részben a vérben keringenek és képesek arra, hogy a szervezetbe kerülő kórokozókat vagy ezek mérges termékeit, a toxinokat elpusztítsák vagy közömbösítsék és ezzel a betegség kifejlődését megakadályozzák. Ugyanezt érjük el mesterséges úton a védőoltásokkal. A legyengített kórokozók nem képesek arra, hogy betegséget okozzanak, de a szervezetet kényszerítik, hogy ellenük védőanyagokat termeljen. Ezek az immunanyagok aztán egy későbbi , fertőzés alkalmával bekerülő kórokozókat vagy ezek toxinjait elpusztítják, illetve lekötik. Némely betegségnél jobbnak látszott az oltóanyagot nem a kórokozóból, hanem a toxinból előállítani, ezzel végzik el a diphtheria elleni védő- ] oltást. Miután a taxin is súlyos türneteket okozna, ha változatlanul ollanánk vele, ezt is le kell előbb megfelelő eljárásokkal gyöngíteni, úgy hogy semmi bajt se okozhasson, de mégis immunanyagok tér-ntetésére serkentse a szervezetet. Mindenkiben felmerülhet a gon ,dotás, hogy nem lehetne-e a védő- , anyagokat mesterségesen előállítani . A La Presse Médicale idei 75. száma aggályokat jelez a csökkentértékűeknek a szaporodásból való erőszakos kiiktatásával szemben. Az egyoldalú civilizáció — úgymond — sok és súlyos veszélyekkel jár (talán inkább racionalizmust kellett volna mondania civilizáció helyett, mert a törvényes születésszabályozás nem szükségszerű következménye acivilizációnak). Ilyen veszély a sterilizálás, az állam beavatkozása a szaporodásba. A nagyvárosi élet rengeteg ideges, kedélyingatag, impulzív embert termel ki és egyre nő a bűnözők és őrültek száma. Carrol szerint az Egyesült Államokban majdnem nyolcszor akkora az elmebeli fogyatékosságban szenvedők és őrültek száma, mint a gümőkórosoké. A bolondok száma évente 68.000-re szaporodik Amerikában . Carrel szerint, ha ez így megy tovább, a ma még kollégiumokban elhelyezett egymillió gyermek helyett ugyanennyien lesznek elmebetegség miatt intézetekben. Benon nantes-i elmeorvos úgy véli, hogy Franciaországban az elmebetegek száma meghaladja a 100.000-ret és az ú. n. „ártatlan bolondok" száma (akik nem ön- és közveszélyesek s így szabadlábon vannak) 150.000- re tehető. E számadatok gondolkodóba ejtenek és cselekevést sürgetnek. Az első lépés Dániában történt 1929- ben s nemsokára követték példáját Finnország, Svédország, Norvégia, az Egyesült Államok, Németország, stb. A kötelező, ú. n. „eugenikai" sterilizálás talán némi enyhülést jelenthetne, ha nem volna egy nagy bökkenő a dologban: fogyatékos örökléstani tudásunk. Éppen ezért a kötelező sterilizálás ma tudományos alapon még nem jogosult eljárás. Semmi bizonyosat nem mondhatunk afelől, hogy adott esetben a terheltnek milyen lesz az utódja! Az epilepsziáról (nyavalya, törés) pl. a tapasztalatok éppen azt igazolják, hogy nem öröklődik s a német sterilizációs törvény mégis felvette az öröklődő fogyatékosságok közé. De tovább is mehetünk: előnyös-e valóban nemzeti szempontból az, ha ú. n. „abnormis“ egyéneket kiiktatjuk a szaporodásból? Művészek, feltalálók, filozófusok, tudósok, szóval az emberi haladás fáklyavivői között rengeteg az ú. n. „abnormis". Nem súlyos bűn-e az emberi kultúra ellen kontár kézzel, kezdetleges örökléstani bizonyosság mellett beleavatkozni a sokkal bölcsebb természet munkájába? Startenberg pl. utal Spártára és Athénre. Spárta, ahol már zsenge korukban elpusztították az állítólag fogyatékosakat, mert csak robusztus, ormótlan izomeberekre, csak katonákra volt szükség — nem produkált semmit. Nem maradt hátra semmiféle értékes spártai kultúrtenék — egyetlen rom se! Ellenben Athén, ahol elismeréssel adóztak az „abnormisoknak", a legcsodálatosabb képzőművészeti, színpadi, irodalmi, filozófiai remekeket szolgáltattak az emberiségnek s ma is szent áhítattal adózunk e kultúra emlékeinek. Micsoda lecke lehet ez a sterilizáció elfogult hívei számára! A francia elmeorvosok véleménye szerint sokkal emberibb esközökkel kell a faj nemesítésére törekednünk, mint amilyen a szegény betegek barbár megcsonkítása. Harcot az elme és idegek káros befolyásolása illeni, —■ harcot a gümőkór, bujakór és az alkoholizmus ellen — hiszen ezek a legveszélyesebb oki tényezői az elme- és idegbetegségeknek! Kétségtesen, hogy alkoholisták leszármazó!! jainál találjuk a legke'Ve'nbb t" !jt a neurózisok és pszichózisok kifejlődésére s így a törv 'n-( - zők 'okkal helyesebben tennék, ha !!,en irányban előznék meg; a kr’’9lt utódok születését, mirha emberi szempontból teljesen jogtalan csonkítással igyekeznek lefogni a némezist, mert ebből több kár származik, mint haszon. francia kritika a kőt&í&zőstehííizMásból Milyen betegségek ellen kötelező az oltás? A védőoltásokat ma már mindenütt kiterjedten alkalmazzák. Magyarországon törvények és rendeletek szabályozzák ezt a kérdést. Himlő ellen minden gyermeket be kell oltani életének első évében és 12 éves korában kell újraoltani. Kötelező a diphtheria elleni aktív immunizálása is: minden gyermeket élete második évében és hatéves korában védőoltásban kell részesíteni. Egy néhány nappal ezelőtt megjelent rendelet bizonyos esetekben , így typhusbetegek és bacillusgazdák környezetében élők számára kötelezővé teszi a typhus elleni védőoltást. De a hatóságoknak jogukban áll más betegségek ellen is elrendelni a védőoltást, ha ennek szüksége mutatkozik, pl. járványveszély esetén. A számításba jöhető és általában elterjedt védőoltások a következők: aktív immunizálás végezhető himlő, kolera, pestis, typhus, vénhas, veszettség, tuberkulózis, diphtheria és vörheny ellen, passzív immunizálás pedig megvédés, vagy gyógyítás céljából diphtheria, tetanus, vérhas, vörheny, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, kanyaró stb. esetén Annak elbírálása, hogy mikor és milyen védőoltást kell és célszerű végezni, egyrészt a hatóságok, másrészt a háziorvos feladata. A védőoltások helyesen alkalmazva, teljesen veszélytelenek, azonban múló kisebb zavarokat okozhatnak. Közismert például a „szérimbetegség", amit különösen azok kapnak meg, akiket ismételten oltottak lóvérsavóval. Ezért helyes, ha mindenki, aki valaha szérumot kapott, ezt jól megjegyzi és ha újra felmerül a szérumterápia szükségessége, orvosának megmondja, hogy mikor és milyen savót kapott ilyenkor esetleg más állatból származó savóval, vagy az oltás óvatosabb végzésével minden bajnak elejét lehet venni. A védőoltásoktól tehát nem kell félni és nem is szabad félni. Ha némely esetben okoznak is kisebb kellemetlenséget, ezzel a kis áldozattal tartozunk saját magunk, hozzátartozóink és embertársaink egészségének. Dr. B. É.