Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Recrudescunt vulnera ?... írta: Eckhardt Tibor Emlékek élednek, régmúlt események képe rajzolódik elém Pethő Sándor barátom újabb írásainak az olvasása közben. IJjból és újból felötlenck a nyugtalanító kérdések: hogyan is történt kétszázötven évvel ezelőtt, mikor német segítséggel végre kivertük a törököt hazánkból? Mit hoz számunkra ayai Jenő hagyományainak újjáéledése? Mibe került akelvérzett nemzetünknek a kök igája alól való felszállás? Minő nyomás, micsoda 'szerűség hívta életre Rá- i Ferenc szabadságharcát? 'ajjon árat fogunk-e fizetni t, hogy a német birodalom te a nyakunkról a hurkot, a kisantant font köréje? thö Sándor barátom rámut ismételten arra a szükségre, hogy a magyar ’ fügsségi gondolat politikailag zervfczkedjék. Teljesen értek vele. S ami a függet- Úsgazdapártot illeti, azok ntudatos falusi tömegek, yek ennek a pártnak a zöalkotják, lelkűkben ezt a olatot soha egy pillanatig engedték elhalványodni, rím akarunk jobbak lenni ónál és meggyőződésem, ! zgyellen párt sem méltó , ogy magyarnak ncveztesh politikai gondotkodásáa engelyét nem a magyar etlnség mindenirányú meg:a íépezi. Nem hiszem, hogy a ttelt bizonyítanom kel, vizont úgy érzem, hogy íj tirlénelmi keretben és a áltcott helyzetben, mely íanii békeparancs összeomuti állott elő. szükség van i, hgy ennek a minden ma■ eiber lelkében élő függetégi gondolatnak az alkotó•űtmeghatározzam. A mafögetlenségi gondolat nem jpán jelszó, vagy még úetreméltó hazafias érmagyar függetlenségi ninden irányban hatáövelelésekkel kell hogy ék. gondolatvilága szerez legyen, hogy a maömegek leikéből ál ütő nozgalommá nőhessen. i helyre teszem a függetgondolal követelményei az öncélú és független külpolitikát. E téren héz a követendő utat mert közel két év’lyes úton jártunk s a feladat csak abból áll, hogy az igaz útról nem szabad letérnünk. A magyar külpolitika közelmúlt sikereit annak köszönheti, hogy számolt geopolitikai helyzetünkkel, mely minket Közép-Európa legközepébe állított. Három nagyhatalom él itt: az olasz, a német és a lengyel Ezzel a három nagyhatalommal kell nekünk barátilag együtt élnünk és együttműködnünk. A magyar külpolitikának ez volt és ez marad az alaptétele. A tengelyhatalmakkal való szervezett együttműködés mellett azonban néni szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy van egy rajnántúli Európa is, amelyivei szemben nekünk semmiféle ellentétes érdekünk nincs, igaz, hogy nagy távolság választ el minket Európa és a földgömb eme nyugati részétől. A gazdasági és pénzügyi hatalom azonban önáluk van s egy újabb világkonfliktus esetén országunk ezeknek a nagyhatalmaknak a megbecsülését nem nélkülözhetné. Magának a müncheni megállapodásnak a négy aláírója között is kettő e nyugati naghatalmak közül való. Ápolnunk kell velük is az őszinte barátságot, ami azt jelenti, hogy a tengelyhatalmakkal való együttműködésünknek velük szemben éle sohasem lehet s hogy egyébként is, nemzetünk nem tévedhet olyan útra, mely a nyugati államokban nekünk kijáró megbecsülést csorbíthatná vagy tönkrelehetné. A harmadik alaptétele pedig a független politikának az, hogy a Münchenben nemzetközi vezetöelv gyanánt elfogadott népi gondolatot a közvetlen szomszédainkkal való viszonylatunkban minél hathatósabban kell érvényesítenünk. Tf = oiészetes. hogy ez az elv nem i ?hc* késért népességű égtájakon egy irtós rend egyetlen al eve, éppen ezért keresnünk ell minden szomszédunké kinél üellö megértésre és iVikar ra találunk, magyar kisebbségeink védelmén túlmenően a korrekt kapcsolatok hely rali iiásál. Ezek \ ob.ik ér, ezek kell hogy marad; észszerű magyar külpol pelvei. De világosan ,1 mondanom azt is, he .1 a/, amit nem szabad csinálnunk külpolitikánk irányít sra. vagy egyoldalú befolyásoláséi senkinek sem adhatunk koncessziót vagy monopóliumot. Lojális és szótartó barátok voltunk mindig, kik az áldozatokból sokszor erőnkön felül is vállaltuk a nekünk kijáró részt. De cselédek nem voltunk és nem leszünk soha! Nincs „unbedinqle Unterwerfung“! Nem vagyunk más nemzetek országútja. Nem vállaljuk a kultúrtalaj szerepét semmiféle idegen kultúriiltetvények javára. Nem vagyunk peremország és nem vagyunk élettér senki másnak, csak a politikai magyar nemzetnek. Ezek az újszerű meghatározások a rovásunkra meghiúsult terjeszkedési vágy régi emlékeit ébresztik fel a lelkűnkben. Mi voltunk, vagyunk és maradunk Szent István birodalma s nem vagyunk hajlandók a magyar nemzeti hivatást, mely a közép Dunamedencében nemzetünk elsőszülöttségi jogának a betöltéséből áll, sem újra fogalmazni, sem lemondani róla. Történelmi hivatásunk az, hogy egységes rendszerbe foglaljuk össze a közép Dunamedencében élő népeket. A „divide et impera“ elvével ez a magyar történelmi hivatás sohasem volt öszszeegyeztethető. Mert a szétbomlasztás politikája mindig idegen nagyhatalmak uralmi céljait takarta, a magyar nemzeti hivatás pedig ezzel szemben az öncélú birodalmi gondolat s az együttműködés biztosítása a Dunamedencében. A szomszéd kisebb országokban is mindenütt öntudatos paraszti tömegek szervezetten képviselik a dunavölgyi autonómia és józan együttműködés gondolatát. S a magyar paraszti tömegek ebben a gondolatkörben nevelkedve fel, ugyanezt az utat fogják járni. * Míg külpolitikánk jól bevált vonalve" ^sén változtatnunk nem sz; »ad addig közgazdasági és főle.' "t-odelmi politikánkban a körülöttünk beállott változások a itu.iegr: helyzet megjavítására kell h 'ríjanak. Küikeresked' egyensúlyát vesztet1 rülmény előbb-utc melési politikánk’ ■'i\ hatással lehet. A iái ak , a szu bir zás ki’ ro zet még akkor is aggályos volna, ha nem kompenzációs rendszerben, hanem szabad valuta ellenében eszközöltetnék a német birodalom felé a kivitelünk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy, akarva, nem akarva, kivitelünk felének egyetlen ország számára való lekötése politikai elhatározásunkat is lényegesen befolyásolhatja. De gazdaságilag is hátrányos, sőt végzetes helyzetbe szorulhatunk, ha egyetlen piac túlzott kultiválása esetén, ez a piac bármi oknál fogva bezárul előttünk. Kivitelünk szempontjából meg kell gondolnunk azt, hogy a német birodalom főleg élelmiszerekben tömegfogyasztási cikkek behozatalát óhajtja s e részben helyes és észszerű ha a német birodalomnak illő mértékig a rendelkezésére is állunk. A magyar mezőgazdaság főleg pedig a kisparaszti gazdálkodás azonban oly nemes árukat és magas minőségű termclvényeket is állít elő, melyeknek legjobb piacai Nyugaton vannak. Külföldi adósságaink kamatszolgálatának a biztosítása azt kívánja, hogy magasabb értékű minőségi áruinkat az aranyban fizető országok szabad piacain helyezzük el s ilymódon nemcsak gazdasági, de pénzügyi egyensúlyunkat és fizetőképességünket is biztosítsuk. A jelenlegi ötvenszázalékos németbirodalmi kivitelünk túlmagas részesedést juttat a német birodalomnak s fokozatosan, ha kell, még áldozatok árán is, arra kell törekednünk, hogy ez a kivitel huszonöt százalékot meg ne haladton. Ez nem lehetetlen kívánság. Lengyelország 1925-ben kivitelének ötvenhat százalékát helyezte el a német birodalomban, a lengyel nemzeti öntudat megerősödése során azonban céltudatos munkával és jelentékeny áldozatokkal sikerült új piacokat szereznie s a lengyel kivitel a múlt évben a német birodalom felé csak huszonhárom százalék körül mozgott. Fuvarkérdésekben is biztosítanunk kell szabad mozgási és szállítási lehetőségeinket s a német reláció kultiválása mellett, a Jugoszlávián és Lengyelországon át való átvezetőút nyitvatar^sát s ott olcsó tarifák nyujsáí mielőbb el kell érnünk. A függetlenségi politika bel- Idi vonatkozásban a népi cs nemzeti erő és öntudat foltókon zását jelenti. Életünket a magunk életformái szerint kell berendeznünk, ha férfiak nemzete és nem majmok gyülekezete akarunk maradni. Bármily súlyos kérdéseket kell is elkésetten megoldanunk, se ijedtség, se túlbuzgalom nem kergethet minket olyan zsákutcába, hol el leszünk vágva a világtól. Időzavarban vagyunk. Régóta esedékes reformokat kell súlyos belső feszültségek közepette megvalósítanunk. De ne feledjük el. hogy a tantárgy mélyből most az egész világ élőit A'jz^r.^nF az, vájjon elhivatottak va^ gvunk-e valóbari a poliiikai vezetőszerepre. melyet magunknak követelünk? Az élet kereszténységből és magyarságból adja fel a kérdésekét, még akkor is, ha az zsidókérdésnek neveztetik. S a választ nekünk úgy kell megadnunk', hogy a zsidóság kétségtelen politikai és gazdasági túl hatalma illő módon úisszaszorítlássék, de a keresi tény és müveit társadalmak felfogásával és érzésvilágával öszszeütközésbe ne kerüljünk. A sorskérdés ma számunkra az, át tudjuk-e állítani liberális nagykapitalista államrendszerünket és szemléletünket a népi vágányra? így feltéve, így fogalmazva meg a belpolitikai átalakulás szükségességét, széles e világon mindenki meg fogja érteni, hogy zsidő nagytőke, mágnás nagybirtok, de minden kiváltságos rétege az országnak áldozatot kell hogy hozzon a magyar népi erők boldogulása érdekében. Alkotó lendületre van szükség, melyet magyar fajtánk szeretete hat át, de ha fenn akarunk maradni, szadista örömöknek nem hódolhatunk. Van még egv belpolitikai problémánk, melynek jövője a t utóbbi hetekben aggodalommal toll el engem és ez a német kisebbségi kérdés. Éveken át egyedül harcoltam úgyszólván politikai barátaimmal azért, hogy derék hazai svábjaink minden kulturális, nyelvi és népi joga idejében saját elhatározásunkból és ne kívülről jövő befolyások súlya alatt biztosíttassuk. Tisztelem a magyar fáj liépiségét, de éppen ezért tisztelem az idegen német népiséget is, mely önálló értéket jelent az egyetemes emberi kultúra számára. Minden népnek jogában x 5S13J l* 1 |1 i i m •#I Magyar Nemzőt II. év, 1. s z. Vasárnap „ » * 1 9 3 9 januári. 1 boszerkeszt ’ ELŐFIZETÉSI ARA 1 ÉVRE36.— P,FÉLÉVRE18.— P __ f mT ^ n SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI D. 10 NEGYEDÉVRE 9.-, 1 HÓNAPRA 3.- P, EGYES ECjllllJ o AÍMIJOK TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASARNAP 20 FILL. VI., VILMOS CSÁSZÁR UT 65. TELEFON: 126-726* Ára 20 SOlér