Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Recrudescunt vulnera ?... írta: Eckhardt Tibor Emlékek élednek, régmúlt események képe rajzolódik elém Pethő Sándor barátom újabb írásainak az olvasása közben. IJjból és újból felötlenck a nyug­talanító kérdések: hogyan is történt kétszázötven évvel ez­előtt, mikor német segítséggel végre kivertük a törököt ha­zánkból? Mit hoz számunkra ayai Jenő hagyományainak újjáéledése? Mibe került ak­­elvérzett nemzetünknek a kök igája alól való felszá­llás? Minő nyomás, micsoda 'szerűség hívta életre Rá- i Ferenc szabadságharcát? 'ajjon árat fogunk-e fizetni t, hogy a német birodalom te a nyakunkról a hurkot, a kisantant font köréje? thö Sándor barátom rámu­­t ismételten arra a szüksé­gre, hogy a magyar ’ füg­­sségi gondolat politikailag zervfczkedjék. Teljesen értek vele. S ami a függet- Úsgazdapártot illeti, azok ntudatos falusi tömegek, yek ennek a pártnak a zö­­alkotják, lelkűkben ezt a olatot soha egy pillanatig engedték elhalványodni, rím akarunk jobbak lenni ónál és meggyőződésem, ! zgyellen párt sem méltó , ogy magyarnak ncveztes­­h politikai gondotkodásá­­a engelyét nem a magyar etlnség mindenirányú meg­­:a íépezi. Nem hiszem, hogy a ttelt bizonyítanom kel­­, vizont úgy érzem, hogy íj tirlénelmi keretben és a áltcott helyzetben, mely íanii békeparancs összeom­­uti állott elő. szükség van i, hgy ennek a minden ma­­■ eiber lelkében élő függet­­égi gondolatnak az alkotó­­•űtmeghatározzam. A ma­­fögetlenségi gondolat nem jpán jelszó, vagy még úetreméltó hazafias ér­magyar függetlenségi ninden irányban hatá­­övelelésekkel kell hogy ék. gondolatvilága szer­ez legyen, hogy a ma­­ömegek leikéből ál ütő nozgalommá nőhessen. i helyre teszem a függet­­gondolal követelményei az öncélú és független külpolitikát. E téren héz a követendő utat mert közel két év­­’lyes úton jártunk s a feladat csak abból áll, hogy az igaz útról nem szabad letér­nünk. A magyar külpolitika kö­zelmúlt sikereit annak köszön­heti, hogy számolt geopolitikai helyzetünkkel, mely minket Közép-Európa legközepébe állí­tott. Három nagyhatalom él itt: az olasz, a német és a lengyel Ezzel a három nagyhatalommal kell nekünk barátilag együtt él­nünk és együttműködnünk. A magyar külpolitikának ez volt és ez marad az alaptétele. A tengelyhatalmakkal való szerve­zett együttműködés mellett azonban néni szabad megfeled­keznünk arról sem, hogy van egy rajnántúli Európa is, amely­­ivei szemben nekünk semmiféle ellentétes érdekünk nincs, igaz, hogy nagy távolság választ el minket Európa és a földgömb eme nyugati részétől. A gazda­sági és pénzügyi hatalom azon­ban önáluk van s egy újabb vi­lágkonfliktus esetén országunk ezeknek a nagyhatalmaknak a megbecsülését nem nélkülöz­hetné. Magának a müncheni megállapodásnak a négy alá­írója között is kettő e nyugati naghatalmak közül való. Ápol­nunk kell velük is az őszinte barátságot, ami azt jelenti, hogy a tengelyhatalmakkal való együttműködésünknek velük szemben éle sohasem lehet s hogy egyébként is, nemzetünk nem tévedhet olyan útra, mely a nyugati államokban nekünk kijáró megbecsülést csorbíthat­ná vagy tönkrelehetné. A har­madik alaptétele pedig a függet­len politikának az, hogy a Mün­chenben nemzetközi vezetöelv gyanánt elfogadott népi gondo­latot a közvetlen szomszédaink­kal való viszonylatunkban mi­nél hathatósabban kell érvénye­sítenünk. Tf = oiészetes. hogy ez az elv nem i ?hc* késért népes­ségű égtájakon egy irtós rend egyetlen al eve, éppen ezért keresnünk ell minden szom­szédunké kinél üellö megér­tésre és iVikar ra találunk, magyar kisebbségeink védelmén túlmenően a korrekt kapcsola­tok hely rali iiásál. Ezek \ ob.ik ér, ezek kell hogy marad; észszerű magyar külpol pelvei. De vilá­gosan ,1 mondanom azt is, he .1 a/, amit nem szabad csinálnunk külpolitikánk irá­nyít sra. vagy egyoldalú befo­lyásoláséi senkinek sem adha­tunk koncessziót vagy monopó­liumot. Lojális és szótartó ba­rátok voltunk mindig, kik az áldozatokból sokszor erőnkön felül is vállaltuk a nekünk ki­járó részt. De cselédek nem vol­tunk és nem leszünk soha! Nincs „unbedinqle Unterwer­­fung“! Nem vagyunk más nem­zetek országútja. Nem vállaljuk a kultúrtalaj szerepét semmiféle idegen kultúriiltetvények javára. Nem vagyunk peremország és nem vagyunk élettér senki más­nak, csak a politikai magyar nemzetnek. Ezek az újszerű meghatározások a rovásunkra meghiúsult terjeszkedési vágy régi emlékeit ébresztik fel a lel­kűnkben. Mi voltunk, vagyunk és maradunk Szent István biro­dalma s nem vagyunk hajlan­dók a magyar nemzeti hivatást, mely a közép Dunamedencében nemzetünk elsőszülöttségi jogá­nak a betöltéséből áll, sem újra fogalmazni, sem lemondani róla. Történelmi hivatásunk az, hogy egységes rendszerbe foglaljuk össze a közép Dunamedencében élő népeket. A „divide et im­­pera“ elvével ez a magyar törté­nelmi hivatás sohasem volt ösz­­szeegyeztethető. Mert a szét­bomlasztás politikája mindig idegen nagyhatalmak uralmi céljait takarta, a magyar nem­zeti hivatás pedig ezzel szem­ben az öncélú birodalmi gon­dolat s az együttműködés biz­tosítása a Dunamedencében. A szomszéd kisebb országokban is mindenütt öntudatos paraszti tömegek szervezetten képviselik a dunavölgyi autonómia és jó­zan együttműködés gondolatát. S a magyar paraszti tömegek ebben a gondolatkörben nevel­kedve fel, ugyanezt az utat fog­ják járni. * Míg külpolitikánk jól bevált vonalve" ^sén változtatnunk nem sz; »ad addig közgazdasági és főle.' "t-odelmi politi­kánkban a körülöttünk beállott változások a itu.iegr: helyzet megjavítására kell h 'rí­janak. Küikeresked' egyensúlyát vesztet1 rülmény előbb-utc melési politikánk’ ■'i\ hatással lehet. A iái ak , a szu bir zás ki’ ro zet még akkor is aggályos vol­na, ha nem kompenzációs rend­szerben, hanem szabad valuta ellenében eszközöltetnék a né­met birodalom felé a kivitelünk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy, akarva, nem akarva, kivitelünk felének egyetlen ország számára való lekötése politikai elhatáro­zásunkat is lényegesen befolyá­solhatja. De gazdaságilag is hát­rányos, sőt végzetes helyzetbe szorulhatunk, ha egyetlen piac túlzott kultiválása esetén, ez a piac bármi oknál fogva bezárul előttünk. Kivitelünk szempont­jából meg kell gondolnunk azt, hogy a német birodalom főleg élelmiszerekben tömegfogyasz­tási cikkek behozatalát óhajtja s e részben helyes és észszerű ha a német birodalomnak illő mértékig a rendelkezésére is ál­lunk. A magyar mezőgazdaság főleg pedig a kisparaszti gazdál­kodás azonban oly nemes áru­kat és magas minőségű termcl­­vényeket is állít elő, melyeknek legjobb piacai Nyugaton van­nak. Külföldi adósságaink ka­matszolgálatának a biztosítása azt kívánja, hogy magasabb ér­tékű minőségi áruinkat az aranyban fizető országok sza­bad piacain helyezzük el s ily­­módon nemcsak gazdasági, de pénzügyi egyensúlyunkat és fi­zetőképességünket is biztosít­suk. A jelenlegi ötvenszázalékos németbirodalmi kivitelünk túl­­magas részesedést juttat a né­met birodalomnak s fokozato­san, ha kell, még áldozatok árán is, arra kell törekednünk, hogy ez a kivitel huszonöt százalékot meg ne haladton. Ez nem lehe­tetlen kívánság. Lengyelország 1925-ben kivitelének ötvenhat százalékát helyezte el a német birodalomban, a lengyel nemzeti öntudat megerősödése során azonban céltudatos munkával és jelentékeny áldozatokkal si­került új piacokat szereznie s a lengyel kivitel a múlt évben a német birodalom felé csak hu­szonhárom százalék körül moz­gott. Fuvarkérdésekben is bizto­sítanunk kell szabad mozgási és szállítási lehetőségeinket s a né­met reláció kultiválása mellett, a Jugoszlávián és Lengyelorszá­gon át való átvezetőút nyitvatar­­^sát s ott olcsó tarifák nyuj­­sáí mielőbb el kell érnünk. A függetlenségi politika bel- Idi vonatkozásban a népi cs nemzeti erő és öntudat foltókon zását jelenti. Életünket a ma­gunk életformái szerint kell be­rendeznünk, ha férfiak nemzete és nem majmok gyülekezete akarunk maradni. Bármily sú­lyos kérdéseket kell is elkéset­ten megoldanunk, se ijedtség, se túlbuzgalom nem kergethet minket olyan zsákutcába, hol el leszünk vágva a világtól. Időza­varban vagyunk. Régóta esedé­kes reformokat kell súlyos belső feszültségek közepette megvaló­sítanunk. De ne feledjük el. hogy a tantárgy mélyből most az egész világ élőit A'jz^r.^nF az, vájjon elhivatottak va^ gvunk-e valóbari a poliiikai ve­­zetőszerepre. melyet magunk­nak követelünk? Az élet keresz­ténységből és magyarságból adja fel a kérdésekét, még ak­kor is, ha az zsidókérdésnek ne­veztetik. S a választ nekünk úgy kell megadnunk', hogy a zsidó­ság kétségtelen politikai és gaz­dasági túl hatalma illő módon úisszaszorítlássék, de a keresi tény és müveit társadalmak fel­fogásával és érzésvilágával ösz­­szeütközésbe ne kerüljünk. A sorskérdés ma számunkra az, át tudjuk-e állítani liberális nagykapitalista államrendsze­rünket és szemléletünket a népi vágányra? így feltéve, így fo­galmazva meg a belpolitikai át­alakulás szükségességét, széles e világon mindenki meg fogja érteni, hogy zsidő nagytőke, mágnás nagybirtok, de minden kiváltságos rétege az országnak áldozatot kell hogy hozzon a magyar népi erők boldogulása érdekében. Alkotó lendületre van szükség, melyet magyar faj­tánk szeretete hat át, de ha fenn akarunk maradni, szadista örö­möknek nem hódolhatunk. Van még egv belpolitikai pro­blémánk, melynek jövője a t utóbbi hetekben aggodalommal toll el engem és ez a német ki­sebbségi kérdés. Éveken át egyedül harcoltam úgyszólván politikai barátaimmal azért, hogy derék hazai svábjaink minden kulturális, nyelvi és népi joga idejében saját elhatá­rozásunkból és ne kívülről jövő befolyások súlya alatt biztosít­tassuk. Tisztelem a magyar fáj liépiségét, de éppen ezért tiszte­lem az idegen német népiséget is, mely önálló értéket jelent az egyetemes emberi kultúra szá­mára. Minden népnek jogában x 5S13J l* 1 |1 i i m •#­­I Magyar Nemzőt II. év, 1. s z. Vasárnap „ ­­» * 1 9 3 9 januári. 1 boszerkeszt ’ ELŐFIZETÉSI ARA 1 ÉVRE36.— P,FÉLÉVRE18.— P __ f mT ^ n SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI., ARADI D. 10 NEGYEDÉVRE 9.-, 1 HÓNAPRA 3.- P, EGYES ECjllllJ o AÍMIJOK TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASARNAP 20 FILL. VI., VILMOS CSÁSZÁR UT 65. TELEFON: 126-726* Ára 20 SOlér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék