Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-12 / 9. szám
6 A „rongyos gárda 44 munkácsi hősét eltemette Kecskemét Kecskemét, január 11. ■ ,i. „Magyar Nemet“ kiküldött tudósítójától.) Szomorú napja volt szerdán Kecskemétnek. A nemzetiszínű és Kecskemét város háromszínű lobogója között fekete zászlót lengetett a hideg januári szél. Délelőtt tizenegy órakor megszólalt a kecskeméti öregtemplom nagy harangja. Szemközt a városházával, a Kossuth-szobor talapzata előtt ravatal állott. Koncz József főhadnagy koporsója körül égett a kandeláberek kékes lángja, Koncz József főhadnagy porai megérkeztek Munkácsról, ahol a cseh orvtámadás alkalmával páratlan vitézséggel küzdve, hősi halált halt. A hófúvás miatt csak hajnalban érkezett meg a koporsót szállító autó. Temetésre gyűlt össze Kecskemét és a tanyavilág népe. Szinte roskadozott a föld háta a Kossuth-szobor körül. A hetivásárosok összecsomagoltak. Milyen szomorú kép volt! A sátrakon belül fehér cipók s kívül, az Isten szabad ege alatt, a fekete halál! A ma nyík sorsot szimbolizálta ezúttal a Kossuth-szobor alatt ül® pőre bronzfigura, amelynek semmi más nem volt a kezében, csak az egyenesre kalapált kasza. E jelképes magyar sors egyik komor utójátéka zajlott le Kecskemét főterén szerdán délelőtt. Koncé József főhadnagy bronzkoporsója mellett kétoldalt a helyőrség állott díszőrséget. Koszorú koszorú hátán feküdt, ott állt fél hetében a gyászoló rokonság. Halk zokszó, elfojtott sírás szava hallatszott. Nemcsak a rokonok sírtak, Kecskemét lakói is könnyeztek .. szerették Koncz József főhadnagy urat. •S ír* kivóhuít a temetésre a már legendás hírívé/vált „rongyos gárdé” három százada- ír, Rákóczi rongyo* sálnak leszármazottai. Szemközt a katafalkkal katonai díszszázad állott s mellette a katonazenekar sorakozott. , Részt vett a temetésen vitéz Leveldi Kozma Miklós, Kiss Endre főispán, Piszka Béla polgármester vezetésével a megye és a városi hatóságok reprezentánsai, a kecskeméti helyőrség tisztikara, ott volt vitéz Somogyi Béla s ott állt a rongyos gárdaélén vitéz Héjjas Iván, a gárda vezetője. Tizenegy órakor kezdődött meg a gyászszertartás, amelyet Kovács Sándor pápai prelátus végzett fényes papi segédlettel. Felhangzott a „furcum dederunt" s komoly férfiak, a felvidéki harcokban megedzett hősök szeméből könnyek peregtek,. utolsó útjára viszik a hű bajtársát". Vitéz Leveldi Kozma Miklós mondott 'gyászbeszédét, ’ " -- Katonát temetünk — mondta. Katonát, "aki harcban esett, harcban ■Munkácsért-, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc váráért és városáért, amely magyar volt ezer esztendőn át. Harcoltak azért a Munkácsért — és ezt hallják még a határon túl mindenütt, ahol kell —, amely örökre, magyar marad. — Harcost temetünk. Harcost, aki Munkácsot védve elesett a magyar eszményért. Koncz József főhadnagy katona volt és elesett. A katona- fogalma: felkészülés a harcra,, fegyelmezett élet, parancsteljesítés, bajtársiasság és bátorság. Koncz József mint katona élt és mint katona esett el. Ami belőle ember volt, az már nincs, de megmarad és örökké él az a katonaideál, amit harcával és életével megtestesített, Koncza József több volt, mint katona. Harcos volt. Büszke harcosa a magyar gondolatnak. Nem volt harcoló katonai beosztása, de amikor a hideg téli hajnalban eldördültek az első. Cseh lövések, elsőként rohant két társával az ellenségre. Minden magyarnak tudnia kell, hogy nyolc magyar férfi verte vissza a cseh orvtámadás első próbálkozását. Nyolc férfi, közülük hat tiszt és zászlós és két közlegény. Haditettük több mint katonai teljesítmény és apoteózisa az önkéntes harcba rohanó önfeláldozó magyar harcos gondolatnak, amely tudja ugyan, hogy a túlerővel szemben el kell pusztulnia, de elpusztul, hogy a többi győzhessen. — Ki vagy Te, Koncz József? Kik vagytok ti Koncz Józsefek? Nevetekhez és, emlékezetetekhez a katona és a harcos ideáljának, a hazaszeretetnek és a kötelességteljesítésnek fogalma kapcsolódik. Nem akartatok vezércikkekben szerepelni, sem életetekben, sem halálotokban nem akartátok magatokat ünnepeltetni. Nem tudjuk, mi volt a polgári foglalkozástok, mi volt a felfogástok a magyar élet belpolitikának nevezett köznapi tülekedéseiben. Eszményetek és vezérlő csillagotok magasan ragyogott. Keveset beszéltetek róla, de meghaltatok érte.1 — Koncz József és vitéz társai, neveitek mögött örök fogalom él, a magyar katona és harcos fogalma. Isten és a magyar sors ezt a nemzetet nem az élet napos oldalára áltotta. Nemzeti hivatásunk a Kárpátok övezte Dunamedencében tőlünk mindig vért és áldozatokat kívánt és követeit. Csak a vak nem látja, hogy a történetem dübörgő lépteivel újra felénk vette útját és csak a vak nem látja, hogy a magyarság még az eddiginél is nehezebb történelmi idők előtt áll. Mi lehet jövő nehéz árunkon a vezérlő csillagunk? Csak egy: az, ami Koncz Józsefé és elesett társaié volt. Katonát temetünk és mint katona beszélek. Magyar anyák és apák, magyar feleségek és gyermekek, nektek tudnotok kell, hogy fiaitok, férjetek, apátok mindig elsősorban katona kell hogy legyen, mert ez a magyar sors, ez a magyar jövő. Erre tanít meg Koncz József. — A magyarok Istene az országnak gondviselésszerűen olyan magyar férfit adott vezérül, mint a kormányzó őrőmáltósága, aki elindította Szegedről a szegedi gondolatot. Mi mindnyájan az ő katonái voltunk, vagyunk és maradunk. -r- Egy dermesztően hideg téli hajnalon,olt fenn a munkácsi vár alatt, Koncz József főhadnagy az ellenség golyójától találta, leborult a megfagyott magyar rögre és visszaadta lelkét Istenének. Teste most visszatér az édes kecskeméti anyaföldbe, amelyet most szintén hós és jégpáncél borít, de amelynek mélye melegen és szeretettel öleli magába Koncz József kihűlt hősi porait. Ott lent talán már zsendülnek a tavasz első csirái s az örökké megújuló magyar élet virágai a magyarságért elesett hősök porából fakadnak. Áldott a nevük, áldott az anya, aki a világra hozta őket, a feleség és a gyermek, akik elveszhették őket, de áldott a magyar jövő is, mert mindig lesz miből sarjadnia. Koncz József, kedves rongyos bajtársunk, nyugodt békében a kecskeméti földben, amelyet anynyira szerettél és álmodj egy szebb, boldogabb, nagyobb Magyarországról. Máthé József bizottsági tag, majd Zsabka Kálmán, a Magyar Fajvédők Országos Szövetsége és a rongyos gárda egyik parancsnoka búcsúzott Koncz Józseftől. Utoljára Schubert Aurél a frontharcosok nevében mondott búcsúztatót. A gyászszertartás után megszólaltak a város minden templomában a harangok, a katonazenek kar Beethoven gyászindulóját játszotta a menet élén, amely a temető felé haladt. Feszes léptekkel ment a díszszázad, a rongyos gárda három százada, amelynek minden szál katonája „mégha, de meg nem adja magát”. Streicher* cikke a pápa ellen ’ Dails Trelegonikui hírszolgálata jelenti Berlinből . Julius Streicher a Stürmer-ben rendkívül éles támadást intéz a pápa és a római katolikus egyház ellen. Cikkében egyebek között ez a részlet foglaltatik: A’ tény*, hogy a pápa és a katolikus püspökök védelmükbe veszik a zsidókat, azt bizonyítja, hogy Isten megvakította őket. Akit Isten el akar veszíteni, azt megvakítja. •• „Ön lovagias magyar ember...” mondotta a román megyefőnök Szatmárnémeti magyar alpolgármesterének beiktatásán Bukarestből jelentik: Szatmárnémeti város polgármesterévé Moys Győző nyugalmazott táblabírót és a város alpolgármesterévé dr. Antal •Sándor nyugalmazott" városi tiszti főügyészt nevezték ki. . A beiktatás alkalmával Coman ezredes megyefőnök a magyar alpolgármestert a következő szavakkal üdvözölte: —ön lovagias magyar ember, aki nem hagyta el saját. Ez nekem biztosíték arra, hogy be fogja tölteni hivatását, mint összekötő kapocs a többségi és kisebbségi lakosság között. Képviselje csak híven a kisebbségi lakosság érdekeit. Gróf Esterházy János Csernak miniszternél Pozsonyból jelentik: Gróf Esterházy János felkereste Csernak közoktatásügyi minisztert és ismertette veléti szlovákiai magyarság kulturális követeléseit. A megbeszélés valamennyi közművelődési, iskolaügyi és művészeti kérdésre kiterjedt. Mint az Új ifitek értesül, Csernák miniszter kijelentette, hogy elvben teljesíthetőnek tartja a magyarok követeléseit. Egyébként ő is azon az állásponton van, amelyet már ,dr. Tiso miniszterelnök is kifejtett, hogy ezekben a kérdéseken is a kölcsönösség elvének kell érvényesülnie. " Mint az Új Hírek írja, remény van rá, hogy a mai feszült légkör enyhülése esetén a magyarság kulturális kívánságai teljesednek. A pozsonyi magyarok memoranduma Pozsonyból jelentik. Dr. Neumann Tibor, a pozsonyi magyarság városházi képviselője, nemrégiben emlékiratot nyújtott át a város kormánybiztosának a magyarság követeléseiről. Ezek közül legfontosabb az, hogy állítsák vissza a magyar nyelvhasználat jogát a városházán. Azóta ebben az ügyben semmi sem történt. Az Új Hírek most megsürgeti a magyarság nyelvi jogaira vonatkozó kívánságok teljesítését és követeli, hogy azokban a városházi hivatalokban, ahol a tisztviselők a felekkel érintkeznek, olyan tisztviselőket alkalmazzanak, akik magyarul is tudnak. gyanánt őrködik az Üzletmenet fáiért egy ötletes hirdetés Az orosz emigráció a német ukrán tervek ellen Az a hangos agitáció, mely ma a nagyukrán gondolat körül folyik, határozott állásfoglalásra késztette az orosz emigrációt is. Hivatalos lapjuk, a Brüsszelben megjelenő „Csaszovoj", hosszú cikket közöl főszerkesztőjétől, Orhechov Vazultól, mely igen határozott hangon tiltakozik a nagyukrán eszme ellen. Az orosz emigráció —■ írja — húsz éven keresztül az egységes Oroszország megteremtésén, illetőleg felszabadításán fáradozott, örömmel fogadták tehát Németország határozott fellépését a bolsevizmus ellen s nem akarják elhinni, hogy a német politika tényleg Nagy-Ukrajnát akarná megteremteni, ami egyenlő Oroszország feldarabolásával, . „Ha pedig ez a német akció tényleg beigazolódást nyerne , folytatja a Csaszovot úgy mi, orosz emigránsok, sohasem fogunk hozzájárulni ehhez az orosz elgondolással ellentétes tervhez, mely semmiképp sem egyeztethető össze az orosz nemzeti eszmével... Nem tudjuk elképzelni, hogy Németország könynyelműen erre az útra lépne s ellenséges magatartást tanúsítana a jövő Oroszországgal szemben.“ Ukrajna és a német törekvések a történelem során A Párizsban megjelenő „L’Illustration“ 1938 december 31-i száma „Ukrajna és a poingerman célok története" cím alatt hosszú cikket közöl Ludovic Naudeau tollából, mely részletesen ismerteti az ukrán kérdés történetét. A szerző szerint a háború előtt Oroszországban nem ismertek ukrán problémát. Az a terület, melyet ma Ukrajna néven jelölnek meg egyes szerzők, akkor mint Kis-Oroszország volt ismeretes. Ez utóbbi jelentette az orosz birodalom déli részét, melyet az északitól semmi lényeges kulturális, etnográfiai, nyelvi vagy egyéb különbség nem választ el. Ha ezek a minimális lokális differenciák államalkotó tényezők lennének, úgy Német- és Franciaországot ' is száz darabra kellene szakítani .az ettyéégnyelvjárdkok nacmnój ÍketíéS£rd-V.", .Maga e? a. szó: „Ukrajna- Vsetnipi.1 más, mint egyszerű földrajzi fogalom, mely a „határmenti" lakosság megjelölésére szolgál. Ennek megfelelően ukránoknak nevezték azokat, akik a határ mentén laktak s mivel az orosz birodalom határai a századok folyamán lényegesen változtak, ezért régen egész más területet és lakosságot értettek Ukrajna alatt, mint ma. Ha a történelmet nézzük, úgy az a mai ukrán területről csak mint oroszok által lakott földről emlékezik meg, melynek népe mindig orosznak vallotta magát. Az „ukrán" elnevezés csak 1795-ben tűnt fel először. A lengyel gróf Potocki használta politikai célzattal. A germánság, már régi idők óta szemet vetett Dél-Oroszországra. A krími háború idején a poroszok támogatták azt a tervet, mely Krimiát a Fekete-tenger partjaival Ausztriának akarta juttatni. Bismarck természetesenellenszegült e lehetetlen ötletnek, melyről emlékirataiban a következőket olvashatjuk: „Vannak politikusok, kik gyermeki utópiáik alapján államférfiaknak szeretnék magukat feltüntetni. Ezek azt képzelik, hogy 660 millió nagyoroszi mint egy bolt anyagot lehet majd kezelni." Ez intelmek ellenére úgy Bécs, mint Berlin tovább foglalkoztak e gondolattal. Igazolják ezt az 1890 és 1914 között megjelent pán germán iratok, Ausztria politikája, mely támogatta a kisorosz partikularizmust s végül a világháború folyamán felállított hadicélok, melyek közt ott látjuk az ukrán állam felállítását Kiev székhellyel. Ennek értelmében Dél-Oroszországot elárasztották még a háború folyamán a német ügynökök, kik az ukrán partikularizmust hirdették. A fogolytáborokban azokat, akik ukránoknak vallották magukat, jobb bánásmódban részesítették, minek következtében sok orosz is jelentkezett, természetesen csak opportunizmusból. Ezeket folytonos propaganda-oktatásnak tették ki, ami e kevéssé művelt embereknél nem tévesztheti el a hatását. Magában Oroszországban háborúellenes jelszavakkal dolgoztak s így hozták össze az első központi ukrán Radát is, melynek megválasztásán a nép nagy tömegei nem vettek részt. Ez a Rada sietett a központi hatalmakkal békét kötni. De uralma rövidéletű volt, mert a bevonuló németek Skoropadsky hetman kezébe adták a hatalmat, aki teljesen az ő emberük volt. Ezek után ismerteti Ukrajna területi és népességi viszonyait. íjcvgtir A '• ; ' Protestáns élet | -aoffi a faity.-’:* - mei Kedden, január 10-én kezdődött meg a magyar Calvin János Társaság konferenciája, a budapesti református teológia dísztermében. A Felvidék magyar reformátusságának ez volt első találkozása az anyaországiakkal. Mintegy nyolcvanan jöttek a felszabadult Felvidékről, Jugoszláviából és Szlovákiából. Galambos Zoltán révkomáromi lelkész igemagyarázata vezette be a konferenciát. — A szuverén Isten felette áll mindennek és mindenkinek — mondotta. — Sajnálattal kell látni ma azt, hogy sok pap Isten helyett embert dicsőít. Hogy mi az Isten szuverenitása, akkor láttuk, amikor húszesztendei rabság után az első magyar katona elvonult az ősi Komárom ősi református kollégiuma előtt. Akkor éreztük igazán a szuverén Isten igéjének erejét. Utána dr. Csekey Sándor budapesti teológiai tanár tartott megnyitóbeszédet. — Ma földi emberek előtt borulnak le milliók, mintha azt hinnnék, hogy más útja-módja nem volna az igazságosabb társadalmi berendezkedésnek. Mi nem akarunk magunk felett földi isteneket, mert ezen a földön, csak az egy igaz Isten számára van hely — mondóba. «» A konferencia során Papp Ferenc és Dobos Károly budapesti, dr. Komjáthy Aladár ózdi és Záborszky János paksi lelkész tartott előadást. • A Dunáninveni Ághitv Evang. Egyházkerület január hó 11-én rendkívüli közgyűlést tartott az Üllői úton az evangélikus egyetemes egyház székházában. Sztranyavszky Sándor kerületi felügyelő megnyitója után dr. Kovács Sándor püspök tett jelentést a kerület területén a Felvidék felszabadulása folytán beállt változásokról. Utána az egyházkerülethez csatolt gyülekezetek új beosztását s az ezzel kapcsolatos intézkedéseket tárgyalta meg .a közgyűlés. . . 3