Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-26 / 21. szám

2 főnök úr tevékenykedett volna ezen a téren**, hanem nyíltan és keményen beszélt volna a bel­ügyminiszter úr, mint az emlí­tett esetben. De talán mégse tartunk még ott, hogy országos érdeket sért mindenki, aki a totális állameszmét illetően szembekerül a „csak hódolat illet meg, nem bírálat** büszke elvével. Ami aztán az Új Magyarság többi kérdését illeti, bizony ne­kem elkerülték a figyelmemet azok a cikkek, melyek a vé­rengző spanyol népfrontot di­csőítették. Olvastam ugyan cik­keket, melyek a polgárháború szörnyűségeit tárgyalták s arra * figyelmeztettek, hogy a légi támadás akkor is borzalmas, ha kommunista munkások és „dina­­miterő“-k asszonyait és gyerme­keit öli lakásra, olvastam olyan cikket is, melynek szerzője lát­hatólag sajnálta volna, ha Franco nemes küzdelme végül is a totális állameszmét segítené új nyeregbe, de az Új Magyar­ság aligha ezekre gondol. Végre is lehetetlen a legtragikusabb világtörténelmi folyamatokat túl­ságosan egyszerű, szektárius szempontokból megítélni. Több tragikus összetettség van az ese­ményekben, mint sokan hinnék. Bethlen Gábor és Bocskay győ­zelmeit ma is lelkes örömmel olvassák azok a katolikusok is, akik a fegyvereik nyomán ter­jedő protestáns életformát nem tudják történelmi ideáljuknak tekinteni. Olyan cikket, amelyik makogott, nem olvastam. Meg­vallom aztán, hogy a sokat em­legetett egri afférben sem talál­tam olyan momentumot, amely a komoly s legfeljebb talán a fiatalosan fanatikus kritika ha­tárát túllépte volna vagy a kö­teles tiszteletet sértette. Politikai véleményemet viszont nem aszerint szoktam megal­kotni, hogy­ kik értenek velem egyet s kik mondanak ellent. Semmi szín alatt se fogom vál­toztatni azért, mert ellenem van­nak azok, kiknek helyeslése boldoggá tenne, sem pedig azért, mert dicsérnek olyanok is, kik­ről leginkább tudni se szeretnék. Különben, éppen eleget vétke­zett a zsidó sajtó a magyar nemzeti célok ellen, hogy most jóvátételképpen néha jó ügyet is támogathasson. Hogy nem őszintén teszi? Inkább támo­gassa kényszerűségből a jó ügyet, minthogy tovább űzze végzetes és nemzetrontó politi­káját szívből és teljes erőkifej­téssel. De azért mégis, úgy látszik, egy búron pendülök a zsidók­kal. Miért kell mindenkinek ettől a vádtól undorodnia, aki megpróbál kimaradni a szavaló­kórusból? Az erőszak kérdése körül van a hiba. Materiális vagy legalább is gyakorlati elő­nyök kedvéért — bár sokszor önzetlenül és jóhiszeműen — jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeznek egy nevezőre hozni a világ leginkompatibilisebb fo­galmait, a kereszténységet s az erőszakot, amiből persze a ke­reszténység eszméjének kevés haszna van. Az egyik közbe­szóló képviselő úr szerint is a katolicizmus érdekében tör­tént a betiltás. Azt hiszem, a magyar közvéleményre nézve sokkal megnyugtatóbb lett volna, ha nem az illető képvi­selő, hanem felelős és hivatot egyházi tényezők nyilatkoztak­ volna arról, hogy mi a katoli­cizmus érdeke s nem­ akarják az Egyházat erőszakkal boldo­gítani vagy megvédeni. Túlságo­san értékeljük és tiszteljük az erőszakot s mindig többször ke­verjük bele olyan ügyekbe, me­lyekben hatása csak destruált lehet. Akiben pedig e furcsa erőszak-kultusz láttára ösztönö­sen megriad az „anima natura­­liter christiana** — az mehet a népfrontba. De azért mégis — hiszem —­ maradnak néhányan, akik „a mindent lenyűgöző egyetlen akaratnál** jobban sze­retik, ha szabad szellemek nyűg nélkül tudnak egyesülni az igazságban. Fogadja főszerkesztő úr régi hívétől igaz nagyrabecsülésének kifejezését. Dr. Almásy József plébános (Esztergom) Beck lengyel külügyminiszer szer­dán este Ribbentrop tiszteletére va­csorát adott, amelyen a lengyel kül­ügyminiszter beszédet mondott. Be­szédében kiemelte annak a jelentő­ségét, hogy Ribbentrop varsói láto­gatása az 1934 január 26-án aláírt kölcsönös és baráti békenyilatkozat ötödik évfordulójának előestéjére esik. Ribbentrop birodalmi külügymi­niszter válaszában egyebek között ezeket fejtette ki: — Az 1934-ben kötött megállapo­dás öt éven át minden zavarban és feszültségben megtette a szolgálatot és megbízható alapja volt a német —lengyel kapcsolatoknak. A német nép vezérének eltökélt szándéka, hogy a Németország és Lengyel­­ország közötti baráti viszony meg­állapodásunk alapján egyre jobban megerősödjék és elmélyüljön. Itt említjük meg, hogy Lengyel­­országban rendkívül szigorú bün­tetésben részesítettek két ukránt a kárpátaljai határ szabálytalan át­lépéséért. Ez is arra enged követ­keztetni, hogy Lengyelország szi­lárdan el van határozva arra, hogy megakadályozni igyekszik a nagy­ukrán állam megvalósítását. Magyar Nemzet CSÜTÖRTÖK, 1959 JANUÁR 26/ Francóék már körülzárták Barcelonát A Párizsba érkezett jelentések szerint Barcelona eleste küszöbön áll, esetleg órákon belül elfoglalják. Franco csapatai, hír szerint, már körül is zárták a várost. A Franco-párti katonai körök azon a nézeten vannak, hogy Bar­celona elestével utolsó szakaszába lép a spanyol polgárháború. Előre­látható, hogy a még megmaradt köztársasági Katalónia csak jelen­téktelen ellenállást tanúsíthat. A francia külügyminisztérium lapja, a Temps azt írja: a Barcelona eleste után idősze­rűvé válik a nyugat-földközitengeri status quo kérdése. A katalán fő­város eleste nemcsak a spanyol há­borúra fog tehát döntő fordulatot jelenteni, hanem a nemzetközi helyzet kialakulására is nagy ha­tással lesz. Az angol munkáspárt kizárta Cripps képviselőt Az elmúlt napokban az angol sajtó sokat írt arról, hogy Sir Stafford Cripps munkáspárti képviselő, aki a V­actional-kormány igazságügyminisz­tere volt, akciót indított, hogy együtt­működést hozzon létre pártkülönb­ségre való tekintet nélkül minden olyan angol politikai,­ személyiség kö­zött, aki ellenzi Chamberlain külpoli­tikáját. A munkáspárt most végrehajtó­­bizottságában tizennyolc szóvet egy el­len kimondotta, hogy Cripps-et a párt­ból kizárja, mert vétett a pártfegyelem ellen, amikor a párt egyes szervezeteit olyan akcióban való részvételre szólí­totta fel, amelyet a párt vezetősége el­lenez. . . A szlovák nép tüntet Tiso ellen­­ Pozsonyból jelentik. A szlovák nép körében egyre nő az elégedet­lenség a Tiso-kormány ellen. Szer­dán m­ár több szlovenszkói község­ben és városban kisebb-nagyobb tüntetések is voltak a kormány el­len. Az elégedetlenek főleg azért támadják Tiso miniszterelnököt, mert a legutóbbi kormányalakítás­nál eltávolította a kabinetből Cer­nák professzor közoktatásügyi mi­nisztert, aki az összes szlovák mi­niszterek közül a legnépszerűbb volt a lakosság körében. A feléledő Benes- propaganda A Berán cseh miniszterelnökhöz közelálló Vecser elítéli azokat a tüntetéseket, amelyek Morvaország­ban folynak Benes személye mel­lett. A prágai kormány egyébként igyekszik elnyomni a cseh nacio­nalisták bizonyos irányú megmoz­dulásait. Így például szerdán betil­tották a cseh légionáriusok napi­lapját, a Narodni Osvodosenit. Ugyanakkor Pozsonyból azt je­lentik, hogy a Narodni Noviniban a magyar—szlovák viszonnyal kap­csolatban ez olvasható: — Amíg szomszédunk nem adja vissza, amit elvett, hiába minden hátrálás, végül is mindent elvesz tőlünk. Berlinben változatlan eréllyel cáfolják a megismétlődő rémhíreket A Daily Telegraph hírszolgálata szerint Londonban különféle né­met intézkedéseket várnak február közepére . Berlinből azt jelentik, hogy a spanyol köztársasági rádió február 15-ében jelölte meg a né­met mozgósítás időpontját. Ugyan­csak Berlinből kapjuk azt a hírt, hogy az angol munkáspárt egyik lapja, a Daily Worker szerint Né­metország március közepéig más­­félmillió embert akarna mozgósí­tani. Mindezt Göbbels lapja, az Angriff rémhírnek minősíti és ugyanilyen alapon megcáfolja a londoni Evening Standard-nak azt a híresztelését, hogy Németország­ban gyarmati hadt­estet képeztek ki, amely eltűnt Németországból. A Daily Telegraph hírszolgálata Berlinből azt jelenti, hogy a né­m­et birodalmi kormány a leghatá­rozottabb formában megcáfolja a Párizsból származó híreszteléseket, amelyek szerint Németország nagy hiányt szenvedne élelmiszerekben még azokon a területeken is, ahol intenzív mezőgazdálkodás folyik. Ennek az volna az oka, hogy a Siegfrid-vonal erődeiben temér­dek élelmiszert halmoztak fel. A német cáfolat azzal végződik, hogy ezek a hírek hallatlanul el vannak túlozva és egyáltalában nem­ felel­nek meg a vaóságnak. A külpolitika egyéb hírei Farinaccit, az olaszországi antiszemita mozgalom vezetőjét Berlinben fogadta Hitler Streichernek, a Stürmer főszer­kesztőjének társaságában. Göbbels ebé­det adott Farinacci tiszteletére. Teplánszky szlovák pénzügyminiszter nyilatkozatot tett a Prágában folyó gazdasági és pénzügyi tárgyalásokról. — A legutóbbi minisztertanácson — mondotta — a Németországgal fennálló gazdasági kapcsolatainkat be­széltük meg. Németország szoros gaz­dasági együttműködést kíván Cseh­szlovákiával, de nem követel vám­uniót­­és tetszésünkre bízza, hogy normális kereskedelmi kapcsolatokat tartsunk fenn azokkal az országok­kal, amelyekben a devizaforgalom szabad és így közgazdaságunk ré­szére megszerezhessük a szükséges devizamennyiséget. Ravasz László püspök a helytelen faj­elméletről Az Országos Nemzeti Klub szer­dai vitaestjén dr. Ravasz László re­formátus püspök tartott előadást „Nemzet és magyarság** címmel. Az előadónak első tétele volt, hogy a nemzet és a magyarság fo­galmában rejlő különbség, de el­szakíthatatlan összetartozás összes sorskérdéseinknek eredete, egy­szersmind a megoldásnak megmu­tatása. A nemzet és a magyarság nem egy jelentésű, mert a magyar­ságnak több mint egyharmada a nemzet testén kívül helyezkedik el, viszont a nemzettestbe a magyarsá­gon kívül más népek is beletartoz­nak. A trianoni Magyarországban a nemzet csaknem tiszta magyar volt, de ezt az állapotot senki sem kívánja megörökíteni és arra igyek­szik, amit az integer Magyarország jelent: különböző nemzetiségekhez tartozó állam­polgároknak együtt­élésére a magyar faj vezetése mel­lett, a magyar impérium történelmi folytonosságával. A nemzet fogalmában tehát benne van a magyarnyelvű és nem ma­gyar anyanyelvű állampolgár fo­galma, ezzel együtt a nemzetiségi kérdés is, a magyarság kulturális fölényének nagy feladata saját or­szágában. A magyarság hármas létformában helyezkedik el: a csonka törzs nemzetállamában, az utódállamok hatalma alá rendelt magyar kisebb­ségi életben és végül a nagyvilág­ban szétszórt magyar diasporáséá­ban. Ezek összefüggése, egymásért való felelőssége a világ egyik leg­drágább nedűjének, a magyar vér­nek szent szolgálata. A nemzet és a magyarság fogal­mának helytelen megfogalmazása a kettő közti különbségből ellenmon­dások és ellentétek seregét bontja ki. Ezek között legrikítóbb az volna, ha saját országunk nemzeti­ségeinek neon akarnánk megadni azt, amit mi az utódállamok ma­gyar kisebbsége számára követe­lünk vagy ha helytelen fajelméle­tekkel magyarrá lett embereket disszimilációra kényszerít­enénk, ugyanakkor diaspora magyarok asszimilációjának útját állni nem akarnánk. A nemzet is, a magyar­ság is lelki, szellemi valóság, mű­veltségben, erkölcsben, szóval lélek­ben, öntudatban, érzelemben és sorsvállalásban jelentkezik. Ezt kell kiegészíteni azzal a gondolattal, hogy a lelkiség akkor lesz élettel teljes, ha minél inkább áthatja a magyar népiség, mint természeti és történelmi realitás. A nemzetnek, a magyarságnak leghatékonyabb szolgálata — fe­jezte be előadását Ravasz püspök — a magyar népiségnek, mint ter­mészetnek és történelemnek a mi­nél teljesebb kifejlesztése. A nagy figyelemmel hallgatott és nagy tetszéssel fogadott előadást élénk vita követte. Kitüntetések a külügyminisztériumban A kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére megengedte, hogy a külügyi szolgálat terén szerzett érdemeikért dr. nemes.Háry András meghatalmazott­­■!l! mn i VlK ztt/rfetr,J1 a varsói magyar királyi követség ve­zetőjének és dft" báró Villátli Fri­gyes meghatalmazott miniszternek, a kri­ináli magyar királyi követ­ség vezetőjének teljes elismerése, Szászvárosi és Tóti báró Eperjesy Árpád és dr. Szent-Istvány Béla miniszteri tanácsosoknak, dr. Dörgei Ferenc miniszteri osztálytanácsos­nak, dr. Voltzer Kálmán, dr. Szepes­­daróczi Ujfalussy Béla és dr. Zsin­dely Endre miniszteri osztály­tanácsosi címmel és jelleggel fel­ruházott miniszteri titkároknak, dr. Pogrányi-Nagy Félix és dr. báró Bothmer Károly miniszteri osz­tálytanácsosi címmel felruházott miniszteri titkároknak, Bíró Jenő I. osztályú konzuli címmel fel­ruházott II. osztályú konzulnak és Pesti Szegedy-Maszek Aladár I. osztályú követségi titkári címmel és jelleggel felruházott II. osztályú követségi titkárnak, dr Pósfay László, dr. Perlaky-Kassa Endre és dr. nemes Márffy-Mantuano Ta­más II. osztályú követségi titká­roknak, gróf Bethlen Gábor mi­niszteri segédtitkárnak, dr. Monos­tori Flaubert Kam­illa miniszteri titkári címmel felruházott sajtó­­előadónak és Huszka István sajtó­­előadónak elismerését tudtul adják. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére a külügyi szolgálat­ban szerzett kiváló érdemeik elis­meréséül dr. Westersheimbs Wett­­stein János meghatalmazott minisz­ternek, a prágai magyar követség vezetőjének és Sztójay Döme meg­hatalmazott miniszternek, a berlini magyar követség vezetőjének az 1. osztályú Magyar Érdemrendet, to­vábbá dr. Sebestyén Pál miniszteri osztálytanácsosnak és dr. Borsos­házi Kuhl Lajos miniszteri osztály­­tanácsosnak a Magyar Érdemrend középkeresztjét, dr. Moór Oszkár miniszteri titkárnak a Magyar Ér­demrend tisztikeresztjét, végül dr. gróf Semsey Andor I. osztályú kö­vetségi titkárnak, dr. Ujváry Dezső II. osztályú követségi titkárnak, dr. Terjékfalvi Parcher Félix II. osz­tályú követségi titkárnak dr. Eliássy Iván és dr. Zilahi Zilahi-Sebess Jenő miniszteri fogalmazóknak, dr. Újpéteri Elemér miniszteri fo­galmazónak buzgó szolgálata elis­meréséül a Magyar Érdemrend lo­vagkeresztjét, dr. Nemeshegyi Osz­kár I. osztályú követségi tanácsos­nak, dr. Csejtei Kristóffg József külügyminisztériumi miniszteri ta­nácsosnak és Ghyczy Jenő II. osz­tályú követségi tanácsosnak a Ma­gyar Érdemrend középkeresztjét, továbbá dr. szalinthai Nagy László II. osztályú követségi tanácsosnak a Magyar Érdemrend tisztikereszt­jét, Slertelendy László I. osztályú követségi titkárnak és dr. Gombó István külügyminisztériumi minisz­teri titkárnak a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, végül Binder Ká­roly külügyminisztériumi irodaigaz­gatónak, Felső-Szálláspataki Mara László iroda főtisztnek és vitéz Szász Viktor irodatisztnek a Magyar Arany Érdemkeresztet adomá­nyozta. Címadományozás A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére a Központi Statisz­tikai Hivatal személyzeti létszámá­ban dr. Dobrovits Sándor minisz­teri tanácsosnak, a Központi Sta­tisztikai Hivatal alelnökének a mi­niszteri osztályfőnöki címet és UB Slatterner Lajos statisztikai fel­ügyelőnek a statisztikai tanácsosi címet és jelleget adományozta. A kormányzó a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter előterjeszté­sére Raskó Kálmán nyugalmazott szarvasi ágostai hitvallású evangé­likus gimnáziumi igazgatónak a tanügyi főtanácsosi gimnáziumi igazgatói címet adományozta. Külföldi rendjel viselése A kormányzó a magyar királyi külügyminiszter előterjesztésére megengedte, hogy dr. Ural Uray István magyar királyi titkos taná­csos, a kormányzó kabinetirodájá­nak főnöke, a német sasrend nagy­keresztjét elfogadja és viselje. Helyettes tanári kinevezések A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Holló Sándor jánosházi, Kántor Antal paksi, Urányi István békéscsabai, Kardos József nagy­­kátai, Burány Nándor diósgyőri, Szerzy András egri, vitéz Gombár Lajosné Uri Ilona bácsalmási, vi­téz, Somfai László székesfehérvári, Ki­gy Emma dunaharaszti és Padá­­nyi Viktor a kecskeméti községi polgári fiúiskolához beosztott ál­lami polgári iskolai óradíjas he­lyettes tanárokat rendszeresített állású állami polgári iskolai helyet­tes tanárokká kinevezte.

Next