Magyar Nemzet, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

SZERDA, 1939 FEBRUÁR 1. Magyar Nemzet Nyugaton a tőzsdék kedvezően rea­gáltak a Hitler-beszédre, mert az a felfogás alakult ki, hogy a nyilatkozat mérsékelt volt. Ehhez a londoni City­ben csak azt fűzik hozzá, hogy mind­amellett némi bizonytalanság elemeit találják abban, hogy Hitler voltakép­pen fehér lapot adott Mussolininak. Az angol sajtó vezető orgánumai meg­állapítják, Hitler kifejtette, hogy nem célja a háború. Emellett Londonban általános a vélemény, hogy a Berlini Róma-tengely erős. Ugyanezt látják Párizsban is s például a baloldali Oeuvre megállapítja, ez a beszéd eg­yike volt Hitler legmérsékeltebb hangú nyilatkozatainak. Az ausztráliai miniszterelnök azzal kommentálta Hit­ler beszédét, hogy annak sok részét üdvözli, egyes kitételei azonban, így a gyarmatokra vonatkozó célzásai is, ellentmondást fognak kiváltani. Az amerikai közvéleményt — így jelenti az Exchange Telegraph — Hitler beszéde kellemesen lepte meg. A szenátus külügyi bizottságának el­nöke kijelentette, hogy amennyiben Hitler tettei is olyanok lesznek, mint szavai, nem kell közeli háborútól tar­tani. Más jelentések is arról számol­nak be, hogy az amerikai sajtó szin­tén mérsékeltnek látja Hitler nyilat­kozatát. Egyébként Mussolini január 30-án Hitler kancellári kinevezésének évfor­dulóján üdvözlő táviratot küldött a kancellárnak, aki azt szívélyes távirat­tal köszönte meg. A német távirati iroda azt is jelenti Berlinből, hogy az évfordulón Hitlert Horthy Miklós kor­mányzó, Imrédy Béla miniszterelnök és Franca tábornok táviratban üd­vözölte. Olasz lap a magyarellenes k­árpátaljai terrorról Rómából jelenti a Magyar Táv­irati Iroda. A Voce d'Italia részle­tes jelentésben számol be a ruszin kérdés újabb alakulásáról és a ru­szinföldi magyar kisebbség helyze­téről s ezzel kapcsolatban a követ­kezőket írja: Amikor Csehország kérdését megoldották, úgy látszott, hogy minden igazságtalanságot és visz­­szaélést megszüntettek. Ez azon­ban nem így történt Ús ellentét merült fel, amelyet úgy szoktak nevezni, hogy ukrán kérdés. A lap ezután részletesen ismer­teti a ruszin kormány eljárását a magyar kisebbséggel szemben és hangoztatja, a magyar közvélemény nem tűrheti, hogy egy kis tarto­mányi miniszter nagyzási hóbortja miatt fajtestvéreit ilyen súlyos sé­relmek érjék. Románia be akar kapcsolódni a magyar—jugoszláv kérdésbe? Belgrádból jelenti a Magyar Távirati Iroda. Gafencu román külügyminisz­ter február 1-iki és 2 iki látogatását jugoszláv részről érdeklődéssel várják. Minthogy Pál jugoszláv régensherceg január 8-ika és 10-ike között volt vadászkirándulásakor Károly román királynál, másrészt pedig Sztojadino­­vics február 16-án személyesen is részt fog venni a bukaresti balkán­­szövetségi konferencián, ezért azt hi­szik, hogy Gafencut különösen fontos okok késztették e látogatásra. A román külügyminiszter útja két­ségtelenül az új középeurópai helyzet­tel áll kapcsolatban, különösen pedig az egyre javuló magyar—jugoszláv viszonnyal. Belgrádban azt hiszik, hogy Gafencu már most bele szeretné kapcsolni országát a dunamedencei újjászervezésbe. A belgrádi megbeszélések alkalmá­val érinteni fogják mindazokat a kér­déseket is, amelyek a bukaresti Bal­kán-konferencia napirendjén fognak szerepelni, továbbá a kisantant to­vábbi fennállásának kérdését, ami a mai helyzetben már alig indokolható. Mindamellett azt hiszik, hogy végleges döntést ez alkalommal még nem fog­nak hozni, hanem inkább csak előze­tes eszmecseréket fognak folytatni. Rómából, jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Corriere della Sera budapesti táviratot közöl, amely szerint magyar politikai körökben nagy érdeklődést kelt Gafencu román külügyminiszter belgrádi útjának híre. Ugyanezekben a körökben nem hiszik, hogy útjának az volna a célja, hogy közös jugo­szláv—román magatartást állapítson meg Magyarország irányában és azt sem hiszik, hogy a látogatás meggá­tolná a magyar—jugoszláv megegye­zést. Bukaresti lap a magyar—román viszonyról Bukarestből jelenti a Magyar Táv­irati Iroda. Az Universulban Lugo­­seanu volt római követ gróf Csáky István külügyminiszter a képviselő­ház külügyi bizottsága előtt tartott be­számolójával foglalkozva azt írja, hogy a magyar külügyminiszter ber­lini látogatása után már tisztán lát­ható Magyarországnak a tengelyhez való még kifejezettebb közeledése. Gróf Csáky István berlini látogatása során megállapíthatta, hogy nincsenek ellentétek Németország és Magyaror­szág­ között, sőt érdekeikben a leg­több esetben a legteljesebb összhang uralkodik. Németországnak érdeke az, hogy Magyarország független és hatal­mas legyen. A magyar külügyminiszter a román —magyar viszonyról beszélve, két dol­got említett meg: a romániai magyar kisebbség helyzetét és a román sajtó magatartását Magyarországgal szem­ben. Az egyik probléma éppúgy meg­oldható, mint a másik, mert mindkét oldalon óhajtják a normális viszonyt. A Neamul Romanesc azt írja, hogy gróf Csáky külügyminiszter külpoliti­kai beszámolójában annak az óhajá­nak adott kifejezést, hogy végre helyre­álljon a jószomszédi viszony Magyar­­ország és Románia között. Ennek fő feltétele azonban a romániai magyar kisebbség helyzetének rendezése. Ro­mánia jószándékait hangoztatva a lap megjegyzi, hogy ezek után semmi aka­dálya nincs annak, hogy Magyaror­szág és Románia között a legszívélye­­sebb jóviszony jöjjön létre. Megint ostromolják Madridot Az angol lapok jelentései szerint kedden reggel megint megkezdődött Madrid ostroma. Az angol lapok haditudósítóinak jelentése szerint a katalóniai front­szakaszon a nemzeti csapatok foly­tatják győzelmes előnyomulásukat. A külpolitika egyéb hírei Fabrizius bukaresti német követ, aki két hónappal ezelőtt szabadságra uta­zott, hétfőn visszatért állomáshelyére. A német követ elutazása annak idején Codreanu vasgárdista-vezér agyonlövetése után történt és bizo­nyos körökben a követ elutazását arra­­használták fel, hogy fantasztikus híreszteléseket terjesszenek. Azt is beszélték, hogy a követ nem tér vissza állomáshelyére. Mindezek a híresztelések most megdőltek azáltal, hogy Fabrizius követ újra elfoglalta állomáshelyét. Ungvárra érkezett hírek szerint a Huszt melletti Iza községben szom­baton este véres összetűzés volt az őslakosság és a Szics-terrorszervezet tagjai között. A lakosság kapával, kaszával támadta meg a huszti terror­­különítmény tagjait és kiverte őket a faluból. Az összetűzésnek­ hat súlyos sebesültje van. Glatz Gusztáv feltűnést keltő bírálata a II. zsidój­avaslatról Szerdán folytatják a bizottsági vitát A képviselőház együttes bizott­sága kedden délelőtt Péchy László elnöklésével folytatta a zsidók köz­életi és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalását. A kormány részé­ről Tasnádi Nagy András igazság­ügyminiszter és Antal István ál­lamtitkár vett részt az ülésen. Knoch Sándor szerint már az első zsidójavaslat is messzemenő elkanyarodást jelentett a katolikus felfogástól és bizonyos gazdaság­­politikai alapelvektől is, amelyek a gazdasági élet működésének leg­fontosabb törvényei voltak, de nem bolygatta az említett törvényszerű­ségeket olyan mértékben, hogy a gazdasági élet mélyreható nagy zavarai állhattak volna elő. Az első javaslat vitájában nem vett részt, mert meggyőződése szerint is az az aránytalanság, amely az elmúlt év­tizedekben a gazdasági életben a zsidóság javára és a keresztény ér­telmiség hátrányára kialakult, egészségtelen, előbb-utóbb bizonyos társadalmi feszültségeket idéz fel és ezért helyes az ilyen feszültsé­gek keletkezésének elébe vágni, visz a nemzetbe. Szellemi téren azt, amit zsidó szellemiségnek szoktak, nevezni, bizonyos szkepti­cizmus jellemzi, aminek lehetnek jó oldalai is. Mert szükséges, ma talán in­kább, mint valaha, hogy a jelsza­vak ködébe olykor bevilágítsunk a racionalizmus fényével, aminek egyes túlzásai és elfajulásai azon­ban előtte sem rokonszenvesek. Bár nem rajong a magát puszta negatívumokban kiélő szkeptikus felfogásért, mégis károsnak találná, ha a kétkedést a szellemi életből ki akarnók irtani, mert a kétkedés az igazságok felismerésének elő­­szabálya. Nem tartja tehát azt, hogy az, amit zsidó szellemiségnek szoktak nevezni, — nem egészen helyesen, mert ez inkább korszel­lem, amelyet a zsidóság egy része magáévá tett — a nemzet szellemi életéből gyökeresen kiirtandó volna, mert ez több kárt, mint hasznot hozna a szellemi életnek. Knobh Sándor gazdasági aggályai a II. zsidójavaslattal szemben A második javaslattal kapcsolat­ban azonban a gazdaságpolitikus nem helyezkedhetik erre az állás­pontra, mert a javaslat 1.900.000 ember sorsához nyúl hozzá. A ja­vaslat indokolása nem higgadt tár­sadalompolitikai tanulmány, napi­rendre tért a zsidókérdés sok olyan vonatkozása felett, amelyeknek alapján a közvélemény másként ítélné meg a kérdést. Nem emlé­kezik meg arról, hogy a zsidóság javára kell betudni hitelszerveze­tünk megteremtését s nem emlé­kezik meg arról a szerepről sem, amelyet a zsidóság a magyar ipari szervezet megteremtésében töltött­­be. Nem látja az országban azokat a politikai erőket, amelyek a kor­mányzatot kényszerűen és kivéd­hetetlenül a gazdasági radikaliz­musnak erre a vonalára vitték. Az ország gazdasági érdeke szempont­jából a javaslat elhibázott koncep­­tus. Ha a közhangulatról beszélnek, ennek felidézésével kapcsolatban nem lehet a kormányzatot felmen­teni a politikai felelősség alól. Az ország hosszú évek óta komoly belső feszültség légkörében él, ami­nek egyik oka az, hogy nálunk a nemzeti jövedelem értéke nem ki­elégítő, a másik pedig az, hogy a nemzeti jövedelem eloszlásában bizonyos rétegek részesedésénél nagy aránytalanságok vannak. A falu népének keresete évi átlagban nem több mint 400 pengő, az ipari munkásság fejkvótája pedig 1300 pengő körül mozog. A feszültség harmadik oka az, hogy a szociális juttatások értékénél is hasonló aránytalanság van. A városi és az iparban foglalkoztatott lakosságnak a szociális juttatásokból kiszámít­ható fejkvótája 40 pengő körül mozog, a mezőgazdasági munkás­ságnál azonban csak 7—8 pengőt tesz ki. Az ipari „őrségváltás** nehézségei Mind belső, mind külső politi­kai szempontból az ország gazda­sági erejének gyarapítására van szükségünk, a javaslat azonban ép­pen az ellenkező irányban halad. A gyáriparban a javaslat következ­tében az előírt négy, illetve két és fél év alatt 16—18.000 embert kell leváltani, állítja azonban, hogy­ ezek leváltása nem történhetik meg, mert nincs ennyi ember és nincs ennyi alkalmas ember. Szá­molni kell azzal is, hogy annak a 6—700.000 embernek, akit a ja­vaslat érint, a fogyasztásból való kikapcsolása a legsúlyosabb követ­kezményeket fogja előidézni. Gyen­gíteni fogja a javaslat ipari életün­ket részben az említett leváltással, részben a fogyasztás csökkenésével s ennek következményeként értéke­sítési többletek fognak jelentkezni a mezőgazdasági termelésben. A ja­vaslat új fogalmat teremt: a zsidó­vállalat fogalmát. Ezek a vállala­tok az adott politikai légkörben nem folytathatják majd működé­süket s természetszerűleg piacra kerülnek és olyan érdekeltségek is kinyújthatják feléjük kezüket, amelyeknek térfoglalása a magyar gazdasági életben nem kívánatos. A javaslattal hétszázezer ember sorsát­­tesszük bizonytalanná és ezekhez kapcsolódnak még azok az elemek is, amelyek velük gaz­dasági és társadalmi sorsközös­ségben élnek. Am­ikor ezeket ki­­rekesztjü­k a társadalmi és nemzeti közösségből, akarva, nem akarva a társadalom szubverzív elemeivé válnak s ennek súlyos szociális, társadalmi és politikai következ­ményei lehetnek. A javaslatnak a kivándorlásra utaló szakasza nem jelent megoldást, mert a kivándor­láshoz mindenekelőtt külföldi va­lutára és devizára van szükség, azok a gazdasági kapcsolatok azonban, amelyek segítségével eze­ket a devizákat elő lehetne terem­teni, lazulóban vannak. Tudja, hogy a miniszterelnök személyétől, múltjától, műveltségétől és felelős­ségérzetétől messze áll a demagó­gia, de állítja, hogy a javaslat elő­terjesztésével közel engedte magá­hoz a demagógiát és ennek súlyos gazdasági következményei lesznek. Haám Artúr természetesnek tartja, hogy Knobh Sándor a javas­lat ellen beszél, mert ő a liberális világ egyik exponense. Elfogadja a javaslatot, még akkor is elfogadná, ha csak egy hajszállal menne to­vább az első törvénynél, mert min­den lépés újabb honfoglalást és térhódítást jelent ezen a téren. Ter­mészetes, hogy a liberális­­ front minden eszközt felsorakoztat a ja­vaslat mérséklésére, kéri azonban a miniszterelnököt, ne engedjen a javaslatból. Ha tökéletes földbir­­tokrendezést akarunk, természe­tes, hogy először azt a másfél mil­lió holdat vegyük igénybe, amely mint tulajdon és bérlet a zsidóság és a részvénytársaságok kezében van. Helyezkedjék el a zsidóság is szolgai munkában, a mezőgazda­ságban ne csak dolgoztassanak, hanem dolgozzanak is. Gratz Gusztáv: Kevert nép vagyunk Gratz Gusztáv nem ért egyet a javaslattal, amely szakít a magyar politikai múlt legszebb hagyomá­nyaival s mind politikai, mind gaz­dasági jövőnk szempontjából sú­lyos következményekkel fog járni Utalt arra, hogy a magyar nemzet az elmúlt századok folyamán nagy asszimilációs képességről tett bi­zonyságot. A fajelmélet legmeg­­győződésesebb hirdetői sem tagad­ják, hogy kevert nép vagyunk. Azt mondják, hogy a zsidóságban nincs meg az asszimilálódásra való ké­pesség, hogy náluk a faji jelleg sokkal erősebb a környezet által gyakorolt befolyásnál. Nem tudja magáévá tenni ezt a felfogást, mert sok példáját látta annak, hogy a zsidóság más nagy nemzeteken be­lül teljesen bele tudott illeszkedni az illető nemzetek lelkiségébe, sőt vele annyira azonossá vált, hogy nem is lehetett észrevenni különb­séget a zsidók és nemzsidók kö­zött. Ami faji tulajdonságok ben­nük megmaradtak, azok egyéni tulajdonságokká változtak át és ez nem kárára, hanem hasznára van egy nemzetnek. Százezrekre megy azoknak a zsidóknak a száma, aki­két minden elfogulalan ember ma is teljesen asszimiláltaknak tekint s százezrekre megy azoké, akik már rajta vannak az asszimilálódás útján. Azt is mondják, hogy a zsidóság beolvadása nem kívána­tos, mert csak bomlasztó elemeket A zsidóság és a sajtó Azt mondják, hogy a zsidó szel­lemiség különösen a sajtó terén jelentkezik, amely ha zsidók kezé­ben van, szeret mindent lerántani, minden tekintélyt kikezdeni és nem riad vissza az igazság elferdítésétől és az izgatástól sem. Be kellett lát­nia, hogy ami hibát valamikor maga is a zsidó újságírók terhére rótt, azt általában a modern újság­írás ama bizonyos fajtájának ter­hére kellett volna írnia, amely ab­ból az elgondolásból indul ki, hogy egy újságközleménynek nem kell okvetlenül igaznak lennie, hanem elsősorban érdekesnek. A közönségben van a hiba Alapjában véve a közönségben van a hiba, amely ilyen szellemű, táplálékot keres és megkövetel. A legnagyobb mértékben támogatna minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy a sajtó maga­sabb színvonalat érjen el. Egyetért Deák Ferenccel, hogy a sajtótör­vénynek egyetlen szakaszból kell állania: mindig igazat kell írni. Attól tart azonban, hogy a zsidó elemeknek a sajtóban való háttérbe szorításával ezt még nem érjük el. Gazdasági szempontból csak olyan valaki tarthatja helytelennek vagy értéktelennek a zsidóság te­vékenységét, aki egyáltalában nem ismeri gazdasági életünk fejlődé­sét. Az a gazdasági konstruktív tehetség, amely a zsidóságot jel­lemzi, a nemzet fejlődése szem­pontjából felbecsülhetetlen érték­nek bizonyult. Iparunk igen jelen­tős ágai sohasem fejlődtek volna ki a zsidóság vállalkozószelleme, tőkegyűjtési tehetsége nélkül. Még ha most nélkülözni is tudnánk őket, különös hálátlanságnak tar­taná, ha arra az álláspontra helyez­kednénk, hogy „a mór megtette kötelességét, a mór mehet". A ma­gyarság még nem is érte el a gaz­dasági képzettségnek azt a fokát, hogy az iparban, kereskedelemben és a pénzvilágban a zsidó elemeket megfelelően helyettesíteni tud­nánk. Évtizedekig nagy megerőlte­téssel és sok áldozattal tudtunk magyar ipart teremteni és most kockára akarjuk tenni mindazt, amit elérnünk sikerült. A zsidóság gazdasági tevékenysé­gének káros voltát azzal szokták indokolni, hogy igen nagy arány­ban zsidókat találnak bűnösnek azok között, akik az üzleti erkölcs ellen vétenek. Ez természetes olyan országban, ahol az üzleti élet túl­nyomó része zsidók kezében van. Angliában és Amerikában az­ ilyen visszaélések éppen olyan gyakoriak, de ott a zsidók sokkal kisebb számban szerepelnek a gazdasági életben, mint nálunk és ezeket a visszaéléseket úgynevezett árják követik el. Nem tudja elfogadni azt az in­tézkedést, amely közjogi gettóba helyezi a zsidóságot, nem pusztán a

Next