Magyar Nemzet, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
SZERDA, 193? MÁRCIUS 1. Magyar Nemzet Eckhardt Tibor általánosságban elfogadta a zsidójavaslatot, de elítélte egyes rendelkezéseit a Ház keddi ülésén mondott beszédében Erősen megélénkült az érdeklődés a zsidótörvény második vitanapja iránt. A kormány tervbevett módosításainak szövegét kedd reggel már ismerték a képviselők és ezzel kapcsolatban többen kommentálták azt is, hogy mi lesz a sorsa a kereszténypárt indítványának és Zsitvay Tibor módosító javaslatának, amely az országban már 1867, illetve 1848 előtt megtelepedett zsidók leszármazottainak a többitől eltérő elbánást kíván biztosítani. Vitéz Makray Lajos beszédével indult a vita. Ő volt a kereszténypárt vezérszónoka és így elsősorban az ő felszólalásán keresztül nyilvánult meg a párt uralkodó felfogása. Makraynak, a kiváló és mindig kulturáltan előadó papképviselőnek nehéz feladat jutott. Össze kellett egyeztetnie a ma elsodró lendülettel élretörő politikai eszméket a kereszténység tanításainak változhatatlan lényegével. Ezt a feladatot aránylag szerencsésen és simán oldotta meg, amenynyiben elismerte, sőt hangsúlyozta, hogy a mai magyar társadalmi és gazdasági élet tarthatatlan status quo-ján, zsidó vonatkozásban is, feltétlenül javítani kell, de kifogásolta a II. zsidótörvény indokolásának több pontját, valamint a keresztség kegyelmi gondolatának összezavarását a materialisztikus és tudományosan mégsem elég mélyen fundált vérelmélettel. Güttler Dénes felvidéki képviselő elsősorban az elszakított területen a zsidóság részéről tanúsított magatartással foglalkozott, kiemelve, hogy összesen csak hat-hét százalék vallotta magát magyarnak a megszállás évei alatt. Délre járt már az idő, amikor sor került a kisgazdapárt vezérének rendkívülien nagy érdeklődéssel várt beszédére. Makray Lajoshoz hasonlóan — bár nem ugyanolyan indokokból — ő is igen nehéz feladat előtt állott és a parlamentben oly pompásan érvényesülő kvalitásainak ismeretében, sokan találgatták és még többen kíváncsiaskodtak, hogyan fogja mester módjára Eckhardt ezt a feladatot legyűrni. Gróf Teleki Pált a kisgazdapárt vezére biztosította lojális támogatásáról, viszont nem lehetett kétséges, hogy az új kormány alatt elsőként tárgyalásra kerülő javaslatot hibás felépítésűnek tartja. Ez a körülmény tette a helyzetet bonyolulttá. A nyilvánvaló nehézség azonban még több lendületet és erőt adott Eckhardtnak, aki élete egyik legjobb beszédét tartotta és a konstruktív ellenzékiségnek újszerű és kitűnő példáját bontotta ki figyelmes hallgatósága előtt. Felszólalásával nemcsak kritizált, hanem tulajdonképpen egy új és jobb törvényjavaslatot vázolt fel határozott vonalakkal. Elgondolásainak alapja, hogy a magyarságra káros minden törvény, amely éppen a hazai zsidóság legértékesebb és a nemzeti életbe leginkább beleilleszkedni kész és érett rétegét sújtja, míg a lélekben idegeneket távolról sem érinti oly mélyen. Megkülönböztetést kíván tenni a letelepedés időpontja, a keresztényekkel kötött házasságok és keresztény családalapítás és végül a megkeresztelkedés kritériuma szerint. A magyarországi zsidó vagy zsidó eredetű családokról kataszter felvételét javasolta, pontos kijelölését és törvényes meghatározását annak, hogy kiket és milyen sorrendben kívánunk kivándorlásra szorítani, ennek az akciónak legszélesebb alapokon való és azonnali nemzetközi megszervezését, a közjogi intézkedéseknek a tervezettnél óvatosabb és kevésbbé bomlasztó kezelését, viszont a gazdasági, tehát a nagyiparban, a részvényvagyonban sűrített zsidó túlérdekeltséggel — a hatalom valódi forrásával szemben — a tervezettnél sokkal hatásosabb intézkedéseket és a tőkevagyon arányosabb elosztását zsidó és nem zsidó kezek között. A felszólalásnak pártkülönbség nélkül elgondolkoztató és mély hatása volt a t. Házban. Rajniss Ferenc beszéde zárta le a keddi ülést, ő az úgynevezett szélsőjobboldal véleményét juttatta kifejezésre nagy statisztikai felkészültséggel és nem egy vonatkozásban érdekes indokolással. * Színyei Merse Jenő alelnök 10 órakor nyitotta meg a Ház keddi ülését. Közölte, hogy Rátz Kálmán képviselő február 24-én levelet intézett hozzá és ebben mentelmi jogának megsértését jelentette be. A bejelentést a Ház kiadta a mentelmi bizottságnak. Ezután folytattuk a zsidó törvényjavaslat általános vitáját. Makray Lajos volt az első felszólaló. Mindenekelőtt be kell jelentenem, hogy a törvényjavaslattal szemben való állásfoglalást pártom nem tette pártkérdéssé. Ilyenformán amit elmondandó vagyok, az én egyéni felfogásomat és meggyőződésemet tükrözi vissza, bár nem hiszem, hogy pártomnak valamelyik tagja nem azonosítaná magát azokkal a gondolatokkal, amelyeket kifejtek. A kereszténypárt ezzel a törvényjavaslattal elvileg egyetért, de a magam részéről ennek a törvényjavaslatnak a konstrukcióját nem tartom szerencsésnek. Éppen azért, mert téves alapból indul ki. A javaslat a következetlenségek, abszurdumok hínárjába került . Ha a honpolgárságot vette volna kiindulási alapul, akkor nem komplikálta volna ezt a kérdést sem a keresztséggel, sem a faji kérdéssel és ennek következtében nem idézett volna elő igen súlyos lelki konfliktusokat éppen az igazi keresztény lelkekben Ha nem erről az alapról indul el, akkor nem került volna a következetlenségek, abszurdumok hínárjába. Hogy a következetlenségre egy példát említsek: egyszer vallási alapon zsidónak minősít ez a javaslat olyan egyént, aki leszármazás szerint nem zsidó, tehát aki árja, vagy turáni, de áttért a zsidó felekezetre, ennek következtében zsidónak minősíttetik; másrészt pedig, noha leszármazást vesz alapul, azokat, akik vallásilag és lelkileg kereszténnyé lettek, épp ennek a törvénynek erejével vissza akarja zsidósítani. Előfordulhat az a képtelenség, hogy évszázadok óta itt lakó zsidók, akiknek ősei ki voltak téve a magyar géniusz és a keresztény gondolat hatásának, nem asszimiláltaknak minősülnek, míg ellenben, ha valaki 1936-ban bevándorolt, megkeresztelkedett, megkapta a magyar honpolgárságot, elvett egy keresztény nőt, annak a leszármazottját már asszimiláltnak minősítik. Ezek a következetlenségek ebben a javaslatban. A kérdéssel gazdasági vonatkozásban is kell foglalkozni. Meggondolás tárgyává kellene tenni azt, váljon az az őrségváltás, amely a javaslat folytán bekövetkezik, keresztülvihető-e 1943-ig, anélkül, hogy súlyosan megrázkódtatná a magyar közgazdasági életet. Közgazdasági életünk át van szőve a zsidó tőkével és annak képviselőivel. Ez a liberális gazdasági rendszer vétke, de adottság, amivel számolni kell. Mi át akarjuk majd állítani a közgazdasági életet, azok vezetőit, de akkor meg kell gondolni azt: nem keletkeznek-e olyan gazdasági visszahatások, nem jár-e ennek nyomában olyan súlyos gazdasági depresszió, amelynek következményei beláthatatlanok? — Humanitárius szempontból is foglalkozni kell a problémával — folytatta —, mert elvégre keresztény, civilizált és kulturált államban élünk és itt a vandalizmus stílusa és eszközei nem alkalmasak Miután azonban ez a javaslat egészen más alapból indul ki és olyan szempontokból, amelyek mélyen belenyúlnak a keresztény alapigaz- ságokba, foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel a keresztény hitelvi álláspont szemszögéből. Itt felvetődik két kérdés: az egyik a keresztség, a másik a fajiság problémája. Ez a törvényjavaslat nem azonos azzal a törvénnyel, amely törvény ellen született meg voltaképpen a mi pártunk. Ezalatt értem a polgári házasságról szóló törvényt. Az frontális támadás volt a katolikus vallás dogmái ellen, mert az egyházi forma helyébe a világi formát állította, mint a házasélet egyenértékű megteremtőjét. — Aki megkeresztelkedett, beletartozik az egyház közösségébe és élheti a keresztény egyház kegyelmi életét teljesen és csorbítatlanul. De ez a javaslat diszlingvál keresztség és keresztség között. Az egyik esetben elfogadja a keresztséget az aszszimiláció jegyének, a másik esetben nem. Önnönmagában nem fogadja el, de ha összevegyül a vérségi leszármazása, akkor elfogadja, vagyis bizonyos mértékben határt szab a keresztség kegyelmi hatásának. Emberi mértékkel méri le a keresztség kegyelmi hatását. Ez sért egy elvet, mert vallási és teológiai dolgokat csak vallási törvényekkel lehet elbírálni. A nemzet összefogó eleme a lélek . A lényeg és a döntő: a lélek, vagyis az az akarat, hogy én öntudatosan nemzetté akarok tömörülni. Ez az elhatározás és akarat a lényeges és a döntő, hogy én bele akarok olvadni a nemzet szellemébe, géniuszába, lelkébe. Erre pedig csak a lélek képes. A nemzetnek, a fajnak összefogó, alkotó eleme tehát a lélek. (Taps a kereszténypárton.) — És ha ez áll minden nemzetre, akkor áll elsősorban a magyarra. Mert nincs az Úr Istennek még egy nemzete, amely annyira a lélek nemzete volna, mint a magyar. Ezt a nemzetet nem a szerencséje, nem a hadi erényei, nem a gazdagsága tartotta fenn ezer éven át, hanem egyedül a lelke, amely beleszívódott ennek a földnek minden rögébe, hantjába és sziklájába. Gürtler Dénes: Szükséges, hogy a zsidó problémát törvénnyel oldjuk meg, mert különben a nép elkeseredéssel, törvény nélkül fogja megoldani ezt a kérdést. — A Felvidéken a zsidóság közül csak 6,5 százalék vallotta magát magyarnak. Vázsonyi János: Például Halmi és Herzog! Gürtler Dénes: A kevés kivételt név szerint ismerjük. Ezek név szerint fel vannak jegyezve és ezeket meg is fogjuk védeni, mert kitartottak hűségesen mellettünk. A felvidéki zsidóság száz- és százmilliókat adott a cseh-szlovák nemzetvédelmi alapra. (Nagy zaj.) Fábián Béla: Nem igaz, nem igazi Meizler Károly (Fábián felé): Ki beszél, Fábián vagy Gürtler? Megay-Meissner Károly (Fábián felé): Hadd beszéljen, úgyis utoljára beszél. Fábián Béla (Megay-Meissner Károlynak felel): Itt zsidózik, de otthon jóban van a zsidó anyósával! Horváth Zoltán: Azt mondta, hogy szereti az anyósát. Dulin Jenő: Anyós nem számít! (Zaj.) Gürtler Dénes ezután arról beszélt, hogy a Felvidék sohasem vett corpus separatum (Taps.) A felvidéki magyarok elhatározták, hogy testvérként együttesen dolgoznak a jövő Magyarországért, a tiszta erkölcs, a keresztény szellem és a krisztusi tanítások alapján. A javaslatot elfogadja. Eckhardt és Eckhardt Tibor, Güttler képviselőtársam reprospektív formában foglalkozott a törvényjavaslattal. Én nem a múlttal, hanem ennek a kérdésnek a jövőjével akarok foglalkozni Mert bennünket, törvényhozókat elsősorban a jövőnek kell érdekelni. Nem foglalkozom a múlttal, noha rendkívül csábító volna nekem, aki húsz esztendeje változatlanul mindig a fajvédő gondolatot hirdettem, léjemre hívni zsidókat és keresztényeket egyaránt, akik felelősek azért, hogy húsz esztendőn keresztül ennek a kérdésnek békés, nyugodt és tisztességes evolúciója helyett a stagnálás, a kijátszás, a jelszavakkal és frázisokkal való handabandázás rengeteg sokféle és változatos politikája után ma ott tartunk, hogy egy felizgatott, feldúlt Európában, egy felizgatott országban, nem mindig a nyugodt, józan ész parancsszava, hanem sokszor a pillanatnyi nyomások és szükségességek súlya alatt kell olyan törvényalkotást létrehozni, melynél súlyosabb, nagyobb horderejű, a nemzet jövőjére mélyebb kihatású törvényjavaslat talán sohasem feküdt a Ház előtt. Mondom tehát, bármilyen csábító volna is tetemre hívnom, nem foglalkozom a múltakkal. Csatlakozom az előadó úrnak ahhoz a felhívásához, hogy szenvedélymentesen kell tárgyalnunk, hogy ez a probléma a magyar közéletijén végre nyugvópontra jusson, hogy kell formában, törvényes eszközökkel megoldást nyerjen. Ezt a célt kell magunk elé tűzni, bár beszéde . Nem vettem részt ennek a javaslatnak bizottsági tárgyalásában, mert az első üléstől kezdve, amikor megjelentem, olyan légkört tapasztaltam, olyan izgatott, olyan tárgyilagosságtól mentes közbeszólások és felszólalások özönét hallgattam végig, olyan súlyos mértékben a gyanúsítások légköre uralkodott, hogy jobbnak tartottam itt a Ház plénuma előtt felszólalni, hiszen az utólagos félremagyarázásokkal szemben itt mindig megvédi az embert a parlamenti napló. Helyesebbnek tartottam tehát ide a Ház elé jöni és itt mondani el véleményemet az ország nagy nyilvánossága előtt. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszéde alkalmával rámutattam arra, hogy teljesen osztom a miniszterelnök úrnak azt a felfogását, hogy van zsidókérdés és ha van, akkor meg is kell oldani. Osztom azt a felfogást is, hogy bármilyen áldozatokba kerüljön is ez a megoldás, jól, végérvényesen, tisztességesen, egyszers mindenkorra meg kell oldani ezt a kérdést. Mert szélesebb perspektívából vizsgálva a kérdést, nem tehetjük ki magunkat annak, hogy két évtizedenkint a zsidókérdés miatt vagy legalább is ebből kifolyólag forradalmi kockázatok zúduljanak az országra, húsz évvel ezelőtt azért, mert a zsidóság politikailag egy bizonyos külföldi irányzatnak adván oda magát, felborította ennek az országnak keresztény és tradicionális rendjét, most pedig azért, mert a keresztény társadalomnak legalább egy 3 VÁLTOZATLAN JMF MINDSÉCMWM ____ kényelem" VIANMASJYUT» , 51 ........ i i •. . t i l i . . • i *. . . .