Magyar Nemzet, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
2 és Svájc tartozik, a közvetett angol érdekek régiójába pedig a keleteurópai államok. Különösen ebben a vonatkozásban szembeszökő a párhuza■aosság két angol nyilatkozat között: az egyik a pénteki, Chambe Warn-deklaráció, a másik pedig Grey beszéde, amely az első világháború előestéjén, 1914 augusztus 4-én hangzott el. Akkor az angol kormány magába a német—francia mérkőzésbe is bele akart avatkozni, viszont az angol közvélemény nem látta át, miért kellene a német hatalom emelkedését brit segítséggel megakadályozni. Akkor Grey emlékezetes beszédében Belgium megtámadtatásából kovácsolt okot és ürügyet is arra, hogy Anglia fellépjen Németország ellen. Most a helyzet csupán annyiban ellentétes a huszonöt évvel ezelőttivel, hogy ezúttal inkább az angol kormány egy része szorítkoznék a katonai segélynyújtás ígéretében Nugat-Európára és a közvélemény nagyobb része az, amely általában a más irányú német terjeszkedéstől is félti Anglia érdekeit. Egyébként azonban a légkör tekintetében a két beszéd között a párhuzam nem ellentétes. Legfeljebb annyi különbséget lehet még várni a két beszéd következményeinek öszszehasonlításánál, hogy míg a Grey-beszéd az akkor már kitört háború kiterjesztésére vezetett, addig most, részben ennek a fellépésnek lehet a következménye az, hogy a háború nem tör ki. Különben rá kell még mutatni, hogy nem csupán Anglia változtatta meg külpolitikáját, hanem Lengyelország is. Varsó ugyanis eddig Berlinnel működött együtt, most pedig az angol kormánynyal kötött megegyezés azt mutatja, hogy a nyugati csoporthoz csatlakozott. Hogy ennek kapcsán a lengyel—román szövetség elég erős lesz-e, hogy Ro-[] mániát is odakösse a nyugati antanthoz, még nem tudhatjuk Chamberlainnek az a kijelentése, hogy Anglia hajlandó együttműködni külpolitikailag a szovjettel, éppen azért feltűnő, mert kézenfekvő, hogy az angol kormánynak ez a bejelentése is csak a lengyelekkel való előzetes megállapodás alapján jöhetett létre. A lengyel elhatározásnak többféle oka lehet, így a német sajtónak az a néhány nap óta tapasztalható politikája is, amely most lengyelországi németellenes kisebbségi sérelmekre mutat rá. Nyilvánvaló, hogy a német sajtó ezzel nem lengyelellenes akciót akart bevezetni, hanem csupán azért nyúlt a morális nyomásnak ehhez az eszközéhez, hogy Lengyelországot eltérítse a nyugathoz való csatlakozástól. A lengyelekből, úgy látszik, ez a mozdulat az ellenkező hatást váltotta ki. A lengyelek nyilván arra számítanak, hogy az angol koalíció őket is meg tudja védeni és valószínű, hogy azt a reményt is táplálják, hogy éppen a két hatalmi csoportnak e majdnem teljes kibontakozása láttán lehet majd bízni a béke fennmaradásában. Önök az összes hatalmak együttműködésének legnagyobb mértékét, beleértve Szovjetoroszországot is? Chamberlain: Igen. Örömmel üdvözölnénk az együttműködés legnagyobb mértékét. Az értekezlet kérdése nézetünk szerint csak a gyakorlati célszerűség kérdése. Nincsenek elméleti nézeteink és ha az értekezlet bizonyulna a legcélszerűbb eszköznek, haladéktalanul ahhoz folyamodunk. Ellenkező esetben más eszközöket választunk. További pótkérdésekre kijelentette Chamberlain miniszterelnök, hogy a domíniumokat teljes mértékben tájékoztatták. Morgan: Megnyugtathatja-e a miniszterelnök a Házat, hogy nincsenek úgynevezett világnézeti akadályok köztünk és Oroszország között? Chamberlain: Igen. Habozás nélkül megadhatom ezt a biztosítékot. Cranborne, aki Eden volt külügyminiszter államtitkára volt, ezt mondotta: — A miniszterelnök nagyfontosságú nyilatkozatot mondott, amelyet a Ház összes pártjai megelégedéssel fogadtak. Javaslom, halassza el a Ház e nyilatkozat vitáját hétfőre, miután nagyon kétes, hogy addig újabb események merülnének fel. A jelen kényes körülmények között a vita többet árthat, mint használhat. (Helyeslés a konzervatív párton.) Greenwood: Remélem, hogy a jelen súlyos helyzetiben a Ház hagyományaihoz méltó módon vitatja meg ezt a kérdést hétfőn. Maxton, a független munkáspárt vezére pártolja Cranborne javaslatát. Ifjabb Henderson: Tett-e a német kormány lépéseket a lengyel kormánynál az ellentétek békés megvitatása érdekében? Chamberlain: Ilyesmi felől nincs tudomásom. Beltenger munkáspárti képviselő: Pártunk tagjai harcoltak és a jövőben ismét harcolni fognak a hazáért. (Felkiáltások: Mindnyájan.) Mindazonáltal nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy ha itt a cselekvés órája, a miniszterelnök lenne-e a nemzet hivatott vezére. Thuttle munkáspárti képviselő: Annak idején helyeseltem a miniszterelnök müncheni eljárását. Meglehet, hogy más miniszter veszi kezébe a haza ügyeinek irányítását ebben a súlyos órában. De ha a miniszterelnök őszintén és igazán és minden szellemi fenntartás nélkül meg van győződve arról, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a békebarátok tömörítésének eme új politikáját kövesse és ha ezt őszintén követi és nem néz többet vissza a múltra, amely örök időkre meghalt, akkor azt hiszem, hogy ő a legalkalmasabb ember a nemzet vezetésére, miután az egész világon a béke emberének hírnevét élvezi. (Hosszantartó lelkes éljenzés a Ház minden oldalán.) A Ház ezzel ülését elnapolta. t‡4 magyar n.zmz2ttfU›£a£›› m írja: CSEKEY ISTVÁN* egyetemi tanár A legaktuálisabb könyvt Ára..................30, 20 fillér portóiteltséggel. Megrendelhető a Magyar Nemzet kiadóhivatalában, VI., Vilmos császárát 05. Magyar Nemzet SZOMBAT, 1939ÁPRILIS 1 Milyen előzmények után született meg a londoni nyilatkozat? Londonból jelentik: Lázas politikai és diplomáciai tevékenység folyt csütörtökön Londonban a késő éjszakai órákig. Sir Thomas Inskip domíniumügyi miniszter magához kérette a domíniumok londoni főbiztosait és tájékoztatta őket a kormány legújabb terveiről és intézkedéseiről. A főbiztosok számjelkábel táviratokban jelentették kormányaiknak a miniszter közléseit. A külügyi hivatal látogatói közt volt Kaczinski lengyel és Corbin francia nagykövet. Greenwood, a munkáspárti ellenzék helyettes vezére, csütörtökön három ízben kereste fel Chamberlain és miniszterelnököt. , Chamberlain miniszterelnök lord Halifax külügyminiszter azt az utasítást adták, hogy az érkező fontosabb táviratokat az éjszaka bármely percében azonnal közöljék velük. A külügyi hivatal bizonyos tisztviselői egész éjszaka készenlétben álltak. Beavatott helyről származó értesülések szerint az angol kormány az elmúlt hetek során állandóan tájékoztatta az Egyesült Államok kormányát a folyamatban levő diplomáciai tanácskozásokról és a tanácskozások minden részleteredményéről. Chamberlain péntek délután elmondott alsóházi beszédét is előre közölték a washingtoni kormánnyal. „Az angolok találták ki a lengyelellenes német csapatösszevonásokat”6 A „Daily Telegraph" hírszolgálata jelenti Berlinből. A német közvélemény figyelme csaknem teljesen Danzig és a lengyel korridor felé fordul. Mindenki érzi a helyzet feszült voltát és a német főváros csaknem olyan hangulatban van, mint volt 1938 május 21-én. A német lapok egyöntetűen heves támadásokat intéznek Anglia ellen és cikkeiknek tartalmánál sokkal jellemzőbbek a címek, amelyek alatt tudósításaik megjelennek. „Angol hazugsághadjárat Lengyelországgal kapcsolatban", „Angol hazugságmanőver Németország ellen", Megint munkában vannak a bajkeverők!", „A varsói angol katonai attasé felelőssége". Ilyen címek jelentek meg pénteken este a német lapokban, amelyeknek cikkei arra céloznak, hogy Anglia csak kitalálta a lengyel határon folyó német csapatösszevonásokról szóló híreket azért, hogy ürügye legyen állásfoglalásra a lengyel kérdésben. A „Lokalanzeiger" azt írja, hogy megint elővették Angliában azt a receptet,, amelyet tavaly májusban a cseh kérdés kapcsán, most legutóbb pedig a Romániához intézett állítólagos német ultimátum esetében alkalmaztak. A cseh kérdésben a párizsi angol katonai attasé gyártotta a hazugságokat, a román ultimátum esetében ugyanez az angol forrás Bukarestből dolgozott és mindez csak arra volt jó, hogy Angliának oka legyen Németország ellen nyilatkozatokat tenni és hogy diplomáciai akcióba foghasson, amelynek célja a német birodalom elszigetelése. Most a varsói angol katonai attasén volt a sor, ő találta ki a német csapatösszevonások hírét, de bizonyára ő is csak felsőbb parancsra cselekedett. Ezeknek a híreknek vétele után persze nyomban összeült Londonban a minisztertanács, írja a „Lokalanzeiger" és eldöntötte, hogy Chamberlain milyen nyilatkozatot tegyen, hogy az angol kormány egyoldalú nyilatkozatot tett, amely Lengyelországban nagy megelégedést keltett, mert ez a nyilatkozat sokkal messzebb megy. Hogy ebből a nyilatkozatból szerződés Éles berlini bírálat Chamberlain beszédéről Berlinből jelenti a német Európa Press híreit terjesztő Információ. Berlini politikai körökben érthetetlennek mondják Chamberlain nyilatkozatát, amelyben angol—francia garanciát ígért Lengyelországnak. Illetékes német felfogás szerint Chamberlain beszédét nem lehet másnak tekinteni, mint zavarkeltésre irányuló nevetséges kísérletet. Az angol kormánynyilatkozat nem mond semmi újat, hiszen az egész világ tudja, hogy Anglia és Franciaország a már évek óta fennálló szövetségi rendszer alapján bármikor kötelesek segítséget nyújtani a lengyeleknek, ha Lengyelországot fegyveres támadás érné. Az angol kormánynyilatkozat nevetséges módon bizalmatlanságot próbál kelteni a népek körében Németország iránt — mondják Berlinben. Ha az angol miniszterelnök szükségesnek találta az alsóházban leszögezni, hogy Anglia és Franciaország megvédelmezik Lengyelországot minden esetleges német támadással szemben, úgy ezzel azt a politikát vette át, amelyet eddig csak a németellenes sajtó hirdetett a maga gyűlölködő hangján. Attolico berlini olasz nagykövet pénteken délután felkereste Ribbentrop külügyminisztert és hoszszabb megbeszélést folytatott vele a nemzetközi helyzetről. Az eszmecsere központjában Chamberlain miniszterelnök alsóházi nyilatkozata állott. Az olasz nagykövet látogatásának berlini politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak. Nagy megelégedés Lengyelországban Varsóból jelentik: Lengyel politikai körökben korainak mondják azokat a híreket, hogy Lengyelország és Anglia között új szerződés jött volna létre, sőt más háromhatalom paktumot is kötöttek Franciaország bevonásával. A lengyel kormány — mondják beavatott körökben — egyelőre semmiféle kötelezettséget nem vállalt Angliával szemben. Eddig mindössze az történt. fflARKI-SCHUSTER: SAKK- Á. B. C. Vezérfonal a tanulásához. sakkjáték meg- ÁRA: P 1.50 Kapható: A Magyar Nemzet konsronsulyában, Bp., Vilmos cs.út 65. T.: 120-130. lesz-e vagy sem, az Beck ezredes külügyminiszter londoni tárgyalásainak kimenetelétől függ. Skladkowski tábornok, miniszterelnök csütörtökön a keletporosz határvidéken járt. Már hatvan millió zlotyt jegyeztek a lengyel nemzetvédelmi kölcsönre Varsóból jelentik: Skwarczinski tábornok, a lengyel nemzeti egység táborának, a kormánypártnak a vezére, kiáltványt intézett a lengyel néphez, hogy vegyen részt a nagy légvédelmi és nemzetvédelmi kölcsön jegyzésében. Lengyelországnak nem szabad hátramaradnia a világ fegyverkezési versenyében — mondja a felhívás — és ugyanolyan gyors ütemben kell felfegyverkeznie, mint ahogyan a többi állam, főleg a szomszéd államok teszik. Hivatalos közlés szerint a nemzetvédelmi kölcsönre csütörtök estig hatvanmillió zlotyt jegyeztek. Hitler újabb csatahajót avat fel A Daily Telegraph hírszolgálata jelenti Berlinből. Német politikai körökben igen nagy érdeklődéssel várják Hitler kancellár szombati beszédét, amelyet Wilhelmshavenben, a legújabb német harmincötezer tonnás csatahajó vízrebocsátása alkalmából fog elmondani. A Daily Telegraph berlini tudósítója megbízható forrásból arról értesült, hogy Hitler kancellár ebben a beszédében már válaszolni fog Chamberlain angol miniszterelnök mai alsóházi nyilatkozatára és feltétlenül érinteni fogja a lengyel kérdést is. Olaszország egyelőre nem foglal állást Rómából jelentik. Gróf Ciano külügyminiszter pénteken délután fogadta Noel angol ügyvivőt, aki közölte Anglia biztosítékvállalását Lengyelországgal szemben. Sir Charles Noel római angol ügyvivő pénteken délután közölte gróf Ciano külügyminiszterrel az alsóházban felolvasott angol kormánynyilatkozat szövegét a Lengyelországnak nyújtandó angol segítségről. Olasz részről egyelőre nem foglalnak állást ezzel a legújabb fordulattal szemben, miután Mussolini jelenleg nem tartózkodik Rómában. Az esti órákban a Duce befejezte kalábriai körútját és visszatért Rómába. A Daily Telegraph hírszolgálata jelenti Rómából, hogy Chamberlain miniszterelnök alsóházi nyilatkozata olasz hivatalos körökben nagy figyelmet keltett és általában megállapítható, hogy az olasz politika érdeklődésének homlokterében most London áll. Az esti lapok szerint Anglia részéről ez a lépés várható volt és így tulajdonképpen nem is volt meglepetés. A Giornale de Ita fia csak érinti Chamberlain nyilatkozatát és céloz arra, hogy Anglia nagy erőfeszítéseket tesz Varsóban. Róma: A francia „grande dame“ már sokszor mondta, hogy soha! A Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője írja: Az új gall „Soha!" nem hozza ki az olasz közvéleményt teljes nyugodtságából. Ez az újabb „Jamasz" előre volt látható, hiszen megfelel a francia stílusnak. Olaszország történelme rendszerint több ilyen francia „sohia“ ellenére fejlődött ki. A francia grande dame mondotta annak idején azt is, hogy inkább a poroszok legyenek Párizsban, mint az olaszok Rómában. Németország is, hozzátehetjük: Spanyolország története is, mindenkor azoknak tagadó magatartásával szemben fejlődött, akik azt hiszik, hogy megállíthatják az idők járását. Daladier beszéde jóváhagyja az olaszellenes háborús szélsőség munkáját. Franciaország tehát ne panaszkodjék, ha a szakadék, amely Olaszországtól elválasztja, kimélyül. Ne higyjék azonban azt se, hogy a becsület és a vér kötelezettségeit semmisnek lehet kijelenteni; megmaradnak azok a nyílt és mindig jelenlévő, kiegyenlítetlen erkölcsi mérlegtételekként az illető nemzet számláján. Egy párizsi lap azt mondotta, hogy Franciaország elismeri aláírását, márpedig nem ismeri el. A francia tényezők szerződés útján biztosítékokat szereztek Németország ellen. Hamis az az állítás, hogy a megtorló rendelkezések kötelezőek voltak, sok ország nem hajtotta azokat végre. Genfnek nem volt módjában általános és kötelező intézkedést megszabnia, miért is minden állam maga mérlegelte, mit tegyen. Franciaország mindenképpen megszegte a Jouvenel és Léva részéről megkötött szerződések betűjét és szellemét. E szerződések alapja az volt, hogy Olaszországnál, Etiópiában szabadkeze van, másrészt Franciaország a megtorló rendelkezéseket valósággal dühösen alkalmazta, sőt dicsekedett azzal, milyen keményen bánik Olaszországgal. Végül pedig nevetséges arról beszélni, hogy a tuniszi olaszok szabadok és hogy jól bánnak velük, apacsokat mozgósítanak ellenük, ha pedig a rendőrség beavatkozik, akkor az áldozatokat tartóztatja le és bünteti meg, nem törődve azzal, milyen sértések érik ekként az igazságot. A francia szabadsággal összefér, hogy kiutasítanak olyan olasz családokat, akik kemény munkájukkal termékennyé tették Tunisz területét.