Magyar Nemzet, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

2 és Svájc tartozik, a közvetett an­gol érdekek régiójába pedig a keleteurópai államok. Különösen ebben a vonatko­zásban szembeszökő a párhuza­­■aosság két­­ angol nyilatkozat között: az egyik a pénteki, Chambe Warn-deklaráció, a má­sik pedig Grey beszéde, amely az első világháború előestéjén, 1914 augusztus 4-én hangzott el. Akkor az angol kormány ma­gába a német—francia mérkő­zésbe is bele akart avatkozni, viszont az angol közvélemény nem látta át, miért kellene a német hatalom emelkedését brit segítséggel megakadályozni. Akkor Grey emlékezetes be­szédében Belgium megtámadta­­tásából kovácsolt okot és ürü­gyet is arra, hogy Anglia fellép­jen Németország ellen. Most a helyzet csupán annyiban ellen­tétes a huszonöt évvel ezelőttivel, hogy ezúttal inkább az angol kormány egy része szorítkoznék a katonai segélynyújtás ígéreté­ben Nugat-Európára és a köz­vélemény nagyobb része az, amely általában a más irányú német terjeszkedéstől is félti Anglia érdekeit. Egyébként azon­ban a légkör tekintetében a két beszéd között a párhuzam nem ellentétes. Legfeljebb annyi kü­lönbséget lehet még várni a két beszéd következményeinek ösz­­szehasonlításánál, hogy míg a Grey-beszéd az akkor már ki­tört háború kiterjesztésére veze­tett, addig most, részben ennek a fellépésnek lehet a következ­ménye az, hogy a háború nem tör ki. Különben rá kell még mutatni, hogy nem csupán Anglia változ­tatta meg külpolitikáját, hanem Lengyelország is. Varsó ugyanis eddig Berlinnel működött együtt, most pedig az angol kormány­nyal kötött megegyezés azt mu­tatja, hogy a nyugati csoporthoz csatlakozott. Hogy ennek kap­csán a lengyel—román szövet­ség elég erős lesz-e, hogy Ro-[] mániát is odakösse a nyugati antanthoz, még nem tudhatjuk Chamberlainnek az a kijelen­tése, hogy Anglia hajlandó együttműködni külpolitikailag a szovjettel, éppen azért feltűnő, mert kézenfekvő, hogy az angol kormánynak ez a bejelentése is csak a lengyelekkel való előze­tes megállapodás alapján jöhe­tett létre. A lengyel elhatározásnak több­féle oka lehet, így a német saj­tónak az a néhány nap óta ta­pasztalható politikája is, amely most lengyelországi németelle­nes kisebbségi sérelmekre mutat rá. Nyilvánvaló, hogy a német sajtó ezzel nem lengyelellenes akciót akart bevezetni, hanem csupán azért nyúlt a morális nyomásnak ehhez az eszközé­hez, hogy Lengyelországot el­térítse a nyugathoz való csatla­kozástól. A lengyelekből, úgy látszik, ez a mozdulat az ellen­kező hatást váltotta ki. A lengyelek nyilván arra szá­mítanak, hogy az angol koalíció őket is meg tudja védeni és valószínű, hogy azt a reményt is táplálják, hogy éppen a két hatalmi csoportnak e majd­nem teljes kibontakozása láttán lehet majd bízni a béke fenn­maradásában. Önök az összes hatalmak együttmű­ködésének legnagyobb mértékét, beleértve Szovjetoroszországot is? Chamberlain: Igen. Örömmel üd­vözölnénk az együttműködés leg­nagyobb mértékét. Az értekezlet kérdése nézetünk szerint csak a gyakorlati célszerűség kérdése. Nin­csenek elméleti nézeteink és ha az értekezlet bizonyulna a legcélsze­rűbb eszköznek, haladéktalanul ah­hoz folyamodunk. Ellenkező eset­ben más eszközöket választunk. További pótkérdésekre kijelentette Chamberlain miniszterelnök, hogy a domíniumokat teljes mértékben tájékoztatták. Morgan: Megnyugtathatja-e a mi­niszterelnök a Házat, hogy nincsenek úgynevezett világnézeti akadályok köztünk és Oroszország között? Chamberlain: Igen. Habozás nél­kül megadhatom ezt a biztosítékot. Cranborne, aki Eden volt külügy­miniszter államtitkára volt, ezt mon­dotta: — A miniszterelnök nagyfontos­ságú nyilatkozatot mondott, amelyet a Ház összes pártjai megelégedéssel fogadtak. Javaslom, halassza el a Ház e nyilatkozat vitáját hétfőre, miután nagyon kétes, hogy addig újabb események merülnének fel. A jelen kényes körülmények között a vita többet árthat, mint használhat. (Helyeslés a konzervatív párton.) Greenwood: Remélem, hogy a je­len súlyos helyzetiben a Ház hagyo­mányaihoz méltó módon vitatja meg ezt a kérdést hétfőn. Maxton, a független munkáspárt vezére pártolja Cranborne javasla­tát. Ifjabb Henderson: Tett-e a német kormány lépéseket a lengyel kor­mánynál az ellentétek békés megvi­tatása érdeké­ben? Chamberlain: Ilyesmi felől nincs tudomásom. Beltenger munkáspárti kép­viselő: Pártunk tagjai harcoltak és a jövő­ben ismét harcolni fognak a hazáért. (Felkiáltások: Mindnyájan.) Mind­azonáltal nem vagyunk benne telje­sen biztosak, hogy ha itt a cselekvés órája, a miniszterelnök lenne-e a nemzet hivatott vezére. Thuttle munkáspárti képviselő: Annak idején helyeseltem a minisz­terelnök müncheni eljárását. Megle­het, hogy más miniszter veszi ke­zébe a haza ügyeinek irányítását eb­ben a súlyos órában. De ha a minisz­terelnök őszintén és igazán és min­den szellemi fenntartás nélkül meg van győződve arról, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a békebará­tok tömörítésének eme új politiká­ját kövesse és ha ezt őszintén követi és nem néz többet vissza a múltra, amely örök időkre meghalt, akkor azt hiszem, hogy ő a legalkalmasabb ember a nemzet vezetésére, miután az egész világon a béke emberének hírnevét élvezi. (Hosszantartó lelkes éljenzés a Ház minden oldalán.) A Ház ezzel ülését elnapolta. t‡4 magyar n.zmz2ttfU›£a£›› m írja: CSEKEY ISTVÁN* egyetemi tanár A legaktuálisabb könyvt Ára..................3­0, 20 fillér portóitel­tséggel. Megren­delhető a Magyar Nemzet kiadó­hivatalában, VI., Vilmos császár­át 05. Magyar Nemzet SZOMBAT, 1939­­ÁPRILIS 1 Milyen előzmények után született meg a londoni nyilatkozat? Londonból jelentik: Lázas politikai és diplomáciai tevékenység folyt csütörtökön Londonban a késő éj­szakai órákig. Sir Thomas Inskip domíniumügyi miniszter magához kérette a domí­niumok londoni főbiztosait és tájé­koztatta őket a kormány legújabb terveiről és intézkedéseiről. A főbiz­tosok szám­jelkábel távi­ratokban je­lentették kormányaiknak a miniszter közléseit. A külügyi hivatal látogatói közt volt Kaczinski lengyel és Corbin francia nagykövet. Greenwood, a munkáspárti ellen­zék helyettes vezére, csütörtökön három ízben kereste fel Chamberlain és miniszterelnököt. , Chamberlain miniszterelnök lord Halifax külügyminiszter azt az utasítást adták, hogy az érkező fon­tosabb táviratokat az éjszaka bár­mely percében azonnal közöljék ve­lük. A külügyi hivatal bizonyos tiszt­viselői egész éjszaka készenlétben álltak. Beavatott helyről származó érte­sülések szerint az angol kormány az elmúlt hetek során állandóan tájé­koztatta az Egyesült Államok kor­mányát a folyamatban levő diplomá­ciai tanácskozásokról és a tanácsko­zások minden részleteredményéről. Chamberlain péntek délután elmon­dott alsóházi beszédét is előre kö­zölték a washingtoni kormánnyal. „Az angolok találták ki a lengyelellenes német csapatösszevonásokat”6 A „Daily Telegraph" hírszolgá­lata jelenti Berlinből. A német köz­vélemény figyelme csaknem telje­sen Danzig és a lengyel korridor felé fordul. Mindenki érzi a hely­zet feszült voltát és a német fő­város csaknem olyan hangulatban van, mint volt 1938 május 21-én. A német lapok egyöntetűen heves támadásokat intéznek Anglia ellen és cikkeiknek tartalmánál sokkal jellemzőbbek a címek, amelyek alatt tudósításaik megjelennek. „Angol hazugsághadjárat Len­gyelországgal kapcsolatban", „Angol hazugságmanőver Német­ország ellen", Megint munkában vannak a bajkeverők!", „A varsói angol katonai attasé felelőssége". Ilyen címek jelentek meg pénte­ken este a német lapokban, ame­lyeknek cikkei arra céloznak, hogy Anglia csak kitalálta a lengyel határon folyó német csapatössze­­vonásokról szóló híreket azért, hogy ürügye legyen állásfoglalásra a lengyel kérdésben. A „Lokalanzeiger" azt írja, hogy megint elővették Angliában azt a receptet,, amelyet tavaly májusban a cseh kérdés kapcsán, most leg­utóbb pedig a Romániához intézett állítólagos német ultimátum eseté­ben alkalmaztak. A cseh kérdésb­en a párizsi angol katonai attasé gyár­totta a hazugságokat, a román ultimátum esetében ugyanez az angol forrás Bukarestből dolgozott és mindez csak arra volt jó, hogy Angliának oka legyen Németország ellen nyilatkozatokat tenni és hogy diplomáciai akcióba foghasson, amelynek célja a német birodalom elszigetelése. Most a varsói angol katonai attasén volt a sor, ő találta ki a német csapatösszevonások hírét, de bizonyára ő is csak fel­sőbb parancsra cselekedett. Ezek­nek a híreknek vétele után persze nyomban összeült Londonban a minisztertanács, írja a „Lokal­anzeiger" és eldöntötte, hogy Chamberlain milyen nyilatkozatot tegyen, hogy az angol kormány egyoldalú nyi­latkozatot tett, amely Lengyelország­ban nagy megelégedést keltett, mert ez a nyilatkozat sokkal messzebb­­ megy. Hogy ebből a nyilatkozatból szerződés Éles berlini bírálat Chamberlain beszédéről Berlinből jelenti a német Európa Press híreit terjesztő Információ. Berlini politikai körökben érthetet­lennek mondják Chamberlain nyi­latkozatát, amelyben angol—francia garanciát ígért Lengyelországnak. Illetékes német felfogás szerint Chamberlain beszédét nem lehet másnak tekinteni, mint zavarkel­tésre irányuló nevetséges kísérletet. Az angol kormánynyilatkozat nem mond semmi újat, hiszen az egész világ tudja, hogy Anglia és Fran­ciaország a már évek óta fennálló szövetségi rendszer alapján bármi­kor kötelesek segítséget nyújtani a lengyeleknek, ha Lengyelországot fegyveres támadás érné. Az angol kormánynyilatkozat nevetséges mó­don bizalmatlanságot próbál kel­teni a népek körében Németország iránt — mondják Berlinben. Ha az angol miniszterelnök szükséges­nek találta az alsóházban leszö­gezni, hogy­ Anglia és Francia­­ország megvédelmezik Lengyelorszá­got minden esetleges német táma­dással szemben, úgy ezzel azt a politikát vette át, amelyet eddig csak a németellenes sajtó hirdetett a maga gyűlölködő hangján. Attolico berlini olasz nagykövet pénteken délután felkereste Rib­­bentrop külügyminisztert és hosz­­szabb megbeszélést folytatott vele a nemzetközi helyzetről. Az eszme­csere központjában Chamberlain miniszterelnök alsóházi nyilatkozata állott. Az olasz nagykövet látoga­tásának berlini politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak. Nagy megelégedés Lengyelországban Varsóból jelentik: Lengyel politikai körökben korainak mondják azokat a híreket, hogy Lengyelország és Anglia között új szerződés jött volna létre, sőt más háromhatalom­ paktumot­ is kötöttek Franciaország bevonásával. A lengyel kormány — mondják beava­tott körökben — egyelőre semmiféle kötelezettséget nem vállalt Angliával szemben. Eddig mindössze az történt. fflARKI-SCHUSTER: SAKK- Á. B. C. Vezérfonal a tanulásához. sakkjáték meg- ÁRA: P 1.50 Kapható: A Magyar Nemzet konsronsu­­lyában, Bp., Vilmos cs.­út 65. T.: 120-130. lesz-e vagy sem, az Beck ezredes kül­­ügyminiszter londoni tárgyalásainak kimenetelétől függ. Skladkowski tábornok, miniszter­­elnök csütörtökön a keletporosz határ­vidéken járt. Már hatvan millió zlotyt jegyeztek a lengyel nemzet­­védelmi kölcsönre Varsóból jelentik: Skwarczinski tábornok, a lengyel nemzeti egység táborának, a kormánypártnak a ve­zére, kiáltványt intézett a lengyel néphez, hogy vegyen részt a nagy légvédelmi és nemzetvédelmi köl­csön jegyzésében. Lengyelországnak nem szabad hátramaradnia a világ fegyverkezési versenyében — mondja a felhívás — és ugyanolyan gyors ütemben kell felfegyverkeznie, mint ahogyan a többi állam, főleg a szom­széd államok teszik. Hivatalos közlés szerint a nemzet­­védelmi kölcsönre csütörtök estig hatvanmillió zlotyt jegyeztek. Hitler újabb csatahajót avat fel A Daily Telegraph hírszolgálata jelenti Berlinből. Német politikai körökben igen nagy érdeklődéssel várják Hitler kancellár szombati beszédét, amelyet W­ilhelmshaven­­ben, a legújabb német harmincöt­ezer tonnás csatahajó vízrebocsá­­tása alkalmából fog elmondani. A Daily Telegraph berlini tudósítója megbízható forrásból arról érte­sült, hogy Hitler kancellár ebben a beszédében már válaszolni fog Chamberlain angol miniszterelnök mai alsóházi nyilatkozatára és fel­tétlenül érinteni fogja a lengyel kérdést is. Olaszország egyelőre nem foglal állást Rómából jelentik. Gróf Ciano kül­ügyminiszter pénteken délután fo­gadta Noel angol ügyvivőt, aki kö­zölte Anglia biztosítékvállalását Lengyelországgal szemben. Sir Charles Noel római angol ügy­vivő pénteken délután közölte gróf Ciano külügyminiszterrel az alsó­­házban felolvasott angol kormány­­nyilatkozat szövegét a Lengyelor­szágnak nyújtandó angol segítségről. Olasz részről egyelőre nem foglal­nak állást ezzel a legújabb fordulat­tal szemben, miután Mussolini jelen­leg nem tartózkodik Rómában. Az esti órákban a Duce befejezte kalábriai körútját és visszatért Ró­mába. A Daily Telegraph hírszolgálata jelenti Rómából, hogy Chamberlain miniszterelnök alsóházi nyilatkozata olasz hivatalos körökben nagy fi­gyelmet keltett és általában meg­állapítható, hogy az olasz politika érdeklődésének homlokterében most London áll. Az esti lapok szerint Anglia részéről ez a lépés várható volt és így tulajdonképpen nem­ is volt meglepetés. A Giornale de Ita fia csak érinti Chamberlain nyilatkoza­tát és céloz arra, hogy Anglia nagy erőfeszítéseket tesz Varsóban. Róma: A francia „grande dame“ már sokszor mondta, hogy soha! A Stefani-iroda diplomáciai szer­kesztője írja: Az új gall „Soha!" nem hozza ki az olasz közvéle­ményt teljes nyugodtságából. Ez az újabb „Jamasz" előre volt látható, hiszen megfelel a francia stílusnak. Olaszország történelme rendszerint több ilyen francia „sohia“ ellenére fejlődött ki. A francia grande dame mondotta annak idején azt is, hogy inkább a poroszok legyenek Párizs­ban, mint az olaszok Rómában. Né­metország is, hozzátehetjük: Spanyol­­ország története is, mindenkor azok­nak tagadó magatartásával szemben fejlődött, akik azt hiszik, hogy meg­állíthatják az idők járását. Daladier beszéde jóváhagyja az olaszellenes háborús szélsőség munkáját. Francia­­ország tehát ne panaszkodjék, ha a szakadék, amely Olaszországtól el­választja, kimélyül. Ne h­igyjék azon­ban azt se, hogy a becsület és a vér kötelezettségeit semmisnek lehet ki­jelenteni; megmaradnak azok a nyílt és mindig jelenlévő, kiegyenlítetlen erkölcsi mérlegtételekként az illető nemzet számláján. Egy párizsi lap azt mondotta, hogy Franciaország elismeri aláírását, márpedig nem is­meri el. A francia tényezők szerző­dés útján biztosítékokat szereztek Németország ellen. Hamis az az állí­tás, hogy a megtorló rendelkezések kötelezőek voltak, sok ország nem hajtotta azokat végre. Genfnek nem volt módjában általános és kötelező intézkedést megszabnia, miért is min­den állam maga mérlegelte, mit te­gyen. Franciaország mindenképpen megszegte a Jouvenel és Léva­ részé­ről megkötött szerződések betűjét és szellemét. E szerződések alapja az volt, hogy Olaszországnál,­ Etiópiában szabadkeze van, másrészt Francia­­ország a megtorló rendelkezéseket valósággal dühösen alkalmazta, sőt dicsekedett azzal, milyen keményen bánik Olaszországgal. Végül pedig nevetséges arról beszélni, hogy a tuniszi olaszok szabadok és hogy jól bánnak velük, apacsokat mozgósíta­nak ellenük, ha pedig a rendőrség beavatkozik, akkor az áldozatokat tartóztatja le és bünteti meg, nem törődve azzal, milyen sértések érik ekként az igazságot. A francia sza­badsággal összefér, hogy kiutasítanak olyan olasz családokat, akik kemény munkájukkal termékennyé tették Tunisz területét.

Next